Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)
1942-12-01 / 273. szám
_______«rw »unternsTonfa ui. Kigettirc i.x P. reff« 1942. december 1. xíiii.íti.2IJ.si. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Minden frontszakaszon megállopäk a szovjet támadásai( A tuniszi határon ekörsharcok folynak — Berlinben a német—francia viszonyt nem látják haladó irányúnak — Reunion sziget francia helyőrsége megadta magát Kemény német és olasz válasz Chnrchill fenyegető beszédére Vasárnap a harctereken nem történt különösebb feljegyzésre méltó esemény, így a politikai világban élénk taglalásra találhatott Churchillnek vasárnap este a londoni rádióban elmondott beszéde. A beszédet lapunk más helyén közöljük, amint az.t a Német Távirati Iroda közreadta, itt most azokkal a kommentárokkal foglalkozunk, amelyeket német és olasz részről fűznek a beszédhez. A Német Távirati Iroda diplomáciai szerkesztője azt írja, hogy az a kép, amelyet a brit miniszterelnök vasárnap elmondott rádióbeszédében vázolt »igazi Churchill-kép«. A fekete és fehér színeknek az az alkalmazása jellemzi, amely a tárgyilagosság látszatát akarja ébreszteni, azonban a sötét alapszíneket nem tudja semmiféle délibáb színekkel elfedni. Churchill kénytelen bevallani, hogy az angoloknak fel kell készülniük, hogy szembenézhessenek »egy komoly és szörnyű év sorscsapásaival«. Beismerte azt is, hogy idáig nem történt semmi, amit jogossá tehetné azt a reményt, hogy a háború hamarosan befejeződik. A katonai helyzetet Churchill igyekezett sokatigérőnek feltüntetni anélkül, hogy el tudta volna vitatni az ellenfélnek, különösen az ellenséges búvárnaszádoknak átütő erejét. Bevallása szerint az egyiptomi támadással és az amerikaiaknak ezt követőleg Francia-Afrikába történt betörésével azt akarták elérni, hogy a német—olasz afrikai sereget harapófogó mozdulattal megsemmisítsék. Ez a cél nem valósult meg úgy, hogy a megjelölt további cél, vagyis az, hogy Északafrikát Ugródeszkául használják fel Európa elleni előretörésre, még kiharcolandó feladat. Kiábrándulása amiatt, hogy nem sikerült egy francia áruló csoport segítségével megszerezni fontos dél-canciaországi támaszpontokat, vagy éppen a francia fiajóhadnak a birtokát. Churchillt dühkitörésre ragadtatta, a tengelybiztosító rendszabályaiért terrortámadásokkal való ádáz fenyegetésre az olasz nép é s vad sértegetésekre a Ibire ellen, abból a módból, ahogyan Churchill 15* olasz, valamint a francia kérdést kezeli, érdekes következéseket lehet vonni a »szövetségesek« katonai plyzetének kilátástalanságára, amelet politikai üzelmekkel akarnak elensúlyozni. Az angol miniszterelnök mindenesetre elég óvatos volt ahhoz, hogy Afrikában küzdő saját tábornokainak nem ajándékozott előre túlságosan sok babért , kézenfekvő okokból a francia afrikai vállakozás vezetését és a vállalkozásért való felelősséget készségesen az Egyesült Államok elnökének engedte át. Beismerte, hogy az angolszász táborban mélyreható nézeteltérések állnak fenn abban a tekintetben, hogyan alakítsák ki a jövőben a világot, nem is beszélve Szovjetoroszország külön óhajairól. A hármas egyezmény hatalmai minden erejüket beleviszik egy olyan vitába, amely több lesz annál, mint amit a brit miniszterelnök akár az Egyesült Államok , különóhajaival szemben elérni óhajt. Éppen ezért Churchillnek azzal az általa is idézett Kipling mondással válaszolnak: »Ne gondolj arra, milyen csalóka kép mind a kettő. Róma Rómában figyelmet keltettek Churchill beszédének egyes kijelentései, elsősorban azok, amelyek Olaszországra vonatkoztak. A beszéd — mondták olasz politikai körökben — nyílt fenyegetéseket tartalmaz Olaszország irányában. Az olasz nép azonban bátor és rendíthetetlen magatartásával megadta a választ Churchill fenyegetőzéseire Churchill fenyegetődzései és felhdásai végeredményben azt bizonyítják, hogy az angolok milyen nagy fontosságot tulajdonítanak Olaszország háborús részvételének és mennyire szeretnék kikapcsolni a háborúból a döntően fontos olasz tényezőt. Ami Churchill becsmérlő kijelentéseit illeti, az olasz nép vezére irányában, azzal kapcsolatban nincs helye polémiának- Háború idején a__sértésekre fegyverrel szokás válaszolni. A háború A nagy offenzíva a keleti arcvonalon lassankint tetőpontjához közeledik. E szavakban foglalták össze a VH- helmstrasse illetékes körei vélekedésüket az ottani helyzetről, majd hozzáfűztése, hogy minden jel amellékezői: Illmv ’ a Szovjet hatalmas erőfeszítéseit, amelyeknek méretei és intenzitása bizonyos meglepetést hoztak, a Kálium és foropec közeli térségben összpontosítja. Német részről úgy látják, hogy