Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-01 / 172. szám

Egy szegedi béna kisleány csodálatos gyógyulása (A Délmagyarország munkatársától) Vészterhes időkben, amikor a lelkek szorongása már-már elviselhetetlen- kinyílik az emberi lélekben egy misztikus virág, amelynek illata vigasztaló és felemelő érzést kelt: a csodavárás virága. Beláthatatlan ereje és hatalma van a hitnek, az Isten mindenhatóságába vetett hitnek, amely csodákra is képes. Ennek a hitnek lángja minden időkben ott izzik az emberi szivek mélyén, de — ilyen a gyarló emberi természet —, akkor vet csak magas lángot, amikor eljön az ítéletidő, a kilátástalan szorongattatás ideje... Súlyos megpróbáltatásokkal teli napjainkban egyre többet beszélnek csodákról. Az utóbbi időben szinte állandó téma egy-egy csodálatos gyógyulás történetének és lefolyásának megvitatása. Többnyire Kaszap István alakja köré fon glóriát egy-egy ilyen csodálatos gyógyulás hite, sírjához ezek zarándokolnak, hogy gyógyulást nyerjenek, vagy vigasztalást valamely lelki fájdalmakra A csodavárás érttése egyre jobban uralkodik a lelkeken és a hit valóban csodákat is művel. Vagy nem csodálatos dolog e az, ha egy gyönge emberi lélek türelmesen és megadóan tudja elviselni a legnagyobb testi, vagy lelki szenvedéseket annak a hitnek erejével, hogy előbbutóbb megszűnnek szenvedései és az Úr csodát tesz az ő hBc kedvéért’ Ilyen «csodálatos gyógyulás t-ról beszélnek már hetek óta Szegeden. Egy anya lelkében bomlott ki a csodavárás virága néhány hónappal ezelőtt és a »csoda« bekövetkezett. Az édesanya egyetlen leánya éveken keresztül feküdt bénán, tehetetlenül. A legnevesebb gyógyintézetekben megfordult és oly sokszor közel volt már a halálhoz, hogy senki sem hitt többé gyógyulásában. Csak az édesanya hitt benne rendületlenül, hitt a csodaválás erejében s abban, hogy a gyermeki szivünk legkisebbjéért is egydát tesz az Ur... fis a leányka egy reggel úgy érezte, hogy szörnyű fájdalomban ujjáwflsztett: felkelés járt... Azóta semmi baja nincsen és akik *átj*k, találkoznak vele s régebben isb>et?ék, amikor tolókocsiban ratta a város utcait, nem akarják elhinni, h fitty « az. Mégis, hinniök kell a tényekben és — vészterhes időkben erre to »’főnyibb a lélek, — csodát emlékeinek. (lobiba meohánus Az ilyen csodálatosnak mondott történetek ismertetése mindig hálás és hasznos dolog. Hasznos arra, akivel megtörtént hasznos azoknak, akik talán hasonló szenvedéseken mennek keresztül és akikkel szintén megtörténhet még, ha hinni tudnak fiskálás a téma mindazok részére, akiknek a mai súlyos időkben látniok kell, hogyan, milyen lelkierővel kell tűrni a szenvedéseket és hogyan kell hinni a szenvedések jobbrafordulásában ... Felkerestük tehát a »csodálatos gyógyulás» hősnőjét, Kiss Ilonkát otthonában, ahol kettesben lakik özvegy édesanyjával. Egyszerű kispolgári lakás, rend és tisztaság mindenütt, amerre tekintünk. A kis othhonon meglátszik, hogy két szorgalmas nő csinositja, teszi kényelmessé önmagának és sok lelményességgel tűnteti el a szegénység nyomait. Mert Kiss Ilonka magára marad édesanyja csak kevés anyagi támogatást élvez és ez a kevés pénz is évek óta Ilonka ápolására ment állandóan. Ilonka édesanyját a napsütéses udvaron kézimunkázva találjuk, halkszavú, szerény, de mimodorn asszony, aki valósággal megijed, amikor megtudja, hogy mi járatban vagyunk. Hiszen mi nem mondtuk el senkinek... — mentegetőzik. — Alig járunk valahová, hogy ne csodálkozzanak a kislányomon. Nem akarunk mi ebből nagy esetet csinálni, hiszen csak hálával tartozunk