Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

Szombat, 1939. április T, Női kalapot, márkás férfi­ kalapujdonságokat férfi inget, nyakkendőt, pizsamát, és minden Ifiillólnál vehet- Kárász u- 5. Nemzeti egyébb úri divatárut legolcsóbban lllll Ildiid Takarékosság és Unió fasz. húzás! Még vehet osztálysorsjegyei Glattfelder Gyula dr. Csanádi püspök beszéde a zsidójavaslat felsőházi bizottsági vitájában Pénteken indult meg a felsőház bizott­ságában a zsidójavaslat vitája, amelyben G­lattfelder Gyula dr. Csanádi püs­pök mondott nagy horderejű beszédet. Az általános figyelmet keltő beszéd szó sze­rinti szövege a következő: Ha volt már javaslat, amely miatt a felsőház az ország szerencséje, a zsidótörvény az. Ami­kor a legnagyobb bűn gondolkodni, az érdem­es tapasztalaton leszűrt szelekció immunizál a kiskorúság terrorjával s a túl óvatosság gyáva­ságával szemben. Csak így felvértezve szabad a kérdéshez hozzányúlni. Hogy van-e zsidókérdés, azt nemcsak a zsi­dótörvény kigondolói kérdezik népgyűléseken, hanem a keresztény restauráció elindítói már akkor, amikor a mai hangadók még csecsemők voltak, vagy a zsidók felé kacsintgattak. A zsidóknak maguknak már rég meg kellett volna érteni, hogy öt százalék a szellemi, gazdasági és kényelmi lehetőségek ötven százalékát bün­tetlenül nem igényelheti. A zsidó szellem pe­dig, mely nemcsak túlzott kritikai él, hanem oly lelki beállítottság, mely kereskedelmi cik­ként kezeli azt is, amit nemzeti, vagy vallásos kegyelet érintetlen szentségnek kíván tekinteni, szükségképpen kihívta vele szemben a közvéle­ményt különösen, hogy azt egy példátlan nem­zeti katasztrófa is tetemre szólította. Ne ütközzenek meg ezen a megállapításon századok óta velünk együ­tt élő zsidó honfitár­saink, akiknek gondolkodása egészen hozzá­simult a miénkhez, hanem ismerjék fel, hogy súlyos hibát követtek el, amikor bőrükbe nem férő fiaik radikalizmusát le nem szerelték s amikor érthetetlenül védelmükbe vették azo­kat az áthasonulni képtelen idegen elemeket, amelyek a pártfogást meg nem érdemelték és meg nem köszönték. Így éb­­edt a nemzet arra a tragikus belátásra, hogy eddig ismeretlen és ellenszenves eszközökkel is védekeznie kell attól a rétegtől, melyet többé nem tud eltar­tani. szigorú zsidótörvényeire hivatkozik, az jegyez­ze meg, hogy nemcsak stílusbeli, hanem a lé­nyegre kiható különbség, ha valaki imádság és könnyek közt, vagy pedig cigányzene mellett káromkodva határoz el terhes jogszabályokat. Kivételes elbánást a tűzharcosok­nak és a szellemi hivatóságoknak is Ezzel a lélekkel erkölcsi jogcím képvisele­tében nem tudok szükség nélkül, ítélőfórum kizárásával egyeseket hivataluktól megfosztani. Ugyanezért nem ta­gad­hatónk meg a tűzharco­soktól a kivételes elbánást, akiket annak idején a hazafias kötelesség vállalására, mint hősi tel­jesítményre buzdítottam. Azt sem értem meg, hogy ha az olimpiai bajnokokat mentesítik, a királyilag, vagy nemzetközileg kitüntetett szel­lemi kiválóságokat miért nem veszik észre a kultúrfölénnyel dicsekvő országban, mintha csak a testi ügyesség kvalifikálna. Távolítsanak el minden besurrant karos elemet Az elgondolás alaphibája, hogy amikor Masa­­ryk is féltette a magyarság megnyerő szellemi fölényétől népét, törvénybe kívánják iktatni a magyar léleknek és műveltségnek egy széles életterületen hódításra teljes képtelenségét. Ne engedjenek meg további beszivárgást, sőt a Magyarország anyagi romlásáért felelős nyu­gati hatalmak bevonásával távolítsanak el min­den besurrant káros elemet s a tipikus vissza­élésekben bűnös egyéneket, de részesítsenek jogegyenlőségben kiválóságokat, mert a rideg mechanizmus nem gyógyulásra, hanem robba­násra vezet. A gazdasági következmények miatt súlyos aggodalmakat táplálnak olyanok, akik sem nem zsidók, sem nem bérencek. Igaza van a mi­niszterelnök úrnak, hogy nem kell majd jaj­gatni, de amikor vannak, akik epéjükkel gon­dolkozva humanizmusról nem akarnak hallani s féktelen találékonysággal kutatják, kire le­het még barkót vetni, még inkább azoknak van igazuk, akik az ország érdekeit higgadtan mér­legelve módot keresnek, kinek a helyzetén le­het és kell józanul enyhíteni, holdat