Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-01 / 47. szám

DttMAMORSZM Kedd, 1938. március 1. Politikai napilap H XIV. évfolyam 47. sz Chamberlain nyilatkozata az alsóházban Ausztria függetlenségéről w^* angol kormány ért feklődéssel vette tudomásul Schuscenigg beszédét és gondosan figyelemmel kí* sért a fejleményeket„ — As alsóz­­ás tillalmat ssa* vásott a Chamberlain-kormánynak Változatlan együttműködés /Inglia és Franciaország késett gondon, február 28. Ismeretes, hogy szomba­ton megerősítették az angol-francia együttmű­ködési egyezményt a Földközi-tengeri kérdés­ben. A további megállapodások azt mutatják, hogy az angol-francia együttműködés az új angol külpolitika vonalában sem veszít erejé­ből.­­ Beavatott körökben úgy tudják, hogy a múlt héten Chamberlain miniszterelnök saját­kezű levelet küldött Ch­au­temps francia miniszterelnöknek, akit a leghatározottabban biztosított arról, hogy Anglia a jövőben is változatlan ba­rátsággal viseltetik Franciaország irányában. London vasárnapi csendjét kormányellenes tüntetések­ zavarták meg. A munkáspárt nagy­gyűlése után felvonulásokon tüntettek a Cham­berlain-kormány ellen. A Daily Herald, a munkáspárt lapja beje­lentette, hogy Angliában új választások lesznek, miért is a legnagyobb ellenzéki párt megkezd­te az előkészületeket. Kormánykörökben ezzel szemben hangoztatják, hogy szilárdnak látják Chamber­l­ain h­el­yzetét. A király hétfőn a Buckingham-p­osatában titkos tanácsülést tartott, amelyen lord H­a­l­i­­f­a­x külügyminisztert kinevezésével kapcsolat­ban a hagyományos kézcsókra fogadta, majd átadta neki új hivatalának pecsétjét. ahol a gondolatot és a lelkiismeretet is meg­­rendszabályozzák, nem tudnának parancsot­­a felelőtlen térképrajzolók­ni­nak é­s polit­izá­ló­knak?. Térképek Az egyik ismert, komoly szavú katolikus orgánum vezető helyén írja a következőket: Nem irigyeljük senki örömét, de nem ért­jük a magyar­ kurucoknak a német esemé­nyek fölött érzett ujjongását. Olyan öröm, olyan megelégedés dagasztja az úgynevezett jobboldali sajtót, mintha felszabadult volna országunknak legalább egyik része. Mintha nagy lépést tett volna a magyar revízió Hitler beszédjével a megvalósulás felé. Pe­dig még csak célzás sem történt a három és félórás beszédben arra, hogy a hajdan hűsé­ges fegyvertársat, aki annyit szenvedett , meg kellene szabadítani a rabság bilincsei­től. Petrovácz Gyula azt a kijelentést tette: a nyugati diplomácia bölcsesége megfosztot­ta Németországot gyarmataitól és most tu­domásul veszi, hogy Németország felfalja Ausztriát, azután tovább és Szerbiát, Romá­niát. Ha a gondviselés izgalmas lesz irán­tunk, talán ezt nem érjük meg. De lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy a német im­perializmusnak már a békében is Berlin— B­a­g­d­a­d—Ko­nstantinápoly volt az álma. Most pedig egyve gyártják a német tudósok — Pe­rsze, mint mondani szokás, fe­lelőtlenül — azokat a térképeket, amelye­ken a német nyelvterület egészen a Balkánig terjed. A Barna Ház propagandatérképe­ világo­san mutatja, hogy milyen szerepet, szántak M­a­g­y­a­r­o­r­s­z­á­g­n­a­k­. A térképen Bu­dapest Csm­pest, amelyet németek, osz­trákok, brandenbureiak és a többi német tör­zsek szabadítottak fel a török uralom alól. Arról egy szó említés sincs, hogy magya­rok is szerepeltek volna a felszabadítás­nál. Ruppert von­­ Schumacher: Volk vor den Grenzen“1 című könyvének térképe azt mu­tatja, hogy nemcsak a Dunántúl, hanem a Délvidék és Erdélynek is egy jelentékeny v­ize csaknem kizárólag németlakta vidék. S hogy Németország nem hiába fordít éven­ként 340 millió pengőt propaganda célokra, azt