Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-01 / 263. szám

Csütörtök, 1938. dec. 1. Politikai napilap XIV. évfolyam 263. sz. Csütörtökön összeül a képviselőh tjjszakai minisztertanács tárgyalta a­­ kormány ja­vaslatait —­­A miniszterelnök látogatása a keresz­­tény pártban — Mozgalom a külügyi bizottság ös­­­szefjívására — A áisszidensek álláspontja Budapest, november 30. A kormánypártból kilépett képviselők Sztranyavszky Sándorral az élen, szerdán délelőtt a Hungária-szálló kü­löntermében megvitatták a politikai helyzet eseményeit. A megbeszélések során felmerült az a terv, hogy mozgalmat indítanak a kép­viselőház­ külügyi bizottságának az összehívá­sára. A külügyi bizottságban nemcsak a kül­politikai helyzetről kivonnak részletes tájé­koztatást, hanem Kánya Kálmán lemondásá­ról is. Bizonyosra veszik, hogy a legrövidebb időn belül megtörténik az új külügyminiszter kinevezése. Általános az a vélemény, hogy az új kül­ügyminiszter gróf Csáky István, az eddigi ka­binetfőnök lesz. Minisztertanács A Budapesti Értesítő jelenti. A kormány tagjai szerdán délután vitéz I­m­r­é­d­y Béla miniszterelnök elnöklésével minisztertanács­ra ültek össze és azon a hétfői miniszterta­nács folytatásaként letárgyalták a családi munkabér kérdését, valamint a nagyjelentő­ségű honvédelmi törvényjavaslatot és azt követő egyéb reformjavaslatokat. A minisz­tertanács éjfélig tartott. A képviselőház csütörtökön előrelátható­­lag rövid ülést tart, amelynek során a pén­teki ülés napirendjére tűzi ki a felvidéki ma­gyarság képviselőinek behívását. A Ház a pénteki ülésen ilyen értelemben hoz határo­zatot, amelyet a felsőház szombaton országos határozattá emel és a jövő hét elején már a Felvidéki képviselők jelenlétében indul meg a kormányprogram feletti vita. A miniszterelnök a Kereszténypártban Budapest, november 30. Imrédy Béla mi­niszterelnök szerda délután báró V­a­y László államtitkár kíséretében látogatást tett az Egye­sült Keresztény Párt klubhelyiségében. A mi­niszterelnököt Zichy János gróf elnök üd­vözöl­te. — Biztosítjuk Nagyméltóságodat —­­ mon­dotta —, amíg politikája abban az irányban fog haladni, amelyet legutóbbi beszédeiben ki­fejtett, mindig oldala mellett leszünk. A beszédre Imrédy miniszterelnök a kö­vetkezőkben válaszolt: —­ Hálás szívvel köszönöm a kedves üdvöz­lést. A közelmúlt napok eseményei feledhe­tetlen emlékként élnek lelkemben és ezeknek az emlékeknek egyik legszebbike az a baráti kézszorítás volt, amelyben a kereszténypárt a parlamentben részesített, amikor a nyilván­valóan nehéz helyzetben a kereszténypárt el­veihez hűen kiállt velünk együtt azokért az eszmékért, amelyeket a két párt képvisel. 12 pillanat kétségtelenül szép pillanata volt a magyar politikának, mert megmutatta, hogy túl ellentéteken, túl félreértéseken, vannak helyzetek, amelyekben azok, akik az elvekért és eszmékért küzdenek, egymásra találnak. Külön csoporttá alakul a Mikecz-bornemisza­­frakció Budapest, november 30. A MOT jelenti: Róma, november 30. Ünnepélyes külsősé­gek között ült össze szerdán a fasiszta kama­ra. Gróf Ciano külügyminiszter nagyobb beszédet mondott, amelyben ismer­tette a csehszlovák válságot előidéző okokat. Azzal kezdte beszédét, hogy 1937. decem­ber 18-án Chwalkovszki római cseh követnek, akkor első ízben feltett, majd ké­sőbb megismételt kérdéseire: „Mi lenne Olaszország magatartása cseh-német válság esetén? — mindenkor azt tanácsolták Cseh­szlovákiának, hogy kössön sürgősen egyez­ményt Berlinnel, Budapesttel és Varsóval, mert ezt írja elő az események alakulásának kérlelhetetlen kényszere. Megmondotta a csehszlovák