Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1939.1.1. politikai napilapi XV. évfolyam 1. szám, A nagy őrségváltás Sötét torok kavargó esztendeinek mes­­gyéjén belénk riad a kérdés: kívánhatunk-e még tiszta szándékkal, őszinte lélekkel bol­dog új esztendőt embertestvéreink­nek? Kínában, a világ legnagyobb frontján dúl a harc, Európában polgárháború veri csapra a vért, a világpolitika, mint Laokon kígyója fojtogatja a nemzeteket s addig prédikálták a kölcsönös biztonság diplomata-Irakba öltö­zött apostolai a kölcsönös biztonság elvét, míg a halál és pusztulás kölcsö­nös biztonsága fenyegeti elpusztulás­sal mindazt, ami kultúra volt, civilizáció, hu­manizmus s a lélek nemes műveltsége. Vér, vér, vér, vér, sok vér, vérből golfi áram pa­takzik mindenfelé s oltja ki egymásután a reflektorokat és pásztói tüzeket, mécseseket és kazánok lobogó tüzeit s oltja ki a szivek­ben a lelkesedés felfellobbanó szikráját. Mintha a jégkorszak térne vissza a szivekbe, a rideg kíméletlenség ül tart a legyőzött em­ber és legyőzött gondolat felett s még a re­cipe ferrum irgalmasságáig sem tud felmele­gedni a szív, mely valamikor szeretni tudóit, szeretni, esdekelni és megbocsátani. Amerre nézünk, sötét horizontot tükröztet­­het csak a szem, a szépségekhez szokott s amikor ,,fölnézett világok bókolnak ki be­lőle" csak az iszonyat éposza számá­ra mondják el azt, amit a szenvedés és fájda­lom földi körei tártak elő. Dante fantáziája elevenedik meg a szemünk láttára, a világ kénytelen vasba öltözni, frakking helyett páncélinget ölt s boros pohár helyett fegy­vert markol a süllyedő világ kétségbeesett gyermeke. Európa a süllyedő hajó s ennek a süllye­dő hajónak vagyunk halálraítélt utasai mind­nyájan. Kép, vászon, legenda, költészet egy­formán ad útmutatást a süllyedő hajó utasai­nak, de a búcsúzó élet s a közeledő halál ré­me is ugyanazt parancsolja ősidőktől fogva a siralomház lakóinak: imádkozzatok. Nézzétek fel az égre s keressétek a szaba­dulás jeleit, — imádság ez is. Boruljatok térdre s könyörögjétek le a magasságos ha­talom segítségét, imádkozni fogtok akkor is. Az imádság a hitnek és reménynek összefor­­rása akkor is, ha nem talál szavakat a meg­rendülés. Dumspiro, spero. A remény­nek csak az utolsó lélekzetvétellel szabad el­szállni. Minél sűrűbb köd burkolja be az uta­kat, minél kaotikusabb zűrzavar takarja el a szándékokat és a jövendőt, annál jobban kell tudni bízni a jobb jövőben, annál jobban kell hinni abban, hogy egyszer a köd­­ mégis csak felszáll s boldog tájak földöntúli szép­sége, a boldog béke virágos kertjei fognak kitárulni a meghajszolt vándor vágyódó lel­ke és szépségekre szomjas szeme előtt. Vigasztal?on a múlt és bátorít­­?on a jövő. Ez a múlt, az ezeréves, tele megpróbáltatással, a múltnak és jövendőnek megbűnhődésével, a nemzet erőinek végsőkig fokozott megterhelésével és mégis: minden Hanyatlást felemelkedés követte, minden bukás után feltámadás következett, az ország testét széttéphették, összeforrott újra s onthatta vérét ,annyi hü kebel a vér­ontást, mégis egyetértés követte, a harcot béke, az áldozatokat felmagasztalás. Egyet­len nemzedék nem élt a Kárpátok bércei és az Adria hullámai által szerzett országban, aminek csak béke, nyugalom és fölemelke­dés jutott sorsától osztályrészül. Ne hábo­­rögjünk és ne essünk kétségbe, ha szenved­nünk kell nekünk is. Minél sötétebb az éj­szaka, annál vigasztalóbb a hajnal s minél feketébb a sötétség­, annál messzebbre v­eti fényét a gyönge gyertya is. Nekünk is kell szenvedni, a mi erőinket is próbára teszi a magyar sors s nekünk is meg kell mutatnunk, hogy a lélek ereje föl van fegyverezve a szenvedések számára is. Csak ne essünk két­ségbe s ne rakjuk le a fegyvert, a tudásnak, a hitnek, a nemzet örök életébe vetett re­ménynek fegyvereit, ha a nemzetben mindig volt erő, hogy talpra