Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)
1938-09-01 / 186. szám
Csütörtök, 1938. szept. 1. Politikai napilap XIV. évfolyam 186. sz. Nézeteltérés Franco tábornok nyilatkozik a spanyol hadihelyzetről s a szörnyű vérontás befejezhetetlen hosszadalmasságának okát abban jelöli meg, hogy idegen hatalmak avatkoznak bele abba a „nézeteltérés“be, amit — szerinte — egyedül a spanyol népnek magának van joga eldönteni. Tábornok urakkal nem szeretünk vitatkozni s vitatkozó kedvünket egyáltalában nem fokozza az a körülmény, hogy a kitűnő katona és kiváló harcos hadseregekkel, ágyukkal és repülőgépekkel tud nem közönséges súlyt adni minden érvének. Bennünket ennek a nyilatkozatnak nem logikai tartalma, nem a „spanyol láz“-at illető diagnózisa és terápiája kap meg, hanem az a kifejezésbeli árnyalat, ami a véres küzdelmek istenverte hosszú ideje óta tartó folyamatát, minden háború legszörnyűségesebbjét, legelkeseredettebbjét és legkegyetlenebbjét, a polgárháborút a nézeteltérés felfogásoknak, nézeteknek, játékos véleményeknek árnyalati különbséget jelentő fogalmává degradálja. S mialatt Franco tábornok, akinek az európai diplomácia megadta már az államfői rangot, akinek kormányzatát legális kormányzatként ismerte el a civilizált világ, annak a meggyőződésének és annak a követelésének ad hangot, hogy a világ népe Spanyolországot hagyja magára s oktalan és jogtalan beavatkozással ne nyújtsa el azt a nézeteltérést, ami felett két éve vitatkozik már a spanyol nép bombákkal és tankokkal, azalatt a világ feszült figyelemmel, kitágult szemekkel és dermedt csendben várja a híreket az angol értekezletről, a német kormány elhatározásáról és válaszáról: váljon Anglia és Németország miben állapodnak meg abban a nézeteltérésben, ami a cseh kormány és lakosságának jelentékeny csoportjai között az államhatalom gyakorlásának módjára nézve keletkezett. Azt senki sem tagadhatja, hogy dogmatikus szempontból tökéletesen belügye Csehországnak a szudétanémetek problémája, elvégre arról van szó, hogy a cseh kormányzat milyen mértékben ismeri el és adja meg Csehország német lakosságának az önkormányzathoz fűződő jogait s mennyiben teljesíti azokat a követeléseket, melyeket ez a nép a maga népi jogainak tekint. Hogy a régi Magyarország a románoknak, németeknek és tótoknak mennyi jogot adott, helyes fogalmazás szerint: mennyivel több jogot adott, mint amennyivel az ország magyar népe rendelkezett, az a magyar kormányra és a magyar törvényhozásra tartozott egyedül s Magyarország szuverenitását sértette volna az az állam, amelyik kifogásolta volna különösen követelések támasztásával a magyarság alkotmányos szerveinek eljárását. Nekünk mindenképen örülnünk kell, mert a szudéta-német kérdés kikerült a cseh kormány belpolitikai hatásköre alól, — jól tudjuk s csehszlovákiai magyarság a saját bőrén érezte, hogy amíg a cseh kormányra volt bízva a csehországi németeknek, magyaroknak és lengyeleknek élete, addig milyen mostoha volt sorsuk s addig a jogtalanság száraz kenyerén tengődhettek csak. A népek Istene talán nem fogja megengedni, hogy ebből a kérdésből is olyan „nézeteltérés“ robbanjon ki, mint ami felett a szerencsétlen spanyol nép vitatkozik immár két évnél régebben, ám a mi megítélésünk szerint ez a kérdés mai stádiumában is sokkal több már, mint nézeteltérés s nincs már senki még Csehszlovákiában sem, aki kifogásolni merné azt, hogy Anglia a maga fölmérhetetlen tekintélyét, szavának súlyát és állásfoglalásának erkölcsi erejét annak a belpolitikai kérdésnek rendezéséhez bocsátja rendelkezésre, hogy a cseh kormányzat s a nép egyik nagy csoportja az államhatalom részesedése felett milyen alkut kötnek egymással. S lassan tisztában is kell azzal lennünk, hogy a belpolitikai kérdések száma egyre csökken s egyre inkább zsugorodik össze a belpolitikai kérdések jelentősége is, ezzel szemben minden ügy külpolitikai üggyé válik s hatását és következményeit a külpolitika síkján kell először lemérni. Kinek jutott volna a háború előtt eszébe az, hogy a külpolitika fogja irányítani az egész nemzetközi áruforgalmat s hogy az árukereslet és kínálat helyébe a