Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

2 DÉLMAG­YARORSZÁG kát Franciaországgal. — Hitler tegnapi beszéde nem keltette azt a benyomást, mintha a német kancellár i­jabb válságba készülne dönteni Európát. A be­széd bizonyítja, hogy Németországnak épp­úgy szüksége van a békére, mint más állam­nak. Mussolini szombati beszéde Róma, január 31. Mussolini szombaton nagy beszédet mond, amelyet feszült érdek­lődéssel vár az egész diplomáciai világ. A fasiszta nagytanács ülésének legfontosabb pontja Mussolini külpolitikai beszámolója lesz. Ismertetni fogja Chamberlain római tár­gyalásának lefolyását, Ciano gróf magyaror­szági és délszláviai látogatásának eredmé­nyeit, a spanyol nemzeti hadsereg győzelmé­nek jelentőségét és Hitler beszédének követ­kezményeit. Az ülés zárt lesz és többórás beszédből kivonatot közölnek a nyilvános­sággal. Szerda, 1959. február T Meglepő olcsón vásárolhat — Karácsonyinál Tisza L. körút 40 és Modell cineh­áz KlauzáMér 5 szám at felszólaló a zsidójavaslat bizottsági vitájából Rövidesen a bizottság elé terjesztik a tervezett módosításokat Egyes pár cipőket fő anyagból : 5.90-101 Budapest, január 31. Háromnapos szünet után folytatta a képviselőház egyesített bi­zottsága a zsidójavaslat tárgyalását. Az első felszólaló Knob Sándor volt. Véleménye szerint a javaslat mélyen belenyúl a gazdasági élet szerkezetébe és végső kihatásaiban megbolygatja a gazdál­kodás alapvető elveit, ami egyúttal azt je­lenti, hogy előreláthatólag rendkívül súlyos kár okát és zavarokat fog felidézni. Sajnálat­tal látja, hogy sem ennek a javaslatnak, sem pedig az egyensúlytörvénynek az indokolása nem tárgyilagos társadalompolitikai Stádium. Nem látja azokat a belső politikai erőket, amelyek a kormányt a társadalmi és gazda­sági radikalizmusnak erre a vonalára kivéd­hetetlenül kényszerítették. Ha pedig, nem belső erőkről van szó, hanem máshonnan je­lentkező szuggesztiókról, ezeknek a a szug­­gesztióknak a javaslat végrehajtása nyomán jelentkező súlyos gazdasági következmé­nyek ismeretében mindenkinek kötelessége ellentállni, — mondotta. — Nem kétséges — folytatta —, hogy a háború után kialakult európai status quo megváltoztatását célzó folyamat nem állott még meg. Németország a világpolitikában a maga hatalmi birtokállományának növelésé­re gondol. Ha ezekből a törekvésekből hábo­rús konflagráció támad, Magyarország előre­láthatólag nem maradhat passzív szemlélője az eseményeknek. Ez a világpolitikai helyzet is arra kötelez tehát, hogy az ország gazda­sági erőforrásait gyarapítsuk, a zsidójavaslat végr­ehajtása nyomán azonban gazdasági életünk fejlődése ellenkező irányba terelődik. •— Számolni kell azzal is — folytatta !—, hogy az elproletariálózódásra kényszerült * 6 700 ezer főt kitevő zsidóság fogyasztása lényegesen mépcsn­pri. Számolni kell az­zal is, hogy meglevő gazdasági kapcsolataink meglazulnak és a magyar kivitel meg csök­­ken. Azzal fejezte be beszédét, hogy ha az or­szágban elhatalmasodott demagógiától füg­getlenítve mérlegelték volna a gazdasági szempontokat, a javaslat ebben a formában nem kerülhetett volna a parlament elé. Ezután Ha­ám Artur szólalt fel. Termé­szetesnek tartja, hogy Kneb Sándor a javas­lat ellen beszél, mert a liberális világ egyik exponense. Elfogadja a javaslatot, még ak­kor is elfogadja, ha csak egy hajszállal megy tovább az első törvénynél, mert szerinte min­t físvsí — fiYsz kelmefestő is vegytisztróval. — Kifo­­­ lástalan munka. Olcsó árak. Hére­ ucca 6 b. Telefon 30 67. den lépés újabb honfoglalást jelent. A libe­rális világ minden eszközt felsorakoztat a ja­vaslat védelmére. Kéri a miniszterelnököt, hogy ne engedjen a javaslatból. Ezután Gratz Gusztáv mondott beszédet. A népek és népcsoportok lelkiségének fejlődésére — mondotta —, két különböző tényezőnek van döntő befolyása, mert úgy a közös faji leszármazás, mint a hosszú együttélés közös tulajdonságokat ala­kít ki az emberekben. Különböző fajú elemek együttélése sehol sem gyengítette a nemze­teket, hanem ellenkezőleg, azok megerősö­désének és ellenállóképességük fokozásának egyik legfontosabb tényezője volt. Ez a fo­lyamat tehát nem káros, hanem hasznos és büszkén utalhatunk arra, hogy annak hasz­nát Szent István már ezer év előtt felismerte. Én is azok közé tartozom — folytatta —, akik meggyőződéssel vallják magukat a ma­gyar nemzet hű fiainak, anélkül, hogy igényt formálhatnék arra, hogy engem a magyar fajhoz tartozónak tekintsenek. — Számos példáját látom annak — foly­tatta —, hogy a zsidóság más nagy nemze­teken belül teljesen be tudott illeszkedni az illető nemzetek lelkiségébe és vele annyira azonossá