Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)
1941-10-01 / 223. szám
DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1941. OKTÓBER 14 • SOK PÉNZT nyerni csak osztálysorsjeggyel lehet. — Próbálja ki szerencséjét és vegyen osztálysorsjegyet PETŐ ERNŐ BANKHÁZ • főárusitónál, SZEGED, SZÉCHENYI TÉR 2 a SZÁM !. Dorf $ oh Ober 15 és 21-én Nagybecskereken senki sem telepedhet le külön engedély nélkül A magyar iskolaalap nem kapott épületet Nagybecskerek, szeptember 30. Nagybecskerek képviselőtestülete közgyűlést tartott, amelyen Gion József polgármester elnökölt. A közgyűlés több régi tisztviselőt nyugdíjazott. A nyugdíjazottak helyére a képviselőtestület Horsitz Károlyt polgármesteri titkárnak, dr. Türk Józsefet városi főorvosnak, Hübsch Jánost városi tisztviselőnek, dr. Massong Miklóst főjegyzőnek, Dietrich Mihályt anyakönyvvezetőnek, Milrov Vojint pénztárosnak választotta meg, Dietrich Elmart városi könyvelőnek, dr. Tolvefh Lotart állatorvosnak és vágóhídi igazgatónak, Kovács Mihályt pedig városi végrehajtónak. A képviselőtestület határozatot hozott, amely szerint a képviselőtestület külön engedélye nélkül senki sem telepedhetik le a városban, aki ezt mégis megteszi, azt kitoloncolja a rendőrség. A német iskolaalap kérte a gimnázium épületének három évre való bérbeadását, valamint a bégaparti városkaszinó épületének az eladását. A képviselőtestület a kérés teljesítése mellett szavazott, dr. Várady József az illetéktelenség ellen érvelt beszédében. Ezzel az amúgy is leszegényedett város ismét szegényebb lett egy régi patinás magyar ingatlannal, — mondotta. A magyar iskolaalap kérvényét, amelyben középiskolája számára épületet kér, a képviselőtestület levette a napirendről. A Jótékony Nőügylet kérését teljesítette és visszaadta a kishíd melletti épületét, amelyben legutóbb a városi múzeum volt elhelyezve. A képviselőtestület végül a városi múzeumot megőrzésre átadta a BTu Hurhundnak a tulajdonjog fenntartásával. Cukrászda átvitel Értesítem a n. é. vásárlóközönséget, hogy a CZItKUS ZOLTÁNNÁ cukrászüzletét (Széchenyi tér 5) ávettem. — Tortarendeléseket a legjobb s a legszebb kivitelben készítek. — Állandóan friss sütemények, fa sütemények és cukorkák. — Pontos és szolid kiszolgálás mellett kérve a né közönség szives pártfogását . Tisztelettel: cukrászmester. Telefon: 28-14 192 l. Mm Délim (A üélmagyarország munkatársától) Ötpercenként szólt a telefon dr. Schmidt Henrikné Koffmann Frida lakásán: % _ Mikor indulunk? — Honnan indulunk? — Meddig maradunk? — Hol kell a jegyet megváltani? ... és még ezerféle kérdés, az elnökasszony alig győzte a válaszokat. . Az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Szövetségének szegedi csoportja kirándulásra startolt. Célirány: Palics és Szabadka. Pontosan háromnegyed kettőkor gyülekeztek az egyesület tagjai és azok vendégei a rókusi állomáson. Olyan tömeg szorongott a pénztárak előtt, mintha fél Szeged Szabadkára akarna áttelepülni, vagy mintha csak ingyen osztogatnák a jegyeket... A hölgyeknek a jegyváltás közelharcában Korányi Jenő, a villamos közüzem igazgatója, a kirándulás egyetlen férfikisérője segédkezett. Ő vállalta a jegyváltás valóban nehéz feladatát, amelyet sikerrel oldott meg. Most következett volna a perronon elkerülhetetlen viaskodás, tömegelés és tolakodás, ettől