Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-01 / 1. szám

* D11 Magyarország Szombat, 1958. január T. Tatai préselt kokszbrikett, tatai foiásszén, tafal lluHnnWC7Ón Els5renfíy­m>n<!>sénden kályha és takaréktű­zhely fi­* lulCll jj f Ullfly vCGIItésre minden mannyisépet házhoz szállit: Vértes Szénkereskedelmi Részvénytársaság Boldogasszony-sugárut 17. Telefon 19­55 velős terén történelmi feladatokat végeztek, melyek viselik az állam terhét s viselik ter­hét a szociális feladatoknak is, ha összefog­nak, meg fogják találni módját annak­ is, hogy politikai súlyukat s vezetésre hivatottságu­­kat tovább is megőrizzék. Ez az uj év ennek a feladatnak jegyében indult el, ennek az igazságnak érvényesítését tü­i elsőül a fel­adatok sorrendjében. Nagy és nehéz politi­kai harcok előtt állunk az új év küszöbén. Nem veszíthetjük el hitünket: ez a harc végződhet politikusoknak és pártoknak bu­kásával, de nem végződhetik a nemzet sérel­mével. A magyar városoknak és a magyar városok polgárságának politikai jogait a nemzet érdeke védi, ezek a jogok csak a nemzet pajzsával s nem a nemzet pajzsán kerülhetnek ki a harcból. Az uj év uj és rém is várt feladatokat ró ránk, a nemzettel szem­ben tartozó kötelességeinknek csak akkor fo­gunk megfelelni, ha ezeket a feladatokat is emberül és magyarul fogjuk teljesí­teni. szágnak olyan kormányt hozott, amely csúfot ilz népünk alkotmányából, a polgárok jogaiból és amely a demokrácia üdvös elvei helyett a diktatúrát lépteti életbe. A továbbiakban Maniu éles harcot hirdet a kor­mány ellen, amelynek működése az ország létérdekeit ve­szélyezteti azáltal, hogy megváltoztatja Ro­mánia hagyományos külpolitikáját. A kormány lépéseivel kapcsolatosan a la­pok azt írják, hogy nem 1922-ig, hanem 1918-ig visszamenőleg revízió alá veszik az összes állampolgársági bizonyítványokat. A sajtó nagy izgalommal várja a sajtórende­­le­tet. Párisi jelentés szerint az Excelsior kiemeli, hogy az új román kormány fajvédő, antisze­mita és németbarát érzésű két vezető­je,­­Goga és Cuza sűrű vendége volt az utóbbi időkben Németországnak, Mi­ecsen külügyminiszter pedig — írja — a két év előtti véres antisze­mita zavargások okozója volt. Budapesti késárugyár önálló vezetésére szakképzett CZEMVEZE- ifi Tö KERESTETIK. Személyes bemutatko­­­­­zás a szegedi Royal-szállóban 3-án hétfőn, H 11—1 óra között. Jelentkezés a portásnál. V Óra, ékszer VÁSÁRLÁSNÁL JAVÍTÁSNÁL ELADÁSNÁL a­z ú­j évben is forduljon teljes bizalommal a világhirü svájci „Alpine", Novice"*, „Eterna­* ,,Cyma", „Xandró“, „Tovannes Watch“ óragyárak szegedi egyedáru­­sitójához Tó­h Már órás, ékszerészhez! Nagy raktár „Doxa“, „Omega“, „Schaffhauseni“, „Tellus“ („Szonige“­), „Zenith“ zsebórákban „Junghans“, „Kienzle“, „SViza“, ébresztő órák­ban — Arany, ezüst ékszer, brilliáns áru, jegy­gyűrű, nászajándék, alpakka és valódi ezüst evő­­szer „Ens“ és „Holéczi" porcellánok előleg nél­kül 6 havi részletre A. B. C. és Nemzeti Taka­rékosság könyvre. Állandó alkalmi vétel, eladás keveset használt árukban! Tört arany, ezüst, zá­logjegy beváltás. — Legnagyobb javítóműhely! —­ Számtalan elismerőlevél! Erdély 1 millió 800 magyarja súlyos aggodalommal nézi a fajvédő Goga-kormány intézkedéseit Maniu éles harcot hirdet a „kaalandorkormány" ellen — Goga rohamcsapatokat szervez Bukarest, december 31. Egyre aggasztóbb jelenségeket produkál a romániai zavaros helyzet. Az amúgy is végsőkig elkeseredett pártokat még jobban felizgatta Gogának az a bejelentése, hogy rohamcsapatokat szer­vez és pártmiliciát állít fel. Ezek az eszközök arra kényszeritik az ellenzéket, hogy az ön­védelmi harcot a végsőkig folytassa. E­rdély 1,800 000 magyarja ag­gódva várja a fejleményeket, legelkeseredettebben Maniu szállt szembe a kormánnyal. Maniu „kalandorkor­­mánynak“ nevezi a Goga-kabinetet. Szilvesz­teri cikkében többek között ezeket írja Maniu: — „Győzelmünknek hatalomra kellett vol­na segíteni a nemzeti parasztpártot, hogy a politikai korrupciót, a komolytalanságot, a közéleti erkölcstelenséget