Délmagyarország, 1942. május (18. évfolyam, 98-122. szám)
1942-05-20 / 113. szám
amwet fferfi, Havssalfoffi it» ”y«haö itt volt a legjobb átkelőhe v Szabadka létjogát hasonló körülmény adja. a két város közti távolság autO kilométer, igy szinte ikervár»« együttes munkára van tehát szüke- Szegednek is, Szabadkának is hett te ágazó vasútvonala van. Szabadka az együttműködéssel közelebb kerülne a Tiszához, Szeged viszont nagy forgalomélénkülésre tenne szert. Rátért ezután dr. Szabó magántanár Belgrád és Szeged szerepének"összehasonlítására. Bemutatta Belgrád roppant előnyös földrajzi helyzetét, mely a 29 éves jugoszláv uralom alatt tekintélyes vonzerőt gyakorolt a Délvidékre. 1910. évi adatok alapján igazolta, hogy a zavartalan békevilágivá Szegednek is tekintélyes vonzóerőt* nyilatkozott meg a Délvidék felé. Belgrád vonzását csak Szeged és Szabadka együttes fejlesztése gátolhatja majd meg. Feltárta Belgrád kedvező vízi helyzetét és ezzel szemben Szeged hajózásának fejlesztését sürgette, amely eredményesen csak a csatornábólá út kifejlesztésével oldható meg. Szeged csatornák megépitésével az Alföld elsőrangu viziközpontja lehet és frntimálhatja Belgrádot. Dr. Szabó azzal zárta előadását, hogy ki kell aknáznunk a földrajzi helyzetben rejlő nagy lehetőségeket, melyek segítségével Szeged és ikervárosa, Szabadka a magyar jövő metropolisa lehet Alföldünk, a »Magyar Kert« szívében milliós lakosú várossá fejlődhet. A nagy tetszéssel fogadott előadásért Kogutowicz Károly rektor mondott köszönetet az előadóknak, majd befejezésül arra kérte a Magyar Külpolitikai Társaság megjelent illusztris tagjait, támogassák a jövőben Szeged városának azt a törekvését, hogy akár tanszék, akár pedig kü ön tudományos intézet útján hathatósan szolgálhassa a Balkán-kutatás munkáját. ' Megkezdték a Széchenyi-tér északi oldalának kiigazítását (A Délmagyarország munkatársától) A Széchenyi-tér északi oldala, amint ismeretes, főforgalmi útvonal, mert az V-ös számi nemzetközi útba kapcsolódik bele. A térnek ezen az útvonalszakaszán valóban nagy forgalom bonyolódik le s ehhez képest az úttest meglehetősen szűknek bizonyult. Az út a Zsótér-ház felöli végénél még meglehetősen széles, aztán fokozatosan elszűkül és a második parktükör előtti szakaszán már olyan szűk, hogy a kettős villamosvágány egészen elfogy.»íja az úttestet, tippen ezért a közlekedés rendkívül veszélyes, vagy legalábbis problematikus volt mindig ezen az útrészen, így például ha nagyobb átvonulás volt a városon keresztül, a villamosforgalomnak mindig le kellett állni ezen az útszakaszon. A közlekedésügyi hatóságok már régen sürgetik a várost, hogy ezen a bajon segítsen a hatóság. Az új városrendezési tervben első helyen szerepelt ennek a forgalmi zavart okozó rendellenességnek az eltüntetése s a törvényhatósági kisgyűlés nemrég ki is mondotta, hogy a tér kiigazítását rövidesen végre kell hajtani. Hétfőn tartották meg a hatósági szemlét a városi mérnöki hivatal, a a rendőrség féríni)közlekedési osztálya, a városi kertészet, a villamostársasági és egyéb érdekelt hatóságok részvételével, kedden részei pedig már hozzáfogtak az építési munkákhoz. A park tükörnek az, út felé eső végén a vaskerítést lebontották, több fát kivágtak, mert a parknak ezen a