Délmagyarország, 1939. október (15. évfolyam, 224-248. szám)
1939-10-01 / 224. szám
Vasárnap, 1939. X. 1. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XV. évfonijam 224. szám Ili lengyel kormány alakult Párisban Ciano ma Derlinbe érkezik — Molotov rövidesen viszonozza Ribbentrop moszkvai látogatását összehívják a birodalmi gyűlést A hadviselő és semleges államok diplomáciáját péntek óta majdnemt kizárólag a szovjetorosz-német szerződés foglalkoztatja. Az angol és francia sajtó véleménye az első pillanatban az volt, hogy a két nagyhatalom nem engedi magát befolyásolni és tovább folytatja a háborút. Az angol sajtó szerint a nyugati hatalmak még akkor sem engedik magukat befolyásolni a fenyegetésektől, ha Oroszország ténylegesen beavatkoznék a háborúba. Berni jelentés szerint külföldi diplomáciai körökben az a nézet kerekedik fölül a németorosz szerződéssel kapcsolatban, hogy a közös tanácskozásra tett ígéret a legkevesebb, amit Oroszország adhatott. Rámutatnak arra is, hogy Oroszország alapjában véve még nem kötelezte magát semmire. Mások szerint viszont a tanácskozási ígéret súlyos tény és komoly következményeket vonhat maga után. Fölmerül a kérdés, vajjon Sztálin célja nem Anglia hatalmának megtörése-e? A Reuter-iroda budapesti jelentést közöl. Hogy a magyar fővárosban nagy föltűnést és érdeklődést váltott ki az orosz-német békenyilatkozat. Továbbra is azon a nézeten vannak a magyar megfigyelők, hogy az ellentétet békés úton el lehet simítani. Nagy fontosságot tulajdonítanak annak a kijelentésnek, hogy Lengyelország felszámolása alapul szolgálhat Keleteurópa megbékülésére. nádid és világválság .A rádió hallgatói panaszkodnak s panaszaikban benne van az egész világtörténelem. Hol van az az idő, — mondják szomorúan —, amikor Bécsből Mozart-zenét hallgattunk, Berlinben Wolfram az esthajnali csillaghoz fohászkodott s a berlini rádió nem a nürnbergi törvényeket, hanem a nürnbergi mesterdalnokok vidám báját és napfényes humorát szólaltatta meg. Varsó remek zongorahangversenyeket adott s ebédünk mellé szolgáltatta a Tafelmusik-ot, Prágából a szimfonikusokat hallgattuk, Kariomitz stúdió-hangversenyeivel tört ránk és a drezdai opera és München, Lipcse és Stuttgart mennyi zenét adtak, mennyi szépséget és mennyi vigasztalást! Ma az angol leadok németül beszélnek, sc német leadok angolul, a lengyelek németül s ha valaki Londonból, Párisból, Bécsből és Varsóból, Triesztből és Bukarestből — hogy egyéb szomszédállam leadóállomásairól ne is beszéljünk —, magyar nyelvű előadást hall, ha tájékozatlan — van-e még közöttünk ilyen boldog ember? — örülhetne annak, hogy milyen világnyelv lett a magyar, alig van Középeurópában rádió, amelyik magyarul nem tart előadást. A rádióleadók ma úgy beszélgetnek, egymással mint a vitatkozókedvű kávéházi asztaltársaság tagjai. Berlin cáfolja Londont, London cáfolja Moszkvát, Moszkva cáfolja Parist, egymással vitatkoznak, egymást cáfolják — s mint békeidőben az uralkodók — egymás nyelvének egyenruhájába öltözködnek a világhatalmak rádióleadói. Zene nincs, operaelőadás nincs, a filharmonikus zenekarokból mintha csak az üstdob hangja maradt volna meg, de azet is ágyúk és bombák szólaltatják meg, a világ képe azt igazolja, hogy inter arma silent Music, de nemcsak hallgatnak a Múzsák, hanem ájult tehetetlenségben hevernek összetörve ágyútalpak és harakocsik dübörgő kerekei alatt. A rádió, a kultúra terjesztője, a civilizáció szimbóluma, a technikai haladás diadala, most a zűrzavar szerszáma lett. A világ fölött újra a khaosz uralkodik, nincs bizonyosság, nincs véglegesség, nincs örökérvényű elrendezés többé a földön, csak zűrzavar van és lárma, vita és cáfolat s közben bömbölnek az ágyúk és sisteregve hullanak a bombák. Ha ez a khaosz az az ősanyag, amelyikből minden élet elindult, akkor köszöntsük reménykedve, talán elindul majd egy boldogabb emberiség útja ebből