Délmagyarország, 1940. június (16. évfolyam, 122-146. szám)
1940-06-25 / 142. szám
Kenti, 1940. I1. 25. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XII. aloldam 142. SZÚIN Vége a franciaországi háborúnak A hétfőn délután aláírt olasz-francia fegyverszüneti egyezmény és az ezzel egyidejűleg életbe lépett német-francia szerződés értelmében kedden hajnalban fél 1-kor megszüntették az ellenségeskedéseket Nemzeti gyásznapot rendeltek el Franciaországban Alig huszonnégy órával a compiégnei német-francia fegyverszünet megkötése után, Róma mellett, egy kastélyban , megkezdődött az olasz-francia fegyverszüneti tárgyalás, olasz részről a Ciano gróf külügyminiszter és Badoglio tábornagy vezetése alatt lévő bizottság, francia részről pedig azok részvételével, akik a németekkel megkötötték az egyezményt A francia fegyverszünet miatt, Churchill angol miniszterelnök és Pétain marsall között nyilatkozatváltás történt. Az angol rádió bejelentette, hogy Gaulle francia tábornok vezetésével megalakult Londonban a Francia Nemzeti Tanács, amely tovább folytatja a küzdelmet és amelynek, csakúgy, mint a további fegyveres ellenállást hirdető francia gyarmatoknak, Anglia minden szükséges eszközt rendelkezésére bocsát. Deklarációban kijelentette az angol kormány, hogy Pétain kabinetjét nem tekinti a független francia állam kormányának és azonnal visszarendelte franciaországi nagykövetét, Cambellt. Churchill a vasárnapi minisztertanácson bejelentette, hogy a francia gyarmati csapatok nagy része tovább harcol. Kijelentette azt is, hogy Mittelhauser tábornok, a szíriai francia csapatok főparancsnoka már be is jelentette, nem teszi le a fegyvert. Hasonló értelemben nyilatkozott Francia- Indokina, Tunisz, Marokkó, Szenegália, Kamerun és Dzsibuti kormányzója. Madridból az a jelentés érkezett, hogy francia repülőgépek útban vannak a gyarmatok felé. A Reuter-iroda értesüléseket közöl a Németország által előterjesztett fegyverszüneti feltételek lényege az ügynökség értesülése szerint az, hogy Franciaország tekintélyes részét megszállják, lefegyverzik a francia haderőt és hajóhadat és semmiféle hadianyagot nem lehet kiszolgáltatni Nagybritanniának. A fegyverszüneti tárgyalásoktól függetlenül a frontokon tovább folyt a harc, amint azt a német és olasz déli hadijelentés közli. A németek tovább folytatták előnyomulásukat az Atlanti-óceán partján, de előretörnek Gre~noble és Chambéry irányában is. Sikeres akciókat hajtottak végre a német tengeri egységek és a repülők. Nagy hadizsákmány jutott a németek kezére, többek között egy tüzérségi lőszerraktár is. Az olasz főhadiszállás jelentése szerint az olasz csapatok előrenyomultak az alpesi arcvonalon és tovább folytatják előrehaladásukat. Egy ellenséges búvárnaszád elsüllyesztéséről is beszámol a jelentés és arról, hogy a rossz légköri viszonyok ellenére is kitűnően operálnak a repülők. Jelentette az olasz főhadiszállás, hogy az ellenség bombázta Palermót. ‘25 polgári személy meghalt, 153 megsebesült. Egy gépet lelőttek. BajnoM dobás Ha mostanában elsétálunk a Stefánia-sétány lombjai alatt és szomorú érzésekkel ránézünk te hétszázéves vár mohos, maradék falaira, keserűen jut eszünkbe Leonardo da Vinci mondása. Nincs megrenditőbb, mint romok közül a kék égbe nézni .. . Hányszor konstatálhattuk ezt a költői ellenpontot, ha messzi századokból megmaradt falomladékok között jártunk, eszv ecrész világ emlékeit hordozó szépségesen szép emlékek