Délmagyarország, 1942. május (18. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-01 / 98. szám

A kereskedelmi és iparkamara véleményező bizottságának dicse Kétévi f­egyházra ítélték a szentesi nyilas betörőt (A l­cIroatgyarország munkaMiu­tfatolt A Szegedi Kereskedelmi és Iparkama­ra véleményező bizottsága csütör­tökön délelőtt 10 órai kezdettel tartotta ez évi második ülését, amelyen dr. K­o­­­­s­o­n­d­y Gyula miniszteri osztályt­a­­nácsos, a kamara miniszteri biztosa el­nökölt. A gazdag és érdekes tá­rgyso­rozatú ülés iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, feltűnően nagy szám­­man jelentek meg a felszabadult Dél­vidékről, Szabadkáról, Újvidékről, Zom­borból, Zentáról és Óbecséről is a véleményező bizottsági tagok. Dr. Kocsondy Gyula elnöki meg­nyitójában bejelentené, hogy távirati­lag üdvözli a kamarához tartozó 7*2.000 iparos és kereskedő nevében K­á­ll­a­y Miklós miniszterelnököt, vi­téz Lukács Béla és dr. Antal Ist­ván újonnan kinevezett minisztereket hivatalba lépésük alkalmából. Ezután általános érdeklődés közben a kama­rának a Hangya égisze alatt alakult Tricolor Szövetkezettel kapcsolatban tett lépéseiről számolt be. Bejelentet­te, hogy a kamarai kerület kiskereske­dőinek áruellátási helyzetét részletesen ismertető emlék­iratban tárta a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter elé. Ebben a kamara rámutatott a hiányok­ra, de leszögezte azt a meggyőződését is benne, hogy ezeken a hiányokon nem­ segíthet semmiféle újabb szövet­kezeti vállalat felállítása, ezért úgy nyilatkozott, hogy a szegedi kamarai kerületben a Tricolor működésére semmi szükség nincs. Ismertette ezután a miniszteri biz­os Krämer Gyula felsőházi tagnak, kamara újvidéki bizottsági tagjá­nak vezetése alatt április 14-én a kereske­delm­i miniszternél történt küldöttség járását, amelyben a kamara is részt vett. A kereskedelmi miniszter a küldöttség tiltakozó előterjesztésén­­ j­e­lentette, hogy a Tricolor Szövetkezet műkö­dését nem fogja engedélyezni. A miniszteri biztosnak ezt a bejelen­­ését az ülésen résztvettek helyeslés­­sel vették tudomásuk Dr. Kocsondy miniszteri biztos ezután beszámolt a kamarának a leg­utóbbi véleményező bizottsági ülés óta végzett tevékenységéről. Napirend előtt dr Te­öl­gyes Ár­pád, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdaság Kamara főtitkára szólalt fel és a két kamara együttműködésének fontossá­gát hangsúlyozta. Rámutatott a mező­­gazdaság súlyos helyzetére, amelybe az árvíz- és a talajvízveszedelem kft­­.•elkeztében került. Annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy ezt az álta­­lános súlyos helyzetet eredményesen lehet majd megoldani. Dr. Szeghalmi L­ászló, az Ipar­­testü­letek Országos Központjának tit­­kár­a a Központ képviseletében minden közös érdekű ügyben készséggel aján­­lotta fel munkájukat. Löffler G­yörgy (Szeged) köszönetet m­ondott a kamara vezetőségének azért a támo­gatásért, amelyben a katonai szolgá­latot teljesítő iparosokat és kereske­dőket üeveik ellátásában támogatta. Dr Demény Alajos főtitkár a kamara 1042. február—március havi Ti­ti ködé­véről szóló jelentést ismert­­ ti. Ittvzletrvén vázolta ennek során a k amaf­a 1011 évi zárszámadását 4 közellátási minisztériumnál megt­­­artoítt kamarai Pan­tás avatásairól szintén dr Demény Alajos főtitkár számolt be Felsorolta azokat az any­igellátási és s­i­rtezési kérdési­ket amelyekről a tárgyalás során í/o esett. Demínt főtitkár ezután ismerteti hoev ez anyaífellátási év szervezi«' kérdésekben meghallgatják ma már* az il­­tékesek * kamara véleményét is év a mult év novembere óta a kamarák véleménye nélkül nem adnak ki új ke­reskedői jogosítványokat sem­. Súlyos hibának tartja, hogy a­ legtöbben mindjárt a nagy­kereskedésen akarják kezdeni és sokszor nevetségesen cse­kély tőkével akarnak vállalko­zásba fogni. A kamara fontosnak tartja annak ál­landó nyilvántartását, hogy hány nagy­­kereskedő működik szakmánként. A kis- és nagykereskedelem együttes gyakorlása esetén a haszonkulcs meg­állapításánál fontos annak tisztázása, hogy az árut az illető milyen száza­lékban adja ki nagykereskedői