Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-01 / 96. szám

Vasárnap, 1938. május 1. Politikai napilap XIV. évfolyam 96. sz# Rendőri ügy A miniszterelnök úr szerint rendőri ügy ez a lazítás, ami ebben az országban folyik. Ez a kijelentés részben megnyug­tató. Megnyugtató azért, mert — bízunk a rendőrségben —, ha rendőri ügy, akkor a magyar államrendőrség el fogja tudni végezni kötelességét, ami reá a megelőzés, vagy a megtorlás te­rén vár s nem lehet semmi kétségünk ab­ban, hogy ha a kormányhatalom a rendőr­ségre bízza a közrend helyreállítását s azok­nak veszélytelenné tételét, akik a közrend­re ártalmasak, akkor a rendőrség hibátlan tö­kéllyel fog ennek a kötelességének megfe­lelni. Nyugtalanságot mégis kelt ez a kijelentés, mert más vonatkozásban azt jelenti, hogy a kormányhatalom elhárítja magától az intézkedés kötelességét s azok a politikusok, akik az államélet vezetésére hi­vatottak, a példaadás és irányítás kötelessé­ge, az ellenagitáció, a felvilágosítás felada­ta elől azzal térnek ki, hogy a kérdés rendőr­ségi feladat lévén, a politikusoknak sem­mit nem kell tenniök. Már­pedig, ha a kormány komoly eltökéltséggel akar vé­get vetni annak a mozgalomnak, amit a köz­vélemény izgatásnak, sőt lázításnak minősít, akkor nem elégszik meg azzal, hogy a rendőrség reszortjába tartozónak je­löli ki, hanem azzal az erővel, tekintéllyel és hatalommal, ami rendelkezésére áll maga is rész­t vesz a lelkek pacifiká­lásának, a tömegek felvilágosí­tásának munkájában s ezzel útmu­tatást adna a rendőrhatóságoknak is, hogy mi az, amit államellenesnek kell tartani, mi az, amivel szemben a rendészeti hatóságok­nak a közrend megvédése érdekében el kell járnia. Azok, akik­ az államhatalom rendészeti jogkörét betöltik, tisztában vannak azzal, hogy mit rendel büntetni a törvény, de tisz­tában vannak azzal is, hogy a közigazgatási és rendészeti szabályok milyen magatartást tiltanak, vagy engedélyeznek. Annak a kér­désnek eldöntését, hogy az államra mi ve­szélyes, hogy a jogrendet milyen agitáció védi, vagy támadja, nem lehet minden köztisztviselőre rábízni, me­rt ezeket a kérdéseket különböző politikai felfogás, különböző világnézeti el­fogultság má­s-m­á­s értelemben dönt­heti el, már­pedig az állam érdekeinek vé­delme, a jogrend megszilárdítása nem en­gedheti meg azt, hogy egyéni nézetek, szubjektív felfogások érvényesüljenek ezeknek az alapvető kérdéseknek eldönté­sében. Hogy egy példát mondjunk: az al­ispán rendészeti hatóság is s vannak rend­őri kérdések, melyek másodfokon az alispán joghatósága alá tartoznak, már­pedig 1 e­­ hét alispán, aki nem tartja az állam rendjére veszélyesnek azt, ha egy rendőri felügyelet alá helyezett s államellenes bűn­cselekmények miatt büntető eljárás alá vont egyént nyilvánosan ünnepelnek, míg más alispán, vagy más rendészeti hatóság eb­ben a magatartásban bűncselekmény feldi­­csérésének vétségét, vagy általában a jog­rend veszélyeztetésének tényét láthatja. Még az is előfordul, hogy az ítélőtábla olyan cse­lekmény miatt ítél el valakit lopásban bű­nösnek, amely cselekményében a kúria bűn­cselekményt nem ismer fel, pedig hát a lo­pás tényálladéki elemeit a törvény több, mint hatvan évvel ezelőtt állapította meg. Hogyan lehetne akkor megkívánni, hogy po­litikai magatartás tekintetében valamennyi rendőrhatóság az egyedül helyes s az állam jogvédje érdekeinek megfelelő álláspontot foglalja el, ha a legmagasabb tekintélyű po­litikai hatóság nem deklarálja azt, hogy mi veszélyes az államra s mi sérti a jogrendet? A kormány olykor erélyes intézkedéseket tesz s energikus elhatározásokra jut, a hiba csak abban van, hogy igen sokszor akár a legerélyesebb intézkedések nem azoknak a jelenségeknek orvoslására alkalmasak, me­lyekre hivatkozással megtétetnek. A kor­mány — bölcsen és helyesen —, el akar járni a lázító röpiratok s szennysajtó