Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-01 / 197. szám

3 fs ® is»é«lség, iéli euhagyű­jtő akciójának eredménye ugyanolyan fontos, mint egy megnyert csata. Adjatok meleg ruhái a harcait? katonáknak, hogy győzelmesen és jó egészségben térhessenek haza ! különítmény egymaga semmisített meg. — A Ladoga-tótól délre meghiúsul­tak a Szovjet újabb támadásai. Olasz gyorsnaszádok augusztus 15-ére vir­radó éjszaka a Ladoga-tavon elsül­lyesztettek egy szovjet ágyunaszádot és egy ellenséges kereskedelmi hajót. — Harri repülőgépeink éjjel-nap­pal bombázták gyújtó- és robbanó bombáikkal Keletanglia és Midland katonai berendezéseit. A Gollob őrnagy, egy vadászezred parancsnoka augusztus­­ 29-én a 150. i­igi,győzelmét aratta a keleti arcvo­nalon. (MTI) Ellenséges álhírek albániai felkelőharcokról Róma, augusztus 34. A Stefani-iro­­d­a jelenti: A londoni lapok és a new­­yorki rádió Ankarából keltezett érte­sülést közöl, amely szerint Albániá­ban harcok voltak »albán hazafiak« és olasz csapatok között. Ugyanez ér­tesülés szerint a tiranai börtönök tel­jesen megteltek, úgyhogy az olasz ha­tóságok több ezer letartóztatott albánt Szicíliába és délolaszországi helyekre voltak kénytelenek küldeni. Olasz hi­vatalos körökben kijelentik, hogy a szóban forgó értesülés elejétől végig teljesen légbőlkapott. Az utóbbi idő­ben Albániában mindössze egy össze­tűzés volt s ez sem súlyos és nem fel­kelő elemek, hanem a környező terü­letekről beszivárgott és az angolszá­szok által pénzelt kommunistáknak tu­lajdoníthatók. A hírben közölt számok egyenesen elképesztők. (MTI) Francia vonatokat támadnak az angol repülők Vichy, augusztus 31. Angol repülők szombatra virradóra Bloistól északra bombáztak és géppuskáztak egy utas­vonatot. Az első értesülések szerint 25 ember vesztette életét, 56 pedig megsebesült Az angol repülők az elmúlt hetek során sűrűn támadták a francia vona­tokat, így az elmúlt hetekben az an­gol támadások következtében 17 em­ber halt meg s 58 sebesült meg. A francia kormány, mihelyt érte­sült a újabb támadásról, azonnal eré­lyes hangon tiltakozott a londoni kor­mánynál. (MTI) Heves dzsungelcsata Új-Guinea délkeleti részén Amszterdam, augusztus S1. A Mil­­n*-öbölnél, Új-G­uines délkeleti részé­ben néhány nap óta heves dzsungel­­csata dühöng. Egy japán cirkáló és 8 törpie­ lóromboló augusztus 30-ára virradó éjszaka behatolt az öbölbe és erősítéseket tett partra. MacArthur tábornok melbour­­nei főhadiszállásának egyik jelentése szerint a helyzet az angolszászok szem­pontjából rosszabbodott. A jelentés ag­gódik, hogy a japánok Délnyugat-Új-Guineában olyan helyzetet teremthet­nek, amely nem marad minden jelentő­ség nélkül a Salamon-szigeti esemé­nyekre. . Hétfőre virradóra a japán légierő két ízben bombázta Port Darwint. Tokióból megcáfolták azt a hírt, hogy az északamerikai légierő bom­bázta volna Rangoont. A japán csapatok Kína középső részén három területen új akciókat in­dítottak. a vasalt és hajózási tisztviselőn g tiszk­ese a Kormán­yzől­elyettes emlékére Varga miniszter a magyar vasutastársadalmat ért veszte­­­­segről • Budapest, augusztus 91. A Magyar Vasúti és Hajózási Tisztviselők Or­szágos Társadalmi Egyesülete hétfőn délután gyászülést tartott, amelyet Magyarország hősi halált halt kor­­mányzóhelyettese, vitéz nagybányai Horthy István, a MÁV volt elnöke em­lékének szentelt. A gyászülésen Var­ga József kereskedelmi és közlekedés­­ügyi miniszter mondott