is. Nincs vallás és nincs mitkológia, amelyik nem hhaoszban akarná elképzeltetni a kezdet előtti kezdetet, azt az ősállapotot,amelyből a Végtelen Erő mozdította ki a Rendnek törvényeivel a világmindenség történelmét. Az együk migv‘tekintélyű olasz lap ä utasodik német-orosz megegyezés hírét. Kommentálva, annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a világ új elrendezésre vár s ennek az elrendezésnek méltónak kell lenni ahhoz az "áldozathoz, amelyet a katolikus Lengyelország sorsának beteljesedésével hozott meg. A katolikus ország megsemmisülése azonban csak akkor lehet méltó áldozat, ha az, amit érte kap az emberiség, a kkatolicizmus küldetését és misszióját erősíti meg . Bár ez az erő több lesz, mint a veszteség, amit érte adni kellett. Európa új rendezés előtt áll, — mondja teljes joggal a német beszámoló —, de ez az új rendezés azoknak az eszméknek, azoknak az igazságoknak, annak a szellemnek végső győzelmét jelentheti csak, amelyek hordozója, apostola, védője, talaja és levegője a keresztény szellem és keresztény tanítás. Az új rendezés népi, etnikai, történeti és szociális igazságokat hangsúlyozhat, hangsúlyozzon is, de mindezt az irányt, küldetést, programot és meggyőződést csak a kereszténység szelleme olvaszthatja úgy magába, hogy az egymás elleni ütközések lehetőségét kizárja. Csak a kereszténység szelleme akadályozhatja azt meg, hogy a történeti elv ne kezdjen új csatát az etnikai elvvel, a szociális program ne ütközzön meg a gazdasági élet követeléseivel akkor, ha egyszer föl akarják építeni az új világot Babilon népei. Akik a „művelt nyugat“ nevében szólhatnak és cselekedhetnek, azokra ma mázsás súlyokkal nehezedik a felelősség. Ma nemcsak magukért és nemzetükért felelnek, hanem az egész emberiség sorsáért is. A történelem ítélőszéke a ködös magasságból és párás messzeségből ítélőbírósággá lép elő s idézést küld mindenkinek, aki szóval, tollal, cselekvéssel felelősséget vállalni kénytelen. A helium omnium contru omties helyébe a mindenki felelőssége mindenkiért valósága lépett. ciano Berlinbe utazott Fáma, szeptemfin? 30. "A Stefaui-iroda joron IS órakor elutazott BáHínSr, állóvá Vasátlpnti: Ciano gróf olasz külügyminiszter a nénap délután érkezik meg, met birodalmi kormány meghívására szomba-j FlosclczKl lemondod. olOda Raczhlevicz London, szeptember, 30. Mosciczki lengyel köztársasági elnök lemondott Raczkiewicz volt szenátusi elnök, vilnai vajda és volt miniszter javára, aki 1918 januárjában és februárjában megszervezte Oroszországban a lengyel légiót. (MTI) Paris, szeptember 30. A párisi lengyel követség hivatalosan közli: „Mosciczki Ignác egyetemi tanár, a lengyel köztársaság elnöke 1939. szeptember 30-án bejelentette lemondását. Kutyában 1939 szeptember 17-én kelt rendelet értelmében a köztársasági elnök az 1935 április 23-iki lengyel köztársasági alkotmányjogi törvény alapján Raczkiewicz Ladiszláv volt szenátusi elnököt nevezte ki esetleges utódjává és ezt a Monitor Polski 1939 szeptember 29-én Parisban megjelent 214. és 217. számában kötelezőleg kihirdette. Ennek értelmében Raczkiewicz a lengyel köztársasági elnöki tisztét átvette és a városi lengyel nagykövetségen letétig az cs., küt szeptember. 30-án,1' (MTI), ll lengyel kormány alakult párisban Páris, szeptember 30. A párisi lengyel nagykövetség hivatalosan közli: „Raczkiewies lengyel köztársasági elnök rendeleti úton lemondatta a Zlatkovszky tábornok elnöklete alatt álló kormányt, amely nincs abban a helyzetben, hogy hivatását gyakorolja. Egyidejűleg a köztársasági elnök kinevezte Sikorszky Ladiszláv hadosztály tábornokot, a varsói lengyel haderők főparancsnokát miniszterelnökké, Sikorszky tábornok ugyanakkor a hadügyminiszteri tárcát is átvette. A miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök kinevezi!• Szlovszky Sztaniszláv tanárt tárcanélküli miniszterre és miniszterelnökhelyettessé,