minő­ségében. Általánosítani nem lehet, kü­lönösen a textilszakmában. A közel­­látásügyi miniszter rendelkezéseiben a nagy- és kiskereskedelem tevékeny­séget teljesen különválasztja. Megállapította Demény főtitkár, négy a kereskedelemre hátrányos : cérna, varrófonál, zsák- és zsin­eg,ita­lak a textilkereskedelemtől való kü­lönválasztása. A visszaélések elker­ü­­lésére alkalmas mód lenne ebben a szakmában is a kijelölt rendszert be­vezetni. A továbbiakban bejelentette a fő­titkár, hogy a kamara a szappanellá­­tás kérdését is szóvá tette, ez egyike a legnehezebb problémáknak. Felem­­­­lette a Szanyi István­ vegykisér­leti ál­lomási igazgató által propagált Mé­­záros-féle szappanregenerálási eljá­­rást, amely igen nagyértékű tudomá­­nyos felfedezés ugyan, félő azonban, hogy a gyakorlatban nem lehet majd hasznositani, mert körülményes eljá­­r­ást és különleges berendezkedést igé­­nyel. A gombamódra elszaporodott­ülönféle szappanpótlók sem váltak­­­ a a gyakorlatban. A lábbeliproblé­­­mával kapcsolatban dicsérettel tailé­­.ezett meg a Diákkaptár-mozgaiom­ e­redményes anyaggyűjtő tevékenyeg­­­éről. Elmondotta, hogy megsürgetik a­­ 1­ 1 vidék­i textilnagykereskedők kije­­­ölését. A nehéz testi munkát végző iparosok részére kenyérpótfeladatok­­ kiutalása iránt lépéseket tettek. Danner János a kamara köz­benjárását kérte annak kieszközlése­­ie, hogy közellátási és árrendezési ügyekben vidéki szakemberek véle­ményét is kérjék ki. Az eddigi gya­korlat azt mutatta, hogy kizárólag fő­­városi vélemények alapján kiadott rendelkezések a vidéki érdekelteket hátrányos helyzetbe hozták. Rainer Ferenc a bőrfeldolgozó iparosság anyagbeszerzésére vonatko­zó panaszokat ismertette és rámuta­tott a sürgős rendezés szükségességé­re Vitéz Szijjártó Szabó Sándor köszönetét fejezte ki a kamara vezető­­ségének azért az erélyes állásfogla­lásért, amelyet a Tricolor Szövetkezet ügyében elfoglalt. A nagy-, valamint kiskereskedők panaszait sorolja fel ezután. S­z­e­r­e­d­a­i József, Bóka Gyula, dr. Gyöngyössy János felszólalá­sa után dr. Demény Alajos főtitkár a felvetett kérdésekre részletes felvi­lágosítást adott. A napirend következő pontján dr Cserzy Mihály titkár a délvidéki ipartestületi hálózat kiépítéséről adott részletes jelentést. Bejelentette, hogy a vonatkozó miniszteri rendelet a hiva­talos lap vasárnap számában meg fog jelenni. Közölte ma­ is, hogy­ Szabad­kán május 7-én­, Zomborban május 1lon és Újvidéken május 21-én ünne­pélyes keretek között az iparügyi mi­niszter képviselőjének jelenlétében fog megtörténni az ú­j vezetőség beik­­tatása és az ipartetsület működésének megkezdése. Jobbik felszólalása után dr. Ko­rso­tn­y Gyula miniszteri biztos a mindvégig "agy érdeklődési,a) kísért ülést fél 3 órakor bezárt*. Tizenötrendbeli betöréses lopást ismert be a szentesi nyi­­lasifjúság lelki gondozója • Társa 8 havi börtönbüntetést kapott (A Délmagyarország munkatár­sától) Országszerte nagy feltűnést keltett az a bűnügy, amelyet már­cius elején leplezett le a szentesi rendőrség. A szentesi detektívek el­fogták Farkas Lajos 2­­ éves aszta­lossegédet, aki alaposan gyanúsít­ható volt a Szentesen tavaly ősszel és az idén január—februárban elkö­vetett betöréses lopásokkal. A nyo­mozás során beigazolódott, hogy az ezekben az időkben elkövetett betö­réses lopásokat Farkas hajtotta végre, részben Szabó Sándor nevű társával együtt. Tizenöt betöréses lo­pást ismert be Farkas, ezek közül háromban vett részt. Szabó Sándor. Farkasék álkulcs segítségével halól­tak be betöréseik színhelyére és ren­geteg ékszert­, több mint 1000 pengőt kitevő készpénzt és más értéktár­gyakat loptak el. Farkas Lajos majdnem egy esztendőn keresztül űzte veszedelmes éjszakai foglalko­zását, nappal pedig mint rendes munkásember, apósának asztalos­­műhelyében dolgozott. Ezenkívül egyetlen szenvedélyének, a politiká­nak hódolt. Farkas tagja volt a nyi­laskeresztes párt szentesi tagozatá­nak, a pártban titkárságot viselt, m­eg volt bízva a szentesi nyilaske­resztes Hiúság lelki gondozása. An­nak idején, amikor Szálasi kiszaba­dult a Csillagbörtönből és a szentesi nyilasok kü­ldöttségileg