Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-01 / 222. szám

lingrádot — és el is fogjuk foglalni, ebben bizonyosak lehetnek — és mind­ez nekik semmi. Az orosz vas 65—75 százalékát megszerezzük _ és ez megint semmi. Aki ilyenformán hisz­, sohasem fogja megérteni hitünket Mindenesetre a tettekkel szemben vál­tójuk van a jövőre. A második arcvonat _ Azt mondják, hogy a második arcvonal el fog jönni. Ezzel nem aka­rom azt mondani, hogy nem készü­lünk fel mi magunk is a második arc­vonalra. I­a Churchill úr azt mondja hogy most hagyjuk, a németek szo­rongva kérdezzek maguktól, hogy hol és mikor fogjuk megteremteni ezt az arcvonalat, akkor csak azt mondha­tom Churchill­el, hogy eddig meg nem sikerült engem szorongó félelemmel eltöltenie. De ami az önmagunk kér­­dezgetését illeti, azzal igaza van ön­nek, mert ha igazi katonai ellenféllel állanék szemben, körülbelül ki tudnám számítani, hol támad. Ha az ember katonailag agyalágyulttal áll szemben, természetesen nem tudhatja, hogy ho­­támadnak. Hogy várjon Churchill ur ügyesen választotta-e vagy sem azt az első helyet, ahol a második arc­vonalat meg akarják nyitni, etekintet­­ben még Angliában is eltérők a véle­mények. De ettől függetlenül, hogy hol keresi ki legközelebb a második arcvonal helyét, mindenütt szerencsé­ről beszélhet, ha kilenc órán keresztül sikerül a parton maradni*. Tud a le a végzetszerűbb megpróbáltatáson A Führer ezután így folyatta be­szédét: _ Az 1042. év leginkább végzet­­szerű­ megpróbál­tatását az én szemem­ben népünk már átélte. Ez az 19H-ről 1942-re forduló tél volt- Bízvást mond­hatom, hogy ezen a télen a német né­pet és különösen véderejét a Gondvi­selés mérlegre tette. Rosszabb már nem is következhet el számunkra és nem is fog jönni többé. _ Erre az évre nagyon egyszerű programot tűztünk magunk elé­ 1. Minden körülmények között tar­tani azt, amit meg kell tartani, vagyis engedjük a másik felet nekik­kapni ott, ahol mi magunk nem akarunk előbbre menni, hanem vaskézzel ki­tartunk és bevárjuk, ki farad ki ha­marabb.­­ Feltétlenül ott támadunk, ahol a támadásra minden körülmények között szükség van. A cél itt is egészen vi­lágos. Megsemmisíteni » jobb karját a kapitalizmus, » phitokrácia és » bol­­sevizmu­a nemzetközi összeeskü­vésé­­nek. Ennek során van egynéhány cél­kitűzésünk. Legyen szabad ezeket rö­viden felemlítenem­ hogy önöknek, a német népnek tudomására hozzam, m­i teljesítettünk ez alatt a néhány hónap alatt. Elvégzett feladatok — Első célkitűzésünk feketeten­­geri uralkodó állásaink biztosítása és a Krimi-félsziget végleges meg­­tisztogatása volt. Miután ezzel vé­geztünk, úgy láttuk szükségesnek, hogy ez távolítani­ azt a kéevényt, amely a Volk­havnál támadt. Ekkor a következő feladat várt ránk: a Donig való áttörés előkészítése. Eközben az ellenség maga is nagy­szabású támadó célt tűzött, ki maga elé. Át akart tárni­­ Jharkovtól a Dnyeper útjáig, hogy ezáltal egész ági­ arcvQiuxlmkat bezúzza. Önök vés emlékezhetnek rá, h«így ellenségeink milyen lelkesen kí­sérték ezeket a Hadművleteket, ame­lyek három csatában végződtek és orosz ellenfelünk több mint 75 had­osztályának teljes megsemmisítésé­vel fejeződtek be. — Miután sor került saját nagy­szabású támadásunk megnyitására. Céljaink a következők voltak: 1. Elvenni a­z ellenségtől az Utolsó nagy búzatermő vidéket. 2. Elvenni tőle utolsó szenet, amelyet ipari célra használhat. 3. Előretörni az olajforr­ásokig és elvenni tőle azo­kat, illetve legalább is elzárni előle. 