Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)
1938-07-01 / 144. szám
Péntek, 193S. Julius 1. Politikai napilap XIV. évfolyam 144. sz. Megértő hangok Belgráditól Újabban örvendetes módon szaporodnak a jelek, amelyek azt mutatják, hogy a belgrádi politikai és kormánykörökben megvan a hajlandóság a magyar-jugoszláv viszony normalizálására, sőt ezen túlmenőleg a jóindulaton és megértésen alapuló kapcsolatok helyreállítására. Az a fogadtatás, amelyben Belgrád Szent-Györgyi Albertet, a Nobeldíjas szegedi tudóst részesítette, túlment a vendégprofesszornak szóló egyszerű udvariasság keretein s ha a fogadtatás egy része a Nobel-díj nemzetközi értékelésének és megbecsülésének szólt is, bizonyos hányadát szeretnénk éppen a kitüntetett professzor magyarságának is tulajdonítani. Tudjuk azt is, hogy a bácskai magyar kulturális egyesületek néhány hónap óta enyhébb légkörben működhetnek és magyar előadások, tudományos és irodalmi összejövetelek rendezése elé nem gördülnek olyan akadályok, mint még néhány hónappal ezelőtt. A belgrádi újságokban egymás után jelennek meg a magyar vonatkozású irodalmi és művészeti cikkek- s amint halljuk, a beliznndi nemzeti színház őszi munkaciklusában már magyar darabok mellett programjába vette Az ember tragédiájának előadását. A szerénytelenség vádja nélkül véljük megállapíthatni, hogy abban, ha Madách halhatatlan interpretálásában szólal meg Belgrád színpadán a fáraó, Tankréd lovag, Kepler, Danton és a földnek szelleme, abban némi része van Szegednek és azoknak, akik Az ember tragédiáját a becsukott könyvek lapjairól és a zárt színpadok deszkáiról ki merték vinni a drámai költemény kozmikus méreteihez egyedül méltó csillagos ég alá. A kulturális kapcsolatok e kimélyítései után most a gazdasági élet képviselője szólal meg Vrbanics Milán, Jugoszlávia kereskedelmi minisztere nyilatkozik a Jugoszlávia és Magyarország közötti gazdasági összeköttetések intenzívebbé tételének szükségességéről. A program, melyet nyilatkozatában a jugoszláv kereskedelmi miniszter maga elé tűz, a kölcsönös árucsere gondos ápolása, a forgalom útjában álló akadályok elhárítása s olyan intézkedések és rendszabályok meghozatala, amelyek alkalmasak a két ország közötti áruforgalom további élénkítésére és kiépítésére. E tekintetben a két ország között 1037 január elsején életbelépett konvenció már igen értékes eredményekkel járt és megvan a reményes lehetőség a két ország közötti gazdasági viszony további megjavítására. A jugoszláv kereskedelmi miniszter nyilatkozatában utal ugyan egy nem politikai, hanem tisztán gazdasági jellegű nehézségre, mellyel minden Jugoszlávia és Magyarország közötti kereskedelmi tárgyalás esetén számolni kell. Ez a nehézség abban jelentkezik, hogy a két ország nagyrészt azonos cikkeket visz a világpiacra, — búza, lisz, élőállat, baromfi, tojás stb. — és ezekben a cikkekben nincs meg az árucsere lehetősége. Ezekben a cikkekben azonban Magyarországnak és Jugoszláviának az az érdekük, hogy megállapodásra jussanak és egymás árajánlatait ne rontsák az idegen piacokon. Vannak azonban olyan cikkek is bőven, amelyek az árucserének szinte korlátlan lehetőségeit szolgáltatják. Ilyen egyik oldalról például a magyar gépipar és a miniszter által külön is kiemelt közlekedési eszközök gyártása, jugoszláv részről pedig a fa, amely Magyarországnak egyik legfontosabb behozatali cikke. Ennek a behozatalnak a jelentősége különösképpen emelkedett az Anschluss óta, amely azt eredményezte, hogy az osztrák fatermelő piac árumennyiségeit a német birodalom egyszerűen felszívta. Nekünk itt a határszélen minden okunk megvan, hogy jóleső megnyugvással vegyünk tudomást a jugoszláv kereskedelmi miniszter megértő nyilatkozatáról. De éppen ez a határszéli helyzetünk hozza magával annak szükségszerűségét, hogy ezt a nyilatkozatot néhány, szintén teljesen politikamentes észrevétellel kiegészítsük. Az észrevételeink nem újak, nem is teljesíthetetlenek, mert a két ország gyakorlati