barátság kínálásának és a barátság keresésének törvénye lép? Az agrárállam ma nem annak adja el termékeit, aki legtöbbet kínál érte pénzben, hanem annak, aki politikai támogatásban nyújtja a legtöbbet s az ipari államok számára a piacot a nemzetközi helyzet nyitja ki, vagy zárja el. Amíg az egyensúlyi helyzet fentartása s a nemzetközi szolidaritás akár célja, akár ami ügye lesz a nemzetközi politikának, addig nemcsak, hogy tiltakozni nem lehet, de egyenesen örülni kell annak, ha ezek a gondolatok és ezek a célok az európai diplomácia védelme alá kerülnek. A szudétanémetek s a csehszlovákiai magyarok ma is folytathatnák nyelvi és kulturális jogaik elismertetéséért reménytelen küzdelmüket, ha egyedül a cseh kormányra, vagy a csehszlovákiai törvényhozásra volna bízva a területükön élő népek jogbirtokállományának megállapítása. Angliát közvetlenül nem érinti a szudétanémetek sorsa s mégis nemcsak a maga nagy tekintélyét, de a maga nemzetközi elsőségét is kockáztatja akkor, amikor közvetlenül részt kivan magának a kérdés elinűizésénél. Nekünk nemcsak Csehszlovákiában vannak kisebbségeink s mert ma a nemzetközi politika iránya, kurzusa és szelleme olyan, hogy minden beavatkozás csak a kisebbségek javára történhetik, százszorosan örülnünk kell annak, hogy — bármilyen okból —, a világ hatalmai a maguk legközvetlenebb feladatának tekintik a csehszlovákiai nemzeti probléma felgöngyölítését. De éppen azért, mert ez a beavatkozás kizárólag a kisebbségi nemzet érdekében történik s az elnyomottak számára harcol ki több kultúrát, több jogot és több kenyeret, mi magyarok, a magunk halk hangjával sem erősíthetjük azt a felfogást, amelyik a belső „nézeteltérések" megvitatásánál ki akar zárni minden idegért befolyást. Ellenkezőleg: nekünk csak az lehet a kívánságunk, hogy minden hatalom, minden erő, minden tekintély és erkölcsi igazolás mozduljon meg és álljon össze fronttá akkor, amikor a kisebbségi nemzetek számára több jogot, több nyugalmat, több kultúrát s az államhatalomban való részesedés nagyobb mértékét kell biztosítani. H kibontakozást várják az európai fővárosok 1-1 csel> Kormány még nem ismertette harmadik tervét — Biszakodó várakozás Londonban és Párisban, állandó tanácskozások Prágában — Henderson ass angol Kormány utasításaival visszarepült Berlinbe London, augusztus 31. Londonban szerdán továbbra is tartott a bizakodó hangulat, azt hiszik, hogy az angol kormány keddi minisztertanácsa enyhülést hozott; remélik, hogy nem kell további bonyodalmaktól tartani. Egyelőre, nincs szó arról, hogy az angol kormány diplomáciai lépéseket tesz Berlinben és ilyen módon figyelmezteti a német kormányt az angol álláspontra. Szerdán reggel a balmorali királyi kastélyba érkezett Chamberlain miniszterelnök és jelentést tesz a királynak a helyzetről. Sir John Simon kincstári kancellár visszautazott Skóciába, Henderson angol nagykövet visszarepült Berlinbe. A kormányhoz közelálló lapok csak annyit árulnak el, hogy Henderson teljesen tájékozva van az angol kormány felfogása és szándékai felől. Henderson küldetése London, augusztus 31. A Reuter Iroda szerint hivatalos helyen teljesen alaptalannak jelentik ki azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Benderson nagykövet a német kormánynak átnyújtandó angol javaslatokat és Chamberlain angol miniszterelnöknek Hitler kancellárhoz intézett személyes levelét vitte volna magával Berlinbe. Hangoztatják Londonban, hogy Anglia érdeklődésének központjaiban jelen pillanatban a prágai hatóságok és a szudétanémet párt vezetői közötti érintkezés áll. Remélhető, hogy ez az érintkező is eredményes tárgyalásokhoz fog vezetni. A Star szerint Henderson nagykövet igyekezni fog a német kormányt meggyőzni arról, hogy a prágai kormány által újabban felajánlott kantonszerű megoldás igen jelentékeny haladás az eddigi javaslatokkal szemben és további tárgyalások alapjának, nem pedig végső eljárásnak tekintendő. Nagykövetek lord Halifaxnál London, augusztus 31. Lord Halifax külügyminiszter szerda reggel megbeszélést folytatott Henderson berlini nagykövettel, aki ezután repülőgépen visszatért Berlinbe. Halifax ez-