Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

A segesvári sír A vérbe temetkezett forró júliusi alko­nyat kilencvenedik évfordulóján Erdély emlékünnepségre gyűlt össze a segesvári síkon. Népek milliói veszik körül a sírt, ahol egy legenda, egy költő süllyedt, el ahonnan egy legenda indult el... Népek milliói gyűltek össze a segesvári síkra az emlékezés, a lélek gyorsvonatain, néhány meghatott percre, amíg a költő emléke ú­j­ra feltámad és hirdeti tovább egy nép bol­dogságát, egy nemzet fájdalmát, egy or­szág szabadságát, egy állam függetlenségét, egy nyelv dicsőségét és minden emberi élet szabadságát. Az élet már régen halhatat­lanná nőtt néhány versben és néhány rím­ben, a legenda itt nőtt halhatatlanná a se­gesvári síkon, amelyet egy nemzet vesz kö­rül minden esztendő július 31-éjén, min­den esztendő minden napján... A kilenc­venedik évfordulón is ott gyülekeztek kö­rül a népek milliói, egy egész nemzet, ho­lott a sír körül csak egy maroknyi emléke­ző állhatott a fizikai jelenlét valóságá­ban ... A népek millióit ezen a fordulón csak egy kis erdélyi csoport képviselhette,­­de a legenda ím szimbólummá nőtt, s az idegenné ítélt, mindigre magyar flödön még­is ott állt egy egész nemzet és forró em­lékezésével, forró vágyával láthatatlanuul takarta be a halhatatlan sírt. Újabb szim­bólum nőtt a segesvári sír körül, újabb szimbólum az örök magyarság részére, nem lehet idegen az a föld, amely puha hantjá­val betakarja a legmagyarabbul magyar költő szemfedőjét... A 90. fordulón milyen eleven erővel hirdeti a segesvári csatatér a költő halha­tatlanságát, szimbólumot mutató áldozatát és minden magyart betöltő legendáját. Ta­lán soha még nem volt olyan történelmi magyar — Kossuth mellett —, aki olyan eleven erővel élne minden magyar lelké­ben. Népek milliói veszik körül a segesvá­ri sírt — és szinte nincs nap, hogy újabb legenda ne születne a legenda körül­­ Itt is, ott is feltűnik Petőfi alakja, árnyéka, szellemlebegése, mi minden történt a sír körül, amikor még mindig múlhatatlanul él maga a halott... Talán nem volt még egy költője a magyarságnak, aki olyan ele­mentáris és mindenkit átfogó erővel szólt volna a magyarsághoz, szólongatta volna ébreszgette volna, mint egy huszonhat éves fiatalember, aki Petőfi Sándor volt... Köl­tő és vátesz, szimbólum és heroikus szel­lem — mindez egy névben összpontosul és tornyosul, a Petőfi Sándor nevében. Ma­gyar volt és európai egyszemélyben, költő és heros, aki életét adta a magyar szóért és szabadságért. A magyar irodalomnak le­hettek mélyebb és tudósabb művészei, de a magyar életnek és történelemnek nem volt nálánál nagyobb példát mutató hőse, aki nemcsak korszakot jelent,de történelmet is az idők végéig. Halhatatlansága és legen­dája ma a kilencvenedik fordulón eleve­nebb erővel él, mint valaha. A szabadság költője, akinek hantjára a rabság borul... A legenda makk t­imbólumokkal teljese­dik ... . A magyarság számára mindörökre hal­­h­atatlan Petőfi Sándor és halhatatlan a vi­lágirodalom részére is. Neve és költészete egy és egyenes vonalban kapcsolódik ös­­­sze minden idők és minden nemzetek heg­ycsúcsaival — a költők minden hatá­rok és korok fölött egymásnak adják a sta­fétabotot — és mily büszkeség egy kis nem­­zet társtalan nyelve részére, hogy ebben a vonalban Petőfi Sándor is benne van... Vergilius és Petrarca, Dante és Villon, Shak­espeare és Geethe. Musset és Iieuse állnak ebben a vonalban s magukhoz fűzik Petőfit és a következő láncszemet: Adyt. London, július 31. Az alsóház hétfői ülésén Chamberlain miniszterelnök több kép­viselő kérdésére a Moszkvában meginduló vezérkari tárgyalásokról a következőket jelentette be: — A szovjetorosz kormány azt javasolta, hogy a tárgyalások jelenlegi stádiumában előnyös volna haladéktalanul katonai megbe­széléseket indítani. Az angol és francia kor­mány ehhez hozzájárult, ennélfogva intézke­dések történtek, hogy angol és francia