Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-01 / 211. szám

Szómat, 1938. okt. 1. Politikai napilap XIV. évfolyam 211. sz. Bék­ és igazság Végre írás és frázis nélkül lehet mor­­­d­ani: a egész világ boldog megköny­­nyebbülése fogadta a müncheni tárgyalá­sok eredényét. Ez az eredmény méltó a tanácskozhoz s a tanácskozásban résztve­vő világhalmok képviselőihez, — a béke hitét évalóságát adta vissza a há­borús seregetéstől meggyötört világnak. S amit a jelzőkönyvek még elárulnak, abból azt a hit­ lehet meríteni, hogy a világhá­ború után békekötések ideje végre most el­érkezett, mi eddig volt, az még a világhá­borúhoz h­ozott, melynek ütközetei nem voltak követlenebbek és véresebbek, mint amilyen egyetlen és véres volt a versaillesi és trianon­i zárótűz. A világháború 1914 júlusába kezdődött és 1938 s­z­e­pt­e­mb­e­r 30-á­ra virradó éjt­­szaka ér véget Münchenben. Ami eddig volt az a háborút folytatta, most kez­dődik a Skc-L a­bél nem kezdődhetik mással, mint jóvátétellé Helyre kell állítani mindent, amit a háoru és a béke rombolt össze. Természeten most arra a békére gondo­lunk, amit eddig annak tartottak. Eddig azt hitték, hog a béke szerződés csupán, most meg kellet a világ urainak is tanulni, hogy a béke + igazság. S a szerződés nem lehet erőseb az igazságnál. A szerződés pa­pír, erejét annak az igazságnak ereje adja meg, melyt megvalósít. Ha nem igazságot szolgál, nics ereje sem. Az egész­­ háború utáni „békmű“ nem élt húsz évnél tovább. Elpusztult a veleszületett gyöngeségben. El is kellett psztulnia, mert nem bírta ki az igazság salát. Az erkölcs ereje mégis hatal­masabb, mit a legszentebb esküvésekkel megerősitet­t legszabatosabb szerződések­kel garantál hatalmi berendezkedés. Mit használt Cehszlovákiának, hogy határait garantálta Franciaország, Anglia és Orosz­ország, ha nem garantálta az igazság? A ha­talmak mozdítása más, mint az egyéneké, ■s még azokénál is kevesebb. A hatalom­nak egyetlen erkölcsi szabálya van: az ér­dek szolgálna. S mit jelent a húsz év előtti ígéret s az akár tegnapi kötelezettségválla­lás? A pillanatnyi helyzet más tanácsolhat, mint a becikkelyezett megállapodás s ha egyszer magára hagyják az igazságot, nincs erő és nincs hatalom, mely fel tudná tartóz­tatni győzelmes útján." S nincs emberi szó, amelyik érzékeltetni tudná az emberiség mély megkönnyebbülé­sét és hallelujázó örömét. S mégis azt mond­juk: Münchenben még a béke megmentésé­nél is több történt. Először jöttek össze sorsunk urai s első összetalálkozásuk a vi­lágháború veszedelmét hárította el megkín­zott fejünk felől. Akik Münchenben össze­jöttek, most valóban népeik millióinak ne­vében beszélhettek és cselekedhettek. Ez a nagyszerű eredmény s ennek az eredmény­nek fogadtatása széles e világon bizonyára hozzá fog járulni ahhoz, hogy folytatá­sa legyen annak, amit Münchenben nem­csak hogy nem egész dicstelenül, hanem teljes dicsőséggel kezdtek. S ha egyszer min­den vita, minden nézeteltérés, az emberiség békés együttélését fenyegető, vagy megza­varó minden szembenállás összehozná a vi­lág urait s keresnék az igazság útját a bé­kés kiegyenlítődésnek­­ szellemében, akkor­­ valóban megvalósulna az, ami a nemzetközi politikának évtizedek óta hirdetett, de meg nem közelített célja volt: a kölcsönös biztonság elve. Csak egyszer rá kell esz­mélniük, hogy nem védhetnek semmit, csak azért, mert ténylegesség s nem adhatják te­kintélyük oltalmát semminek, csak azért, mert egyszer tévedtek és hibáztak. Ha egy­szer az igazság szolgálatába szegődnek a hatalom urai, megteremthetik a világ rend­jét, melynek erkölcsi bázisa nem a fegyve­reknek, hanem az igazságnak győzelme lesz. Azt már láttuk, hogy a fegyverek ereje min­dig hatott s milyen torzzá alakította át a vi­lág képét. Azt már láttuk, hogy a győzelem milyen brutális jogtalanságnak és igazságta­lanságoknak, mennyi vérző szenvedésnek és