Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

Ü­E­L M­A­G­Y­A­R­U­K­S­­, A ( Szerda, 1948, ja 1 ív* l Glattfelder megyéspüspök felszentelte a mezőkovács­­házi templomot Makó, junius 30. Péter és Pál nap­ján szentelte fel Glatt­feld­er Gyula csanádi püspök az újjáépített és átalakított mezőkovácsháza katal­kus templomot és ugyanakkor nevezte ki címzetes esperessé az ezüst miséjét mondó Móri­cz Győző plébánost. A templomszentelésen az egész vidék világi és egyházi hatóságainak képvi­selői megjelentek A püspököt S­á­r­­mezei Endre országgyűlési képviselő üdvözölte és látta vendégül. Minisztertanácsot tartott a kormány Budapest, június 30. A kormány tagjai Kállay Miklós miniszterel­­nök vezetésével kedden délután 6 órakor minisztertanácsra ültek össze. Kállay Miklós miniszterelnök meleg szavakkal üdvözölte Lossonczy Ist­vánt, aki közellátási miniszter minő­ségében első ízben jelent meg a mi­nisztertanácson. A továbbiakban báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter ismertette a minisztertanács előtt a földművelésügyi adminisztráció átszervezésének tervét, majd Antal István nemzetvédelmi miniszter a ponyvairodalom megrendszabályozásá­­ra vonatkozó tervezetét ismertette. A minisztertanács ezek után a folyó kor­mányzati ügyekkel foglalkozott és a késő esti órákban ért véget Olcsóbb lett a kifli és a zsemlye Budapest, június 30. A közellátási miniszter rendeletet adott ki, amely szerint a vizes zsemlye, a császár­­zsemlye és a vizes kifli legmagasabb fi­gyasztói ára az ország egész terüle­tén darabonként « fillér, legmagasabb viszonteladói ára pedig a vevő üz­letébe szállítva darabonként 5 fillér. A rendelet a Budapesti Közlöny szer­dai számában jelenik meg és kihirde­tése napján lép hatályba. Felrobbant a MÁV osnalymérnökség m amelye­ben eg­y benzinlámpa — négy ember megsebesült (A Dél­magyar­or­szág munkatársi Lól) Kedden délelőtt eddig még­­ nem derített körülmények között , meg nem állapított okból felrobban egy benzinlámpa. A robbanás kö­vetkeztében a közelben dolgozó négy munkás: Schwartz József, Kocsi Ferenc, Kulcsár Márton és Pomáz Lajos első- és másodfokú égési se­bét szenvedtek. A szerencsétlenü­lárt embereket a mentők a bőrgyó­gyászati klinikára vitték, ahonnan első­segélynyújtás után elbocsá­t ötték­­ őket. W Äin­! Megérkezett a Juhász-féle kerékpár gumipótló, mely teljesen pótolja a külső és belső gumikat. Mindenki kipró­bálhatja. AOK­ által megállapított ára 19.80 Kapható f­t KELEMEN MÁRTONNÁL. írógép, kerékpár, varrógép és oil» ár raktára. Kelemen utca 11 ez. BUTORVASARIASN­ÁL BÚTORT .<­es­­ti BÚTOR * csarnokban vegyen ! Szebbn­él-szebb modern és stílbútorok be­mutatása és eladása kizárólag csak az emeleten, Kárász-a. és Kölcsey-utca sarok praktikus legyen, Lélekveszedelmek Sándor körül II. Lipcsey Ádám Szegedet ugratja (A Uélmagyarország munkatárs­­ól) Lázár György polgármesterné egyik közismert szenvedélye a szí­bor volt. Szerette volna a város mi­den szabad területét emlékművekk szépíteni, ezért mindent elköveti­ ha tudomására­­ jutott az idevágó k szülő terv, hogy a szobor Szegedi kerüljön. Szegednek aránylag kevés pénzi­be került a sok szobor, a legtöbb­ költségéhez csak hozzájárult, vagy­­ alapozási munkák összegét fizeti meg, helyesebben a talapzatot. A he­lyi spisz szellem, amely mindent pótadó szemüvegén át nézett, hog csak azt ne kelljen emelni, természe­tes, hogy sokat morgott ezért a >fe­lesleges" pénzkidobásért, s szereti megcsipkedni a­ művészlelkü polgár­mestert. Lipcsey Ádám aztán tovább men­t Gyurikám, mondta egyszer Sze­gedre való utaztában a vonaton Lá­zárnak, mindenki kapott már Szege­den szobrot, csak a legnagyobb túri­ről feledkeztek meg. Lázár gondolatban számba vette város jeles fiait (akik közül szó a ni szó, számtalannal hálátlanul bánt c a hálás utókor), de nem talált hamar jóban olyant, akire Lipcsey céloz. — Kire gondolsz? — Hát a Sándorra! Mégis