Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-13 / 207. szám
VolftrnHD 1942. szeptember 15. XVIIievt.201.sz. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Havonta 2.50. neigcflowe T.20 Pi Elkeseredett harcok Sztálingrádnál A honvédvezérkar jelentése az orvlövészhacokban szenvedett veszteségről • Japán búvárnaszéd elsüllyesztett egy ango csapatszállító hajót Madagaszkár nyugati partján A Német TI katonai levelezője érdekes megvilágításba állítja be a sztálingrádi harcot. Hivatkozik a Szovjetunió kétségesen katonai helyzetére, amely abban nyilvánul meg, hogy makacs és elkeseredett ellentámadásokkal igyekszik tehermentesíteni a sztálingrádi arcvonalat. Ebben a törekvésében mérhetetlen áldozatokat kell elviselnie a siker legcsekéyebb eredménye nélkül. Az ellentámadásoknak egy másik tálja a szovjet feltevések szerint— írja a Német TI —, hogy lassan fel tudja majd morzsolni az európai harci erőket. Azonban ezek a számítások sem váltak be. Az eddigi veszteségek összehasonlítása már most mutatja, hogy, melyik oldalon fog jelentkezni a lemorzsolódás. Katonai körök véleménye szerint ez A szovjet hadvezetés stratégiai segítséget nyújt a német és szövetséges csapatoknak. Berlinben ugyanis tisztán látják és hangoztatják, hogy nem Sztálingrád többé-kevésbé korai eleste a döntő a mostani csata kimenetelére, hanem az a kérdés, hogy ezeknél a harcoknál mennyi ellenséges erő morzsolódik fel, illetőleg morozsolható fel. Ennek a felfogásnak tükrében új megvilágításba kerül a német támadás óvatos előrevitele Sztálingrádnál. Az offenzíva eddigi mérlege A Nemzetközi Sajtó Tudósító is részletesen foglalkozik a keleti ffront eseményeivel s kiemeli, hogy a sztálingrádi harc az a nagy felkiáltójel, amely a nyári nagy déli offenzíva hadászati, hadigazdálkodási és politikai Célkitűzését jelenti. Sztálingrád körül és Sztálingrád városában a világtörténelem egyik legnagyobb döntéséért folyik a harc. Ha a szovjet ellenállásnak, a szovjet hadászatnak és nem utolsó sorban a szovjet ideológiának ez a bástyája elesik, ha a Volgának ezen a helyén,is a Németbirodalom lobogója leng, akkor elérik a célt, amelyet a Kurszk és Charkov között megindult német offenzíva kezdetekor a német hadvezetőség kitűzött: a szovjet front kettészakítását, a középoroszországi térség és a Kaukázus végleges szétválasztását. Éppen ezért Sztálingrád ostroma több mint az egész háború egyik fejezete. A nagy keleti arcvonalon azonban hetek óta sok helyen igen súlyos harcok folynak, amelyek a déli arcvonalon, tomboló küzdelemhez képest kevesebb figyelmet keltettek, de nem kevésbé jlentősek az egész keleti hadjárat szempontjából. Amidőn június 28-án a kurszk— öharkovi vonalon a német támadás megkezdődött és hetekig, sőt hónapokig tartó harcokban csaknem ezer kilométer hosszúságban szétzúzta a szovjet arcvonalat a Don középső folyása és a Kaukázus szorosai között, a szovjet csapatok számos hadművelettel igyekeztek feltartóztatni az őket fenyegtő veszélyt. Ha visszatekintünk a június 28- ika óta lefolyt harcokra. Csak arra az eredményre juthatunk, hogy a nagymennyiségű hadianyag és a rengeteg hadosztály feláldozása ellenére a szovjetnek nem sikerült egyetlen hadászatilag jelentős hadműveletet sem végrehajtania a középső arcvonalon és a Finn-öböl közelében levő német állások ellen. Bármilyen erősek is voltak a szovjet ellentámadásai a különböző szakaszokon, siker sehol sem kísérte őket. A középső és északi frontszakaszon tíz helyen fordultak elő nagyobb arányú szovjet ellentámadások. A Volhov folyónál, Leningrádnál, a Ladoga-tótól délre, az Ilmen-tó vidékén, Bzsevnél, Vjármánál, Kalugánál, Medin környékén, az oreli hadszíntéren és végül a voronyezsi hídfőállásnál A szovjet minden támadása meghiúsult. Sztálingrád jelenlegi helyzetére egyébként mindenél jellemzőbb az, hogy a „Vörös csillag” a szovjet hadsereg hivatalos lapja, felszólítja Sztálingrád védőit, hogy a végsőkig tartsanak ki. Visszavonulási út nincs többé a városból és a várost minden áron tartani kell és harcolni kell minden Utcáért és minden házért. A feketetengeri szovjet flotta sorsa A világsajtóban hetek óta feizkuláló nagy kérdés az, hogy mi lesz a Szovjet feketetengeri hajóhadával! