Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-01 / 274. szám

Vasárnap, 1940. XII­­I. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. CVfolUól­­ 214. SZCIN­ A szegedi föld Nem politikai, még csak nem is nem b belpoliti­­kai vonatkozásban gondolunk most a szegedi föld­­re, nem mint a legnemesebb törekvések kiinduló állomását s országépí­tő mozgalmak talaját idéz­zük most a szegedi földet. A szegedi földről most, mint telekkönyvi jószágtestről, magánjogi tulaj­donról szólunk, de amikor kiejtjük és leírjuk azt, hogy szegedi föld, ebben a két szóban zen­geni kezd a múlt és a jövő s minden emlék, mely fejünket belegy­ökereztette. És h­a az élük el akarnak adni ezt a lóidét, a haloltak visszatartanak. Nem szeretnénk újra feleleveníteni azt a vitát, mely nem­ minden keserűség nélkül szakadt meg a nyáron. A város tartozik a gázgyárnak — nem, mint a legjobb szándékkal, akkor emlegették: az egyetemi­­­ építkezésekből kifolyóan, hanem költ­ségvetési egyensúlya fenntartásához szükséges, pillanatnyi pénzzavarokból kisegítő kölcsönök fejében. A város becsületes adós­i kötelezettsé­geiért helyt akar állni — soha senki más állás­pontot nem foglalt el s a városnak sem ajánlott. A város vezetősége — miután egy kibontakozási tervezet azért hiúsult meg, mert a belügymi­nisztériumban másfél évig nem in­téz­ték el a gázgyár és a törvényhatóság meg­állapodását tartalmazó közgyűlési határozatot — már elszánta magát arra is, hogy a városi földek egy részének áruba bocsátásával szerzi meg azt a pénzt, amivel — éppenséggel nem hasznos be­ruházások fejében — a gázgyárnak tartozik. A polgármester előterjesztésére a közgyűlés hozott is­ elvi határozatot arról, hogy mint­egy 8— 900 hold földet hajlandó eladni, ha a befoly­ó vételár elegendő lesz a gázgyárral szem­ben esedékessé vált másfélmillió pengő törlesz­téseie. Az eddigi vizsgálódások azonban azzal az e»c<!i»c.M-gel zárhatók le, hogy nem nyolcszáz, vagy kilencszáz, hanem mintegy harm­­a­dt él­eze­r hold földet kellene eladni ahhoz, hogy a város a gázgyárral szemben fennálló tartozá­sát fele összegében készpénzzel tudja kifizetni. A m­eghozott közgyűlési határozat nem ad módot a város hatóságának arra, hogy a vételi ajánlato­kat elfogadja s harmadfélezer hold föld elidege­nítését oly közgyűlési határozat alapján hajtsa végre, mely legfeljebb 8—900 hold föld értékesí­tésére adott elvi hozzájárulást. Jól tudjuk, hogy két álláspont áll egymással szemben s mindkét álláspont egyformán tisztelet­re méltó. A két álláspont között az a különöség, hogy egyik a haszonbér­lők oldaláról, a másik a városi kerület oldaláról tekinti ezt a kérdést. Az­ igaz, hogy minél több haszonbérlőt kell tulajdon­hoz juttatnunk, minél inkább kell emelnünk élet­színvonalukat, igaz az is, hogy minél­­ hatásosab­ban kell azon fáradoznunk, hogy önálló és életké­pes exisztenciák vegyék körül ezt az elszegénye­désre ítélt várost. De­ az is jogosult kívánság, hogy ne a kerületek ingatlanát vegyék elsősorban­ igénybe s amig — például _ a városra ráterpesz­­kedik a­rr a 11 a v­i­sc­i­n­i­ hitbizomány, amig Cson­­grád­ megye területéből több esik a nagybirtokra, mint a kisbirtokokra, addig a helyes sorrend ta­lán nem a városi birtok igénybevételével nyitná meg az igényjogosultak földhöz juttatását. A vá­rosi ingatlan mindannyiunk ingatlana, ma száz­negyvenezer lélek