Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-01 / 237. szám

DELMAGYARORSZÁG Kedd, 1938. nov. 1. Politikai napilap XIV. évfolyam 237. sz. Halottak napja - föltámadás hite Talán még soha nem vált annyira szem­mel láthatóvá és kézzel foghatóvá, hog­y a g­y­őző és legyőzött államok közötti kül­­lönbség tökéletesen megszűnt, mint most, amikor Németország és Olaszország­ kezébe van letéve a magyar-cseh területi vita el­döntése. Húsz évvel ezelőtt Németország sorsa fölött éppen úgy döntöttek, mint a mienk fölött, meghallgatás nélkül az előre elvégzett, előre elalkudott vérdíjnak megfe­lelően. A legyőzött, lefegyverzett, kifosztott, gazdasági erejében megtört, jóvétételi fizeté­sekre és szolgáltatásokra kötelezett Németor­szág ma döntőbírája lett az egyik „győző" , államnak, a cseh köztársaságnak. Az utol­sókból lettek az elsők és az elsőkből lettek utolsók, a győzőkből legyőzöttek lettek s a legyőzöttekből győzők, — annyit fordul a kerék lefelé, mint fölfelé. Törhetetlen hittel kell bíznunk Német­ország támogatásában. Nemcsak a közös múlt közös szenvedései alapján, nemcsak az­ért, mert hűséges bajtársai voltunk a nagy háború idején, amikor nyernivalónk nem volt, de mindent elveszthettünk, (el is vesztet­tünk), bajtársi hűséggel állottunk az utolsó puskagolyóig és az utolsó konzervdobozig Németország mellett. A világháború utáni politikai helyzet újra Németország mellé ál­lított bennünket s az utolsó évek egész törté­netét kellene megismételnünk, ha ennek a baráti viszonynak minden fázisáról meg akarnánk emlékezni. De ugyanez a viszonyunk Ol­a­s­z­or­­s­z­á­g­g­a­l szemben is. Számunkra Olaszor­szág jelentette az európai út megnyílását, amikor a háború szerencsétlen félreértései s irgalmatlan testvérharca után újra kerestük a régi barátság emlékeit Olaszországban. So­ha még nem volt arra példa, hogy háborús országok olyan tökéletes módon el tudják felejteni a közös sors veszteségeinek emlé­két, mint ahogy mi és ahogy az olasz nép tudtuk és akartuk elfelejteni, hogy egymás­sal szemben állottunk a legvéresebb és leg­hősiesebb küzdelmekben. A háború befejezése nem hozta meg az olasz remények teljesülé­sét, a mi reményeink kisdedeit pedig sor­sunk Heródese gyilkolta le. Amikor Olaszor­szág ellen ötvenegy állam vonult fel, m­i a­k­­ko­r is kitartottunk mellette. Bazánk, jószá­gunk számára először Olaszország nyitotta meg határait. Az olasz-magyar barátság ki­állotta már az idők próbáját s Mussolini soha nem titkolta azt az akaratát, hogy erős Magyarország állhasson talpon ezen a vajúdó földrészen, mert a magyar népnek joga van az élethez és joga van ahhoz, hogy elszenvedett igazságtalanságai orvoslását kérhesse és sürgethesse. S amikor most Németország és Olaszor­­­szág döntik el, hogy mit kapunk vissza ab­ból, ami a mienk volt s a mi lélekben a mienk maradt, nem kételkedhetünk abban, hogy hatalmas, súlyos szavú barátaink ki fognak állani a magyar igazság mellett. Né­metország nem felejtheti el, hogy a szenve­dések és megaláztatásoknak milyen poklon kellett keresztülmennie, amikor húsz évvel ezelőtt azok, akik a világ urainak hitték ma­gukat, megszabták gonosz könyörtelenséggel a német népnek és német sorsnak feltételeit. A bíró, aki mások bűne felett ítél, nem tud­ja, hogy mi a büntetés, mert soha egyetlen órára nem érezte a börtön szégyenét, gyalá­zatát és szenvedését. De Németország tudja, mit jelent az, amikor mások döntenek éle­te és sorsa felett s mások jelölik ki orszá­gának határait. Nem kell félnünk, ellenkező­leg: minden okunk meg lehet a komoly, gyökeres bizakodásra, — az nem lehet, hogy Németország ne lássa a legyőzött, kifosztott, megalázott, megcsonkított Magyarország ősi jussát és elalkudhatatlan