Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-26 / 232. szám

Szerda, 1938. okt. 26. Politikai napilap XIV. évfolyam 232. sz. 0 letaposott sírdomb Amikor a közgyűlés pártjai a költségvetés vitájától elállottak, az a megfontolás, talán inkább­ az a szív mélyéről feláramló nem­zeti érzés lett úrrá a közgyűlés tagjain, hogy ezekben a valóban történelmi időkben, keressük módját a polgári egység megmu­tatkozásának s hogy se bíráló szó, se jajga­tó panasz ne törje meg azt a termékeny közérzést, amit a kötelességek tudata és fel­ajánlása minden nemzeti érzésű polgárban megteremtett. A közgyűlés pártjai azonban csak az élőknek szereztek békét, d­e megfeled­keztek aról, hogy békét kell szerezniük a halottak számára is. Se vádoló, se szemrehányó szó ne illesse ezért a közgyűlés pártjait. Valóban n­e­m gondolhattak arra, hogy az a ko­moly, jelentős és ünnepi egyhangúság, ami manifesztálni akarta a szegedi békét s a tör­ténelmi idő átérzését, a gyűlölködésnek vé­get vetni nem fog s ha senki nem is lesz, aki sokallani fogja azokat a milliókat, mi­ket az élők kapnak, lesz valaki, aki sokal­­lani fogja a filléreket, amit a halottnak akar juttatni a közgyűlés s a közgyűlésen keresz­tül a város hálás népe. Hogy a halott halá­lában is több, mint az élő, hogy egy sírke­reszt nagyobb gazdagodása lehet a város­nak, mint az élő egész közéleti működése, hogy egyetlen leírt sora többet ér, mint egész sora a tiltakozásoknak, beadványok­nak és fellebbezéseknek, — ez már nem a mi szavunk, hanem a magyar nemzeti iro­­dalomé­s ,e város kegyeletében súlyosan megbántott polgárságának úgy érezzük, egyhangú verdiktjéé. A­ közgyűlés úgy határozott, hogy cse­kély összeggel kiegészíti annak a gyűj­tésnek­ eredményét, amit Móra Ferenc szobrára adtak össze Móra Ferenc könyvének vásárlói s szerény emléket állít a nagy író­nak munkássága műhelyében, a kultúrpalo­tában. Ez ellen a közgyűlési határozat el­len fellebbezést nyújtottak be s a város polgármestere úgy ítélte meg — s ez a meg­ítélés elitélés —, hogy ennek a fellebbezés­nek indokolása nem kerülhet a nyilvános­ság elé. Emlékezünk. Emlékezünk a nagy író éle­tének utolsó heteire, amikor az elgyöngült szervezet már alig-alig tudott birkózni az eleve elrendelés szörnyű terheivel, de a lé­lek élt, izzott, lángolt s egymás után alkot­ta felejthetetlen szépségeket, — akkor is ugyanez a gyűlölködés tagadta meg Móra Ferenctől az utolsó öröm utolsó k­e­n­e­t­e­t. E halállal folytatott kegyetlen vergődést nehezítették meg a gyűlölködés szavai és tényei. És nincs irgalom a f­öl­­­hántolt sír mellett sem A született félreér­tők: a rosszhiszemű félrepragyarázás olim­piai bajnokai- akik forró ólommal süketített Vazulokká válnak, amikor tudomásul kel­lene venniük, hogy nincs okuk a gyűlölkö­désre, nincs okuk a sírdomb letaposására, nem volt okuk az élő ember és örökölő nagyság­ üldözésére, csak arra volt és arra lesz okuk, hogy vezekelve, hamut szórva és mellet verve áldják epiiékét annak, aki itt élt, alkotott, teremtett közöttünk, a szegedi búzamezők költőjének a megszépítő mes­­szeségéből felragyogó múlhatatlan, drága emlékét. Büszkesége, hisze, hírneve volt a városnak, amíg élt, kultúrpalotában ő volt a legnagyobb kincs és szegényebb lett a vá­ros pótolhatatlanul, hogy elment. S a sze­gedi földben pihenését is meg akarják za­varni most a síron túl is üldöző torz és rekedt szavaival? A nemzet harcban áll a Felvidékért s ha a magyar kormány