jajgató szerencsétlenségnek volt a forrása. Most próbálják meg a világ urai, hogy mi lesz a világból, ha egyszer az igazság szolgá­latába szegődnek s ha egyszer nem a jelen­nek, hanem a jövőnek akarnak minisztránsai lenni. A Népszövetség szégyenletesen bukott meg, de a népszövetségi eszme győzött Münchenben is: a döntőbíróság rendszere és a kölcsönös biztonság elve. A Népszövetség legnagyobb apostolai és legn­agyobb apostalái találkoztak össze München­ben és védték meg a világ békéjét. Talán ez a találkozás első megmutatkozása lesz an­­­­nak a rendszernek, annak az intézménynek is, ami a béke megőrzésében s a viszályok kiegyenlítésében elvégezhetné azt a missziót, amit a Népszövetség eddig betölteni soha nem tudott. Se a név, se a hely, se az intéz­mény nem fontos, fontos csak az, hogy a világ békéjének és az igazság érvényesülésének legyen min­dig olyan védelme, mint amilyen a müncheni találkozó volt. Hisz an­­­nyi még a teendő, annyi jogtalanság és igaztalanság áll még az igazi béke útjában s annyi megoldatlan probléma gyötri még a világ népeit! Remélni már nemcsak szabad, de kötelesség is: ha most meg tudtunk állni a szakadékon, akkor ésszel, értelemm­el, igaz­ságszeretettel, fáradhatatlansággal s a morá­lis bátorságnak most feltárt mértékével min­dig meg fogjuk őrizni tudni a békét és az igazságot. A békét ünnepli Európa j­ A fővárosok lelkesen köszöntötték a hazatérő Cl­amp berlaini, Mussolinit, Dalaviert — A prágai kormány elfogadta a müncheni egyezményt — Előkészületek a tartalékosok leszerelésére Éjfélkor megkezdődöt az első szudéta-terü­letsáv fokozatos megszállása A nagyhatalmak elismerték a magyar ön­rendelkezési jogot London, szeptember 30. Általános öröm és meg­könnyebbülés fogadta egész Európában a péntek hajnalra létrejött müncheni megállapodást, amel­­­lyel sikerült az utolsó órákban a békét megmen­teni. A müncheni megállapodás nagy fontosságú ese­ménye magyar­ szempontból az a tény, hogy a­ nagyhatalmak képviselői elismerték a magyar ön­rendelkezési jogot és így ez az első lépés a ma­gyar kívánságok érvé­nysülése felé. Lelkesedés Londonban Nagy lelkesedéssel fogadta az angol főváros a megegyezés hírét. A színházakban, mulatókban a színpadokról hirdették ki a hírt. A közönség mindenütt percekig éltette Chamberlaint, V­­­ György királyt, Angliát és a békét. Az egetverő lelkesedés a legtöbb helyen a nem­zeti himnusz el­­éneklésével ért véget. Az uccákon örömittas tö­megek hullámoztak, a hangulat a fegyverszünet éj­szakájára emlékeztetett. Paris ünnepli a békét Paris, szeptember 30. A francia fővárosban a legnagyobb optimisták várakozását is felülmúlta az a gyorsa ás, ame­lyel a müncheni megegye­­s lét el­jött. megegyezés hire határtalan lelkesedést vál­tott ki a francia közvéle­ményben. Megírják a la­pok azt a szívélyes fogadtatást, amelyben Dala*­diert Münchenben részesítették és azt, hogy ami­kor a francia miniszterelnök csütörtökön délután elindult szállásáról a Vezérház felé, egy idősebb német asszony lépett oda hozzá és mind a két karjával átölelte. — Meg akarom köszönni önnek az összes anyai­ nevében — mondotta az asszony —, hogy eljött Münchenbe a béke megmentésére. Daladier miniszterelnököt, aki ma Franciaország legnépszerűbb embere, óriási lelkesedéssel ünnepel­te Páris. „Az igazságos európai béke” Rómában külön kiadásokban adták tudtára a népnek, hogy létrejött a müncheni megegyezés. Az emberek csoportokban tárgyalták a történelmi eseményt és lelkesen ünnepelték a békét. A Gior­­nale d'Italia vezércikke hangoztatja, hogy a mün­cheni eredmény az igazságos európai béke azonnali és tartós biztosítását jelenti. A négy európai nagy­hatalom államférfiai megmentették az európai ci­vilizációt­ , „Isten áldja meg Önt!” London, szeptember 30. Csütörtök este, amikor még semmi bizonyosat nem lehetett tudni a mün­cheni tanácskozásokról, a londoni Szent Mihály-

Next