ez a gyújtópontja a szovjet hadműveleteinek és nem a sztálingrádi vonal vagy a nagy Don-kanyar. Ha Berlinben hangsúlyozzák is, hogy 3 bolsevisták nem értek el határozott sikert, úgy mégis meglepetést keltett a szovjet nagyarányúnak tervezett Hadászati elgondolása. Az afrikai harctér legérdekesebb eseményeként a Völkischer Beobachter azt jegyzi fel, hogy a német fértifegyvernem Bizertától délre igen eredményesen támadta az angol-amerikai páncélos oszlopokat és több harckocsit megsemmisítettek. Kirenaikában Rommel serege tovább távolodott az alighanem utánpótlási nehézségekkel küzdő britektől. A német—francia viszony ról informált berlini körök rámutatnak arra, hogy Franciaország nemBerlin, november 30. A véderő főparancsnoksága közli: a Keletkaukázusban több szovjet támadás összeomlott és az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. November 27-óta ezekben a védelmi harcokban 60 ellenséges páncélost megsemmisítettünk. Vadászrepülőink 15 ellenséges gépet lőttek le. — A kalmük szteppén gépesített német erők a Szovjet hátsó összekötő vonalai ellen törtek előre és megsemmisítettek szállítóoszlopokat, élelmiszertartalékokat és felmorzsoltak egy szétugrasztott harci csoportot. __A Volga és a Don között földi csapataink szoros együttműködésben az erős légikötelékekkel, ismételten visszaverték az ellenük heves páncélos és gyalogsági támadásait. — Sztálingrádban csak helyi jellegű harci tevékenység volt. Saját ellentámadásaink a nagy Don kanyarulatban sikerrel jártak. A Don középső szakaszán folytattuk eredményes légitámadásainkat a vasúti berendezések ellen és több tehervonatot találatokkal súlyosan megrongáltunk. A keleti arcvonal középső szakaszán, valamint az Ilmen-tó vidékén ismét meghiúsult az ellenség minden támadása. Megsemmisítettünk T35 harckocsit. — Kirenaikában német és olasz csapatok visszaverték ellenséges páncélosok előretöréseit. Éjjel-nappal légitámadásokat intézünk a britek tábori állásai és gépesített erői ellen. — Harci repülőink tuniszi területén bombákkal árasztották el az zetkfid Jogi helyzete a legutóbbi események következtében nem egészen világosan körvonalazható — jelenti Otto von Heydebreck a Hétfői Magyarországban. A Wilhelmstrasse illetékes körei, mondhatni, valami átmeneti helyzetet állapítanak meg, így például Berlin és Vichy között a gazdasági, hadifogoly kicserélési és egyéb kérdésekben a tárgyalások megakadtak. Felhívják a figyelmet itteni jól informált források arra, hogy a tárgyalásoknak ilyen megszakadása egyáltalán nem vág elébe a Németország részéről még mindig készséggel felajánlott német—francia együttműködési munkának. Ennek az együttműködő munkának lehetőségeire vonatkozóan azonban az itteni megfigyelő körök különös érdeklődést fordítanak. A Wilhelmstrasse illetékes körei ugyanekkor kénytelenek azt a kemény megállapítást tenni, hogy az együttműködés irányában való fejlődést nemigen látják haladó irányúnak. Megállapítható, hogy pillanatnyilag Franciaország politikai státusa ingadozó. Ismételten rámutatnak azonban arra, hogy a francia államfő Hitler vezér és kancellár levelére várt válaszának kimaradása további német elhatározásokra lehet befolyással. ellenség oszlopait ,és jelentős veszteségeket okoztak az ellenség, nehézfegyvereinek, járóműveinek és páncélosainak. A megszállt nyugati területek, valamint a Csatorna feletti angol repülőgépet pusztítottunk el. Német vadászok folytatták nappali előretöréseiket Anglia déli partvidéke felett és eredményesen lőttek vasúti berendezéseket . November 15-ike óta — amikor különjelentésben számoltunk be az olasz és német légihaderő, valamint az olasz és német haditengerészet nagy eredményeiről — Afrika északi partjai előtt az amerikai—angol inváziós hajóhad felett az eredmények jelentősen megnövekedtek. — November 7-től 25-ig összesen 165.000 bruttó regisztertonna tartalmú 23 kereskedelmi és szállítóhajót sülyesztettünk el Francia-Észak - afrika kikötőiben és parti vizein. Továbbá olyan súlyosan megrongáltunk 11 kereskedelmi és szállítóhajót, összesen 100.000 tonna tartalommal, hogy ezek minden valószínűség szerint elsüllyedtek. — Az ellenséges hadihajók közül megrongáltunk 2 csatahajót és 3 repülőgép anyahajót, az utóbbiak közül az egyiket súlyosan. — Elpusztítottunk 5 rombolót , kisérőnaszádot, valamint 5 cirkálót. __ Megrongáltunk 28 cirkálót, rombolót és más kisérőhajókat. Ezenkívül az északafrikai part kikötőberendezései ellen úgyszólván naponkinti támadásokkal súlyos rombolásokat és nagy tüzeket okoztunk és ezáltal további értékes utánpótlási anyagokat pusztítottunk el. (MTI) Német hadijelentés