mintegy 20 méteres csik jón lesz a gyalogjárda, a mostani gyalogjárda, helyét pedig az úttestnek a járművek részére fontatott része foglalja el. Az úttest a felső végétől kezdve fokozatosan szélesedik, úgyhogy mmig a Zsótér-ház felöli végén egy méterrel lesz szélesebb az ut, addig a törvényszék felőli részen már négy méter lesz a szélesedlés. Ezáltal az utca egyenletes széles lesz s a parkrész r»g assziinetrikusan megkeskenyedni. A munkálatokat a nyár derekára akarják befejezni Amikor „Az ember tragédiája” megmentette a színházat... A kolozsvári „fabódék" adatai, tanulságul — színházak és városok számára . .. (A délmagyarország munkatársától) Rendkívül tanulságos és irigyU’sreméltóan szép ünnepi számot adott ki Bánffy Miklós, Kós Károly és Kovács László ma már elvitathatatlan feladatot teljesített lapja, az Erdélyi Szépmives Céh kiadásában megjelenő »Erdélyi Helikon« a kolozsvári művészeti hetek alkalmából. A kettős ünnepi számot a 150 éves erdélyi magyar színjátszásnak szentelte az emelkedett szellemű szemle és a gazdag, értékes anyagból is kiemelkednek azok a tanulmányok, statisztikák és adatok, amelyek a megszállás alatt kisebbségi színjátszásról számolnak be, meglepő és megindító de egyben nagyon tanulságos képekben. Különösen tanulságosak ezek az adatok, azon városok számára, amelyek nem büszkélkedhettek ugyan ilyen dicső ragyogást) százötven éves színházi tradicával, de amelyek maguk is tekintetes áldozatot hoztak száz éve immár a magyar szó csarnokáért és amelyeke«', kulturális' rangja célkitűzései, őnfálló szerepe egyaránt előírja, hogy ««inháza ne legyen egyenlő a honnévadók hangos és segélyes-selejtes music hall-jaival, hanem amelyeknek színpadai tovább is szolgálni kívánják a »magyar nemzet csinosodását«, szolgálni akarják a nyelv ápolását és megőrzését és tovább vinni kívánják a magyar polgárság kulturális emelkedését. fis ezek a kolozsvári adatok a kisebbségi rabláncos koldussal s nagy tanulsággal szolgálnak. Elmondják, hogy mostoha körülmények között is lehet jó magyar színházat csinálni ... Nem akarunk rekriminálni, nem sikerjük ismételni évek óta hangoztatott álláspontunkat, de úgy látjuk, hogy Szeged számára is kitűnő és megtagadásra való tanulságot szolgálnak ennek a koldus és elnyomott kisebbségi színháznak fejezetei. Az »Erdélyi Helikon» idézett ünnepi számában többek között Kádár Imre tanulmányát is közli .A kolozsvári színjátszás adatai* címmel Az utolsó tíz évben, tehát a román megszállás legnehezebb és legsúlyosabb éveiben Kádár Imre volt újságíró vette át a kolozsvári színház súlyos válságba jutott hajójának kormányzását A színház akkor a sétatéri fabódéban játszott, mivel a Nemzeti Színházat birtokba tartotta a román hatalom Hz a fabódé nem kapott szubvenciót sem várostól, sem államtól, egyedül a közönség filléreire volt utalva, a fabódéért még tetemes bért is kellett fizetnie a városnak... fis mégis ez a fabódé a magyar művelődést szolgálta, sohasem süllyedt le a körúti bretelik színvonalára, műsorán az irodalom, a drámai művek domináltak . Ezekből az adatokból idézünk most — tanulságul — Kádár Imrének, a fabódé volt igazgatójának tanulmánya nyomán. Azzal kezdi beszámolóját Kádár Imre, hogy a népkisebbségi színház nem lehetett puszta szórakoztató