igé­nyeit. Látjuk azt a buzgó, törtető készsé­get, amit a mai cseh kormány fejt ki a né­met szimpátiák megnyerésére, de újra azt mondjuk, nem kell félnünk, mert a mi háború előtti, háború alatti és háború utáni szövet­ségi hűségünkkel és bajtársi helytállásunk­kal még­sem lehet talán összemérni azt a húsznapos udvarlást, amivel a prá­g­ai kormány cseng most a német barátság­ért. Nem szabad kételkednünk abban, hogy a most következő események ragyogó próbatételei lesznek az irányunkba ér­­zett s a magyarság által becsülettel és hű­séggel viszonzott barátságnak. S a halottak napja — végre húsz év után, nemcsak a gyász sötét leplét fogja kibon­tani, hanem közelebb hozza hozzánk a fel­­támadás hitét és valóságát. Most nemcsak azokra tudunk gondolni, akiket elsirattunk, hanem azokra is, akiket könnyes szemmel akarunk újra magunkhoz ölelni. Soha nem gondolunk annyit a­ feltámadásra, mint halot­tak napján és soha nem volt még hozzánk a feltámadás olyan közel, mint az Úr 1958. évének halottak napján. Drága halott­unk győzelme lesz ez a reményt fakasztó, hitet ébresztő, föltámadást hozó halottak napja. Szerdán összeül Bécsben a döntőbíróság Csütörtökre várják a döntést - M Magyarország hala­­déktalanul átveszi a visszaitélt területeket - Kedden utaznak B­écsbe a delegációk Pozsonyban a visszacsatolt területek megszál­l katonai szakértők lásáról tanácskoznak Vasárnap jelentettük, hogy a magyar, majd a cseh kormány felkérésére Róma és Berlin elfogadta a döntőbírósági szerepet. A két kormány válasza vasárnap megérkezett Prá­gába és Budapestre, a döntőbíróság szer­dán ül össze Bécsben. * •­­ • Vasárnapi miniszteri tanács Vasárnap a miniszterelnökség és a külügy­minisztérium állandó készenlétben volt és amikor megérkeztek a válaszok, befejeződtek a miniszterelnök tanácskozásai, I­m­r­é­d­y Béla a Várba ment és jelentést tett Horthy­ Miklós kormányzónak. Mire a miniszterelnök visszatért a Várból, a Sándor-palotában voltak a kormány tagjai. A miniszterelnök először Kánya külügy­miniszterrel, R­á­t­z honvédelmi és Teleki kultuszminiszterrel értekezletet tartott, ez­után­­ következett a minisztertanács, amely este fél 8 órakor ért véget. Szerdán: döntő tanácskozás Magyarország történetében új korszak kö­vetkezik. Szerdán Bécsben összeül prof Cia­­no olasz és Ribbentrop német külügy­miniszter, hogy meghozzák a döntést a Ma­gyarország és Csehszlovákia között fennálló vitás kérdésekben. A határozat azonnal vég­rehajtható lesz, mindkét vitában álló fél ki­jelentette, hogy feltétel nélkül aláveti magát a döntőbíróság határozatának. Minden jel arra mutat, hogy a nagyhatal­mak külügyminiszterei a legrövidebb időn belül meghozzák a döntést. A két döntőbíró természetesen meghallgatja az érdekelt felek­­külügym­inisztereit is. Kánya magyar és Chwalkovszky cseh külügyminiszter Bécsbe utazik a tárgyalásokra. Összeültek a katonai szakértők Pozsonyban hétfőn összeültek a magyar és a csehszlovák katonai szakértők, hogy megtárgyalják a Magyarországhoz kerülő ha­tárvidékek kiürítésének módozatait. A megbeszélés után Prágában a következő hivatalos közleményt adták ki: — A magyar és csehszlovák katonai szak­értők hétfőn este 6 órakor Pozsonyban ös­­­szeültek, l hogy előkészítsék ama területek kiürítésének technikai részleteit, amelyeket az olasz-német döntőbíróság Magyarország­nak ítél me­r. A­­ katonai szakértők munkája mindaddig tart, amíg az átengedett területek megszállása végetér.­ ­A területátvétel kérdései a miniszteri értekezlet elöli A Budapesti Értesítő jelenti: Ma déli 12 órától délután fél 4 óráig miniszteri értekez­let volt, amely a területátvétellel kapcsolat­­bam felmerült igen sok irányú problémákkal foglalkozott. Rengeteg olyan kérdés merült

Next