Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-01 / 72. szám

Új helyzet a külkereskedelemben A németek gyorsan dolgoznak. Már a sze­gedi könyvkereskedések kirakataiban is lát­ni lehet az uj térképeket, melyek az Ausz­triával kibővült német birodalmat ábrázol­ják. Egy nagy és egységes barna mező bo­rítja Európa középső részét s ebből a me­zőből két haragos csáp nyúlik ki fenyege­tően Csehország fölé. Északnyugaton a bi­rodalom kapuja a tengerek és az óceán felé Hamburg, délkeleten Bécsb­ek ígérték azt­ a szerepet, hogy még hatalmasabb szárazföldi Hamburg lesz belőle. Mi ezzel a félelmete­sen megnövekedett birodalommal a határnak Oroszvártól Szent Gotthárdig terjedő szaka­szán vagyunk szomszédosak. Hivatalosan a magyar kormány már több udvariassági aktus formájában érintkezett a március 13. óta kibővült új birodalommal. Berlini követünk a kormány nevében tudo­másul vette az osztrák csatlakozás tényét és szerencsekivánatait fejezte ki, hogy a nagy változás vértelenül zajlott le. A külügymi­niszter diplomatikusan sima mondatokban fejtette ki, hogy a magyar kormány nem te­kinthette feladatának, hogy döntőbíróul akarja magát feltolni a két baráti állam kö­zötti vitás kérdésekben, melyek most Ausz­tria beolvasztásával nyertek elintézést. Két huszárszázad és két német lovasszázad ta­lálkozott egymással a soproni határon s a csapatok élén két ezredes tolmácsolta a né­met hadsereg és a magyar honvédség fegy­veres erejének kölcsönös üdvözletét. Ezek voltak az udvariassági aktusok. Most követ­kezik az érintkezés gyakorlati jelentőségű és a gazdasági életet érintő változata. Holnap indul útnak a magyar delegáció, amely Ber­linben a két állam kereskedelempolitikai vi­szonyait fogja megtárgyalni és meg fog ál­lapodni az új Németország és Magyarország közötti kereskedelmi forgalom lebonyolítá­sát illetően. Nincs okunk, hogy a tárgyalások megin­dulásának pillanatában, melyek a hetvenöt­milliós birodalom és a kilencmilliós kis or­szág között megindulnak, egyéni hajlandó­ságainknak megfelelően akár optimista, akár pedig pesszimista képeket vetítsünk előre. A kötelességünk az, hogy higgadtan mérle­geljük a tárgyalásoknál szerepet játszó gaz­dasági tényezőket, amelyek kétségtelenül vissza fognak tükröződni a következő esz­tendők kereskedelmi politikájának gyakor­lati kialakításában is. Az kétségtelen, hogy a magyar éléskamra ter­mékeire Németországnak épen­­úgy szüksége van az egyesülés után, mint azelőtt. Elvitázhatatlan tény, amelyet a külkereskedelmi statisztika­­ 1 adatai igazolnak, hogy Németország és Ausztria együtt a magyar kivitelnek 41 szá­zalékát vette fel. Gabona, élőállat, gyümölcs, vaj, zsír és általában állati és növényi ere­detű anyagok azok, melyekre a német gaz­dasági életnek szüksége van. Kész ipari pro­duktumokkal akár a német birodalomban, akár a régi Ausztriában nem sok keresni valónk volt. Ásványi termékek közül külö­nösen a dunántúli bauxit foglalt el a magyar kivitelben jelentős helyet. Mindez a csatla­kozás után sem változott. Megváltozott azonban a cikkek jelentékeny részénél a kivitel lebonyolításának módja. Ez az a pont, amely a jelen pillanatban bennünket legjobban érdekel. Németország az aranyfedezet nélküli márka védelmében elvileg a cserefor­galom alapján «11. Eltekintve a ki­­egyenlítéshez szükséges kisebb tételektől, csak annyi értékű árut ereszt be az egyes or­szágokból a német vámterületre, amennyit ezek tőle vásárolnak. Ez a német külkeres­kedelem egyik sajátossága. A másik sajá­tosság az, hogy igen sok cikk bevi­tele központosítva van és a cikkek bevitelét eszközlő intézmények állapítják meg a külföldi exportőrnek fizethető árakat. Németországnak Ausztriával történt egye­sülése óta az árucsere lehetősége nem oly kedvező, mint azelőtt, illetőleg egész pontosan kifejezve, vannak or­szágok, amelyek könnyebben tudnak a né­met viszonylatban cseretételeket találni ki­vitelük egész