üzem, sem pedig kereskedelmi vállalat. Minden színház, hátterében — mondja — nemzetnevelő és művészi célok állatiak s a színház ezen az alapon igényel különleges jogi és erkölcsi áldást a hatalomtól és a társadalomtól. Kádár ezután beszámol a kolozsvári színház »második hőskoráról* és fejezetének ez a címe: »Az életmentő Tragédia*. Elmondja, hogy a színház 1932 -33-ban válságának mélypontjára jutott, sokszor előfordult, hogy nézők híján elmaradt az előadás, « azinház urnán láthatatlan gyászlobogó lengett... Ekkor alakult meg a Thália társaság és a következő évadban a színház nemcsak hogy kiheverte halálosnak látszó válságát, hanem ismét életerős, öntudatos szellemi tényezővé vált. Valami csodaszerűség volt ebben a felemelkedésben és ha ennek okát keresi, rá kell jönnie, hogy az életbe való visszafordulást »Az ember tragédiája« felújítása jelentette 1934 februárjában. — Az előadás előtt két nappal már elfogyott minden jegy _ írja. — Este 1400 néző szorongott az 1100 személyes nézőtéren, nagyrészt ünneplő ruhában. Az ember tragédiája ismét emberré tett bennünket... — állapítja meg. fia utána levonja tanulságot. Kicsi eszközökkel, szerény gárdával is lehet kitűnő teljesítményt nyújtani, csak fel kell forralni maradék erőinket... — Ebben az évadban 29 előadásban játszottuk a Tragédiát Kolozsváron, Váradon, Brassóban _ Írja _ kőrés 30.000 néző előtt. Az anyagi siker is páratlan volt. A Tragédia jövedelme tette lehetővé, hogy a nehéz évadot veszteség nélkül zárhattuk le... A Tragédia megmentette az erdélyi magyar színjátszást... (Tehát nem a Paprikáscsirke és nem a Csárdás kis íalapom bokrétája, hanem a legnagyobb magyar drámai költemény De ezenfelül még emlékeznünk kell a Tragédia csodatételére a szegedi Dómtéren is. A szabadtéri játékok során hét év alatt harminc előadásban kerül itt színre a madáchi költemény és nagy átlagban számítva, mintegy százezer ember nézte végig a Tragédia ünnepi előadását...) A színházmenté« további adatait is részletesen felsorolja a tanulmány. Megállapítja, hogy a Tragédia mellett még két jelentős sikere volt ennek az évadnak, mégpedig a Sasfiók és a Naplemente előtt. Az egyiket Rostand, a másikat Gerhart Hauptmann írta. (Nem Erdélyi Mihály és Körösi Zoltán.) »Már akkor érezni kezdték a színház vezetői — folytatja Kádár Imre —, hogy a játékrend súlypontját a prózai műfajokra kell helyezni s hogy a színház csak úgy töltheti be hivatását, ha egyfelől azon frissiben elő tudja adni a magyarországi és külföldi drámaírás újabb és legjobb termékeit, másfelől az önálló termelés áldozatait és kockázatait is vállalja, film színháznak mindenképpen bele kell gyökereznie az élő irodalomba . Most következik a tanulmányban a tanulságos műsor-statisztika. Csak néhány adatot veszünk ki ezekből az adatokból, de azt hisszük ez is elég. Például 1934—3ö-ben bemutatták az erdélyi darabok között a Gyöngyvirágot, a Székely guzslyást, az Aranykorsót, a Martinovicsot, összesen 11 eredeti bemutatót tartott a fabódé. A felújítások között szerepelt: a Romeo és Júlia (Kosztolányi Dezső fordításában), a Bánk bán, az Aranyember, A dada és a János vitéz Kós Károly kalotaszegi díszleteivel és jelmezeivel. A következő évben a műsoron szerepelt az Énekes madár, Három Mo Here-vígjáték, Akhar Babits Mihály fordításában. 