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban most az Interis a következő ankarai tudósítást közli:; — Novorosszijszk eleste után mértékadó politikai körök szerint a szovjet feketetervszok hajóhadának utolsó órája már nagyo közel van Batum és Pofi kikötője török vélemény szerint nem elégséges a hajóhad befogadására és a szovjet hajóegységek ellátására és védelmére. Török felfogás szerint a szovjet hajóhad egy ideig még a nyilt tengeren tartózkodhat, azonban már most sem képes tengeri háborús tevékenységre. 1 — A hajóhadnak török kikötőkbe történő internálásáról nem folytak tárgyalások s nem is történtek lépések ilyen irányban angolszász oldalról. Törökország hivatalos álláspontja — Novorosszijszk eleste után is — ugyanaz maradt, ahogyan érdekelt oldalról feltett kérdésre már közölték is. A hajóhadnak a tengerszoroson át a Földközi-tengerre való áthaladásáról nem lehet szó. Azokat a szovjet hadihajókat, amelyek török kikötőkben keresnek menedéket, a nemzetközi szabályoknak megfelelően fogják fogadni, lefegyverezni és legénységüket internálni. Török mértékadó károk továbbra is azon a véleményen vannak, hogy ez a lehetőség, csak egyes esetekben fog bekövetkezni és a Szovjet feketetengeri hajóhada inkább önmagát fogja elsüllyeszteni. Ki legyen az angolul beszarő népek fővezére Az angol—amerikai vonalon nyilvánvaló aggodalommal látják, hogy mint gyöngül úgyszólván percrőlpercre a szovjet szövetséges ereje, amire egész győzelmi reményüket építették. Erre lehet következtetni, hogy állandóan szaporodik azoknak a kombinációknak a száma, amelyek ennek az elképzelt győzelemnek szolgálatában lállanak. Most legújabban, mint a Német TI jelenti Genfből, arról tárgyalnak és vitáznak, hogy vájjon ki legyen az egyesült nemzetek vezérét? Washingtonban pénteken nyilvánosságra hozták Herridgenek, Kanada volt washingtoni követének nyilatkozatát, amely szerint az egyesült nemzetek mindaddig nem győzhetnek, amíg az angolul beszélő népeket nem egyesítik egyetlen fő alatt Ez a vezér csak Roosevelt lehet. Churchillnek, aki a brit birodalmat képviseli, gondolkodás nélkül a szövetségesek vezérévé kellene megtenni. Rooseveltet s Rooseveltnek egy vezérkart kellene rendelkezésre bocsátani, hogy legfelső hadvezéri minőségben tanáccsal lássák el. Rooseveltnek — mondja Herridge — három okból is az angolul beszélő világ vezérévé kell lennie: először »szeméyi hatalma* miatt; másodszor, mert már most vezére a* angolul beszélő nemzetek kétharmadának, végül pedig, mert a »demokrata ellentámadásnak* a nyugati féltekéről kell elindulnia. Az »demokrata főhadiszállás* nem lehet a tűzvonalban, »London pedig — sajnos — már tűzvonalban fekszik.« A magyar hadijelentés A Magyar Távirati Iroda jelenti; 20. számú hadijelentés. A honvédvezérkar főnöke közli: — A honvédhadsereg arcvonalán az ellenség számos támadó vállalkozását visszautasítottuk. Az arcvonal egyik szakaszán magyar és német egységek együttes támadásával egy fontos terepszakaszt elfoglaltunk. Az ellenség páncélos erőkkel támogatott ellentámadását visszavertük. Többszáz foglyot ejtettünk és 9 harckocsit megsemmisítettünk. Légvédelmi tüzérségünk 22 ellenséges repülőgépet lelőtt. Az elhárító harcok során különösen vitézül verekedett a rozsnyói gyalogzászlóalj vitéz Gáli Sándor őrnagy parancsnoksága alatt Megszálló csapataink az arcvonal mögötti területeknek orvlövészektől való megtisztítása során július 1-től szeptember 1-ig a következő veszteségeket szenvedték: hősi halott: 11 tiszt 246 fő legénység, eltűnt 102 fő legénység. Sebesült: 19 tiszt, 416 legénység. Kiegészítő magyar katonai jelentés A honvédvezérkar főnöke ma kiadott 20. számú hadijelentésével kapcsolatosan beavatott katonai helyről még a következő kiegészítő részleteket közölték a Magyar Távirati Irodával. A honvéd hadsereg arcvonalának legnagyobb részén az elmúlt héten általában nyugalom volt és csak helyenként került sor élénkebb harcokra. Ezek főként az ellenség átkelő és felderítő kísérletekből eredtek, melyeket a honvédkötelékek minden esetben visszavertek. A légiharcok Az augusztusi harcokkal kapcsolatosan figyelemreméltó eredményről számolhat be a keleti hadszíntéren működő légvédelmi tüzérségünk is. Ennek ütegei augusztus havában 84, szeptember első hetében pedig 23 ellenséges repülőgépet lőttek le. Honvéd repülőink augusztusi légi harcaikban 11 szovjet gépet semmisítettek meg. A Budapestet bombázó ellenséges kötelékekből egyébként — mondották beavatott katonai körökben — visszatérő útjük alatt négy szovjet gépet lelőttek az arcvonalak mögött működő szövetséges légvédelmi alakulatok.