4. Tovább támadni az ellenség utol­só és legnagyobb közlekedési út­jának, nevezetesen a Volgának elzá­rásáig. Ez az út el van vágva, még­pedig már hosszabb ideje. Most kü­lönösen a Sztálingrád előtti helyzet az, amelyet szintén lezárunk. Ezál­tal megteremtjük és megerősítjük a reteszt és önök meg lehetnek győ­ződve, hogy nincs senki, aki erről a helyről eltávolítson bennünket. További célok — am­i a további célokat illeti, meg fogják érteni, hogy erről nem beszélhetek, mert olyan célokról van szó, amelyeken ez idő szerint munkálkodunk. Eljön azonban a pillanat, amikor a német nemzet teljes felvilágosítást kap a további célokról. Megmondhatom azonban, hogy további feladatunk gyanánt természetesen magunk elé tűztük ennek az óriási területnek, amelynek urai vagyunk, a megs­zernezését. Ezt az óriási területet biztosítani akarjuk hadviselésünk számára és további értelemben nemcsak népünk élelmezésére, nyersanyagainak biz­tosítására, hanem az egész Európa fenntartása számára. Ellenfeleink táborában vannak már olyanok, akik azt mondják: miért álltak meg hirtelen? Nos, azért, mert óvatosak vagyunk. Mert mindaddig megál­lunk valahol, amíg utánpótlásunkat egészen rendbehozzuk. Az arcvonal mögött megszervezzük a közlekedést és a mezőgadaságot, mert a terüle­tet fel akarjuk tárni. Arról van szó, hogy ennek a gazdasági életnek egy részét átállítjuk­. Amit e téren teljesíthetünk, az valósággal óriás­­nak mondható. • *­­ Ehhez járul még részeinkről szövetségeink további kiépítése. Az élen áll az együttműködés Olasz­országgal, legrégibb szövetsége­sünkkel. Nemcsak egy erővonalon harcolunk együtt, hanem egész sor arcvonalon. Ez mutatja, hogy ellen­feleinknek mindazok a reményei, hogy ezt a szövetséget meg tudják bontani, bárgyunk. Ha ők ma azt mondják, hogy vállaljuk Európa védelmét a bolsevizm­ussal szemben, akkor erre csak ezt válaszolom: Angliának­­ rá lesz ügyelnie, hogy önm­a­gát meg tudja óvni a bolseviz­­m­ustól . Ha valamennyi szövetségesün­ket és azokat, akik oldalunkon har­colnak, a magyarokat, románokat, horvátokat és szlovákokat és főkép­­pepp északon a finneket, továbbá a spanyolokat és a többieket mind öss­zvetjü­k, akkor valóban elmond­hatjuk, hogy és m­a már Európa keresztesháboru ■ Ezekhez jönnek a fegyveres jS­ v önkéntesei és az egyes európai államok kü­nlégiói, Valóban Sureau és, amely itt egy­másra talált. w Amióta legutóbb szólottam Önökhöz, azóta Japán is közénk állt. — Ennek a háborúnak két főbűnöse van és a mögöttük­ álló zsidók. S akkor­ aztán ne nyöszörögjenek és nyafogjanak, ha ennek vége Anglia számára borzasztóbb lesz­, mint az ezelőtti. — A birodalmi gyűlés ülésén, 1939 szeptember 1-én két dolgot jelentet­tem ki. 1. Hogy miután már­ reánk­­kényszerin­tették ezt a háborút­, ben­nünket semmi fegyveres erőhata­lom és az idő sem téríthet el soha, másodszor, hogy a zsidóságot, amely ezt a háborút szította Euró­pa árja népeinek kiirtására, ez a háború fogja kiirtani A Fehér Ház téveszmés lakójának kulisszatolo­­gatói véghez tudták vinni, hogy tényleg egyik népet a másik után belerántották ebbe a háborúba. Csakugyan, ugyanilyen mértékben végigbvonult a világon a zsidóelle­nes hullám is. — Ez a hullám tovább fog terjed­ni. Egyik állam a másik után, amely belépet a háborúba, egy na­pon antiszemita állammá válik. Egykor a zsidók Németországban is nevettek jóslataim felett. Nem tu­dom, vajjon ma is nevetnek-e még, vagy pedig azóta elment a kedvük a nevetéstől. Biztosíthatom őket, hogy mindenütt elmúlik a kedvük a nevetéstől. Ezekkel a jóslataimmal is igazam lesz. A Führer további fejtegetései­­ben hangoztatta, hogy összeomlott Bérsig, szeptember 6l. főparancsnokság( közt): _ A Kaukázus északnyugati ré­szében és a Terek folyótól délre a német és a szövetséges csapatok ke­mény támadó harcokban tovább nyo­multak előre. — Sztálingrádban a város északi részének újabb szakaszait Fohammal elfoglalták. Az ellenség táhorm­ente­­sítő támadásai során 34 páncélost vesztett. — A doni arcvonalon német és olasz csapatok visszaverték a szovjet csapatok több áttörési kísérletét. — Magyar csapatok ellentámadás­sal visszavetettek e­gy ellenséges erő­csoportot.