csak ve­le kapcsolatban emlegetik legtöm­bszö a várost. Lázár még mindig nem érkezett e a tárgyhoz. — Miféle Sándorról beszélsz? — Rózsa Sándorról, csak az ő ne­vét mondják ki névelővel. — Már megint bolond vagy Ádám intette le­ a polgármester a kacagi humoristát, aki olyan, de olyan ke­gyetlen, sőt kegyelettelen tudott leni a kétségtelenül szikrázó humorában Egy k­issé meg is bántódott Lázár komoran öblögette szájában a szivar­füstöt, később visszatért a tárgyra. — Azért, mert Szegedi földön szü­letett, még nem a nevezetességünk. It követte el a legkevesebb gonosztettet Ezen az alapon just formálhatna hoz­zá az egész délvidék Krassóig é Horvátországig. — Ne vedd komolyan Gyuri­ csal vicceltem. Hanem az ötlet magja el volt hint­ve. A szétrobbant bohém társaság ka­pott rajta s mivel akkoriban minden­ki szoborban utazott (>ßn és a szo­bor, Rólam több szó essék az előké­szítés során, mint róla«) — hamaro­san megalakult a SÁN­DOR-SZOBORBIZOTTSÁG. Szó­­ sincs róla, nem ülésezett so­kat, erejét a nyári közgyűlésre tarto­gatta, mikor Engel Lajos nevenapjái a Napló házában találkozott az égész város. Páratlan mulatság volt ez, m­ég pedig a női elem teljes kizárásával Asszonyok társaságában óvatosan kell bánni * szóval, azok azt kíván­jak, hogy csak velük foglalkozzanak de a Lajos-napokon a* egész város minden közügy vált fontosabbá. Ma a legzártabb társaságban sem hangzanék annyi fesztelen, öszínli szó, mint akkor a legnagyobb nyilvá­nosság előtt. A pezsgés üvegek teknő szám hűn­ek, mindenki kimondhatta a gondolatát, még­hozzá írásban. Tömörkény­­ volt az elnök s a szo­berbizottág autopóteiáját így körvo­ b­alázta. i­ — Mindenki meggyőződése és lel­k­­iismerete szerint szavazhat, azonban­­­ figyelmeztetem tagtársainkat, hogy az­­- elnöknek eg­­gyel több szavazata van,­­­ mint a jelenlevőknek együtt véve. 1. A titkári jelentés végigszáguldott s­ az év történetén, mindent vonatkozás­­e ha hozott a Sándorral. Amit aktuali­tások alkalmával csak óvatosan ped­e­zett a sajtó, azt itt kimondták a perte­­k Sokszor az aposztrofált mulatott a­z legjobban, bölcsen fogva fel a kér­­e­dést, hogy jobb nevetni, mert akkor­­­ mégsem tekintik komolynak a dolgot, a Viszont ha komolyan veszik, belátha­­­­tatlanok a következ­mények s a biró­­­­­ság könnyen elrendelheti a bizonyitá­­­­­si eljárást.­­ Sorra jött a közigazgatás, nagy­­ szerepet kaptak a nőegyletek, ha va­laki azt hitte, hogy megúszta valami i­­lyen évközben gyártott, cselekményét­­­ vagy könnyelműségét, itt viszontlátta­­ a fotográfiáját úgy, ahogy azt annak­­ idején csak suttogva tárgyalták egyes­­ körök. Családfákat vezettek le, ezek közül az egyik bebizonyította, hogy­­ a Sándor atyafiságos viszonyban van­­ valamelyik helyi nagyságunkkal.­­ — A rokonság csak szellemi ugyan,­­ de lépésről lépésre kimutathatók a kapcsolatai. A Sándor megállította Pusztapéterin a vonatot, míg nevezett­­ nagyunk immár húsz éve állítja meg a­­ tanyai kisvasút létesítését. Amannak a cselekménynek induló okaival tisz­­­­tában vagyunk, ennek okait most kutatjuk s nem késünk részletes je­lentésünket kellő időben a közgyűlés­­ elé terjeszteni. Balla Jenő pénztáros évi jelenté­­­­sében a bankok dzsungeljeibe nyúlt­­ bele s elképesztő adatokkal szolgált. • hogy rokonér’zése jeléül ki mekkora i összeggel járult hozzá a szobor alap­­­tőkéjéhez. , Részletes megvitatás alá került ■ maga a szobor is, amelyet stílszerűen csak kötélből lehet megcsinálni s vá­logatott ötletek merültek fel a mel­­­lékalakok kiválasztása dolgában . — Az elnök szólni kiván! — jelen­tette Balla, mire ’ tömörkény felállt. — Az elnöknek ugyan esze ágában sincs, hogy szóljon, de mivel a rózsa­színű zsidó nyugtalankodik, kénytelen jelenteni, hogy indítvány érkezett. Esti leveleiben a veszedelmes Tóth Béla, — aki Tömörkény szerint be­teg, ha nem eszik meg naponkint va­lakit, — már szálló­igévé fejlesztette a Tanbelyárt. Ennek a