Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)
1938-11-01 / 237. szám
DELMAGYARORSZÁG Kedd, 1938. nov. 1. Politikai napilap XIV. évfolyam 237. sz. Halottak napja - föltámadás hite Talán még soha nem vált annyira szemmel láthatóvá és kézzel foghatóvá, hogy a győző és legyőzött államok közötti küllönbség tökéletesen megszűnt, mint most, amikor Németország és Olaszország kezébe van letéve a magyar-cseh területi vita eldöntése. Húsz évvel ezelőtt Németország sorsa fölött éppen úgy döntöttek, mint a mienk fölött, meghallgatás nélkül az előre elvégzett, előre elalkudott vérdíjnak megfelelően. A legyőzött, lefegyverzett, kifosztott, gazdasági erejében megtört, jóvétételi fizetésekre és szolgáltatásokra kötelezett Németország ma döntőbírája lett az egyik „győző" , államnak, a cseh köztársaságnak. Az utolsókból lettek az elsők és az elsőkből lettek utolsók, a győzőkből legyőzöttek lettek s a legyőzöttekből győzők, — annyit fordul a kerék lefelé, mint fölfelé. Törhetetlen hittel kell bíznunk Németország támogatásában. Nemcsak a közös múlt közös szenvedései alapján, nemcsak azért, mert hűséges bajtársai voltunk a nagy háború idején, amikor nyernivalónk nem volt, de mindent elveszthettünk, (el is vesztettünk), bajtársi hűséggel állottunk az utolsó puskagolyóig és az utolsó konzervdobozig Németország mellett. A világháború utáni politikai helyzet újra Németország mellé állított bennünket s az utolsó évek egész történetét kellene megismételnünk, ha ennek a baráti viszonynak minden fázisáról meg akarnánk emlékezni. De ugyanez a viszonyunk Olaszországgal szemben is. Számunkra Olaszország jelentette az európai út megnyílását, amikor a háború szerencsétlen félreértései s irgalmatlan testvérharca után újra kerestük a régi barátság emlékeit Olaszországban. Soha még nem volt arra példa, hogy háborús országok olyan tökéletes módon el tudják felejteni a közös sors veszteségeinek emlékét, mint ahogy mi és ahogy az olasz nép tudtuk és akartuk elfelejteni, hogy egymással szemben állottunk a legvéresebb és leghősiesebb küzdelmekben. A háború befejezése nem hozta meg az olasz remények teljesülését, a mi reményeink kisdedeit pedig sorsunk Heródese gyilkolta le. Amikor Olaszország ellen ötvenegy állam vonult fel, mi akkor is kitartottunk mellette. Bazánk, jószágunk számára először Olaszország nyitotta meg határait. Az olasz-magyar barátság kiállotta már az idők próbáját s Mussolini soha nem titkolta azt az akaratát, hogy erős Magyarország állhasson talpon ezen a vajúdó földrészen, mert a magyar népnek joga van az élethez és joga van ahhoz, hogy elszenvedett igazságtalanságai orvoslását kérhesse és sürgethesse. S amikor most Németország és Olaszország döntik el, hogy mit kapunk vissza abból, ami a mienk volt s a mi lélekben a mienk maradt, nem kételkedhetünk abban, hogy hatalmas, súlyos szavú barátaink ki fognak állani a magyar igazság mellett. Németország nem felejtheti el, hogy a szenvedések és megaláztatásoknak milyen poklon kellett keresztülmennie, amikor húsz évvel ezelőtt azok, akik a világ urainak hitték magukat, megszabták gonosz könyörtelenséggel a német népnek és német sorsnak feltételeit. A bíró, aki mások bűne felett ítél, nem tudja, hogy mi a büntetés, mert soha egyetlen órára nem érezte a börtön szégyenét, gyalázatát és szenvedését. De Németország tudja, mit jelent az, amikor mások döntenek élete és sorsa felett s mások jelölik ki országának határait. Nem kell félnünk, ellenkezőleg: minden okunk meg lehet a komoly, gyökeres bizakodásra, — az nem lehet, hogy Németország ne lássa a legyőzött, kifosztott, megalázott, megcsonkított Magyarország ősi jussát és elalkudhatatlan