tulajdona, örök célja van és örök rendeltetése s addig lesz csak meg­­­háborítatlanul és végérvényesen a szegedi haszon­­ bérlőké, amíg a­­ városé. Sokkal jelentősebb és sokkal emelkedet­tebb szociális programot tud hor­dozni és kielégíteni a városi ingatlan, amig a város tulajdonában van s ha egyszer a város vál­lalni tudná azokat a kötelességeket, melyek a haszonbérlők irányában várnak rá s ha egyszer a város el tudná magát szánni arra, hogy örök­haszonbérletekké alakítja át a haszon­bérleteket, akkor egyesítené a haszonbérlők szá­mára mindazokat az előnyöket, melyeket a ma­gántulajdon gazdasági biztonsága s a közületi tu­lajdon szociális előnyei együttesen nyújthatnak. rA" város vezetőségét merőben új helyzet elé állítja a felajánlott vételáraknak relatív alacsony­­­sága­t ami ennek következménye, hogy három­szor annyi földtől kellene megválni, mint amennyin­ek­­ értékesítése az esedékes kötelezett­ség törlesztésér­e a felajánlás idején elegendőnek látszott. Ez most a város legnagyobb problémája és legsúlyosabb feladata — nem lehet más kíván­ságunk, csak ez, hogy jusson annyi törődés, mun­ka, gond és hozzáértés ennek a kérdésnek,­­mint amennyi a probléma súlyával s a megoldás, vi­­tt lér. lilább fontos diplomáciai eseményen színhelye lesz Berlin tavai francia helyettes miniszterelnök, valamint judoszláv és bolgár politikusott látogatásai várta a német főváros Három K­ogoszláii­ őrizte Bukarest nyugalmát Cotficanu és lórsai tünetése napján Bukarest, november 80. Antoneseu mindent megtesz, hogy a rendet biztosítsa. Utasítására vi­dékről három hadosztály katonaság érkezett a fő­városba és megszállta a fővárost, valamint annak egész környékét. A hadosztályok különleges vé­delmi osztagokkal vannak megerősítve. Mir szerint a Romániában állomásozó német tuncsapatokból is erős egységek érkeztek a fő­városba, azt azonban határozottan cáfolják, hogy az országba újabb német csapatok érkeztek volna. A vidéki városokban végrehajtott sbosszuálhisz Ploestiben és környékén volt a legborzalmasabb. Itt mintegy kétszáz zsidót és számos baloldali ér­zelmű egyént végeztek ki. Horia Sima, a légionisták vezetője személyesen utazott le T­riestibe, hogy tekintélyével némi ren­det teremtsen. Antonescu tábornok drasztikus­ intézkedéseket hozott, azonban úgy látszik, tehetetlen a kives­zőkkel szemben. Több vasgárdistát­ letartóztattak. Bukarest egyik elővárosában, a beliii temető­­fo­lyt le pénteken Madgcaru és Jorga temetése. A betűi kápolnában a temetési szertartáson igen sok volt román politikus jelent meg és ott volt a román tudományos akadémia számos tagja is, akik Jorga búcsúztatására jelentek meg. Mad­­gearu temetésénél Maltin Gyula mondott rövid bú­csúbeszédet. Mauru erős kísérettel érkezett a te­metőbe. Beszédében a volt nemzeti parasztpárt nev­ében búcsúztatta Madgearut. A két koporsó lezárása előtt a hozzátartozók és a szűkebb baráti kör tagjai megtekintették a holttesteket. Mindket­tőnek a fején jól láthatók a lövések nyomai. Codreanu temetése Bukarest, november 30. (2 ° dreanunak £ és 18 agyonlőtt társának a holttestét a román fővá­ros Ilie Gorgan-tem­plomában ravatalozták­ fel és innen kísérték szomba­ton, délelőtt utolsó útjára. A gyászszertartás napján egész Romá­niában szüneteltek a színházi előadások, ezen­kívül zenelilalmat rendeltek el és a szórakozó­helyek is zárva tartottak. Szombaton