gazdasági köreinek tapasztalatain és kívánalmain alapulnak. Helyes, ha a miniszter azt mondja, hogy a gazdasági forgalmat a két ország között élénkíteni kell. Ennek azonban nem egyetlen módja a jó kereskedelmi megállapodások kötése, hanem ezt szolgálja az is, ha a forgalom minél több használható útvonalon bonyolódik le. És ha ez így van, akkor fel kell merülni a kérdésnek, hogy miért van még a mostani jóindulatú és megértő hangok mellett is számtalan akadály a határszéli forgalom útjában? Miért kell a közlekedést még ma is átszállással lebonyolítani Röszkénél és miért nem mehet át a magyar vonat Jugoszláviába és viszont? Miért végződik a menetrendszerű hajóforgalom jugoszláv részről Becsénél, magyar részről pedig Szegednél, mikor a Tisza tudtunkkal Szeged alatt nincsen gátakkal elrekesztve? Miért kiesik a nemzetközi autóút jugoszláv szakaszának megépítése Horgos alatt, mikor ez nem is annyira magyar érdeket jelent, mint inkább Jugoszlávia bekapcsolását a modern nemzetközi autóforgalomba? Szeretnénk remélni, ha Vrbanics miniszter nyilatkozata nyomán ezek a kérdések is tárgyalás alá kerülnének. Nem tagadjuk, ebben a reménységünkben van szerepe annak is, hogy szegediek vagyunk és érezzük a háború után meghúzott fizikai és lelki drótakadályok eltüntetésének szükségességét. De reménykedésünkben a lokális érdekeknél nagyobb szerepük van az általános szempontoknak, amelyek csakugyan arra utalnak, hogy a nagyobb cél érdekében el kell tüntetni az áruk, emberek és gondolatok szabad forgalmának útjában álló akadályokat. Hisszük, hogy ez így fog történni, mert reménykedésünk tökéletesen belevág a jugoszláv kereskedelmi miniszter nyilatkozatának programatikus kijelentéseibe. Az alsóház pártközbizottságot küldött ki a nagy angol árulási botrány tisztázására London, június 30. Egymást követik a váratlan fordulatok a nagy angol árulási botrányperben. Egy konzervatív oldalról kiinduló interpelláció folytán Anglia védelmének titkai kerültek nyilvánosságra és a botrány elsöpréssel fenyegeti a Chamberlain-kormányt, legalább is Hore-Belisha hadügyminisztert. Az adatokat feltáró fiatal képviselő Winston Church ülnek, a konzervatív párt egyik vezérének veje. Duncan Sandys konzervatív képviselő kérdést intézett Hore-Berisha hadügyminiszterhez az angol légvédelem bizonyos problémáiról. A hadügyminiszter azt felelte, hogy a képviselő adatai nem felelnek meg a valóságnak Sandys képviselő interpellációt jegyzett be a képviselőházban. Ezenkívül magánlevélben is megismételte adatait és megkérdezte a hadügyminisztertől: nincs-e kifogása az ügy nyilvános tárgyalása ellen? Somervell főállamügyész felolvasta a képviselő előtt a hivatalos titok megsértéséről szóló törvényt, amely szerint: aki a rendelkezésére juttatott titkos adatokat, felhasználta kétévi börtönt kap Sandys erre a képviselőház hétfői ülésén bejelentette mentelmi joga megsértését. Az alsóház csütörtöki ülésén Chamberlain miniszterelnök Attlee őrnagy kérdésére ismertette Sandys képviselő bejelentett panasza folytán a mentelmi bizottság eljárásáról felvett jegyzőkönyvi kivonatot. A bizottság az összes értesülések mérlegelésével megállapította, hogy a mentelmi jogot tényleg megsérthették, de ez nem jelenti most a további eljárást. A miniszterelnök ezután javasolta, hogy a Ház pártközi bizottságot küldjön ki Sandys képviselő június 27-i nyilatkozatának, valamint annak megvizsgálására, hogy alkalmazható-e a titoktartásról szóló törvény a parlamenti kötelességüket teljesítő képviselőkre. A speaker ezután kijelentette, hogy pártközi bizottság kiküldése esetén nem engedhető meg, hogy a Ház a szóban forgó üggyel érdemben foglalkozzék és az érintett személyek eljárását bírálja. Ezután Here Berisha hadügyminiszter kijelentette, hogy az ügyre vonatkozó összes felvilágosításokat a pártközi bizottság elé terjeszti. Soha nem volt szó arról, hogy a kormány tevékenységét, vagy tétlenségét érintő bírálatot elnémítsák. A képviselőknek e tekintet-