mellékalaknak felhasználásába mindenki belement. Az ujságírógárda unszolására le­hetetlen volt mellőzni szeretett házi­gazdánkat, Engel Lajost, mint a­k­i úgyis megette kiadói minő­ségében a munkatársai ke­nyere javát. A bizalom egyhan­gúlag nyilatkozott meg vele szemben, bár Tömörkény különvéleményt han­goztatott, óvatosan vetve fel a kérdést, s hogy nem volna méltóbb számára az egykor oly nagy népszerűségnek ör­vendő történelmi lámpakaró? (Mikor később megnősült, a szerkesztőség al­kalmi lappal kedveskedett neki. Az eleven kis újság címe is L­á­m­p­a­k­a­­ró volt.) Alapos megtárgyalás után Kass János szemeltetett ki a Kocsmabe­­tyéri »éltóségi» i»elIé*i­rLi<kám, jól* leb«í műkűdése révén önálló szobrot­­ is elvi­seltr«. Vége-hossza nem véd a netának, azóta se volt ilyen saturnáliája Sze­gednek, hetekig beszéltek a szobor­­bizottság üléséről. De ott volt az egész város, jöttek-mentek az embe­rek, ha aludni fértek Haza, reggel felé visszajöhettek, mert a törzsökös bag­lyokon kívül szinte órán­kint kicseré­lődött a társaság. Cserzy Mihály itt borotválta meg közkívánatra a tanyáról négynapos szakállal késő este megérkező Tömör­kényt, de csak »félpofára«. Épp éjfelet ütött az óra, mikor az egyik felével elkészült és Miska tovább működni nem akart.­­ Ebben a pillanatban már vasár­nap van, munkaszünet. Megbüntetnek érte. Nők, ahogy mondtam, nem lehettek jelen, egyszer mégis belibbent Nagy­­tata­ karján az aktuális orfeum egy fejedelmi megjelenésű cseh énekesnő­jével. — Minden elfogadható oldaláról üdvözlöm a delnőt, mondta az elnök s felszólítom Kass Jánost, mint a cseh nemzetség köztünk lappangó tagját, hogy őinevsósát anyanyelvén köszönt­se fel. Erre aztán mondott a minden tekin­tetben páratlan öreg Jani olyan cseh dikciót, hogy nem értettünk ugyan be­lőle egy szót sem, ellenben a kisas­­­szony kezdte a színeit változtatni, majd elbőgte magát s Jánost átölelve, percekig csókolta. — Hát te ezt is tudod? —■ ámultak el az emberek. _ Nektek fogalmatok sincs róla, hogy mi mindent tudok még, — felelte Kass —, aztán a szép leánynak ma­gyarázott valamit, aki úgy ült mind­végig, a karjaiba csempészkedve. — Fordítsd te neki ezt az utolsót mondatot is. János — Csak bízzátok rám! - felelte Nick, a vendéglős, becézésként ragad­ván rá a név a Ripp van Winkléből. A SZOBOR BIZOTTSÁG anélkül oszlott fel, hogy befejezte vol­na a munkáját. Az első döfést akkor kapta, mikor Engel Lajos megnősült. Biztosított ugyan mindenkit, hogy ez nem változtat a dolgokon semmit, ide asszony nem teszi be a lábát, a fele­ségének haza kell utaznia az esti vo­nattal Vásárhelyre, — de mit ismerte ő Giza nénit ! Elindulni elindult, de »lekésett« a vonatról s tizenegy óra táján szivárgott elő a legmesszibb há­lósáéba rejtekéből teljes női atyafi­­ságával, akik nyilván ere az alka­lomra »késtek be«. Savanyú arcok fogadták. Almás­­j Endre fel is köszöntötte . Végtelen hálával tartozom a nagy­ságos asszonynak, nem is gyanítja, hogy miért. Voltam ugyanis már ifjú koromban is nős ember, az akkori fe­leségem könnyelmű színésznő, akinek derűre-borára hitelezett a varrónője, kegyed, nagyságos asszony. Mikor az­tán kegyetlenül végrehajtott, hogy a gázsim három napra se volt elég, meg­embereltem magam és a takarékos pályára léptem. Kevesen voltunk már akkor jelen, de egyszerre kijózanodtunk Almás­­syt kivéve. Mert végtére jó, jó, meg lehet ezen az estén sok mindent mon­­d­ani, de csakis azért, mert nincsenek jelen nők. Az ő jelenlétükben talán mégis... Töldb közgyűlés aztán nem volt. Engel Lajos is meghalt — Hazamenjek, ne menjek? — kér­dezte délután fél háromkor a nyugati pályaudvaron. Eh. Inkább itt üssön meg a guta. Mégis lőtte ffgy érzem, mentegetőzésnek seá­­m:Jó soraimat el kellett mondanom Fája Gézának, hogy tudniillik, miért nincs a Sándornak szobra. Mi elég agi­­lisek voltunk, az utánunk következő generációért azonban nem vállalunk felelősséget APN»

Next