viszont megkímélt valamennyiünket az állomásfőnökség előzékenysége: dr. Schmidt Henrikné közbenjárása folytán külön szakaszt kaptunk a Szabadka felé induló személyvonaton „‘Htzyy a yfaca — Szatod Váca...” Jókedvű hölgytársaság töltötte meg a lezárt fülkét, amelynek ajtaján szinte percenkint dörömböltek, kopogtattak. A vonat zsúfolásig megtelt, nem csoda hát, ha a nagy forgalomban a mi fülkénknek is jutott volna még álló utas. Az ajtó őrszolgálatára a hölgytársaság egyik kedves, élénk teraperamentuma, fiatal tagja vállalkozott. Dr. Bangha Ilona egyetemi magántanár hárította el az ajtó ellen intézett támadásokat: — Lezárt fülke! Tanulmányi társaság utazik! , közölte erélyesen és nem fáradt bele az ismételgetésbe. A vonat éleset füttyentett és _ tízperces késéssel — elindult. A küzdelmes kezdet vidám kedvre hangolta a kirándulókat s élénk beszélgetés indult meg, valamennyien arról tárgyaltak, ki mikor látta utoljára a trianoni ítélettel elszakított Bácska fővárosát s a szegediek régi, kedves kirándulóhelyét, Palicsot. Észre sem vettük, úgy repült el az idő, amíg kukorica- és paprikaföldek között szaladt a vonat s már túljutottunk Horgos-Királyhalmán. Hamarosan felénk integettek Palics dús ligetei. "A vonat kiürült szakasszal futott tovább Szabadka felé, mi vidáman indultunk el az ősz pazar színeiben tarkálló ligeten keresztül arra, amerre felcsillant a palicsi tót Hangulatos, csöndes és kedves hely Palics, ligeteinek vadregényes, avarral bontott útjaival, üde levegőjével és régi szállóival. A nap szikrázóan sütött és aranyhidat varázsolt a tó tiszta tükrére, jóleső meleget ontott az elkésett nyár — mondhatnánk népies szóval, hogy vénasszonyok nyara, csakhogy ma már nincsenek vénasszonyok ... A palicsi tóról így regél a tóparti emlékmű, mely elárulja, hogy 1909-ben, dr. Bíró Károly polgármestersége idején épült újjá a gyölgyhely és a fördőszálló: A ló, a ló! Az eleven poé?* Felettünk az ég összefoly, a két viz egymásba olvad . . . Ó álom, áldás, szivdobogtató, Tündéri tó! .. . (Kosztolányi) Ugyanerről a kőemlékműről megtudtuk azt is, hogy már 1690-ben létezett Palics, régi írásokban mint »Palico palus«-t említették Milyen szépen hangzik: PáJtava, mennyire itt volna az ideje, hogy igy nevezzék . .. hádfedelü szálloda, akrabata-ludcuuz és egyéb délvidéki éMucacytk A tanulmányi kirándulótársaság bebarangolta a fürdő területét, illetően megcsodáltuk a nád fedelű kis szállodát, amely kívülről olyan, mint egy falusi kunyhó, belülről — mind a 22 szobája — modern barendezésvu selyempap, a nos ágy, sezloa csillogj ebbel felszerelve... A gondnokné —a fi* mahaja bunyevác asszony,de igen jól beszéli nyelvünket is — büszkén hangoztatja, hogy minden a »komfort* földényben napi 2 és fél pengő... . _ Jövőre testületileg ide jövünk nyaralni! — fogadkoznak a hölgyek. Mindnyájunkat megigézetta csönd, a ragyogó napfény s a jó levegő... — Tíz fürdővendégünk van most is, — dicsekszik a gondnoknő és búcsúzóul lelkünkre köti, hogy karoljuk fel jövőre a fürdőhelyet . Az idei szezon sokkal különb volt valamennyinél, amit szerb uralom alatt töltöttünk el — mondja a »Régi szálló« szobaasszonya. Magyar nő, a leánya szerb uralom alatt is a szállodában szolgált, jól ismeri hát a viszonyokat. Ebben a valóban összkomfortos, hideg-meleg folyóvizes szállóban viszont