álljon s folytassa tör­ténelmi életét, lesz most is annyi ere­­j­e, hogy győzelmesen birkózzon meg a vi­lágtörténelem fenyegetésével. A m­a­g­y­a­r­­ság, a kereszténység, a nemzet­­hűség és emberi szolidaritás kin­cseit kell csak növelni a lélek táptalaján s minél erősebbre tudjuk nevelni az uj idők vetésének sarjadékát, minél többet tudunk magunkkal hozni mindabból, ami érték volt az elmerülő hajón, annál több hittel néz­hetünk a magunk és a nemzet jövendője felé s annyi­ több reménnyel várhatjuk, hogy jobb, derűsebb, boldogabb lesz az élet sokkal több magyar számára, mint amen­nű eddig jutott osztályrészül a magyar élet hívői és munká­sai számára. Voltak egymásután következő korok, ami­kor az emberiség békéjének legfőbb megron­­tóját abban látták, hogy különböző osztályok társadalmi alakult az uralom a szomszéd or­szágokban s hogy egymás mellett a legellen­tétesebb politikai és társadalmi felfogást szol­gáló nemzetek éltek. S ma is a legtöbb zűr­zavart az okozza, hogy mindenki, aki mások felett hatalmat gyakorol, a maga képe és ha­sonlatossága szerint akarja átformálni a gondjaira bízott nemzeteket. Pedig beszélhe­tünk ezer nyelven, mégis megtalálhatnánk az egyetlen forrást, egyetlen fundamen­tumot, az egyetlen utat és egyetlen célt, ami felé törekedhetik az ember akármi­lyen nyelven beszél s akármilyen fajhoz tar­tozik s ez az e­gyetlen forrás a krisztusi szel­lem. Ez a szellem olyan, mint az olaj, mely táplál, gyógyít és világit. S ha egyszer sebeinket ezzel az olajjal hűsítjük - arra megyünk, amerre ez a fény világit, föl­­bátorodó lélekkel tekinthetünk a jövő felé, fölegyenesedő hittel bízhatunk annak a kor­nak eljövetelében, mely után buzgó imád­ság epedez-százezrek ajakén s akkor nem üres szólam, nem tartalmatlan frázis, nem lé­lektelen konvenció, hanem program, céltü­r’­ és erős fogadalom lesz, amikor az esztendők őrségváltásán egymás szemébe nézünk s friss­ hittel mondjuk embertársainknak, hogy boldog­u­j é­v­e­t. Roosevelt újévi nyilatkozatot tesz az amerikai-német viszonyról, a menekültek ügyé­ről és a fegyverkezésről • Tiltakozó jegyzék Tokióban Ws­hington, december 31 Roosevelt elnök a kongresszushoz üzenetet fog intézni, amely a kö­vetkező öt pontot fogja tartalmazni: 1. a; Egy­esüt Á­­lmok és a Német birodalom viszonya, 2. a politikai menekültek ügye, 3. a washingtoni kormány politikája Olaszor­szág, Japán és Mexikó irányában, 4. a fegyverkezés kiegészítése és növelése ös­­­szefü­ggésben az egész amerikai kontinens védel­mével és 5. az Egyesült Államok és a délamerikai álla­mok gazdasági kapcsolata. Lehetségesnek tartják, hogy az amerikai sem­legességi törvényt módosí'­n­­i fogják, mégpedig a'yképen, hogy a fegyverkivi'e­ i tilalom csak olyan állam ellen lesz kö'c'czö, amely jogosulatlanul támad. l­’a King fon, december 31. Az Egyesült Államok kormánya jegyzéket küldött Tokióba. A jegyzék tiltakozik a japán kormány legutóbb nyilvános­ságra hozott programja ellen, amely bejelenti Ázsia újjászervezését, és noha elismeri, hogy Ázsiában megváltoznak a viszonyok, de a leg­na­gyobb határozottsággal állást foglal a kínai pro­bléma egyoldalú kezelése ellen. Az olasz francia kérdés a mussolini Chamberlain találkozón A tuniszi, dzsibuti és szuezi probléma • Chamberlain közvetítést kísérel meg? London, december 31. Az európai politika középpontjában Chamberlain angol mi­niszterelnök közeli olaszországi útja áll. Mus­solinival folytatandó tárgyalásai során szobá­kéról az olasz-francia viszály ügye és a szom­bati hírek arról is tudnak, hogy Chamberlain megjelenik a pápa előtt és a Szentatyával megbeszélést folytat a menekültekről is, minthogy a Szentatya különösképen érdek­lődik a menekültek ügyeiről. Mussolini pontjai A Daily Mail szerint Franciaországgal szemben Mussolini a következő követe­léseket fogja közölni Chamberlainnal;

Next