javaslata győz, drága magyar városok sorsát népszavazás fogja eldönteni. Tudják a gyűlölködés apostolai és apostalái azt, hogy a magyar Felvidék magyarságának a húsz évi rabság alatt Móra Ferenc vitte el a magyar szó vigasz­talását, tudják-e a megfontolatlan békeron­­tók, hogy nem volt senki, akit magyar írók közül úgy szeretett, úgy ü­n­n­e­­p­e 11. úgy ölelt volna megkínzott lelkére­­a Felvidék magyarsága, mint M­ó­r­a Fe­rencet? Gondolnak-e arra a halottól fillére­­ket megtagadók, hogy Móra Ferenc emberi értékeinek és írói nagy­ságának is része lesz abban, hogy a követelt népszavazás diadala legyen a nemzet harcának, mert a magyar lelket a rabság sötét és bilincses esztendeiben ő is segítette ébrentartani, föl­emelni és vigasztalva bátorítani? Mit szól­na a Felvidék magyarsága, ha ünnepelt író­ja emlékének ezt a bántalmazását hallaná? Nem vagyunk bosszúállók és nem va­gyunk gyűlölködők. De egy büntetést mégis szeretnénk kiszabni arra az inzultusra, ami érte a várost kegyeletes érzésében, a város polgárságát egyik legnagyobb fia emlékének megbontásával. Aki ezt a fellebbezést bead­ta, — legyen súlyos büntetése ez — ne olvas­hassa soha Móra Ferenc írásai­t. Ne könnyezhessen, ne moso­lyoghasson, ne érzékenyülhessen el, ne ta­láljon el pihenést és vigasztalást Móra Fe­renc lelkének és magyarságának ajándékai­ban. Mi majd valahogy kiheverjük a csa­pást, az író emléke lerázza magáról az élők sarát, a letaposott sudomb tavasszal uj vi­rágokat forr hajtani. De mi fogja vigasztal­ni őt, szegényt, ha nem melegedhetik Mó­ra Ferenc lelkének melegén s ha nem gaz­­dag­odhatik azokkal a kincsekkel, melyekkel Móra Ferenc ajándékozta meg faját, nem­zetét és magyarságát? Prága szerdán délelőtt válaszol a magyar jegyzékre /l eseh minisztertanács nyolcórás ülésen tárgyalta a magyar­­ követelésed ügyét . A válasszt még nem hozták nyilvánosságra — h­ír szerint "Prága a „leg­nagyobb tartózkodással" fogadta a magyar javas­latokat A ruszin kormány Beregszászt átengedi Magyarországnak,­­ Nagyszöllősről, Mun­kácsról és Ungvárról nem akar lemondani és döntőbíróságot javasol ? Hitler Pozsonyligetfalun-Ribbentrop "Rómába utazik Prágában permanens tárgyalásokon tanul­mányozzák a magyar kormány tegnap át­nyújtott ismeretes jegyzékét. Chalkovszky külügyminiszter sürgősen Prágába kérette Tiso szlovák miniszterelnököt, aki előzőleg Petrovics magyar főkonzullal folytatott meg­beszélést Pozsonyban. Csehország tel­jesen a­z elodázhatatlan határrendezés hatása alatt áll. A cseh lapok nyomatékkal hangsúlyozzák, hogy a prágai központi kormány egyetlen lé­pést sem tesz a szlovák és a rutén kormány megkerülésével. A cseh válasz Prága, október 25. A minisztertanács este fél 10 óráig tartott. A minisztertanác­s megállapodásra jutott a magyar-csehszlovák határok új megállapítása ügyében kapott jegyzékre adandó válasz formájában. A választ szerdán délelőtt 11 órakor Chvalkovszky külügyminiszter nyújtja át Magyarország prágai követének. A jegyzék tartalmát nem hozzák nyilvánosságra, csak ha már a magyar kormány­ keze között van. A minisztertanácsról kiadott közlemény csupán annyit jelez, hogy a minisztertanács megállapította a Magyarországgal való határok megvonásával kapcsolatos tárgyalások folytatásának alapelveit. Paris, október 25. Prágából jelentik az­ I I óra óta állandóan ülésezik és mnn­dmányoz­ a Havas Irodának: A minisztertanács délután­­ za a magyar-csehszlovák határ megállapító-!

Next