Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-01 / 1. szám
* D11 Magyarország Szombat, 1958. január T. Tatai préselt kokszbrikett, tatai foiásszén, tafal lluHnnWC7Ón Els5renfíym>n<!>sénden kályha és takaréktűzhely fi* lulCll jj f Ullfly vCGIItésre minden mannyisépet házhoz szállit: Vértes Szénkereskedelmi Részvénytársaság Boldogasszony-sugárut 17. Telefon 1955 velős terén történelmi feladatokat végeztek, melyek viselik az állam terhét s viselik terhét a szociális feladatoknak is, ha összefognak, meg fogják találni módját annak is, hogy politikai súlyukat s vezetésre hivatottságukat tovább is megőrizzék. Ez az uj év ennek a feladatnak jegyében indult el, ennek az igazságnak érvényesítését tüi elsőül a feladatok sorrendjében. Nagy és nehéz politikai harcok előtt állunk az új év küszöbén. Nem veszíthetjük el hitünket: ez a harc végződhet politikusoknak és pártoknak bukásával, de nem végződhetik a nemzet sérelmével. A magyar városoknak és a magyar városok polgárságának politikai jogait a nemzet érdeke védi, ezek a jogok csak a nemzet pajzsával s nem a nemzet pajzsán kerülhetnek ki a harcból. Az uj év uj és rém is várt feladatokat ró ránk, a nemzettel szemben tartozó kötelességeinknek csak akkor fogunk megfelelni, ha ezeket a feladatokat is emberül és magyarul fogjuk teljesíteni. szágnak olyan kormányt hozott, amely csúfot ilz népünk alkotmányából, a polgárok jogaiból és amely a demokrácia üdvös elvei helyett a diktatúrát lépteti életbe. A továbbiakban Maniu éles harcot hirdet a kormány ellen, amelynek működése az ország létérdekeit veszélyezteti azáltal, hogy megváltoztatja Románia hagyományos külpolitikáját. A kormány lépéseivel kapcsolatosan a lapok azt írják, hogy nem 1922-ig, hanem 1918-ig visszamenőleg revízió alá veszik az összes állampolgársági bizonyítványokat. A sajtó nagy izgalommal várja a sajtórendeletet. Párisi jelentés szerint az Excelsior kiemeli, hogy az új román kormány fajvédő, antiszemita és németbarát érzésű két vezetője,Goga és Cuza sűrű vendége volt az utóbbi időkben Németországnak, Miecsen külügyminiszter pedig — írja — a két év előtti véres antiszemita zavargások okozója volt. Budapesti késárugyár önálló vezetésére szakképzett CZEMVEZE- ifi Tö KERESTETIK. Személyes bemutatkozás a szegedi Royal-szállóban 3-án hétfőn, H 11—1 óra között. Jelentkezés a portásnál. V Óra, ékszer VÁSÁRLÁSNÁL JAVÍTÁSNÁL ELADÁSNÁL az új évben is forduljon teljes bizalommal a világhirü svájci „Alpine", Novice"*, „Eterna* ,,Cyma", „Xandró“, „Tovannes Watch“ óragyárak szegedi egyedárusitójához Tóh Már órás, ékszerészhez! Nagy raktár „Doxa“, „Omega“, „Schaffhauseni“, „Tellus“ („Szonige“), „Zenith“ zsebórákban „Junghans“, „Kienzle“, „SViza“, ébresztő órákban — Arany, ezüst ékszer, brilliáns áru, jegygyűrű, nászajándék, alpakka és valódi ezüst evőszer „Ens“ és „Holéczi" porcellánok előleg nélkül 6 havi részletre A. B. C. és Nemzeti Takarékosság könyvre. Állandó alkalmi vétel, eladás keveset használt árukban! Tört arany, ezüst, zálogjegy beváltás. — Legnagyobb javítóműhely! — Számtalan elismerőlevél! Erdély 1 millió 800 magyarja súlyos aggodalommal nézi a fajvédő Goga-kormány intézkedéseit Maniu éles harcot hirdet a „kaalandorkormány" ellen — Goga rohamcsapatokat szervez Bukarest, december 31. Egyre aggasztóbb jelenségeket produkál a romániai zavaros helyzet. Az amúgy is végsőkig elkeseredett pártokat még jobban felizgatta Gogának az a bejelentése, hogy rohamcsapatokat szervez és pártmiliciát állít fel. Ezek az eszközök arra kényszeritik az ellenzéket, hogy az önvédelmi harcot a végsőkig folytassa. Erdély 1,800 000 magyarja aggódva várja a fejleményeket, legelkeseredettebben Maniu szállt szembe a kormánnyal. Maniu „kalandorkormánynak“ nevezi a Goga-kabinetet. Szilveszteri cikkében többek között ezeket írja Maniu: — „Győzelmünknek hatalomra kellett volna segíteni a nemzeti parasztpártot, hogy a politikai korrupciót, a komolytalanságot, a közéleti erkölcstelenséget