már a kora reggeli órákban zöldinges légionárius díszalak­ulatok vonultak fel a templom elé, amelynek bejárata előtt Mihály arkangyal ikonja volt kitéve, é­ templom közepén zöld színnel bevont ravatalon nyugszik Codreanu koporsója. Mellette két sorban ravatalozták fel 13 társának a holttestét. A koporsók­­ körül a gyászoló családtagok helyezkedtek el. A gyászszertartásra megjelent­­ Antopescu államvezető zöld ingben; Horia Sima helyettes miniszterelnök, valamint a román kormány valamennyi tagja. Megjelentek a hadsereg és az állam magas rangú tisztjei és tisztviselői is. Német részről részt vett a gyászszertartáson Balduff von Schirach birodalmi vezető és­ hely­tartó, aki Hitler vezér és kancellár koszorú­ját helyezte a ravatalokra. Bohle körzetveze­tő a nemzeti szocialista párt nevében vett részt a temetésen és Hess Rudolfnak, a Führer helyettesének koszorúját helyezte Codreanu koporsójára. Olasz­­ részről megjelent a bukaresti olasz követ, aki a T­ucc nevében helyezett koszorút a ravatalra.­­A spanyol követ szintén megko­szorúzta a ravatalokat. Az előkelőségek jelenlétében­ fényes­ papi segédlettel celebrált gyászszertartás után a gyászmenet a városon át elindult a Zöld Ház felé. Itt a szónokok mondották el beszédeiket- Cáfolták a hadsereg és a legionáriusok összetűzését Bukarest,­november 30. Az angol és ameri­kai­­ sajtóban a romániai helyzetről megjelent hírek, amelyek szerint a hadsereg és a légio­náriusok között összeütközésekre is sor került, nem felelnek meg a lényeknek. A feszültség enyhült. Codreanu és társainak temetési ün­nepségei teljes rendben és nyugalomban foly­tak le. A m­agyar-jugoszláv listána Newyork, november 30. A Reuter-iroda je­lenti: A Newyork Times belgrádi jelentése szerint a mag­yar-jugoszláv barátság ügye jó időn halad előre, amit a jugoszláv politikusok budapesti látogatása nagyban előmozdított­ A cikk hangsúlyozza, hogy a magyar-jugoszláv viszony egyre barátságosabbá válik és ennek különös jelentősége van Magyarországnak a tengelyhatalmakhoz való csatlakozása miatt. Újabb fontos diplomáciai eseményért Berlinben Berlin, november 30. A Német Távirati Iroda jelenti: Berlini politikai körök valószínűnek tart­ják, hogy a birodalom fővárosa a jövő h­él folya­mán ismét fontos diplomáciai események színhelye lesz. Előreláthatólag­­ a jövő hét közepén kerül sor Laval helyettes francia miniszterelnök vérud­­­ors­ági látogatására. Bár illetékes német helyen hangsúlyozzák, hogy egyelőre nincs­ szó Laval ér­kezéséről, politikai körökben azonban mégis úgy­ tudják, hogy Abetz párisi német nagykövet és­ Brinon, a vichyi kormány, párisi nagykövete La­val jövő heti berlini útjának előkészítése céljából­­ járt a napokban Berlinben. Laval közeli berlini­­ útjáról egyébként Detain tábornagy is megemlé­kezett legutóbbi beszédében. Hire " jár továbbá, hogy egy jugoszláv politikai személyiség rövid"* sen Németországba utazik, illetékes német helyen ezzel kapcsolatban kijelentenék, hogy a kisső zö­­mög álló jugoszláv látogatásról nincs tudomásuk, de­­ éppígy nem tartják lehetetlennek, hogy a kö­zeljövőben bolgár államférfiak is ellátogatnak Berlinbe, bár egyelőre a bolgár látogatásról sincs tudomásuk. lYtvncf ripiilöíámsdás London ts SonttiiHiiiloii ellen London, november 30.­­ Kent­i -iroda, jelen­­: A szombatra virradó éjszak­a Not britannia el-

Next