igényeit. Látjuk azt a buzgó, törtető készséget, amit a mai cseh kormány fejt ki a német szimpátiák megnyerésére, de újra azt mondjuk, nem kell félnünk, mert a mi háború előtti, háború alatti és háború utáni szövetségi hűségünkkel és bajtársi helytállásunkkal mégsem lehet talán összemérni azt a húsznapos udvarlást, amivel a prágai kormány cseng most a német barátságért. Nem szabad kételkednünk abban, hogy a most következő események ragyogó próbatételei lesznek az irányunkba érzett s a magyarság által becsülettel és hűséggel viszonzott barátságnak. S a halottak napja — végre húsz év után, nemcsak a gyász sötét leplét fogja kibontani, hanem közelebb hozza hozzánk a feltámadás hitét és valóságát. Most nemcsak azokra tudunk gondolni, akiket elsirattunk, hanem azokra is, akiket könnyes szemmel akarunk újra magunkhoz ölelni. Soha nem gondolunk annyit a feltámadásra, mint halottak napján és soha nem volt még hozzánk a feltámadás olyan közel, mint az Úr 1958. évének halottak napján. Drága halottunk győzelme lesz ez a reményt fakasztó, hitet ébresztő, föltámadást hozó halottak napja. Szerdán összeül Bécsben a döntőbíróság Csütörtökre várják a döntést - M Magyarország haladéktalanul átveszi a visszaitélt területeket - Kedden utaznak Bécsbe a delegációk Pozsonyban a visszacsatolt területek megszáll katonai szakértők lásáról tanácskoznak Vasárnap jelentettük, hogy a magyar, majd a cseh kormány felkérésére Róma és Berlin elfogadta a döntőbírósági szerepet. A két kormány válasza vasárnap megérkezett Prágába és Budapestre, a döntőbíróság szerdán ül össze Bécsben. * • • Vasárnapi miniszteri tanács Vasárnap a miniszterelnökség és a külügyminisztérium állandó készenlétben volt és amikor megérkeztek a válaszok, befejeződtek a miniszterelnök tanácskozásai, Imrédy Béla a Várba ment és jelentést tett Horthy Miklós kormányzónak. Mire a miniszterelnök visszatért a Várból, a Sándor-palotában voltak a kormány tagjai. A miniszterelnök először Kánya külügyminiszterrel, Rátz honvédelmi és Teleki kultuszminiszterrel értekezletet tartott, ezután következett a minisztertanács, amely este fél 8 órakor ért véget. Szerdán: döntő tanácskozás Magyarország történetében új korszak következik. Szerdán Bécsben összeül prof Ciano olasz és Ribbentrop német külügyminiszter, hogy meghozzák a döntést a Magyarország és Csehszlovákia között fennálló vitás kérdésekben. A határozat azonnal végrehajtható lesz, mindkét vitában álló fél kijelentette, hogy feltétel nélkül aláveti magát a döntőbíróság határozatának. Minden jel arra mutat, hogy a nagyhatalmak külügyminiszterei a legrövidebb időn belül meghozzák a döntést. A két döntőbíró természetesen meghallgatja az érdekelt felekkülügyminisztereit is. Kánya magyar és Chwalkovszky cseh külügyminiszter Bécsbe utazik a tárgyalásokra. Összeültek a katonai szakértők Pozsonyban hétfőn összeültek a magyar és a csehszlovák katonai szakértők, hogy megtárgyalják a Magyarországhoz kerülő határvidékek kiürítésének módozatait. A megbeszélés után Prágában a következő hivatalos közleményt adták ki: — A magyar és csehszlovák katonai szakértők hétfőn este 6 órakor Pozsonyban összeültek, l hogy előkészítsék ama területek kiürítésének technikai részleteit, amelyeket az olasz-német döntőbíróság Magyarországnak ítél mer. A katonai szakértők munkája mindaddig tart, amíg az átengedett területek megszállása végetér. A területátvétel kérdései a miniszteri értekezlet elöli A Budapesti Értesítő jelenti: Ma déli 12 órától délután fél 4 óráig miniszteri értekezlet volt, amely a területátvétellel kapcsolatbam felmerült igen sok irányú problémákkal foglalkozott. Rengeteg olyan kérdés merült