Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)
1940-12-01 / 274. szám
Vasárnap, 1940. XIII. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. CVfolUól 214. SZCIN A szegedi föld Nem politikai, még csak nem is nem b belpolitikai vonatkozásban gondolunk most a szegedi földre, nem mint a legnemesebb törekvések kiinduló állomását s országépítő mozgalmak talaját idézzük most a szegedi földet. A szegedi földről most, mint telekkönyvi jószágtestről, magánjogi tulajdonról szólunk, de amikor kiejtjük és leírjuk azt, hogy szegedi föld, ebben a két szóban zengeni kezd a múlt és a jövő s minden emlék, mely fejünket belegyökereztette. És ha az élük el akarnak adni ezt a lóidét, a haloltak visszatartanak. Nem szeretnénk újra feleleveníteni azt a vitát, mely nem minden keserűség nélkül szakadt meg a nyáron. A város tartozik a gázgyárnak — nem, mint a legjobb szándékkal, akkor emlegették: az egyetemi építkezésekből kifolyóan, hanem költségvetési egyensúlya fenntartásához szükséges, pillanatnyi pénzzavarokból kisegítő kölcsönök fejében. A város becsületes adósi kötelezettségeiért helyt akar állni — soha senki más álláspontot nem foglalt el s a városnak sem ajánlott. A város vezetősége — miután egy kibontakozási tervezet azért hiúsult meg, mert a belügyminisztériumban másfél évig nem intézték el a gázgyár és a törvényhatóság megállapodását tartalmazó közgyűlési határozatot — már elszánta magát arra is, hogy a városi földek egy részének áruba bocsátásával szerzi meg azt a pénzt, amivel — éppenséggel nem hasznos beruházások fejében — a gázgyárnak tartozik. A polgármester előterjesztésére a közgyűlés hozott is elvi határozatot arról, hogy mintegy 8— 900 hold földet hajlandó eladni, ha a befolyó vételár elegendő lesz a gázgyárral szemben esedékessé vált másfélmillió pengő törlesztéseie. Az eddigi vizsgálódások azonban azzal az e»c<!i»c.M-gel zárhatók le, hogy nem nyolcszáz, vagy kilencszáz, hanem mintegy harmadt élezer hold földet kellene eladni ahhoz, hogy a város a gázgyárral szemben fennálló tartozását fele összegében készpénzzel tudja kifizetni. A meghozott közgyűlési határozat nem ad módot a város hatóságának arra, hogy a vételi ajánlatokat elfogadja s harmadfélezer hold föld elidegenítését oly közgyűlési határozat alapján hajtsa végre, mely legfeljebb 8—900 hold föld értékesítésére adott elvi hozzájárulást. Jól tudjuk, hogy két álláspont áll egymással szemben s mindkét álláspont egyformán tiszteletre méltó. A két álláspont között az a különöség, hogy egyik a haszonbérlők oldaláról, a másik a városi kerület oldaláról tekinti ezt a kérdést. Az igaz, hogy minél több haszonbérlőt kell tulajdonhoz juttatnunk, minél inkább kell emelnünk életszínvonalukat, igaz az is, hogy minél hatásosabban kell azon fáradoznunk, hogy önálló és életképes exisztenciák vegyék körül ezt az elszegényedésre ítélt várost. De az is jogosult kívánság, hogy ne a kerületek ingatlanát vegyék elsősorban igénybe s amig — például _ a városra ráterpeszkedik arr a 11 a viscini hitbizomány, amig Csongrád megye területéből több esik a nagybirtokra, mint a kisbirtokokra, addig a helyes sorrend talán nem a városi birtok igénybevételével nyitná meg az igényjogosultak földhöz juttatását. A városi ingatlan mindannyiunk ingatlana, ma száznegyvenezer lélek tulajdona, örök célja van és örök rendeltetése s addig lesz csak megháborítatlanul és végérvényesen a szegedi haszon bérlőké, amíg a városé. Sokkal jelentősebb és sokkal emelkedettebb szociális programot tud hordozni és kielégíteni a városi ingatlan, amig a város tulajdonában van s ha egyszer a város vállalni tudná azokat a kötelességeket, melyek a haszonbérlők irányában várnak rá s ha egyszer a város el tudná magát szánni arra, hogy örökhaszonbérletekké alakítja át a haszonbérleteket, akkor egyesítené a haszonbérlők számára mindazokat az előnyöket, melyeket a magántulajdon gazdasági biztonsága s a közületi tulajdon szociális előnyei együttesen nyújthatnak. rA" város vezetőségét merőben új helyzet elé állítja a felajánlott vételáraknak relatív alacsonyságat ami ennek következménye, hogy háromszor annyi földtől kellene megválni, mint amennyinek értékesítése az esedékes kötelezettség törlesztésére a felajánlás idején elegendőnek látszott. Ez most a város legnagyobb problémája és legsúlyosabb feladata — nem lehet más kívánságunk, csak ez, hogy jusson annyi törődés, munka, gond és hozzáértés ennek a kérdésnek,mint amennyi a probléma súlyával s a megoldás, vitt lér. lilább fontos diplomáciai eseményen színhelye lesz Berlin tavai francia helyettes miniszterelnök, valamint judoszláv és bolgár politikusott látogatásai várta a német főváros Három Kogoszláii őrizte Bukarest nyugalmát Cotficanu és lórsai tünetése napján Bukarest, november 80. Antoneseu mindent megtesz, hogy a rendet biztosítsa. Utasítására vidékről három hadosztály katonaság érkezett a fővárosba és megszállta a fővárost, valamint annak egész környékét. A