Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-01 / 222. szám

KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP A Ribbentrop-beszéd hatása a selm­ec­es áramokban A politikai megbeszélések anya­gát legnagyobbrészt még mindig Ribbentrop német külügyminiszter a hármas egyezmény évfordulója alkalmából mondott beszéde adja, — jelenti Berlinből Otto von Hey­­debreck. Nagy fontosságot tulajdo­nítanak annak az élénk érdeklődés­nek, amellyel a Wilhelmstrasse ille­tékes körei a beszédnek a semleges külföldön támadt hatását kísérik és különösen a Svájcban és Svédor­szágban keltett kedvező hatást mél­tatják. Ezzel összefüggésben nagy figyelmet ébresztettek a francia saj­tóban megjelent egyes közlemé­nyek, bár ebben az irányban na­gyobb tartózkodás tapasztalható. A francia—amerikai viszony itteni megfigyelő köröknek fi* *yelmét nagymértékben felkeltette több francia lapban megjelent po­ lemikus közlemény olyan küszöbön áló amerikai szándékokkal szem­ben, hogy francia területeket tá más­,­pontok felállítására, helyőrsé­gek berendezésére és hasonló célok­ra akarnak igénybe venni, ami a francia amerikai viszonyban bizo­nyos krízis beálltát jelentené. An­nál feltűnőbb, hogy a berlini illeté­si körök ezektől a francia sajtó­­információktól egyértelműen távol. sem, hogy igen környű feltevés sze­rint ezek a lapok hibás értesülése­ket közöltek. Kijelentik, hogy Berlin magatar­tása változatlan marad ezekkel a jelenségekkel szemben, mert a fran­cia—amerikai kérdésekben már is­mételten előfordult a helyzetnek olyan kiéleződése, hogy krízistől le­hetett tartani, azonban a végső ki­éleződésig nem jutottak és — ahogy ezt kifejezik — a felszín alatt rej­tőző háborús helyzetet mindig vis­­­sza tudták állítani Hogy azonban ilyen sajtókriti­kák mellett a francia hangulat so­káig elleplezhető volna, azt semmi­képpen se lehet mondani. A Wil­helmstrasse illetékes körei azonban kifejezetten elutasítanak minden beható foglalkozást ezzel a kérdés­komplexummal arra nézve, hogy ilyen körülmények között a német együttműködés Franciaországgal végeredményben könnyebbé válhat­nék. Végső összefoglalásban határ­­ozottan kijelentik, hogy Berlin az egész kérdésben megmarad eddigi hallgatása mellett Sztálingrád a Transkontinent Press berlini jelentése szerint amint illetékes ka­tonai helyen kijelentik, a Sztálin­grád északi részében a város birto­káért folyó végső harc fázisába lépett. Sztálingrád el fog esni, je­lentették ki a Wilhelmstrassén, anélkül azonban, hogy meghatáro­zott határidőt adtak volna. A né­met csapatok Sztálingrád északi részében a »Vörös október» munkás­­negyede több utcasorát birtokba vették. Timosenko északi irányb­ól támadó tehermentesítő offenzivája — berlini közlés szerint — csökke­nőben van. Otto von Heydebreck azt jelentet­te Berlinből a Pestnek, hogy berlini megfigyelő körökben nem maradt különös hatás nélkül a hadijelen­­tés hogy elkeseredett haragok után sikerült a német erők betörése Sztálingrád északi városrészeibe. Az érdeklődést elsősorban az ma­gyarázza, hogy napok óta ez az első olyan jelentés, amely a német tó. Hitler Hin­neszedben ismertette a háborús helyzetet és a jövő kilátásait A német haderő a nyári offenzíva során mindenütt elérte kitűzött céljait — További célok: az elfoglalt területek biztosítása és gazdasági kihasználása — A belső front szilárd, Németország a háborúból győzelmesen fog kikerülni Szralingrád északi részében újabb szakaszokat foglaltak el a németek - h­onvédeink bolsevista támadásokat vertek vissza landóan jelzett konkrét adatairól letet tartják­ magukat azzal a kijelentés- marfásokkal a Városban elért és 81-A szerdai nap szenzációja Hitler Adolfnak este 6 órakor a német nemzeti szocialista munkáspárt­­ nagygyűlésén elhangzott beszéde. A nagygyűlést a téli segélyakció meg­indításával kapcsolatban tartották meg. A Führer beszédét valamennyi német rádióállomás közvetítette és este megismételte. Hitler vezér és kancellár beszéde során fontos ki­jelentéseket tett és az egész háború mostani állásáról beszámolt a né­met népnek. Hitler beszéde szerte a világon nagy érdeklődést keltett, annál inkább, mert hiszen Csak né­hány nappal ezelőtt Ribbentrop bi­rodalmi külügyminiszter is megvi­lágította a háromhatalmi egyez­mény államainak helyzetét és a há­ború jövő kilátásait, elhaladásnak tartalmaz rész­kasza kezdődött meg. Ezt a felfogást alátámasztja a ki­egészítő jelentés arról, hogy most már a város túlnyomó része német kézen van. Egyidejűen