1936—37-ben az erdélyi darabok között szerepelt a játékrenden a Budai Nagy Antal, amelyet később a Vígszínház is bemutatott. Szabadtéren előadták a Tragédiát, a Hamletet, a Liliomot, a Szibillt és a Bob herceget A felújítások között: Éjjeli menedékhely, Szent Johanna, Az orvos dilemmája. 1937—CS-ban Nfi:6 Jézusfaragó embere, A bor, a Pártütők, Soiness építőmester, Az ördög cimborája, Szent Antal csodája, Háry János, majd a következő évben a Bizánc, a Tartuffe, a Cyrano de Bergerao, a Candida. Igen tanulságos a beszámolónak az a fejezete, amely beszámol a próza és az operett mérlegéről. — Egy ideig magam is hittem abban a babonában, hogy a színházi költségvetésben az operett jövedelmével kell egyensúlyban tartani a dráma ráfizetését — írja. — Csakhamar azt tapasztaltam azonban, hogy ez puszta látszat! Elmondja, hogy pontos mérlegeket kezdtek készíteni és ebből rájöttek arra, hogy az operettre határozottan kifizettek.. Hogy az operett rossz üzlet volt, arra példának hozza fel a statisztikát, amely szerint például 1935—36-ban prózát megnézett 15.200 néző, míg operettet 15.800... Aztán sorra veszi az egyes előadások bevételeit és ekkor derült ki a nagy tanulság. A Tragédia bevétele például 32471K Ifi volt, a Hamleté 210.715. A néma leventéé 640.022 lei, a Háry Jánosé 341.127, a János vitézé 108.182, a Júlia iImű darabé pedig 1.094.131 lei. Azt is hozzá kell tenni, hogy a fabódé átlagos helyárai 31—41 lei között mozogtak, tehát nem volt több 1 pengő 201 peng«; 10 fillérnél... De a statisztika végül azt is kimutatja, hogy a rendszeres és emelkedett »irodalmi* színházpolitika hogyan járult hozzá a nézők számának megnövekedéséhez, kiig 1932-ben »láthatatlan fekete zászló lengett* a magyar színház fölött és számos előadás elmaradt nézők hiányában, addig 193? —34-ben 134.000-en jártak színhába, az előadások bevétele 5.364.869 lej volt. 1935—36-ban már ezek a számok így alakultak: 231.000 néző. 9,253 807 ei bevétel. Két évvel később 292.000 néző. 11.530.902 lei bevétel, fis 1939-40- ben a felszabadulás előtti utolsó évben pedig 330.000 néző látogatta a fabódét és a bevétel 15.130.414 lei volt... Végezetül ismételjük, nem akariHk ismételni és nem akarunk a mai időkben, amikor ismét döntés előtt áll Szeged rekriminálni. Csak tanulságul sorakoztattuk fel az »Erdélyi Helikon” számadatait és példamutatását — egy kisebbségi sorsban sínylődő magyar színházról. Nem is kérünk mást, nem is kérünk többet, minthogy legalább olyan színháza legyen Szegednek — amely nem kér bért az igazgatótól, hanem félszázezer pengős szubvencióval segíti, igen helyesen —, legalább olyan magyar színháza legyen Szegednek, mint a kisebbségi színjátszásnak, mint a kolozsvári fabódénak... Az olvasó Írja Padokat a Móra-parkba ! Tisztelt Szerkesztő Úr! Hála Istennek nyár van ismét s a gyerekek kint játszhatnak a parkokban Non tudni azonban, mi az oka annak, hogy a Móra-parkban még mindig nincsenek a padok kirakva. Elvégre az nem olyan nagy fáradság, ha illetékes hatóság felemelné a telefonkagylót és megkérné az illetékes altisztet, hogy vigye ki azt a 10—12 padot. Legalább, amíg a gyermekek játszadoznak, mi, öregek padon ülve gyönyörködhetnénk a zsendülő nyárban. Tisztelettel: aláírás.