Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)
1938-10-01 / 211. szám
Szómat, 1938. okt. 1. Politikai napilap XIV. évfolyam 211. sz. Bék és igazság Végre írás és frázis nélkül lehet mordani: a egész világ boldog megkönynyebbülése fogadta a müncheni tárgyalások eredényét. Ez az eredmény méltó a tanácskozhoz s a tanácskozásban résztvevő világhalmok képviselőihez, — a béke hitét évalóságát adta vissza a háborús seregetéstől meggyötört világnak. S amit a jelzőkönyvek még elárulnak, abból azt a hit lehet meríteni, hogy a világháború után békekötések ideje végre most elérkezett, mi eddig volt, az még a világháborúhoz hozott, melynek ütközetei nem voltak követlenebbek és véresebbek, mint amilyen egyetlen és véres volt a versaillesi és trianoni zárótűz. A világháború 1914 júlusába kezdődött és 1938 szeptember 30-ára virradó éjtszaka ér véget Münchenben. Ami eddig volt az a háborút folytatta, most kezdődik a Skc-L abél nem kezdődhetik mással, mint jóvátétellé Helyre kell állítani mindent, amit a háoru és a béke rombolt össze. Természeten most arra a békére gondolunk, amit eddig annak tartottak. Eddig azt hitték, hog a béke szerződés csupán, most meg kellet a világ urainak is tanulni, hogy a béke + igazság. S a szerződés nem lehet erőseb az igazságnál. A szerződés papír, erejét annak az igazságnak ereje adja meg, melyt megvalósít. Ha nem igazságot szolgál, nics ereje sem. Az egész háború utáni „békmű“ nem élt húsz évnél tovább. Elpusztult a veleszületett gyöngeségben. El is kellett psztulnia, mert nem bírta ki az igazság salát. Az erkölcs ereje mégis hatalmasabb, mit a legszentebb esküvésekkel megerősitett legszabatosabb szerződésekkel garantál hatalmi berendezkedés. Mit használt Cehszlovákiának, hogy határait garantálta Franciaország, Anglia és Oroszország, ha nem garantálta az igazság? A hatalmak mozdítása más, mint az egyéneké, ■s még azokénál is kevesebb. A hatalomnak egyetlen erkölcsi szabálya van: az érdek szolgálna. S mit jelent a húsz év előtti ígéret s az akár tegnapi kötelezettségvállalás? A pillanatnyi helyzet más tanácsolhat, mint a becikkelyezett megállapodás s ha egyszer magára hagyják az igazságot, nincs erő és nincs hatalom, mely fel tudná tartóztatni győzelmes útján." S nincs emberi szó, amelyik érzékeltetni tudná az emberiség mély megkönnyebbülését és hallelujázó örömét. S mégis azt mondjuk: Münchenben még a béke megmentésénél is több történt. Először jöttek össze sorsunk urai s első összetalálkozásuk a világháború veszedelmét hárította el megkínzott fejünk felől. Akik Münchenben összejöttek, most valóban népeik millióinak nevében beszélhettek és cselekedhettek. Ez a nagyszerű eredmény s ennek az eredménynek fogadtatása széles e világon bizonyára hozzá fog járulni ahhoz, hogy folytatása legyen annak, amit Münchenben nemcsak hogy nem egész dicstelenül, hanem teljes dicsőséggel kezdtek. S ha egyszer minden vita, minden nézeteltérés, az emberiség békés együttélését fenyegető, vagy megzavaró minden szembenállás összehozná a világ urait s keresnék az igazság útját a békés kiegyenlítődésnek szellemében, akkor valóban megvalósulna az, ami a nemzetközi politikának évtizedek óta hirdetett, de meg nem közelített célja volt: a kölcsönös biztonság elve. Csak egyszer rá kell eszmélniük, hogy nem védhetnek semmit, csak azért, mert ténylegesség s nem adhatják tekintélyük oltalmát semminek, csak azért, mert egyszer tévedtek és hibáztak. Ha egyszer az igazság szolgálatába szegődnek a hatalom urai, megteremthetik a világ rendjét, melynek erkölcsi bázisa nem a fegyvereknek, hanem az igazságnak győzelme lesz. Azt már láttuk, hogy a fegyverek ereje mindig hatott s milyen torzzá alakította át a világ képét. Azt már láttuk, hogy a győzelem milyen brutális jogtalanságnak és igazságtalanságoknak, mennyi vérző szenvedésnek