Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-13 / 207. szám

VolftrnHD 1942. szeptember 15. XVIIievt.201.sz. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Havonta 2.50. neigcflowe T.20 Pi Elkeseredett harcok Sztálingrádnál A honvédvezérkar jelentése az orvlövészhacokban szenve­dett veszteségről • Japán búvárnaszéd elsüllyesztett egy ango csapatszállító hajót Madagaszkár nyugati partján A Német TI katonai levelezője ér­dekes megvilágításba állítja be a sztálingrádi harcot. Hivatkozik a Szovjetunió kétségesen­ katonai helyzetére, amely abban nyilvánul meg, hogy makacs és elkeseredett ellentámadásokkal igyekszik teher­mentesíteni a sztálingrádi arcvona­lat. Ebben a törekvésében mérhe­tetlen áldozatokat kell elviselnie a siker legcsekéyebb eredménye nél­kül. Az ellentámadásoknak egy má­sik tálja a szovjet feltevések szerint­­— írja a Német TI —, hogy lassan fel tudja majd morzsolni az európai harci erőket. Azonban ezek a szá­mí­tások sem váltak be. Az eddigi veszteségek összehasonlítása már most mutatja, hogy, melyik oldalon fog jelentkezni a lemorzsolódás. Katonai körök véleménye szerint ez A szovjet­ hadvezetés stratégiai se­gítséget nyújt a német és szövetsé­ges csapatoknak. Berlinben ugyanis tisztán látják és hangoztatják, hogy nem Sztálingrád többé-kevésbé ko­rai eleste a döntő a mostani csata kimenetelére, hanem az a kérdés, hogy ezeknél a harcoknál mennyi ellenséges erő morzsolódik fel, ille­tőleg morozsolható fel. Ennek a felfogásnak tükrében új megvilágí­tásba kerül a német támadás óva­tos előrevitele Sztálingrádnál. Az offenzíva eddigi mérlege A Nemzetközi Sajtó Tudósító is­­ részletesen foglalkozik a keleti ffront eseményeivel s kiemeli, hogy a sztálingrádi harc az a nagy fel­kiáltójel, amely a nyári nagy déli offenzíva hadászati, hadigazdálko­dási és politikai­­ Célkitűzését jelen­ti. Sztálingrád körül és Sztálingrád városában a világtörténelem egyik legnagyobb döntéséért folyik a harc. Ha a szovjet ellenállásnak, a szovjet h­adászatnak és nem utolsó sorban a szovjet ideológiának ez a bástyája elesik, ha a Volgának ezen a helyén,is a Németbirodalom lobogója leng, akkor elérik a célt, amelyet a Kurszk és Charkov kö­zött megindult német offenzíva kez­detekor a német hadvezetőség kitű­zött: a szovjet front kettészakítá­­sát, a középoroszországi térség és a Kaukázus végleges szétválasztását. Éppen ezért Sztálingrád ostroma több mint az egész háború egyik fe­jezete. A nagy keleti arcvonalon azonban hetek óta sok helyen igen súly­os harcok folynak, amelyek a déli arcvonalon, tomboló küzdelem­hez képest kevesebb figyelmet kel­tettek, de nem kevésbé jlentősek az egész keleti hadjárat szempontjá­ból. Amidőn június 28-án a kurszk— öharkovi vonalon a német támadás megkezdődött és hetekig, sőt hóna­pokig tartó harcokban csaknem ezer kilométer hosszúságban szét­zúzta a szovjet arcvonalat a Don középső folyása és a Kaukázus szo­rosai között, a szovjet csapatok szá­mos hadművelettel igyekeztek fel­tartóztatni az őket fenyegtő ve­szélyt. Ha visszatekintünk a júniu­s 28- ika óta lefolyt harcokra. Csak arra az eredményre juthatunk, hogy a nagymennyiségű hadianyag és a rengeteg hadosztály feláldozása ellenére a szovjetnek nem sikerült egyetlen hadászatilag jelentős had­műveletet sem végrehajtania a kö­zépső arcvonalon és a Finn-öböl kö­zelében levő német állások ellen. Bármilyen erősek is voltak a szov­jet ellentámadásai a különböző sza­kaszokon, siker sehol sem kísérte őket. A középső és északi frontszaka­szon tíz helyen fordultak elő na­­gyobb arányú szovjet ellentámadá­sok. A Volh­ov folyónál, Lenin­­grádnál, a Ladoga-tótól délre, az Ilmen-tó vidékén, Bzsevnél, Vjár­mánál, Kalugánál, Medin környé­kén, az oreli hadszíntéren és vé­gül a voronyezsi hídfőállásnál A szovjet minden támadása meghiú­sult. Sztálingrád jelenlegi helyzetére egyébként mindenél jellemzőbb az, hogy a „Vörös csillag” a szovjet hadsereg hivatalos lapja, felszólít­ja Sztálingrád védőit, hogy a vég­sőkig tartsanak ki. Visszavonulási út nincs többé a városból és a vá­rost minden áron tartani kell és harcolni kell minden Utcáért és minden házért. A fek­etetengeri szovjet flotta sorsa A­ világsajtóban hetek óta feizku­­láló nagy kérdés az, hogy mi lesz a Szovjet feketetengeri hajóhadá­val! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban most az Interis a következő anka­rai tudósítást közli:; — Novorosszijszk­ eleste után mértékadó politikai körök szerint a szovjet feketetervszok­ hajóhadának utolsó órája már nagyo közel van Batum és Pofi kikötője török vé­lemény szerint nem elégséges a ha­jóhad befogadására és a szovjet hajóegységek ellátására és védel­mére. Török felfogás szerint a szov­jet hajóhad egy ideig még a nyilt tengeren tartózkodhat, azonban már most sem képes tengeri háborús te­vékenységre. 1 — A hajóhadnak török kikötők­be történő internálásáról nem foly­tak tárgyalások s nem is történtek lépések ilyen irányban angolszász oldalról. Törökország hivatalos ál­láspontja — Novorosszi­jszk eleste után is — u­gyanaz maradt, ahogyan érdekelt oldalról feltett kérdésre már közölték is. A hajóhadnak a tengerszoroson át a Földközi-ten­gerre való áthaladásáról nem lehet szó. Azokat a szovjet hadihajókat, amelyek török kikötőkben keres­nek menedéket, a nemzetközi szabá­lyoknak megfelelően fogják fogad­ni, lefegyverezni és legénységüket internálni. Török mértékadó károk továbbra is azon a véleményen vannak, hogy ez a lehetőség, csak egyes esetek­ben fog bekövetkezni és a Szovjet feketetengeri hajóhada inkább ön­magát fogja elsüllyeszteni. Ki legyen az angolul beszarő népek fővezére Az angol—amerikai vonalon nyil­vánvaló aggodalommal látják, hogy mint gyöngül úgyszólván percről­­percre a szovjet szövetséges ereje, amire egész győzelmi reményüket építették. Erre lehet következtetni, hogy állandóan szaporodik azoknak a kombinációknak a száma, ame­lyek ennek az elképzelt győzelem­nek szolgálatában lállanak. Most legújabban, mint a Német TI je­lenti Genfből, arról tárgyalnak és vitáznak, hogy vájjon ki legyen az egyesült nemzetek vezérét? Washing­tonban pénteken nyilvánosságra hozták Herridgenek, Kanada volt washingtoni követének nyilatkoza­tát, amely szerint az egyesült nem­zetek mindaddig nem győzhetnek, amíg az angolul beszélő népeket nem egyesítik egyetlen fő alatt Ez a vezér csak Roosevelt lehet. Churc­­h­illnek, aki a brit birodalmat kép­viseli, gondolkodás nélkül a szövet­ségesek vezérévé kellene megtenni. Rooseveltet s Rooseveltnek egy ve­zérkart kellene rendelkezésre bo­csátani, hogy legfelső hadvezéri minőségben tanáccsal lássák el. Rooseveltnek — mondja Herridge — három okból is az angolul be­szélő világ vezérévé kell lennie: elő­ször »szeméyi hatalma* miatt; má­sodszor, mert már most vezére a* angolul beszélő nemzetek kéthar­madának, végül pedig, mert a »de­mokrata ellentámadásnak* a nyu­­­gati féltekéről kell elindulnia. Az »demokrata főhadiszállás* nem lehet a tűzvonalban, »London pedig — sajnos — már tűzvonalban fekszik.« A magyar hadijelentés A Magyar Távirati Iroda jelenti; 20. számú hadijelentés. A honv­édve­­zérkar főnöke közli: — A­ honvédhadsereg arcvonalán az ellenség számos támadó vállalkozá­sát visszautasítottuk. Az arcvonal egyik szakaszán magyar és német egy­ségek együttes támadásával egy fon­tos terepszakaszt elfoglaltunk. Az ellenség páncélos erőkkel tá­mogatott ellentámadását visszavertük. Többszáz foglyot ejtettünk és 9 harc­kocsit megsemmisítettünk. Légvédelmi tüzérségünk 22 ellenséges repülőgépet lelőtt. Az elhárító harcok során kü­lönösen vitézül verekedett a rozsnyói gyalogzászlóalj vitéz Gáli Sándor őr­nagy parancsnoksága alatt Megszálló csapataink az arcvonal mögötti területeknek orvlövészektől­ való megtisztítása során július 1-től szeptember 1-ig a következő vesztesé­geket szenvedték: hősi halott: 11 tiszt 246 fő legénység, eltűnt 102 fő le­génység. Sebesült: 19 tiszt, 416 legény­ség. Kiegészítő ma­gyar katonai jelentés A honvédvezérkar főnöke ma ki­adott 20. számú hadijelentésével kap­csolatosan beavatott katonai­­ helyről még a következő kiegészítő részleteket közölték a Magyar Távirati Irodával. A honvéd hadsereg arcvonalának legnagyobb részén az elmúlt héten ál­talában nyugalom volt és csak helyen­ként került sor élénkebb harcokra. Ezek főként az ellenség átkelő és fel­derítő kísérletekből eredtek, melyeket a honvédkötelékek minden­ esetben visszavertek.­ ­A légiharcok Az augusztusi harcokkal kapcsola­tosan figyelemreméltó eredményről számolhat be a keleti hadszíntéren mű­­ködő légvédelmi tüzérségünk is. Enn­ek ütegei augusztus havában 84, szep­tember első hetében pedig 23 ellensé­ges repülőgépet lőttek le. Honvéd repülőink augusztusi légi harcaikban 11 szovjet gépet semmisí­tettek meg. A Budapestet bombázó ellenséges kötelékekből egyébként — mondották beavatott katonai körökben — vissza­­térő útjük alatt négy szovjet gépet le­lőttek az arcvonalak mögött működő szövetséges légvédelmi alakulatok.

Next