kívánná parcellázni, tehát kár ily szán­dék feltételezése ellen védekezni. De megtagad­ja a javaslat a kereszténységet azon a téren, ahol joghatóságot gyakorol s amelyen, akik a kereszténység közösségébe léptek, ezeréves jog­i fejlődésünk szerint polgári egyenlőséget élvez­tek s most keresztény voltuk kifejezett han­goztatása mellett attól megúsztatnak. Az őspogány gondolatot becsempésző idegen szellem A visszazsidósitás szakítás a keresztény és szentistváni tradíciókkal. Behódolás egy ide­gen szellemnek, amely a kereszténység kifeje­zett tagadásával és pogány­ gondolatot kíván becsempészni s a kiskorúakat vérmesével ámít­ja, amelyen a komoly tudomány mosolyog, úgy tárgyalnak telivér keresztényekről, és zsidó félvérekről, mintha lóosztályozás volna s a bá­bolnai állatorvosok döntenék el: jó magyarok vagyunk-e? Ötven év előtt egy másik divat nyomása alatt még dühösebben leszidták, aki nem akart majom lenni. Ma változatosság ked­véért úgy látszik a lógeneológia misztikuwná­­val kell üdvözülni. Hát aki mindenáron be­fogatni kíván, csak álljon a sorba, de a szel­lem és a jövő érdekében jó lesz a független gondolatba is megőrizni valamit. Senki sem vonja kétségbe, hogy a vérnek és fajnak döntő jelentősége van minden nép életében. De hogy a lelket felsőbbség illeti meg s a szellemnek elhatározó súlya van a népi sajátságok kialakulásában, azt tagadásba vonni csak egy önmagával meghasonlott kor mérheti. E nemzet múltját ismerve, lehet-e bárki oly vakmerő, hogy a keresztény nevelés magyarságot formáló erejét kétségbe vonja? Zárják be ősi iskoláinkat, rombolják le ezer­éves kulturközpontjainkat, ha van bátorságuk törvénybe iktatni, hogy e nép jellemét és haj­lamait csak vér és hús determinálta s amit a keresztségből, mint kegyelmet s a keresztény nevelésből, mint szellemet és műveltséget nyert, feledik. A törvényjavaslat alapgondolatát­­ el kell fogadni A társadalmi, vagy gazdasági egyensúly ka­tasztrofális megbillenése rendkívüli intézkedé­seket is magyaráz. Ezért a törvényjavaslat alapgondolatát, mely tűrhető arány elérésére törekszik, el kell fogadni. Szükség törvényt bont, már­pedig a keresztény társadalom ál­talános helyzete sürgős orvoslást igényel. Honorálni kell tehát a közszükséget. De vigyázni kell, hogy a kivételes rendszabályokat szenvedély, vagy igazságtalanság ki ne sajá­títsa. S ha bárki a pápák és egyházfejedelmek Korzó Mozi Hétfőig Csók és gong Fősz.: ROBERT TAYLOR és MAUREN SULLIVAN 5, 7, 9. Belvárosi Mozi • ma szombaton Bors István sz rutén föld hazatérése a Híradóban DÉLM­AGYARORSZÁG A keresztényeket nem lehet kirekeszteni a nemzettestből Míg a zsidótörvény egyensúlyt biztosító ren­delkezése elfogadható, semmiképpen sem le­het defenílni annak a szándéknak, amely ke­resztényeket kíván sújtani s a nemzettestböl kirekeszteni. Az első zsidótörvény után a mos­tani javaslat is példa rá, minő következetes­ség van a következetlenségben, amikor zsidóvá törekszik viszamini­s­teri keresztényt, aki szer­­vel-lélekkel az s a zsidóságról sejtelme sincs. Még a kifejezés is szemlélteti a lehetetlensé­get, amikor a szöveg úgy szól, hogy zsidónak tekintendő, aki keresztény. De nemcsak fából vaskarikát akarnak, hanem a fából való vas­karika készítésének módszerét kívánják kon­struálni s a felsőházzal elhitetni, hogy ez a kísérlet az ország javát szolgálja. Oly törvény, amely negligálja a keresztsé­­get — főleg visszaható erővel —, súlyosan sérti a hívő keresztény­ meggyőződést. Komoly­talan beszéd, hogy a javaslat nem kívánja a keresztség lelki hatásait kétségbe vonni. Ilyen naiv kísérlet ugyanannyi volna, mintha bárki a 3 A visszazsidósitás súlyos családi és társadalmi kihatásai Lehetetlenség, hogy a visszazsidósitás sú­lyos családi és társadalmi kihatásait végiggon­dolták volna. H­a a statisztikába egy pillantást vetettek volna, ráébrednek, hogy az a magyar­ SZÉCHENYI MOZI Szombaton és mindennap 5­7, 9 HERCEG TRUBETZKOY Paris új hőse, aki két hölgy közöt­t mind­kettőt választja. SZERELEM ZSARNOKA Európa uj filmszenzációja: HERCEG TRU­BETZKOY és Francoise Rosay, Pi­rrr Renoir. Uj Híradókban: Honvédőink bevonulása a fel­szabadított Kárpátaljára.

Next