mindenkinek, aki Ilonkámon az elmúlt évek során segített és legfőképpen az Úristennek, aki megengedte, hogy meggyógyuljon ... " Ilonkát a szobában találjuk. Ebéd után kissé lepihent, mert édesanyja óvja azégrőltető járkálástól. Első pillantásra látjuk, hogy a leányka egészséges. Hullámos barna hajjal keretezett lett arca és szép, fekete szeme csak úgy ragyog a boldogságtól, egészségtől és életörömtől! Fogadásunkra elénk jön és mosolyogva nyújtja a kezét: — Csak véletlen, hogy itthon tetszik találni — mondja kedvesen —, mert sokat járkálok. Nem tudok betelni vele, hogy járhatok! Most jöttem haza a megszállás alatt lévő Bánátból, ahol rokonaimnál töltöttem néhány hetet, úgy fogadtak, mint akit feltámadott! Ilonka édesanyját megkérjük, beszéljen a leányka betegségéről. Intelligens úriasszony, nagyon óvatosan és megfontolva beszél, látszik rajta, hogy nem akar semmiféle »szenzációt« csinálni a dologból. Elmondja, hogy 8 éve lakik Szegeden a kislányával. A volt szerb megszállás alatti Bánátból jöttek annak idején és itt telepdtek le. Ilonka akkor 14 éves volt, szerb középiskolát végzett s itt beiratkozott az alsóvárosi tanítónőképzőbe. — Nagyon nehezen ment először a tanulás, — meséli most Ilonka. — Bár magyar az anyanyelvem, a szerb iskolában elszoktam tőle és — miután magyarul beszélnünk egymás között sem volt szabad —, csak otthon, az édesanyámmal gyakorolhattam az anyanyelvemet. A magyar nyelven való tanulásba nehezen jöttem tehát bele s amikor végre belejöttem úgy, hogy a bizonyítványomban csak 3 kettesem volt, a többi jeles, akkor kezdődött a betegségem ... Most az édesanyja veszi át a szót és halkan folytatja: — Előbb csak bottal járt szegénykém, aztán mankóval és végül teljesen megbénult. Bevittük a belgyógyászati klinikára, itt ápolták 1938-ban néhány hónapig. Szívbelhártyagyulladást állapítottak meg, ami izületi eyulladással járt. Ekkor még tudott ülni és karjait mozgatni tudta. Később azonban valami gerincbetegség lépett fel s akkor féloldalára teljesen megbénult Ez azt jelentette, hogy egyedül a jobb karját tudta használni, ülni nem tudott és lábai, valamint bal karja teljesen érzéketlen volt Állandó láza volt és nagyon sokat szenvedett már kezdetben is* Budapesten — Azt a tanácsot kaptuk, hogy vigyük fel Budapestre — mondja tovább az édesanyja. — 1939—40-ben megjárták a legnevesebb budapesti gyógyintézeteket Horváth Boldizsár és Bakay klinikájn hosszabb ideig feküdt Ilonka majd Budakeszin volt szanatóriumban. Mindenütt megpróbáltak mindent, amit csak az orvostudomány megengedett állapota azonban egyre rosszabbodott. A bénulás egy időben már a légzőszerveit is megtámadta és beszélni sem tudott. Budapesten mér mindenütt lemondtak róla és úgy indultunk el hazafelé. Szegedre, hogy az ufón befejezheti szegénykém szenvedéseit... Csigolyagyulladás, gorlpevelő-gyulladás, agyhártyagyulladás és két ízben ffiddgyulladás lépett fel , bizony a halál igen sokszor járt " közelében. Az édesanya kis büszkeséggel a hangjaim« emlékezik meg arról, hogy Ilonka milyen példás türelemmel viselte szenvedéseit A klinikákon, kórházakban a kedves nővérek és lelkipásztorok mindig a keresztényi türelem mintaképéül állították a többi beteg elé . Még ma is kap leveleket olyan betegtársaitól, akik az ő példáján okulva, türelmesekké váltak s most hálákodnak, hogy ez segítette át őket a betegségen... • — Ilyen fiatal lélek honnan merített ennyi erőt a szenvedések elviseléséhez? Ilonka halkan válaszol: — Sokat imádkoztam. De sohasem azért, hogy meggyógyuljak. Mert biztosan tudtam, hogy meg kell