vált, hogy különbséget zsidók és nemzsidók között nem is lehet észrevenni. De Magyarországon is ki ne ismerne száz és száz zsidó fajból származó jó magyar em­bert? Mindnyájan együtt jártunk az iskolába zsidó gyerekekkel. Egyetlen egyet sem tu­dok közöttük, aki ne lelkesedett volna mind­azokért az eszmékért és ideálokért, amelyek a magyar nemzet eszméi és ideáljai. Százez­rekre megy azoknak­ a magyar zsidóknak a száma, akiket minden elfogulatlan ember ma is teljesen asszimiláltnak tekint, annyira, hogy az ő gondolatviláguk és a nemzsidók gondolkodása között semmi különbség nincs. — Gazdasági tekintetben — mondotta ez­után — a magyar zsidóság tevékenységét csak olyan valaki tarthatja helytelennek, vagy értéktelennek, aki a magyar gazdasági fejlődést nem ismeri. Kétségkívül a zsidóság faji tulajdonságai közé tartozik a konstruktív gazdasági munkára való képesség. Ez a te­hetség azonban az egész nemzet fejlődése szempontjáb­ól nem hátrányosnak bizonyult, hanem értéknek. Aki Magyarország gazda­sági fejlődésének csak alapvonásait is is­meri, annak tudnia kell, hogy a zsidóság — és részben a németség — közreműködése nélkül sohasem lehetett volna megnyitni azo­kat a gazdasági erőforrásokat, amelyek lehe­tővé tették, hogy Magyarország rövid idő alatt a gazdasági kultúrának aránylag magas fokára tudott felemelkedni.­­— Nem látom sehol sem azt a tőkét — mondotta — és azt a vállalkozási szellemet, amely alkalmas volna arra, hogy azokból a romokból, amelyeket mesterségesen idézünk most elő, új életet legyen képes varázsolni. Nem tudja elfogadni azt az intézkedést, amely közjogi gettóba helyezi a zsidóságot. Ha külön népcsoportot teremtünk a zsidók­ból, más népcsoport is külön népcsoportként való megszervezését fogja követelni. — Megtagadni az asszimilálódás lehetősé­­get olyanoktól, akik asszimilálódni akarnak, egyértelmű a nemzet erejének szándékos és tudatos gyengítésével. Elégségesnek tarta­ná, ha csak a bevándorló első vagy legfel­jebb második generációval szemben alkal­maznának átmenetileg kivételes intézkedése­ket. Ki kellene mondani, hogy mindenki akinek apja már 1880 előtt magyar állam­­polgárságot kapott és itt folytatott üzleti te­vékenység után adót fizetett, teljes jogú ál­lampolgár. Ha a javaslat keresztülvitelével kapcsolatos veszélyeket el akarjuk kerülni,a­ végrehajtásra sokkal hosszabb időt kell adni. Attól tart, hogy éppen azok fogják érezni elsősorban a maguk testén ennek a javas­latnak káros hatását, akik ma azt hiszik, hogy­ a zsidóságnak a gazdasági életből való eltá­volítása rájuk nézve jobb helyzetet teremt. Kérte végül a kormányt, vegye revízió alá álláspontját. Gratz Gusztáv után Rajniss Ferenc­ szólalt fel — A zsidókérdésben annak" a gyakorlati politikai álláspontnak alapján, amelyet Beth­len István irányadónak szabott meg, csak’ kettőt tehetünk: vagy semmit sem csinálunk, vagy valóban mélyreható változtatásokkal támadjuk meg egyszerre és egyidőben azt az állapotot. A gyakorlati politika — felfogá­sa szerint —■ azt diktálja, hogy radikálisan­ és világos megoldással menjünk előre. — Lehet, hogy válság követi a javaslatot; ha törvényerőre emelkedik, ennek előre való hangsúlyozása azonban nem a nemzet ér­dekében való, mert vehetjük a kérdés másik oldalát is. Mindent el kell követni a tör­vény civilizált végrehajtása érdekében. Junk­­t­mot kell teremteni a gazdag és a szegény zsidók kivándorlása között. Ezután kijelentette, hogy házassági tilalom esetén, ha továbbra nem tesszük lehetővé a keveredést zsidó és nem zsidók között, ígért messzemenően hajlandók megszavazni a kevertvérűek teljes egyenjogúságát és velük­ szemben minden ellenszenv feladását. Hoz­zájárul a zsidók alkalmaztatásához, amikor minisztertanács teljes felelősséggel állapíta­ná meg, hogy zsidó szakerő egyelőre csak külföldi honos szakemberrel volna helyette­síthető. Külföldi szakemberek behozatalát nagyszámban egyáltalán nem tartja az or­szág érdekében valónak. A javaslatot végül elfogadta. Az ülés végén D­u 1­i­n Jenő felolvasta a kisgazdapárt deklarációját. — A független kisgazdapárt megütközése­sel állapítja meg — mondja a deklaráció — hogy már napokon keresztül tárgyalják a zsidójavaslatot anélkül, hogy a javaslaton­ tervezett módosításokat a bizottsággal ismer­tetnék. A párt megállapítja, hogy ez a tár­­gyalási módszer átlátszó taktikai célokat szol­gál, amelyekhez a független kisgazdapárt magát eszközül oda nem adja. A független­ kisgazdapárt éppen ezért úgy határozott, hogy mindaddig, míg a módosításokat elő nem terjesztik, a javaslat megvitatásában nem vesz részt. A bizottság legközelebbi ülését szerdán, délelőtt tartja.

Next