és az üldöztetést ki­­seprűzze és helyükbe az ország összes fiainak, faji és felekezeti különbség nélkül, békét és jó­létet biztosítson, megvalósítva az igazi ke­resztény igét: „Áldás és béke a jóakaratú em­bereknek“. Az Újév azonban ehelyett az or- Egy kis szilveszterezés a mi törzskávéházunkban irta RÓKA TÓNI Az esztendő már egészen kifogyott az időből, a vége felé járt. Én még nem mondhatnám ezt, mert nekem volt időm bőven: munkanélküli voltam. Elhatároztam, hogy a Szélkakas­ uccai­ Árpa­­kávéháziban szilveszterezem. A tulajdonosa min­dig így búcsúzott tőlem. — Legyen szerencsém ! Jó, hát hadd legyen neki szerencséje, ha már nekem nem is volt ebben az évben és egy fillér nélkül megyek neki az új évnek. Egyébként is az volt a híre, hogy az Árpa-kávéházban ma minden vendéget szívesen látnak. (Tévedés, mert nemcsak ma, máskor is megkínálják hellyel.) Helyet parancsoltam. — Friss feketét méltatik? Egyelőre friss lapokat méltattam, aztán a ká­véházi publikumot böngésztem. Nini, amott­ egy csomó ismerős! Üres az asztal előttük. Folyton az ajtót lesik, az újévet várják, hogy mit hoz? Ezek az én szaktársaim, az időmilliomosok, a munkanélküliek. Nem ülök közéjük, mert szapo­rítsam a számukat, mikor nélkülem is elegen vannak. Az a szemüveges úr a kassza mellett kamatos adótiszt ur. Ilyenkor hónap végén titokban szokta imádni a kaseiros kisasszonyt és a világért sem rendelne neki valamit, hogy a szerelmét elárulja. Még m­ alig.­h­a rendel is, csak úgy emlékszik rá, hogyha a főúr fölirja. Hjah, na­gyon komisz esztendő volt az idei. Amott a feleségével ül a háziúr is, a kávés háziura. Olyan szomorú képpel ül ott, mintha a saját maga lakója lenne. Csak azért jöttek ide, hogy a kávés ház bérhátralékából leszilveszterez­­zenek valamit. Ha nem ásítanak, esznek, ha esz­nek, nem ásítanak. Itt szórakozik a mi kerületünk nép­szerű kép­viselője, Bakody úr is egy tucat élharcossal. Na­gyon hangosak. Valóságos viharsarok az aszta­luk, egymást túl körbekiáltják. Esznek-isznak, mintha választás volna. Még tán halott szavazó is ül köztük, annyian vannak. Rongyos, szakállas alak­­ telepedik mellém. Olyan alázatos szegény, hogy még köszön is és engedelmet kér. — Csak bátran, öregem, magam is zenész va­gyok. Aztán elnézegetem az öreget, olyan ismerős ... Sokszor találkoztam már vele, de hol is?... Ész­revettem, hogy a nyakában réztábla lóg, amit gondosan takargat, mint öregedő szűz az évei számát. Mégis leolvasom róla: l­>37! — Maga az Szilveszter bácsi? — Ne szóljon senkinek! Tudja, ma én Vagyok a legnépszerűtlenebb ezen a világon, valóságos bu­kott miniszterelnök vagyok. Egyébként is pár perc múlva kotródnom kell. — Kidobnak. Bánja a fene! — Miért? Annyira megszokta? — Jobban, mint akárki: ezredek óta csak meg­­szokhattam. Kidobnak az ajtón, mint ő­ évet és mint uj­év belépek az ablakon. Csak a táblám változik. Figyelje meg! És csakugyan. Tizenkettőt kezdte verni az óra. A főúr Szilveszter bácsihoz sietett. — Kifelé, öregem! — és ajtót nyitott. Az egész kávéház zúgott, dobogott: — Ki kell dobni a vén huncutot! A viharsarkos asztaltól fölharsant: — Mars ki, csáklyás! Még tojások is röppentek hozzá. (A tulaj főtt tojásai a vendégek részére: mind záp volt.) Elkotródott az öreg. Az ördög tudja hol, ajtón-e vagy ablakon, ben­­termett megint, de uj gúnyában, frissen borotvál­­tan és már ez a tábla lógott a nyakában: 1938! Tapsolták, éljenezték, mint valami új miniszter­­elnököt. Hajlongás közben a fülembe súgta: — Látja? Nem én vagyok csaló, ezek bambák. — Hozott valamit. — Mindenki azt hiszi, Ilát csak higyje. Nem kell zavarni az örömüket. Szaktársaim, a sok szegény szemében megcsil­lant a reménysugár. Kamatos ur tortaszeletet rendelt és virágot vásárolt a kaszinnőnek. A há­­ziur mellett már nem a felesége ásitozott, hanem valami táncosnő fickándozott és Bakody képvi­­selő úr tűzzel szavalta a híveinek: — Ha pedig ez az esztendő sem valósítaná meg a mi programpontjainkat­, meglássátok, úgy jár, mint az előbbi: elmúlik! Ezt ígérem!

Next