között, ahol a múlt omladékaira, a múlt grandiózus halott színpadára az olasz ég aranyesője omlik. De milyen más értelmet kap ez a vérbelien renaissance-kép, ha a színpadot áthelyezzük Szegedre és itt is a hétszázéves fpar falai közé . . • Itt nemcsak a grandiózus ellentét nyújt megrázó látványt a nyári ég alatt, itt nemcsak a százados falak megmaradt romjai vesznek bele a sugárzó nyár isteni némaságába, itt a szegedi romok között valóban ez elmúlás az, ami megrendítő, ami elszomorító és elkeserítő. Megdöbbentő, hogy dm őrzik és ápolják a szegedi romokat, mennyire kevés érzékkel vigyáznak a századokat hirdető múlt emlékeire, megdöbbentő, milyen könnyed, grandseigneur-i könnyelműséggel mondanak le arról, ami öreg, ami messzi századokból maradt ránk. könnyelmű és úgy látszik érzéktelen örökösökre. A szegedi romok között más hangnemben halljuk Leonardo da Vinci klasszikus képét, itt valóban, a szó fizikai értelmében megdöbbentő látvány a romok és emlékek pusztulása, az emlékekről való könnyed és jóvátehetetlen lemondás. Ha szétnézünk ezen a földön, szomorúan láthatjuk, hogy alig van olyan fal, omladék, vagy Csonkatorony, amely megmaradt volna a sokszázados szegedi múltból és amely a maga mohos köveivel századokra előre hirdethetné az emlékek néma erejével az örökkévaló magyar életet, s tanúbizonyságot tehetne, nemcsak a történelmi szó erejével, de a fizikai anyaggal is a ma annyiszor és szívesen ostromolt ezeréves magyar múltról. Könnyű rájönni arra, hogy miért maradt ránk Csak néhány Csonkafal és miért nem őriztek meg a tűnő századok annyi emléket és hirdető épületromot, mint például Leonardo da Vinci, Giotto, vagy Ghiberti mosolygó világa. Ennek a földnek alapanyaga a könnyű és a szélben könnyen tovaszálló alföldi homok, amely mindenre inkább alkalmas, mintsem arra, hogy megfelelő és biztos alapra lehetett volna építkezni. És hol volt itt olyan szilárdságú építőanyag, mint a terméskő, vagy éppen a márvány, amely szembe tudott volna nézni a századok viharaival, villámcsapásaival, tatárdúlásaival, Tisza árvizével.A hely és a táj természeti adottsága nem lehetett alkalmas arra, hogy előre a századoknak építhessenek. Iili maradt meg nekünk a szegedi előidőkből emlékekben és kövekben: a ferencesek ötszázéves támpillérei, a csonkatorony, kibújva a Demeter-templom falai közül és a Stefániai Vár* . . . Az egyik Mátyás magyar renaissanceid hirdeti, a másik a magyar katolicizmus örök szellemét idézi, a várromok között Bocskai és Rákóczi, Szapolyai és a II-as pirossapkás magyar honvédek dicső napjai vesznek bennünket körül. Ha ez a város tele volna annyi emlékkel, mint Piemont, vagy Toscana, akkor is féltő gonddal és ihletett szeretettel kellene megőriznünk a ránkmaradt százados kincseket, amennyivel izzóbb és aggódóbb szeretettel kell őrködnünk most ezen a homokon erre a néhány százados emlékre, amikor egyetlen kezünkön kell összeszámlálnunk azokat a falakat, amelyek számunkra a magyar múltat és Szeged messzi, maradandó történelmét idézik. Mégsem ez történik, hanem hanyag nemtörődömséggel, könnyelmű osztogatással még arról is lemondunk, úgy látszik, ami nekünk maradt és amit nekünk kellene tovább őriznünk könnyebb és biztosabb korok részére. Valóban lehetetlen megrendülés nélkül elhaladni a Stefániai romok tűnő falai között. Mert mi történt e falakkal? Néhány héttel ezelőtt csákányos és talicskás munkások jelentek meg a romok aljában és szinte vezényszóra