­­ Az északi szakaszon támadó vál­lalkozásaink az ellenség makacs el­lenállása ellenére is eredményre ve­zettek. Ennek során erős német légi kötelékek és horvát harci repülők sú­lyos veszteségeket okoztak a szovjet-egy régi világ és ebbe! a vérrel megszilárdítva a keletkezik. E háborúból győztesként csak az kerül ki, aki egyeségessíg képes összekovácsolni népét. Leh­e­­tetlen, hogy Németországban bárki is azoknak a katonáknak, akik eb­ből a háborúból győzelmesen sza­térnek, más Németországot nyújthasson, mint nemzeti szocia­listát az igazi népközösség eszmé­nyének igazi megvalósítása szelle­mében­ . A belső front — Nem szeretném azonban elmu­lasztani — hangoztatta egyebek kö­zött a Führer —, hogy a fronttal szem­ben az otthonra is rámutassak. Utal­nom kell arra, hogy a német munkás­ság óriásit teljesít. Ha tehát az ott­honnak ma azt mondhatom, teljesen nyugodt lehet, katonáink arcvonala akár keleten, akár nyugaton, északon vagy délen rendíthetetlenül áll, ak­kor ugyanúgy mondhatom az arcvo­nalnak: német katona, te nyugodt le­hetsz, mögötted olyan otthon áll, amely téged sohasem hagy cserben. A Führer így fejezte be beszédét: — Ellenfeleink folytathatják ezt a h­áborút addig, ameddig csak bírják. Ha mi azt mondjuk, hogy megverjük őket, azt meg is tesszük. Hogy ők bennünket valaha is megverhetnének, az lehetetlen és kizárt dolog. A nem­­zetiszocialista Németország és a vele szövetséges államok mind fiatal nem­zetek, mind igazi népek és a népi ál­­lam­ok ebből a háborúból dicsőséges győzelemmel fognak kikerülni. Német hadijelentés A véderőcsapatoknak. Az elmúlt éjjel Arhhan­­gelszket ismét bombáztuk. E támadás jó eredményét kiterjedt tüzek bizonyít­ják. — Szeptember 15-től 28-ig légihar­cokban ölő szovjet repülőgépet lőt­tünk le. Ugyanez­ idő alatt a légihad­erő légvédelmi tüzérsége 131, a szár­­azföldi haderő kötelékei pedig 22 re­pülőgépet lőttek le. Négy ellensége« repülőgépet zsákmányoltunk és továb­bi 17 repülőgépet a földön pusztítot­tunk el úgy, hogy az ellenség összes vesztesége 900 repülőgép. Ugyanez idő alatt a keleti arcvonalon 71 repü­lőgépet vesztettünk. — Az elmúlt éjjel néhány brit bom­bázó repülőgép a Keleti-tenger vidék« fölé szállt. Két repülőgépet lelőttünk. A Német Harci repülőgépek a napi folyamán eredményes mély támadáso­kat intéztek Dél- és Délkeletanglia különböző helységeiben levő katonai célok ellen. Papén németországi t­tja Berlin, szeptember 30. A Német TI jelenti: Illetékes német helyzől közlik, hogy Papen ankarai német nagykövet németországi n fjával kapcsolatban mindenfajta találga­tások merültek fel. Berlini illetéki körökben kijelentették, hogy Papot* Utjának nincs semmiféle politikai színezete. (MTI) Súlyos szörftre­ és pénzbüntetésre ítélték a Délflranyaniszáil Meszerzü árdrágító vezetőit . Újvidék, szeptember 30. Aa újvi­­déki törvényszék pzsepatanácsa szerdán délután 4 órakor hirdetett ítéletet az­ $1*0 Délipagyarországi Árubeszerzési Szövetkezet árdrá­­gítási ügyében. A bíróság Gauss Győzőt és Szőke Káip­ánt tizrend­­beli árdrágu­ási visszaélés bűntetté­ben mondotta ki bűnösnek és ezért ■egyéqként m­ásfél­ vi börtönre, ?Ö— IQ,ooo peng# Végadmét&fe 4$ á-n­épi hivatali és politikai­ itmes&és­­re ítélte, va­gm­ipt 5 évig iUntatta őket a Közszükségleti cikkekkel való kereskedéstől. Nagy Győzőt, a vá­ros­ takarékpénztári volt igazgató­ját, valamint Ka*# Frigyest és Gserpen Bélát« a városi takarék­­pénztár volt igazgatósági tagjai egyenként egyévi fogházra és pepgő pénzbüntetésre ítélték, nemfizetés esetén tízpengőnfeint egynapi fogházra változtathatja át. Ezenkívül valamennyi glitlltet f#­WMM flttff VflfM «Mr tétel megfizetésére k&ete&e « bág.

Next