követnek, hogy súlyos hiba vol­na szemet hunyni a reális helyzet előtt és to­vábbra is áltatni magát az együttes bizton­ságban, vagy reménykedve a földrajzilag tá­voleső barátságok gyakorlati hasznosságá­ban. Ciano ezután ismertette a Versailleb­ en lé­tesült Csehszlovákia történetét, főleg német­ellenes és magyarellenes tevékenységét, ami teljesen lehetetlenné tette, hogy az illető ki­sebbségek együtt élhessenek és együtt dol­gozhassanak a csehszlovák állammal. A külügyminiszter ezután felemlítette a „Popolo d­‘Italiában" szeptember 15-én „Le­vél Runcimannhoz" cím alatt megjelent cik­ket, amely az egyetlen építő jellegű okmány, az eddig megjelentek között. Prága azonban továbbra sem tanúsított megértést, mind me­revebb magatartáshoz folyamodott, ami az­után tovább súlyosbította a helyzetet. Cham­berlain miniszterelnök szeptember 22-i berch­­tesgadeni utazására került a sor és ebben az időpontban foglalt a Duce Olaszországban végleges állást, utasítva Cianot, hogy erről Berlint tájékoztassa. Olaszország elhatározásait Mussolini trieszti beszédében szögezte le. Szeptember 23-én, Hitler Külön A Nép-ből Kivált Képviselők egy része, amely M­i­k­e­c­z Ödön és Bornemisza Géza vezetésével hosszabb idő óta megbeszélést folytatott**a határozott jobboldali reformpo­litika jegyében kialakuló irányzat tartós biz­tosítása érdekében, elhatározta, hogy ennek a politikának szolgálatára külön csoportot alakít, amely elkülöníti magát minden más parlamenti párttól. A csoport néhai Gömbös Gyulának 1924-ben kiadott fajvédő kiáltvá­nyát tekinti programja alapjának. A csoport, amelynek mai tanácskozásán 16 képviselő vett részt, a kormány azon reformterveit, amelyek a jobboldali reformpolitika irányvo­nalát szolgálják, készséggel támogatja, a meghozott reformtörvények azonnali végre­hajtását követeli. Politikai felfogását a kép­viselőházban fogja alkalmas időben és mó­don a nyilvánosságra hozni, megbízottja légi után Rómába érkezett. Hogy a Ducénak részletekbe menő bizalmas tájé­koztatásokat adjon és megújítsa a német kor­­mány hálájának kifejezését Olaszország ma­gatartásáért. — Szeptember 26-án — folytatta Ciano —­ Hitler kancellár annak hatása alatt, hogy Csehszlovákia nem hajlandó teljesíteni a né­met követeléseket, elhatározta, hogy Prágá­hoz új ultimátumot intéz, amely 24 óra múl­va, 28-án jár le. A Duce az igen súlyos tar­talmú értesítést nyugalommal fogadta és elhatározta a másnapi mozgósítást.­ ­— Mozgósításunk — folytatta —, a Duca­ személyes irányításával, szeptember 27-én­­ kezdődött. Amikor a külügyminiszter elsőizb­en ej­tet­­­te ki Magyarország nevét, a képviselők taps­ban törtek ki, majd a magyar-cseh vitáról szóló résznél a megtorló intézkedésekkel kapcsolatban történt magyar állásfoglalásra való utalás után még nagyobb erővel újult meg a tüntetés Magyarország mellett. A képviselőház tagjai felemelkedtek helyük­ről és percekig zajos tapssal adtak kifejezést­ rokonszenvüknek Magyarország iránt. Fel­állt a Duce is és részt vett a tapsban, közben üdvözölte a diplomáciai karzaton megjelent Villani Frigyes báró kririnált magyar köve­tet.­­ A­ mozgósítási intézkedések után —­ folytatta Ciano —, a Duce szükségesnek tar­totta, hogy a legnagyobb szabatossággal fektesse le a Berlinnel való külpolitikai barát­­­ság alapjait és katonai összekötőszerveket létesítsen. Ezután ismertette a müncheni értekezletet megelőző eseményeket. Ciano ezután arról beszélt, hogy milyet. Ciano külpolitikai beszéde ismeretlen részletek a csel­­válság eseményeiről — Az olasz kamara Magyarországot ünnepelte A bécsi döntés és a ruszin kérdés

Next