gyászbeszédet. — Gyászoló ülésen adtunk kifejezést azoknak a Fájdalmas érzéseknek — mondotta —, amelyek a kormányzó­­helyettes úr hősi halálával nemcsak az országot, hanem különösképpen a magyar vasutastársadalmat is érték. Az a mélységes részvét, amelynek a magyar vasutastársaság részéről is tanúja lehetett az ország, a magyar kAtelességteljsgytés hősi halottja emlé­kének többek között olyan alapítvány létesítésével is igyekszik méltóan ál­dozni, amely a szolgálatban, a köte­­­­lességteljesítés áldozataiként elhunyt­­ államvasuti alkalmazottak gyermekei­­­­nek további taníttatását teszi tehető­v­é. A miniszter ezután a vasutasokhoz f­­ordulva így folytatta:— Amikor lanka­­­dunk a munkában, amikor azt véljük, ’ hogy erőnk a végsőkig feszül, gondol­junk az ő hősi példaadására. Iskolai cikkek : Iskolai füzet cimke ít­em 10 drb —.05 Aluminium ecsettá! —.08 Pastell színező 1 doboz 6 drb—.10 Iskolai h­ótinta 1 üveg —214 Iskolai kréta 12 drb —.20 Gombfesték, 1 palettán 6 drb —.24 Iskolai kék füzetcsomagoló papír 3 iv —2? Iskolai trón. fekete —.11 Kihúzós tolltartó —.38, —.24. —.20 Dupla kihúzós tolltartó —98, —.88 Zseb tintatartó bakaji­ból —.­.8 Óvodás táska, szürke anyagból­­.98 Ozsonnás táska, erőlemezből 1.59 Hátas iskola táska fekete sagrin 2.50 Iskolai kazetta, erőlemez csappantyús 30 cm 2.48 Iskolai kazetta­ , erőlemez, zárás 30 cm 2.85 Iskolai aktatáska, erőlemez 3.28 MOSz iskolai füzetek és egyéb is­kolai cikkek nagy választékban kaphatók. párisi nagy struimz 81. Szeged CSEKONICS és KISS UTCA sarok lány vezérezred­es­ hadseregparancsnak a magyar csapatok pontos teljesítményéről és a magyar honvéd kiváló tulajztottságairól „Sohasem találkoztam olyan katonával, aki pontosabban, becsü­letesebben teljesítette kötelességét, mint vitéz Horthy István” Budapest, augu­sztus 31. A szov­jet fronton küzdő magyar honvéd­­sereg parancsnoka, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, mint a leg­utóbbi hadijelentés is közölte, a szovjet fronton megsebesült Az au­gusztusi heves bombatámadások ide­jében a vezérezredes rendszerint a leghevesebb ütközetek színhelyén irányította a védelmet és sebesülése is akkor érte, amikor egyik honvéd kötelékünk tervezett vállalkozásá­nak színhelyét személyesen vette szemügyre­ Vitéz Jány vezérezredes most szolgálati ügyben és egyúttal sérü­lése tüzetesebb megvizsgál­tatása céljá­ból néhány napra Budapestre érke­zett. A Magyar Távirati Irod­a mun­katársa felkereste őt, nyilatkozatot kért tőle az arcvonalszakaszon szer­zett eddigi tapasztalatairól és be­nyomásairól. Jány vezérezredes egyebek között a következőket mon­dotta: — Hogy ez a küzdelem milyen természetű, arról­­ innek sem lehet fogalma, aki a régi világháborúban j­árt az orosz hadszíntéren. Hihetet­lenül nehéz terepen kell küzdenünk olyan körülmények között, hogy em­bermagasságú sárban, naprafor­gó táblákban, mocsarakban szinte megláthatatlanul rajtozik az ellen­ség. A magyar honvéd hősi lendüle­te, találékonysága mégis, ezen a te­repen is olyan eredményeket ért el amelyeket a legnagyobbra értékel­nek szövetségeseink is. — Ebben a küzdelemben az első szó vitéz Horthy István repülőfő­­hadnagyé kell, hogy legyen. Csak azt mondhatom, sohasem találkoz­tam olyan katonával, aki nála pon­tosabban, becsületesebben teljesítet­te volna kötelességét. Lelkiismerete­sebb, bátrabb, kötelességtudóbb nem lehetett senki nála. Mélységes meg­rendüléssel fogadta hősi halálát minden honvéd. Szellemi és