kato­nai képviselők küldessenek Moszkvába olyan gyorsan, ahogyan csak lehet Az a szándé­kunk, hogy a katonai megbeszélésekkel pár­huzamosan folytatjuk a politikai megbeszélé­seket Az angol küldöttség vezetője Sir Regi­nald P­lanket­t-Er­i­e-D­rai tengernagy, továbbá Sir Harles Burnet légitábornagy és John Heywood vezérőrnagy lesz. Hogy mikor indulnak meg a tárgyalások, ezt még nehéz megmondani. A megbeszélések haditen­gerészeti és légi dolgokra fognak kiterjedni. A jelen pillanatban nincs újabb mondani­valója — folytatta — a Lengyelországgal fo­lyó pénzügyi megbeszélésekről, amelyek még folyamatban vannak. A délutáni ülésen S­i­nc­l­a­i­i képviselő, szabadelvű ellenzék vezetője a külügyi vita során hangoztatta, hogy az Anglia által élet­­re hívott békearcvonal tagállamai között gazdasági együttműködésre van szükség. Javasolta, hogy az arcvonal tag­jait, de egyben Németországot és Olaszorszá­got is közös értekezletre hívják egybe a nyers­­anyagelosztás, valamint a haderő átszervezé­se ügyében és azt ajánlotta, hogy a brit kor­mány ilyen irányú javaslatot juttasson el Hitlerhez és Mussolinihoz. Egymásnak nyújtják át népek és határok­ fölött a stafétabotot, akiknek költészete át­hatja a nemzeteket és a századokat, akik népüknek csodálatos hangszerén, nyelvük­nek hegedűjén álmodtak népüknek zené­jéről és a mindnyájunkat betöltő szabad­ság­­­­ról. A 90 éves sírt népek milliói veszik kö­rül és áldó emlékezéssel viszik, szövik to­vább a legendát... Míg a segesvári csata­mező megmozdul majd, mint a wagrami sík és a szimbólumok igazsággá nőve betöltik a határokat és a messziségeket. Dalton munkáspárti képviselő kérdést intézett a kormányhoz, vajjon igaz-e az, hogy a moszkvai tárgyalásokat eleinte főként az angol kormány késleltette. Chamberlain miniszterelnök, akit a kormánypárt tüntető éljenzéssel fogadott, hangoztatta, hogy a mostani körülmények között tartózkodni kell a tárgyaló felek kö­zött esetleg fennforgó ellentétek túlzásától. Nem tesz jó szolgálatot az ügynek, aki azt ál­­­lítja, hogy a kormány kebelében egyenetlen­ség van a politika főiránya felől. — Mind Sinclair, mind pedig Dalton beszé­déből az a gyanúsítás csendült ki, mintha az egyezmény létrejötte körüli késedelmet kizá­rólag a brit kormány okozná. Nem engedem magam vitába vonni­ e kérdés körül, mivel őszintén kívánom a megegyezés létrejöttét, —­ mondotta Chamberlain. Nem titok, hogy a két kormány eddig még nem tu­­­­dott megegyezni a közvetett táma­dás politikai meghatározásában, amely az összes felelt számára elfogadható volna, holott mindkét oldalon belátják, hogy ez a támadás éppen olyan veszélyes lehet, mint a közvetlen és teljes mértékben kíván­nak ellene felsorakozni. — Ugyanakkor — folytatta — a legtelje­sebb módon kerülni akarjuk még a látszatát is annak, mintha más államok függetlenségét csorbítani akarnék. Ez az oka­ annak, hogy öt francia és a brit kormány még nem egyezett meg a szovjet kormánnyal, mivel a szovjet ál­tal kívánt formula nézetem szerint nem tün­­tette el ezt a látszatot. Nagy bizalmat jelent, ám elhatároztuk, hogy katonai szakértőinket Moszkva, Danzig Tokió Chamberlain beszéde az alsóházban a moszkvai tárgyalásokról, Danzigról és a súlyos távolkereti helyzetről Bejelentette, hogy bár még nincs megegyezés Moszkvában, megkezdődnek a katonai tárgyalások — Együttműködés Amerikával „A mai helyzet aggasztó“­­ ■ London, július 31. Londonban azzal számol­nak, hogy a diplomáciai tárgyalásokhoz ha­sonlóan a moszkvai k­atonai tárgyalások is el­húzódnak. A „Sunday Times“ azt írja, hogy a tárgyalások valószínűleg több hetet vesznek igénybe, tekintettel a sok fontos stratégiai kér­désekre, amelyek a közös angol—francia—szov­jetorosz akció kidolgozásából adódnak. A Petit Parisien szerint a moszkvai tár­gyalásokon most már a katonáké a szó. A lap szerint a vezérkari megbeszéléseket akkor is megkezdik, ha a politikai tárgyalások még nem zárulnak le-

Next