ugyanezek katonai szakkörök rámutatnak arra, hogy a város kilátásban levő elfoglalásával kapcsolatban most már jelek vannak arra, hogy a har­cok súlypontja a sztálingrádi tér­ségből másfelé tolódik el. Ebben a­z értelmében fordulnak különös ér­deklődéssel a Terek-frontról érker­­ő híradások­ felé. A hadsereg főp­­rancsnokságnak erről kiadott ki­egészítő jelentése szerint ugyanis az ottani német előretörések több tá­madó ékben folynak amelyek — mint a legutóbbi jelentések mond­ják — több helyen térnyerésre ve­zettek. Buenos Airesből jelenti az Interif, hogy a képviselőház több óra hossz­­snat tartó vita után 67 szavazattal 64 ellenében, tehát három szavazat­nyi szótöbbséggel elfogadta a radi­kálisok javaslatát, hogy Argentina szakítsa meg azonnal diplomáciai Mindenesetre a hadseregfőpa­­rancsnokság idevonatkozó jelenté­sének általában nem tulajdonítot­tak eddig olyan nagy fontosságot, mint most az itteni katonai szak­körök részéről történik. Ezek ugyanis a harci tevékenységnek a város északi részébe való áthelyező­désében nemcsak annak bizonyíté­kát látják, hogy a német erőknek­­ ilyen állandó és sorozatos előzeto­ , kapcsolatait a tengelyhatalmakkal. rése végül Sztálingrád teljes elfog­ . Azt a javaslatot, hogy Argentína fár­lalását fogja jelenteni, hanem azt is, hogy ezekkel a harcokkal az ed­digi ház- és utcacsaták utolsó szá­jon el a riói értekezlet javaslatai szerint, 70 szavazattal 59-cel szem­ben szintén elfogadták. Argentina Hitler beszéde Berlin, szeptember Ü0. A berlini­­ Sportpalotában szerd­án este 6 órakor­ lefolyt hatalmas arányú nagygyűlé­sen, amelyen a Führer beszedet m­on­dott, az előkelőségek között ott volt Keitel vezértáborna­gy, Kömmel vezér­tábornagy, az északafrikai ten­gelycsapatok főparancsnoka, akiket a többezer főnyi tömeg viharos üdvöz­léssel fogadott. Dr.­­áöbbels birodalmi minisz­ter a téli segélygyűjtési mozgalomról tartott beszámolójában egyebek között kijelentette, hogy az összes hadszínté­ren a legnagyobb nehézségeken már túljutottak és immár a legnagyobb re­ménységgel eltelve, tekinthetnek a jövőbe. Kitörő ünneplés közben közölte Göbbels, hogy a Führer a főhadiszál­­lásr­ól visszatért Berlinbe, hogy a Sportpalotából, a népgyűléseknek er­ről a hagyományos helyéről beszéljen a német néphez, amely eltökélte, hogy vele együtt hűségesen és az idők meg­próbáltatásaival nem törődve, mene­tel a győzelem felé. A Führer beszéde elején arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy egy éve annak, hogy utoljára erről a helyről szólhatott a német néphez. Ez alatt az idő alatt inkább tettekkel és cselekedetekkel volt elfoglalva. Kü­lönben is amit ma mondani fog, azt a katonák mondják. — Nem tartanám helyesnek _ je­lentette ki a Führer —, hogy m­n, most azzal foglalkozzam, ami ki fog alakulni. Ennél fontosabbnak tartom, hogy azzal foglalkozzunk, amit a je­len pillanatban az­ idő tőlünk megkö­vetel. _ Egy allaufi okmányt kdözni természetesen igen könnyű dolog. Ez az esztelenség különben is csak pár évig marad érvényben, mert a tények kérielhetetlensége egyszerűen félre fogja lökni. Hosszú, hiábavaló eről­ködés után hirtelen felfedezték pár­tunk célkitűzéseit és csodálattal lát­hatjuk, hogy ők most körülbelül azt ígérik a világnak a jövőben, amit na máris megadtunk a német népnek és amiért végeredményben a túlsó oldal­lal háborúba keveredtünk. Ha pedig arról hallok, hogy valaki odaát kije­lenti — azt hiszem. Eden volt, de az ember nem is tudja, hogy ott melyik nulla beszél­t, ők igazán hisznek al­bán, amiről azt állítják, hogy hisznek benne, akkor már sokkal előbb kellett volna emellett hitvallást tenniük. An­­­nyi bizonyos, hogy mi nemcsak hit­tünk valamiben, hanem meg is csele­­kedtük, amiben hittünk. Most pedig az ellenségen a végső győzelem!.., azt hisszük, hogy nekünk ütnünk kell Ebben hiszünk mi és ezt meg is tes­­­szük. Természetesen ezekkel az em­berekkel a hit fogalma körül nem is tudunk vitába bocsátkozni. Aki pél­dául azt hiszi, hogy Dünkirchen a vi­lágtörténelem legnagyobb győzelme volt, vagy hogy mondjuk, egy­ expedí­ció, amely kilenc óra hosszat tartott, egy győzelmes nemzet bémulatra mél­­tó és bátorító megnyilatkozása volt, azzal mi a mi szerény eredményein­­­­ket természetesen össze sem hasonlít­hatjuk, mert hiszen mit is jelenthet­tek ezekkel szemben a mi győzel­meink? I­a például a legutóbbi né­hány hónap alatt előretörésünk a Donhoz, a Don mentén lefelé, végre 1» ^elértük a Volgát, megrohanjuk Szia-

Next