fizikai téren egyaránt példamutató katona volt. A beszélgetés most arra a témára fordult,hogy miképpen fogadta a magyar honvéd az idegen világot és az idegen világ szelleméből fa­kadó harcmodor harceszközeit. — Amikor a magyar honvédek először kerültek bele a szovjet Harc­eszközök által kiváltott harcokba — mondotta a vezérezredes —, amikor először ismerkedtek meg az általuk ’Sztálin-orgonának« nevezett fegy­verrel, amint az természetes emberi meglepődés vett erőt rajtuk, ez a meglepődés azonban csak a tűzke­resztségig tartott. Amint átestek rajta, nap­ nap után a legszebb ha­gyományom emlékeztető haditette­­ket, hadivállakozásokat hajtották végre s bátor leleményességgel zsák­mányoltak orosz harceszközöket is. — A magyar csapatok teljesít­ménye igen kitűnő és német jelen­tés állapította meg, hogy a­­ magyar támogatás, amit a magyar páncélos csapatok, általában­ a magyar kö­telékek nyújtottak, kiváló.« Ezzel kapcsolatban — folytatta mosolyog­va — el kell mondani egy esetet. Egy magasrangú német tiszt, aki a magyar páncélosok parancsnokságát kereste fel, egy kissé elhagyatott, szinte a hadak útjáról kiesett szeg­­letben mozgásképtelenné tett ma­gyar páncélkocsit talált. Mellette két honvéd volt. Mint kiderült ,t héttel korábban ütközet folyt le ezen a terepen és a Szovjet ezt a páncélkocsit kilőtte. A Szovjet vis­­­szavonult, a mieink üldözték őket és a mozgásképtelenné vált páncél­­kocsi elakadt. Az egyik honvéd se­besülten, a másik sérülés nélkül to­vább őrizte a gépkocsit, ötödik hete vártak, hogy majd csak arra jön egyik-másik pacélalakulat, amely elvontatja őket. Az öt hét alatt az, egészséges honvéd táplálta a sebe­sült bajtársát, élelmet szerzett neki és magának, közben pedig arra is volt idejük, hogy épen maradt gép­puskájukkal két gálát lelőjjenek és megsemmisítsenek. A magasrangú német tiszt elképedve hallgatta a je­lentést, amelyet igazolt a néhány méterrel odébb lelőtt szovjet repülő­gép roncsa. A továbbiakban így folytatta nyi­latkozatát a vezérezredest : Mélységes emberi jóság van a magyar honvédben. A legsúlyosabb harcok után is emberi módon bánt az elfogottakkal, megosztotta velük kenyerét és napi 6 Cigarettáját, amíg rá nem jött, hogy nem érdem­lik meg. Már az első napok­ban, meg kellett tanulnia, hogy nem bízhatik a szovjet ka­­­onákban. Előfordult, hogy kiszálltak a szovjet csillagos páncélkocsikből,­­ mintha megadnák magukat, azután ki­­túlról lőtték a magyar páncélosokat és honvédeket. Ezenkívül ahhoz a meg­tévesztő fogáshoz folyamodtak, hogy a honvédek egyenruhájához hasonló ruhában térközeik a honvédek kő**- lébe és közvetlen közelről akarták megölni őket. Hát ez azután alaposan megkeményítette a magyar honvéd ök­lét. Természetéből fakadó szívóssága ma már nem nyilatkozik meg közv**'­lenül, mert látja, hogy emberi érzésé­vel szemben állati ösztön dolgozik. — Befejezésül egy beszélgetést akarok elmondani — mondotta a­zérezredes. — Derék polgári életében földműves honvédet szólítottam a múltkor, kérdezve, tudja-e miért kell a magyar határon túl ilyen messz £> itt a Don partjáft harcolni?­­ — Azért kell — válaszolt —, mert •jobb, ha mi vagyunk itt, mintha ők nának Debrecennél. — Igen — fejeze be vitéz ^ Gusztáv vezérezredes —, hála I**® é­g­nek, a magyar honvéd tudja, hogy Don mentén a maga falujáért, • ** ga földjéért és családjáért barc"­ amikor magyaros lendülettel tá* tartja a Szovjetet a Kárpátoktól. 13-08 Deimaon­aropszag­leiemé

Next