takarítani kezdték az értéktelen és olcsó pulladékokát- Gond nélkül, a rombolás örömével elvitték a romok egy kis részét, mondván talán, elég ebből a bagolyvárból, ebből a pinceszagú hombárból az is, ami még ott marad . . . Széthordták a hátsó omladékok tégláit, egy részüket halomba rakták és a színház felé néző bástyafillérek helyén néhány nap múlva építeni kezdtek. Építeni kuglipályát ... A nézőt a keserűség és a megdöbbenés érzése keríti hatalmába, ha megáll a vadonatúj és dicsőséges toldalék építkezés előtt és dagadó kebleket lát, amint ócska, és vadonatúj téglákból fölmeredő kugliversenypályát ünnepelnek a hozzávaló remek kilátású ablakokkal, amint az építész nagyszerű fölkészültsége és pompás gyakorlati stílusa szinte páholyokat emelt itt azok részére, akik majd nézhetni fogják a legádázabb kugliversenyeket . . . Vájjon ki volt az a zseniális ötletgyűros, aki ideragasztott a sokszázados falak árnyékába egy toldaléképületet, téglából és habarcsból készült T versenypályát a röpülő kugligolyónak ... A fendrini véres drámából ismeretes négyszöges sáncok emelkednek itt a romok mögött, hozzáragasztva a múlt nagyszerű színpadához, nem gondolva arra, hogy az ormótlan és hiúságos falak az olcsó jelen szódájával habarják föl a nemes történelmi falakat. Körülkerítették a vár u utolsó hátsó bástyáit, olyan technikával és olyan zsenialitással, hogy ember legyen, aki a négyszöges kaszlibarikád mellett körüljárhatja azt a mohos műemléket, vagy talán nem is jön majd idegen Szeged falai közé, aki a lombok alatt meg szeretné nézni a Vár boltozatait, amelyek alatt annyi dicső tettre készült az elmúlt századok Ismeretlen Magyar Honvédje ... Talán van még mód és alkalom rá. Hogy ezt a ponynás ötletet el lehetne talicskázni a Vár alól, talán még meg lehetne menteni a romokat a maguk megrázó történelmi stílusukban és szépségükben. A kuglipálya még nem készült, el "’"■észen, csak a bástyákat körülvevő harrikádok készültek el, most várják a faburkolást. Mielőtt megszólalnak a kugli "mlyók diadalmas kilrnapsei, talán még vissza lehet adni a romo’nt Szegednek, a történelemnek, talán még meg lehet őrizni érintetlenül a jövőnek. Néhány százados omladék talán mégis ér annyit, mint a legdiadalmasabb és a leghangosabb bajnoki dobás .. • Jelentések az olasz-francia fegyverszünet megkötéséről Róma, junius 24. A német távirati iroda jelenti, mint híre jár, az olasz-francia fegyverszüneti feltételeket hétfőn este 19 órakor aláírták. Róma, junius 24. Az olasz kormány hétfőn este 19 óra 35 perckor közölte a német kormánnyal, hogy a francia teljhatalmú megbízottak a fegyverszüneti egyezményt aláírták. Következésképpen a Franciaországgal való ellenségeskedések kedden reggeli 1 óra 35 perkor (magyar idő szerint 0 óra 35 perckor) megszűnnek. Róma, június 24. Hivatalosan jelentik: Ma 19 óra 15 perckor a Villa Incisaban aláírták a francia-olasz fegyverszüneti egyezményt. Olasz részről Badoglio tábornagy, a nagyvezérkar főnöke, francia részről Huntziger tábornok írta alá az egyezményt. Ciano gróf külügyminiszter 19 óra 35 perckor közölte a német kormánnyal, hogy a fegyverszüneti egyezmény aláírása megtörtént. Következésképpen az ellenségeskedések Franciaországgal holnap nyári időszámítás szerint 1 óra 35 perckor (magyar idő szerint 0 óra 35 perckor) végetérnek. Ezen a közlésen kívül Rómában az olasz-francia fegyverszüneti egyezmény aláírásával kapcsolatban semminő hivatalos közlés nem történt.