Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

XV. évfolyam 49. szám Szerda, 1939. III. 1. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP A legenda halála A P­o­p­o­l­o d'I­t­a­l­i­a, amelynek az olasz irányító hatóságok felfogásáról való tájéko­­zódottsága közismert, a hungarista párt fel­oszlatásáról írva, azt állapítja meg, hogy az egész Magyarország „helyesléssel és bámulattal" fogadta a kormány gyors és erélyes fellépését a hungarista párttal szemben. Ugyanezt állapítja meg lényegileg a Corriera delle Sera is, hozzáfűzvén azt a kétségtelenül helyes tényt, hogy a hun­garista pártot kommunista elemek a maguk érvényesülésének eszközéül igyekeztek fel­használni. A Neue Züricher Zeitung, a Stamp­a, a belgrádi Politika, nem is beszélve az angol és francia sajtóorgánumok­ról, hasonló reflexiókkal kísérik a belügymi­niszter erélyes intézkedéséről hírt adó beszá­molójukat. A legnagyobb jelentőséget sokféle ok miatt a német lapok állásfoglalásának kell tu­lajdonítani s ma már — a minden csoda há­rom napig tartó élettartama letelte után, — meg lehet állapítani, hogy a német lapok a legnagyobb korrektséggel tesz­nek különbséget a magyar kormány külpoli­tikai beállítottsága s a belpolitikai, főként­ a rendészeti intézkedései között s amig egyfelől megállapítják, hogy a magyar kor­mány külpolitikai irányítottsága egy szemer­nyit sem változott, addig másfelől a hunga­rista párt elleni fellépésben szabatosan, he­lyesen s a tényeknek megfelelően a magyar kormány belpolitikai intézkedését s a rendészet terére tartozó elhatáro­zásának végrehajtását látják. S ezzel elérkeztünk egy hazug, ártó, jóhiszemüeket megtévesztő, kritikátlanokat elszédítő legenda végtisztességéig s a friss sírra — stílszerűen — zöld nyi­laskeresztet kellene letűzni. Mi adta ennek a mozgalomnak a lendületet, a mozga­lom vezetőinek nem a bátorságot, a kitartást, amivel köszöntötték egymást, hanem azt a vakmerőséget, amivel szembeszálltak tör­vény szavával, hatóság tilalmával, tradíciók erejével s tekintélyek morális hatalmával? Az az álhit, amit terjesztettek magukról többet sejttetve, mint kimondva, elhallgatás­sal hatásosabban, mint hirdetéssel. Az az i­l­­l­ú­z­i­ó, amibe magukat és tanaikat bebur­kolták, amelyik azt a hazug látszatot keltette a tájékozatlan és hiszékeny embe­rek politikailag iskolázatlan tömege előtt, hogy az egész hungarista párt idegen ha­talomnak politikai expoziturá­­j­a, idegen hatalom tekintélyének vé­delme alatt áll s élvezi tanai­ és ter­jesztői számára a salvus conductust. A hungarista párt hivatalos és fizetési osz­tályokba besorozott propagandistái úgy vé­gezték romboló és rothasztó munkájukat, mintha mentelmi jog védelmezné őket a felelősségrevonás veszedelmével szemben. A jelszavak importőrjei voltak ahelyett, hogy a kérlelhetetlen szigorú mun­kavégzés, a fogakat összeszorító lemondás és szerzetesi áldozatkészség szellemét is tud­ták, vagy akarták volna a maguk személyé­nek példaadásán keresztül import­cikké ten­ni, úgy beszéltek és úgy izgatták a szenve­délyeket, mintha egy-egy növendék Seitz- I­n­g­u­a­r­t, vagy H­e­n 1­e­i­n szerepét osztot­ta volna rájuk a világtörténelem rendezője. S nem kellett más, csak egyetlen erő­teljes intézkedés, láthatja mindenki, hogy rájuk is csak a magyar ál­­l­a­m törvényei érvényesek, velük szemben is csak a magyar hatóságok léphet­nek föl, idegen hatalom tudta, beleegye­zése és felhatalmazása nélkül bújhattak meg a mögött a védelem mögött, amit legendá­ból szőttek s illúziókból építettek maguknak. A legendának vége, a magyar közélet súlyos atmoszferikus nyomás alól szabadult, ami történt s ahogy történt, világos bizony­ság amellett, hogy a magyar határo­kon b­e­l­ü­l a magyar kormány, a magyar törvény, a magyar ható­ság s a magyar nemzeti érdek a szuverén. A nagy német birodalomnak bizonyára igen fontos