napi 7 pengő volt a szobák ára, ennyiért a Balaton mellett is lehetett nyaralni. És a Balaton mégis csak egyedülálló... . Beszéltünk egy vizhordó bunyevác asszonnyal is, hatalmas kannákat egyensúlyozott a vállán és büszkén mondta, hogy: — A mi vidékünk éléskamra, itt nem volt és nem is lesz soha, semmi baj! — Az sem érdekelte túlságosan, hogy bevezetik a »cédula-rendszert”. — Van nekünk kenyerünk elég, hála Istennek ... — Milyen jól beszél magyarul — állapitották meg a hölgyek — Hiszen én még magyar iskolába jártam... A Szabadkát Paliccsal összekötő villamoshálózat kocsija éppen az orrunk előtt indult el, így hát további 25 percünk volt az indulásig. Ezt egy kis pihenéssel, üdvözlőlapok írásával töltöttük el, benéztünk a »Tatához*. — Így hirdeti az egyik kereskedést a cégtábla, azt is megtudtuk, hogy miért: mert az egész község így hívja a tulajdonosát..., — aztán megérkezett a nyári kocsikkal futó villamos és elindultunk Szabadka felé. A villamoson azzal szórakoztunk, hogy az akrobatikus mutatványokat végző, kövér és barátságos arcú kalauzt csodáltuk. A gyári kocsikon ma sincs folyosó, vagy egy parányi férőhely a vezető számára s a kalauz kénytelen bravúros akrobatamutatványokat végezni, miközben jegyet ad. A kocsi mellett körbefutó lépcsőn állva szolgálja ki jeggyel az utasokat, miközben a villamos szinte gyorsvonati sebességgel halad ... Nyomban meg is intorjáltuk Korányi Jenőt, (aki útközben, a szabadkai villamostársaság üzeme előtt leszállt és sorsukra bízta a hölgyeket) — Dem honositaná-e meg Szegeden is az akrobatikus vihamoskalauzt?... Szabadiba undUitud fo-cyalmaa Leginkább meglepett Szabadkán az utcák rendkívül forgalmas képe. Gépkocsik, motorbiciklik és igen sok megrakott szekér haladt mindenfele s az emberek is olyan tömegben sétálnak az utcán, mintha mindig ünnepségre, felvonulásra készülnének. Impozáns és megkapóan szép a városháza épülete, alkalmunk volt belülről is megtekinteni, hála dr. Schmidt Henrikné elnökasszonynak, aki a kirándulást valóban kitünően beszervezte. Dr. Buócz Béla főkapitányhelyettes várakozott reánk a népszerű »Mignon-cukrászda előtt, — ahol csodák csodája, valódi tejszínhabos kávét és indiánért annyit ehet az ember, amennyit csak elbír... — s ő kalauzolt végig a város nevezetességei között. Bemutatta a városháza parlamentnek is beillő, gyönyörű közgyűlési termét. A magyar címerek és a színes üvegablakok magyar uralkodó alakjai úgy csillognak, büszkélkednek a teremben, mintha Trianon csak nyomasztó lidércálom lett volna... Az üvegablakokat 22 éven át rejtegették a városháza padlásán régi, elsárgult akták tömege között... S valamennyi épségben megmaradt, csupán Mária Terézia szivatája sérült meg egy kissé. Rövid imát mondottunk el a »barátok templomában”, a ferenceseknél, ahol a felszabadulás után először hangzott fel a Magyar Imádság, aztán megtekintettük a »Magyar erő és művelődés házá«-t. A falakon belül új, magyar élet lüktet, a leventék szüreti mulatságra készülnek s zöld füzérek, kukoricacsövek, paprika és egyéb termények díszítik a falakat és mennyezetet. Mire egynegyed 9 óra tájban ismét Szegedre értünk a sebesvonattal, a volt Szokol-ház épületében vidám magyar muzsika hangjai mellett járta a csárdást a magyar ifjúság Hála Istennek, magyar szüretet ünnepelnek Bácskában , Csányi Piroska.