volumenjére, mint Magyaror­szág. Nekünk már jelentős kikészítő iparunk van és a Németország által exportált cikkek nagy részét mi is előállítjuk, holott például Jugoszlávia és Románia ezek tekintetében bevitelre vannak utalva és ezeket importál­hatják cserében a maguk mezőgazdasági és állati termékeiért. Amig Ausztria külön ál­lam és külön vámterület volt az osztrák f­a egyik fontos cserecikk gyanánt jelent­kezett. Németország azonban fában maga is szűkölködik és igy az osztrák fa kiesik a kompenzációs lehetőségek sorából. Mindezekkel az adottságokkal tisztában kell lennünk a tárgyalások megindulása al­kalmával. De éppen azért, mert a tárgyalási alap összeszűkült, különös gondossággal kell végigmenni a vámtarifa összes tételein, hogy hol é­s­­ m­i­l­y­en­ mértékben talál­hatunk a kölcsönös forgalom számára alkalmas anyagokat. A másik fontos és életbevágó jelentőségű kö­rülmény pedig a mi szempontunkból az, hogy azoknál a cikkeknél, amelyek nem a szabad forgalom tárgyai, olyan megfele­lő árat tudjunk elérni, hogy azok a mezőgazdaság rentabilitását biztosítsák. Ez azért fontos, mert igazi tömegcikkeknél egy ország sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy belföldi fo­gyasztásának megdrágításával segítse elő az exportot és tegye olcsóbbá egy idegen or­szág polgárainak megélhetését. Szegedi pél­dával élve, a belföldi paprikafogyasztás medrágításával elő lehet segíteni az ameri­kai paprikakivitelt, de nincs az a földmive­­lésügyi és pénzügyminiszter, aki ezt a ga­bona-, vagy állatkivitelnél is meg tudná csi­nálni. Ceruzával a kézben, a kölcsönös le­hetőségek és­ célkitűzések pontos ismereté­ben remélhettük, hogy a német kereskedelmi tárgyalások kölcsönös megelégedésre, de főleg a magyar gazdasági élet megerősödé­sére fognak szolgálni. Anglia erős akar lenni, de nincs támadó szándéka Lord Halifax érdekes beszéde egy londoni sajtólakomán London, március 31. Lord Halifax külügy­miniszter a sajtószövetségek lakomáján mon­dott beszédében egyebek között ezeket mon­dotta: — Talán kedvező jelnek tekinthető az euró­pai és nemzetközi politika terén, hogy nem mondhatok semmi újat, mert nem történt semmi említésre méltó az elmúlt 10—15 nap alatt. Mint nemzet, talán lassan reagálunk a helyzetváltozásokra, de súlyos tévedés volna azt hinni, hogy a külszín alatt nem dolgozik állandóan és erősen az élesztő. Nincs semmi gyengeség, a türelem szellemében, vagy abban a kívánságban, hogy elkerüljük a háborút a diplomácia minden eszközének kimentésével. Remélem, ebben a tekintetben nincs kétség, Angliának ma az az eltökélt szándéka, hogy erős akar lenni és felépíti haderejét, hogy mi­nél nagyobb erővel hallassa hangját az európai tanácskozásokon. Egyetlen állam sem tulajdo­níthat Angliának támadó szándékot, de hatá­rozottan meg kell értetni,­ hogy sohasem le­hetnénk közömbösek máshol történt támadás­­­sal szemben­. Nagyon komoly és veszedelmes tévedés volna feltenni, hogy ma mélyebb ellentétek állanak fenn külpolitikai tekintetben az angol nép és kormány között — fejezte be lord Hali­fax beszédét. Da­mi­eí Kálmán miniszterelnök a képviselőház pénteki ülésen deklarálta a kormányzat álláspontját Budapest, március 31. A Nemzeti Egység Pártja csütörtökön este értekezletet tartott. Tasnádi-Nagy András országos elnök elő­terjesztései után Darányi Kálmán minisz­terelnök rövid bejelentést tett. — Bár engem — mondotta röviden — a bu­dapesti hisztéria nem nagyon izgat, mégis szükségét látom annak, hogy a képv­iselőház­­­ban pénteken felszólaljak, amikor kevésbé a választó­jogi törvényjavaslattal kívánok foglal­­­kozni, mint inkább az utóbbi időben elterjedt különféle hitekkel. Csupán ezt akartam beje­lenteni-Tasnádi-Nagy András országos elnök ezután a legutóbbi pártértekezlet határozatának meg­felelően javasolta, hogy a párt a zsidókérdés tanulmányozására a párt országos elnökének elnökletével 11 tagú bizottságot küldjön ki és

Next