ellen s olyan törvényhozási elhatározásokat kez­deményez, melyek a tudományos könyvek megjelenését is megnehezítik s melyek bi­lincsei lehetnek a hazafias s a nemzet érde­kei felett lelkiismeretesen őrködő sajtónak is. Tenni kell valamit, az nyilvánvaló, amit a kormány tesz, az helyes is, csak nem az ellen teszi meg, ami intézkedé­sét kisürgette. A legnagyobb mértékben megnyugtató volna az, hogy a kormány rendészeti kér­désnek tekinti a lazítások megfékezését s az igazságok megelőzését, csak arra volna szükség, hogy egyfelől semmi ne aka­dályozhassa a rendőrhatóságok eljárását, másfelől világos és félreérthe­tetlen fogalmazásban manifesztálná a kor­mány, hogy minden lázítást és minden izgatást államellenesnek kell tartani s a rendőrhatóságoknak el kell járni minden olyan agitációval szemben, amelyik az ál­lam alapvető berendezkedést fenyegeti meg­semmisítéssel. A magyar rendőrség bebizo­nyította már, hogy feladata tökéletes ma­gaslatán áll, a rendőrség, — minden bizal­munk megvan rá —, eleget is tudna tenni ennek a kötelességének is, csak arra az egy­re van szükség, hogy a legfőbb politikai ha­tóság tegye üldözhetővé azt az agitációt, ami ebben az országban az alkotmány sza­badságának birtokában támadja és veszé­lyezteti­­ az alkotmányt és a szabadságot. Anglia lépéseket tervez a cseh kérdés megoldására A londoni konferencia j&nlása —• Anglia és Franciaország gazdasági támogatást nyújt a dunai államoknak Rómában szombaton ismét megkezdődtek az olasz-francia tárgyalások London, április 30. A világsajtó különböző­képpen kommentálja a londoni angol-francia tanácskozások eredményét; kiemelik, hogy a konferencián fontos határozatokat hoztak a dunai államok ügyében. A Daily Telegraph szerint az angol minisz­terek a tanácskozások során a csehszlovák kér­désben újból és újból kifejezésre juttatták, hogy az angol kormány nem vállalhat több kötelezettséget, mint amit Chamberlain miniszterelnök alsó­házi nyilatkozatában vállalt. Anglia a béke lehetőségének egyetlen útját a diplomáciai tárgyalásokban látja a két érde­kelt hatalom között, harmadik, vagy negyedik hatalom esetleges támogatásával. A Daily Te­legraph arra céloz, hogy Anglia befolyását igyekszik majd érvényesíteni abban az irány­ban, hogy közös nevezőre hozza Benes köztár­sasági elnök javaslatait és a szudétanémet követeléseket. A News Chronicle arról ír, hogy Anglia és Franciaország a dunai államokat gazdasági támogatás­ban szándékozik részesíteni. A lap szerint ebben a kérdésben nem jött lét­re végleges megegyezés, diplomáciai úton foly­tatják az erre vonatkozó tárgyalásokat. Párisi jelentés szerint a francia sajtó teljes elismeréssel ír a londoni tanácskozások eredményéről. A Petit Journal hangoztatja, hogy Daladier miniszterelnök és Bonnet kül­ügyminiszter Londonban egész munkát vég­zett, minden tőlük telhetőt megtettek. A Jour rámutat arra, hogy a francia-angol találkozó százszázalékosan elérte célját. Szárazföldön, tengeren és levegő­ben Franciaország és Anglia kö­­­­zött katonai szövetség jött létre. Valamennyi lap megállapítja, hogy a nyu­gati hatalmak részéről rövidesen jelentős lé­pések történnek a csehszlovák kérdés rendezése érdekében. Páris és London közüs lépésre készül Prágában, Berlinben, Varsóban és Budapesten? London, április 30. Az Evening News diplomá­ciai levelezője úgy értesül, hogy Anglia és Fran­ciaország a svájci alkotmányhoz hasonló szövetségi alkotmányon alapuló megoldást javasolna a cseh­­országi kisebbségek kérdésének elintézés­ére. A ter­vezet széleskörű önkormányzatot ad a csehországi német lakosság részére. Németországot is fel fog­ják kérni, járuljon hozzá a békés elintézéshez. A hét végéra várhatók Anglia k­­>észi Berlinben és egyidejűleg hasonló lépések történnek Budapes­ten és Varsóban is, hogy ily módon együtltműl­ü­­désre kérjék fel a Csehszlovákiából szomszédos

Next