az, hogy Magyarország külpoliti­kája milyen irányban bontakozik ki. A ko­­minterellenes szövetséghez való csatlakozás azonban­­ minden homályt eloszlatóan de­monstrálja azt, hogy a magyar külpolitika út­jának iránya változatlan s a magyar nem­zet ragaszkodása a tengelyállamokhoz még nem lazult. Mindez kétségtelen súllyal bír a német külpolitika megítélése szerint, de az, hogy melyik mozgalmat tart veszélyesnek a közrendre a végrehajtó hatalom s milyen po­litikai csoportosulásnak és akciónak vet vé­get éppen azért, hogy csatlakozásá­nak és szövetségének súlya le­gyen a nemzetközi politika fórumain, az már olyan b­e­l­ü­g­y­e ennek az országnak, ame­lyik nem is érintheti külpolitikai csatlakozá­sának elhatározottságát. A baráti államok számára nem közömbös, hogy Magyarország szilárd berendezkedéssel, konszolidált közál­lapottal, s erős s erejével, élni tudó kormány­zattal állhat-e mellettük, vagy pedig belső tü­zek emésztik-e, titkos nyugtalanságok láza gyöngíti-e azt az erőt, amit Magyarország csatlakozásával számba vettek s amiben bizor készítették és készítik el számvetéseiket. A tengelyállamoknak is az az érdeke, hogy Ma­gyarország erős és kiegyensúlyozott nemzet erejével rendelkezhessék s ez az oka annak, hogy legendának véget vető megelégedéssel fogadják a magyar kormánynak azt az elha­tározását, ami — ők mondják, — helyes­léssel és bámulattal töltötte el az egosz magyar nemzetet. Chamberlain nyilatkozata a Franco-kormány elismeréséről Nyilvánosságra hozták Azana lemondását London, február 28. Az alsóház keddi ülé­sén Attlee őrnagy a spanyol nemzeti kor­mány elismerésével kapcsolatban beterjesz­tette a munkáspárt bizalmatlansági indítvá­nyát. Az indítvány indokolása során hevesen támadta a miniszterelnököt és diktátornak nevezte. Kérdezte ezután, hogy kapott-e Chamberlain biztosítékot, hogy Franco az elismerés után nem csatlakozik-e a berlini római tengelyhez? Chamberlain miniszterelnök válaszá­ban visszautasította a vádat. Az elismerés jogszerűsége tekintetében hivatkozott a nem­zetközi jogi személyiségek véleményére, hogy éppen a nemzetközi kormány elismeré­sének megtagadása lett volna a nemzetközi jog megsértése. Franco ismételt biztosítéko­kat adott az ellenzék által említett valamen­­­nyi pont tekintetében. A francia elismerés Paris, február 28. Henri, a spanyol köz­társasági kormány mellett működött francia nagykövet hivatalosan közölte P­a­s­q­u­a Martinez párisi köztársasági­ spanyol nagykövettel, hogy a francia kormány elis­merte Franco kormányét. Kedden délután Pasqua Martinez elhagyta a párisi nagykö­vetség palotáját. Vinones de Leon volt párisi nagykö­vet 6 órakor küldöttség élén birtokába vette a spanyol nagykövetség helyiségeit. A Parisban elterjedt hírek szerint M­i­a j­a tábornok kénytelen volt átadni helyét C­a­s­­s­a­d­o tábornoknak, aki Miajával szemben a végsőkig menő ellenállás mellett van. Miaja tábornok a hírek szerint Mexikóban fog lete­lepedni. Azana lemondása Paris, február 28. Azana spanyol köztár­sasági elnök vasárnap aláírta lemondását. A lemondó levelet kedden ismertették a nyilvá­nossággal. Azana visszaadta megbízását Cor­tez elnöknek. Tdbll Pál miniszterelnök beszéde a keresztény községi párt értekezletén Fuzionált a keresztény párt és a Nép fővárosi szervezete Budapest, február 28. Kedden ülést tartott a keresztény községi párt, amelyen bejelentették, hogy a NÉP fővárosi szervezetének tagjai — 26-án — belépnek a községi pártba, illetve kimondták a két fővárosi szervezet fúzióját. A megállapodás értelmében a párt új neve »Magyar Elit Keresz­tény Községi Pártja« lesz, a fővárosi párt tagjai országos politikai vonatkozásban belépnek a Ma­gyar É­rt Pártjába. Az értekezleten megjelent Teleki Pál gróf mi­niszterelnök — aki a párt vezetésében az elnöki­­ tisztét továbbra is betölti — és aki Csilléry András

Next