az elszakított területen lakó, haj­dan magyar érzelmű németség állásfoglalá­sa mutatja a legszembetűnőbben. A Romá­niához ccp’cát több mint félmilliónyi német­ség politikai és gazdasági téren a román pártokkal szövetkezik a magyarság ellen. A sv­átméri elmagyarosodott svábokat vissza­­németesítik. Semmi okunk sincs kételkedni Rosenberg kijelentésében: „A németségnek kelet felé kell terjeszkednie, hiszen a németek által lakott vidékek széles íve húzódik ez osztrák határtól Magyarországon, Délszlávián és Románián át egész a Fekete tengerig. Fontos német érdek — mondta a kitüntetett német fajtudós —, hogy a déli középeurópai határok revíziója" ne történjék meg". Világos beszéd s csak az nem érti, aki nem akarja.­­«Persze a hivatalos német diplomácia so­sem mulasztja el, hogy tapintatos formák között meg ne nyugtassa a rémképeket látó magyarokat. Sőt a hazai magyar nyelvű hitlerista sajtó is segítségére siet és váltig bizonygatja: csak­ a felelőtlen elemek, a hi­vatalos tényezők tudta nélkül izgatnak és ellenzik a revíziót. Ha így van, hogyan tar­­tott Németország, hogy vele baráti viszony­ban élő Magyarországról olyan cikkek, köny­vek, térképek és kijelentések kerüljenek for­galomba, amelyek vérig sértik a magyarság önérzetét? A rend és fegyelem országában. Chamberlain az interpellációk pergőtüzében London, február 28. Az al­­­­sóház hétfő délutáni ülésén a C­h­a­m­b­e­r­l­a­i­n miniszter­­i­ejnök első ízben állt az elleni­­­zék külügyi interpellációinak­­ pergőtüzében. A miniszterel­­­lnök a kérdések lényegére s­o­­­ra­kozva szűkszavúan vála­szolt, a pótkérdésekre csak ritkán felelt Henderson kérdései­­­vel indult el az ostrom. Mi­ thamperlain iven lépéseket tesz az angol kormány tekintettel a leg­­utóbbi osztrák-német egyez­ményre? — kérdezte. Chamberlai­n miniszterelnök: Az egyez­­m­­ény teljes hatályát m­ég nem állapíthattuk meg, a fejleményeket gondosan figyelemmel kísérjük. A legnagyobb érdeklődéssel vettük tudomásul Schuswin»«g karriet’ár beszédét, az osztrák kormány által a berechtesgadeni meg­beszélések következtében tett intézkedések az angol kormány véleménye szerint nem s*H‘7; a*t a kötelezett­é"c­ amelyet Anoim vő’lvlt­et i, hogy nem köt olyan egyezményeket, ame­lyek veszélyeztet­ik Ausztria függetlenségét.) Ennélfogva m­indezideig, úgy tetszik­,’ nincs szükség a fennforgó, körülmények között az an­gol ko­mány bármivin fll4rí«ára. B­ii 11­i­n­g­t­o­n képv­iselő: Va­jon továbbra­­ is az a kormány szándéka, hogy minden l*ten­­tő módon az eredeti népszövetségi elgondolás megvalósításáért küzd? Chamberlain: Reméljük, meg fogjuk érni, hogy a Népszövetség olyan alakban és taglétszámmal fog újjáalakulni, hogy képes lesz hatalmat gyakorolni olyan célokra, ame­lyekre eredetileg szánták. Az angol kormány minden tőle telhetőt elkövet, hogy ezt lehető­vé tegye. Le és: Mit ért a miniszterelnök úr újjáala­kítás alatt? Chamberlain: A taglétszám növelését. Rar bonc: Tekintettel Hitler beszédének a külföldi sajtóra vonatkozó kitételére. Ígéri-e a miniszterelnök, hogy a Németországgal kö­tendő egyezmény nem tartalmaz-e olyan intéz­kedéseket, amelyek korlátozzák az angol sajtó szabadságát? Chamberlain: Igen, de utalnunk kell a sajtó külpolitikai felelősségére. Semm­i sem mozdíthatja elő inkább a béke ügyét, mintha az összes országok sajtója önmérsékletet és tü­relmet gy­akorolnak külpolitikai kérdésekben. Tifel után 2 órakor jelenti London: A külpolitikai interpellációk befejezése után az alsóház 226 szavazattal 99 ellen elfogadta a kormány napirendi javas­latát. A szavazás eredménye alkotmá­nyos szokások szerint­i elvetését jelenti

Next