és jajgató szerencsétlenségnek volt a forrása. Most próbálják meg a világ urai, hogy mi lesz a világból, ha egyszer az igazság szolgálatába szegődnek s ha egyszer nem a jelennek, hanem a jövőnek akarnak minisztránsai lenni. A Népszövetség szégyenletesen bukott meg, de a népszövetségi eszme győzött Münchenben is: a döntőbíróság rendszere és a kölcsönös biztonság elve. A Népszövetség legnagyobb apostolai és legnagyobb apostalái találkoztak össze Münchenben és védték meg a világ békéjét. Talán ez a találkozás első megmutatkozása lesz annak a rendszernek, annak az intézménynek is, ami a béke megőrzésében s a viszályok kiegyenlítésében elvégezhetné azt a missziót, amit a Népszövetség eddig betölteni soha nem tudott. Se a név, se a hely, se az intézmény nem fontos, fontos csak az, hogy a világ békéjének és az igazság érvényesülésének legyen mindig olyan védelme, mint amilyen a müncheni találkozó volt. Hisz annyi még a teendő, annyi jogtalanság és igaztalanság áll még az igazi béke útjában s annyi megoldatlan probléma gyötri még a világ népeit! Remélni már nemcsak szabad, de kötelesség is: ha most meg tudtunk állni a szakadékon, akkor ésszel, értelemmel, igazságszeretettel, fáradhatatlansággal s a morális bátorságnak most feltárt mértékével mindig meg fogjuk őrizni tudni a békét és az igazságot. A békét ünnepli Európa j A fővárosok lelkesen köszöntötték a hazatérő Clamp berlaini, Mussolinit, Dalaviert — A prágai kormány elfogadta a müncheni egyezményt — Előkészületek a tartalékosok leszerelésére Éjfélkor megkezdődöt az első szudéta-területsáv fokozatos megszállása A nagyhatalmak elismerték a magyar önrendelkezési jogot London, szeptember 30. Általános öröm és megkönnyebbülés fogadta egész Európában a péntek hajnalra létrejött müncheni megállapodást, amellyel sikerült az utolsó órákban a békét megmenteni. A müncheni megállapodás nagy fontosságú eseménye magyar szempontból az a tény, hogy a nagyhatalmak képviselői elismerték a magyar önrendelkezési jogot és így ez az első lépés a magyar kívánságok érvénysülése felé. Lelkesedés Londonban Nagy lelkesedéssel fogadta az angol főváros a megegyezés hírét. A színházakban, mulatókban a színpadokról hirdették ki a hírt. A közönség mindenütt percekig éltette Chamberlaint, V György királyt, Angliát és a békét. Az egetverő lelkesedés a legtöbb helyen a nemzeti himnusz eléneklésével ért véget. Az uccákon örömittas tömegek hullámoztak, a hangulat a fegyverszünet éjszakájára emlékeztetett. Paris ünnepli a békét Paris, szeptember 30. A francia fővárosban a legnagyobb optimisták várakozását is felülmúlta az a gyorsa ás, amelyel a müncheni megegyes lét eljött. megegyezés hire határtalan lelkesedést váltott ki a francia közvéleményben. Megírják a lapok azt a szívélyes fogadtatást, amelyben Dala*diert Münchenben részesítették és azt, hogy amikor a francia miniszterelnök csütörtökön délután elindult szállásáról a Vezérház felé, egy idősebb német asszony lépett oda hozzá és mind a két karjával átölelte. — Meg akarom köszönni önnek az összes anyai nevében — mondotta az asszony —, hogy eljött Münchenbe a béke megmentésére. Daladier miniszterelnököt, aki ma Franciaország legnépszerűbb embere, óriási lelkesedéssel ünnepelte Páris. „Az igazságos európai béke” Rómában külön kiadásokban adták tudtára a népnek, hogy létrejött a müncheni megegyezés. Az emberek csoportokban tárgyalták a történelmi eseményt és lelkesen ünnepelték a békét. A Giornale d'Italia vezércikke hangoztatja, hogy a müncheni eredmény az igazságos európai béke azonnali és tartós biztosítását jelenti. A négy európai nagyhatalom államférfiai megmentették az európai civilizációt , „Isten áldja meg Önt!” London, szeptember 30. Csütörtök este, amikor még semmi bizonyosat nem lehetett tudni a müncheni tanácskozásokról, a londoni Szent Mihály-