keresték fel Budapesten a Hűség házában Vezé­rsiket. Farkas volt az, aki­ üdvözlő szavak kíséretében emléktár­gyat nyújtott át vezérének. A lelkidepressziós nyilas betörő Ez a Farkas Lajos került csütör­tökön délelőtt a szegedi törvényszék iBó«og-tanácsa elé, hogy számot ad­jon tizenötszörös bűnéről. Az ala­csony termetű, jólöltözött, sűrű fekér­yehajú, feketebajuszú politikus-betö­rőt megvasalva vezette elő a fogház­at az ügyészségi fogházból, ahol ed­dig vizsgálati fogságban volt. Mel­lette foglalt helyet a másik vádlott, a gyerekarcú, 20 éves Szabó Sándor. Farkas személyi adatainak be­mondása után részletes vallomást tett életéről és bűnéről. Elmondotta, hogy tavalyelőtt a katonaságnál füg­gelemsértést követett el, amiatt el­ítélték, vitézi címétől, amit apja után örökölt, altiszti rangjától meg­fosztották. Ez a dolog nagyon elke­serítette és lelkileg teljesen letörte. Ehhez járult még, hogy amikor le­szerelt és hazatért Szentesre, családi életét feldúlva találta, megtudta ugyanis, hogy felesége hűtlen lett hozzá. A bosszú érzete töltötte el és elhatározta: úgy bosszulja meg ma­gát az embereken, hogy betöréseket követ el és a betörésekből származó ,,haszonnal" kárpótolja magát az őt ért csapásokért. Részletesen elmon­dotta ezután Farkas, hogyan fogott hozzá a betörések végrehajtásához, azt is pontosan elsorolta, hol járt és miket lopott el. Minden egyes kis ékszerdarabra emlékezett, azt is tud­t*: ból tait adott el. Az volt a ter­ve, hogy ha már eleget összehará­csolt, „visszavonul“ és teljesen a politikának szenteli életét Politikai vita és eszme­csere a bűn fogalmáról A főtárgyalási elnöknek arra a kérdésére: Szabó Sándorral hogyan jöt össze. Farkas elmondotta, hogy a fiatalemberrel, aki szintén aszta­lossegéd, együtt dolgozott apósa asztalosra a helyében. Mu­nka közben sokat beszélgettek egymással. Leg­inkább politikáról folyt a szó. Sza­bó szociáldemokratának vallotta magát, és ő mint hithfi nyilas, igye­kezett „megtéríteni" barátját. Arra akarta rávenni, hogy legyen ő is nyilas, lépjen be a nyilas pártba. Térítő munkája nem sok sikerrel járt, ettől függetlenül továbbra is jóban voltak és egy ízben, amikor „a bűn fogalmáról" folytattak esz­mei vitát, megpendítette Szabónak a gondolatot, hogy betöréseket kelle­ne elkövetniük. Sikerült is a fiút rá­vennie hogy betörésekre szövetkez­zenek és Szabó Sándor három ízben vele tartott a betörések elkövető­jé­n­­él. Szabó Sándor kihallgatása során elmondotta, hogy ő eleinte húzód­o­­zott. a betörő vállalkozásokban való részvételtől, később azonban enge­­d­lt barátja rábeszélésének, mert az olyan csábítóan ecsetelte előtte a be­törésekből származható előnyöket, hogy elvesztette józan ítélőképessé­­gét. Töredelmes vallomást tett mind­­három betörésről, amelyben részt­­vett A vádlottak vallomása után a 15 károsultat, hallgatta ki tanúként a törvényszék Találkozás a betörővel Vajda Pál divatárukereskedő el­mondotta, hogy február végén járt náluk Farkas. Ezen az estén éjfél­tájban tért haza feleségével s már az utcáról feltűnt neki, hogy laká­sukból világosság szűrődik ki. Az előszobába belépve, szembetalálko­zott Farkassal, aki zsebredugott kéz­zel nyugodtan fogadta őket. Ő a meglepetéstől egy pillanatra meg­­hátrált, majd a lakásba szaladt re­volveréért, ez alatt az idő alatt Far­kas megszökött. Revolverét külön­ben sem találta meg, mert a betört magával vitte, némi készpénzzel és több értékes ékszerrel együtt. A többi tanú: Halász Lajos rend­őr tiszthelyettes, Lajos György fő­­hadnagy felesége, Gyarmati Albert cipészmester, özv. Meszlényi Ká­rolyné kereskedő, dr. Törőcsik La­josné, Fried Jakab, Bozóki Imre Inokai Tóth Lajos ipartestületi el­nök, Siklósi János törzsőrmester, Cirfusz Antalné mozitulajdonos, Pető József, dr. Kósa Károly és dr. Reisz László az őket ért károsodás­ról adtak számot. Több mint­ 10­­0. pengő értékű ékszert lopott el tőlük Farkas és társa, nem­ beszélve a pénzről és egyéb értéktárgyakról Az ellopott holmikból csak nagyon kevés került meg. A tanúvallomások befejezése után dr. Salgó Gyula ügyvéd, a vád­­lottak kirendelt védője, bizonyít át-

Next