hadosztályok különleges védelmi osztagokkal vannak megerősítve. Mir szerint a Romániában állomásozó német tuncsapatokból is erős egységek érkeztek a fővárosba, azt azonban határozottan cáfolják, hogy az országba újabb német csapatok érkeztek volna. A vidéki városokban végrehajtott sbosszuálhisz Ploestiben és környékén volt a legborzalmasabb. Itt mintegy kétszáz zsidót és számos baloldali érzelmű egyént végeztek ki. Horia Sima, a légionisták vezetője személyesen utazott le Triestibe, hogy tekintélyével némi rendet teremtsen. Antonescu tábornok drasztikus intézkedéseket hozott, azonban úgy látszik, tehetetlen a kiveszőkkel szemben. Több vasgárdistát letartóztattak. Bukarest egyik elővárosában, a beliii temetőfolyt le pénteken Madgcaru és Jorga temetése. A betűi kápolnában a temetési szertartáson igen sok volt román politikus jelent meg és ott volt a román tudományos akadémia számos tagja is, akik Jorga búcsúztatására jelentek meg. Madgearu temetésénél Maltin Gyula mondott rövid búcsúbeszédet. Mauru erős kísérettel érkezett a temetőbe. Beszédében a volt nemzeti parasztpárt nevében búcsúztatta Madgearut. A két koporsó lezárása előtt a hozzátartozók és a szűkebb baráti kör tagjai megtekintették a holttesteket. Mindkettőnek a fején jól láthatók a lövések nyomai. Codreanu temetése Bukarest, november 30. (2 ° dreanunak £ és 18 agyonlőtt társának a holttestét a román főváros Ilie Gorgan-templomában ravatalozták fel és innen kísérték szombaton, délelőtt utolsó útjára. A gyászszertartás napján egész Romániában szüneteltek a színházi előadások, ezenkívül zenelilalmat rendeltek el és a szórakozóhelyek is zárva tartottak. Szombaton már a kora reggeli órákban zöldinges légionárius díszalakulatok vonultak fel a templom elé, amelynek bejárata előtt Mihály arkangyal ikonja volt kitéve, é templom közepén zöld színnel bevont ravatalon nyugszik Codreanu koporsója. Mellette két sorban ravatalozták fel 13 társának a holttestét. A koporsók körül a gyászoló családtagok helyezkedtek el. A gyászszertartásra megjelent Antopescu államvezető zöld ingben; Horia Sima helyettes miniszterelnök, valamint a román kormány valamennyi tagja. Megjelentek a hadsereg és az állam magas rangú tisztjei és tisztviselői is. Német részről részt vett a gyászszertartáson Balduff von Schirach birodalmi vezető és helytartó, aki Hitler vezér és kancellár koszorúját helyezte a ravatalokra. Bohle körzetvezető a nemzeti szocialista párt nevében vett részt a temetésen és Hess Rudolfnak, a Führer helyettesének koszorúját helyezte Codreanu koporsójára. Olasz részről megjelent a bukaresti olasz követ, aki a Tucc nevében helyezett koszorút a ravatalra.A spanyol követ szintén megkoszorúzta a ravatalokat. Az előkelőségek jelenlétében fényes papi segédlettel celebrált gyászszertartás után a gyászmenet a városon át elindult a Zöld Ház felé. Itt a szónokok mondották el beszédeiket- Cáfolták a hadsereg és a legionáriusok összetűzését Bukarest,november 30. Az angol és amerikai sajtóban a romániai helyzetről megjelent hírek, amelyek szerint a hadsereg és a légionáriusok között összeütközésekre is sor került, nem felelnek meg a lényeknek. A feszültség enyhült. Codreanu és társainak temetési ünnepségei teljes rendben és nyugalomban folytak le. A magyar-jugoszláv listána Newyork, november 30. A Reuter-iroda jelenti: A Newyork Times belgrádi jelentése szerint a magyar-jugoszláv barátság ügye jó időn halad előre, amit a jugoszláv politikusok budapesti látogatása nagyban előmozdított A cikk hangsúlyozza, hogy a magyar-jugoszláv viszony egyre barátságosabbá válik és ennek különös jelentősége van Magyarországnak a tengelyhatalmakhoz való csatlakozása miatt. Újabb fontos diplomáciai eseményért Berlinben Berlin, november 30. A Német Távirati Iroda jelenti: Berlini politikai körök valószínűnek tartják, hogy a birodalom fővárosa a jövő hél folyamán ismét fontos diplomáciai események színhelye lesz. Előreláthatólag a jövő hét közepén kerül sor Laval helyettes francia miniszterelnök vérudorsági látogatására. Bár illetékes német helyen hangsúlyozzák, hogy egyelőre nincs szó Laval érkezéséről, politikai körökben azonban mégis úgy tudják, hogy Abetz párisi német nagykövet és Brinon, a vichyi kormány, párisi nagykövete Laval jövő heti berlini útjának előkészítése céljából járt a napokban Berlinben. Laval közeli berlini útjáról egyébként Detain tábornagy is megemlékezett legutóbbi beszédében. Hire " jár továbbá, hogy egy jugoszláv politikai személyiség rövid"* sen Németországba utazik, illetékes német helyen ezzel kapcsolatban kijelentenék, hogy a kisső zömög álló jugoszláv látogatásról nincs tudomásuk, de éppígy nem tartják lehetetlennek, hogy a közeljövőben bolgár államférfiak is ellátogatnak Berlinbe, bár egyelőre a bolgár látogatásról sincs tudomásuk. lYtvncf ripiilöíámsdás London ts SonttiiHiiiloii ellen London, november 30. Kenti -iroda, jelen: A szombatra virradó éjszaka Not britannia el-