és az üldöztetést kiseprűzze és helyükbe az ország összes fiainak, faji és felekezeti különbség nélkül, békét és jólétet biztosítson, megvalósítva az igazi keresztény igét: „Áldás és béke a jóakaratú embereknek“. Az Újév azonban ehelyett az or- Egy kis szilveszterezés a mi törzskávéházunkban irta RÓKA TÓNI Az esztendő már egészen kifogyott az időből, a vége felé járt. Én még nem mondhatnám ezt, mert nekem volt időm bőven: munkanélküli voltam. Elhatároztam, hogy a Szélkakas uccai Árpakávéháziban szilveszterezem. A tulajdonosa mindig így búcsúzott tőlem. — Legyen szerencsém ! Jó, hát hadd legyen neki szerencséje, ha már nekem nem is volt ebben az évben és egy fillér nélkül megyek neki az új évnek. Egyébként is az volt a híre, hogy az Árpa-kávéházban ma minden vendéget szívesen látnak. (Tévedés, mert nemcsak ma, máskor is megkínálják hellyel.) Helyet parancsoltam. — Friss feketét méltatik? Egyelőre friss lapokat méltattam, aztán a kávéházi publikumot böngésztem. Nini, amott egy csomó ismerős! Üres az asztal előttük. Folyton az ajtót lesik, az újévet várják, hogy mit hoz? Ezek az én szaktársaim, az időmilliomosok, a munkanélküliek. Nem ülök közéjük, mert szaporítsam a számukat, mikor nélkülem is elegen vannak. Az a szemüveges úr a kassza mellett kamatos adótiszt ur. Ilyenkor hónap végén titokban szokta imádni a kaseiros kisasszonyt és a világért sem rendelne neki valamit, hogy a szerelmét elárulja. Még m alig.ha rendel is, csak úgy emlékszik rá, hogyha a főúr fölirja. Hjah, nagyon komisz esztendő volt az idei. Amott a feleségével ül a háziúr is, a kávés háziura. Olyan szomorú képpel ül ott, mintha a saját maga lakója lenne. Csak azért jöttek ide, hogy a kávés ház bérhátralékából leszilveszterezzenek valamit. Ha nem ásítanak, esznek, ha esznek, nem ásítanak. Itt szórakozik a mi kerületünk népszerű képviselője, Bakody úr is egy tucat élharcossal. Nagyon hangosak. Valóságos viharsarok az asztaluk, egymást túl körbekiáltják. Esznek-isznak, mintha választás volna. Még tán halott szavazó is ül köztük, annyian vannak. Rongyos, szakállas alak telepedik mellém. Olyan alázatos szegény, hogy még köszön is és engedelmet kér. — Csak bátran, öregem, magam is zenész vagyok. Aztán elnézegetem az öreget, olyan ismerős ... Sokszor találkoztam már vele, de hol is?... Észrevettem, hogy a nyakában réztábla lóg, amit gondosan takargat, mint öregedő szűz az évei számát. Mégis leolvasom róla: l>37! — Maga az Szilveszter bácsi? — Ne szóljon senkinek! Tudja, ma én Vagyok a legnépszerűtlenebb ezen a világon, valóságos bukott miniszterelnök vagyok. Egyébként is pár perc múlva kotródnom kell. — Kidobnak. Bánja a fene! — Miért? Annyira megszokta? — Jobban, mint akárki: ezredek óta csak megszokhattam. Kidobnak az ajtón, mint ő évet és mint ujév belépek az ablakon. Csak a táblám változik. Figyelje meg! És csakugyan. Tizenkettőt kezdte verni az óra. A főúr Szilveszter bácsihoz sietett. — Kifelé, öregem! — és ajtót nyitott. Az egész kávéház zúgott, dobogott: — Ki kell dobni a vén huncutot! A viharsarkos asztaltól fölharsant: — Mars ki, csáklyás! Még tojások is röppentek hozzá. (A tulaj főtt tojásai a vendégek részére: mind záp volt.) Elkotródott az öreg. Az ördög tudja hol, ajtón-e vagy ablakon, bentermett megint, de uj gúnyában, frissen borotváltan és már ez a tábla lógott a nyakában: 1938! Tapsolták, éljenezték, mint valami új miniszterelnököt. Hajlongás közben a fülembe súgta: — Látja? Nem én vagyok csaló, ezek bambák. — Hozott valamit. — Mindenki azt hiszi, Ilát csak higyje. Nem kell zavarni az örömüket. Szaktársaim, a sok szegény szemében megcsillant a reménysugár. Kamatos ur tortaszeletet rendelt és virágot vásárolt a kaszinnőnek. A háziur mellett már nem a felesége ásitozott, hanem valami táncosnő fickándozott és Bakody képviselő úr tűzzel szavalta a híveinek: — Ha pedig ez az esztendő sem valósítaná meg a mi programpontjainkat, meglássátok, úgy jár, mint az előbbi: elmúlik! Ezt ígérem!