halnom és belenyugodtam Isten akaratába. — A meggyógyulásáért csak én imádkoztam... — meséli az édesanyja. A csodatévő Szűzanyához, árpádházi Boldog Margithoz és Kaszap Istvánhoz. Árpádházi Boldog Margit ereklyéje háromszor 9 napig volt a kislányom betegszobájában. Budapesten a jézustársasági atyák hozták be a kórterembe a kasai vértanuk ereklyéit... Itthon pedig az alsóvárosi kedves nővérekkel együtt imádkoztam Ilonka gyógyulásáért. A nyógyulás Amikor Budapestről hazajöttek, ismét felvették Ilonkát a belgyógyászati klinikára, majd a szegedi idegklinikán is ápolták, mint édesanyja elmondotta. Ez utóbbi intézetben a bénulásnak idegekkel kapcsolatos jelenségeit kutatták, Ilonka édesanyjának elbeszélése szerint. Fel sem lehet sorolni mindazt a szenvedést, ami a fiatal leányt meglátogatta. Arcideg zsábája is volt, ami nagyon fájnál más betegség és egyéb idegekkel kapcsolatos bántalmairól panaszkodott, f is olyan tehetetlen volt szegény, hogy ha tolókocsiba tették,acéltüszőt kellett ráadni, hogy az ülve, egyenesen tartsa. Egyébként csak feküdni tudott, mozdulatlanul. Légzőszervi és nyelvi bénulása itthon javult, de testének bénasága teljes érzéketlenséggel párosult. — Sem szórást, sem égetést, semmit nem éreztem — meséli Ilonka —, teljesen érzéketlen voltam ... — És hogyan következett be a gyógyulás? — Másfél évvel ezelőtt abbahagytunk minden kísérletezést. Hazahoztam a kislányomat — folytatja az édesanyja — és itthon, egyedül ápoltam. Egy ideig járt hozzá a kerületi MABI-orvos, de egy éve elmúlt már, hogy orvos egyáltalán nem látogatta Úgy hittük, most már csak lelki vigasztalásra van szüksége és az egyik jézustársasági atya nagy jósággal és sok lelki vigasszal állott mellettünk. Egy év telt *1i«ys egy reggel... Ilonka veszi át a szót. Szép, fekete szeme ragyog, ahogy lelkesülten meséli: _ Egy reggel, amikor felébredtem, úgy éreztem, hogy a lábam rettentően fájnak Olyan szörnyű fájdalmat éreztem, hogy azt hittem, ezt már én sem tudom elviselni Eddig a lábaim teljesen érzéketlenek voltak s most fájdalom hasogatta mind a kettőt Később a béna balkaromra is átterjedt a fájdalom és két napig rettenetesen szenvedtem.. Aztán másnap este úgy érzem, hogy aanuvani Mo« a » barnát. Felkelt«« aa ágyból «a » Járni kezdtem. Azóta egészéges vagyok, wmmi fájdalmat nem érzek és járok, járok! Kis ideig csönd volt a lesötéttett kis szobában, majd Ilonka édesanyja szólt: — Nem tudom elmondani, mit éreztem, amikor láttam, hogy a kislányom jár. De sokáig bennem volt még a rettegés, hátha csak ideiglenes a gyógyulás, hátha visszaesik és akkor még rosszabb lesz neki elviselni a szenvedéseket!* De hála Istennek, most már hetek, sőt hónapok óta egészséges, nagyszerű étvágya van, jár kel és olyan ,mint a többi egészséges, boldog fiatal lány! — Milyen pályára készül Ilonkát Hogy képzeli el a jövőjét* — tesszük fel az utolsó kérdést — Legnagyobb kedvem az orvosi dolgokhoz volna... __ mondja csöndesen, elgondolkozva. — Szerettem volna elvégezni a laboratóriumi asszisztensnőképző tanfolyamot de ehhez idő kell és nem akarom édesanyámat továbbra annyira igénybe venni Ezért legszívesebben irodába mennék.Hat középiskolám van és most gyorsírást, gépírást tanulok majd. Dolgozni akarok és segíteni édesanyámnak minél előbb! Az anya elárulja még, hogy most is túl sokat dolgozik otthon, ő látja el a kis háztartást s a házimunka meg is erőlteti, mert néhány kilót lefogyott, amióta fent jár. De boldog és boldogok mind a ketten, hogy Ilonka dolgozhat és Isten kegyelméből újra egészséges... Mit mond az orvos ? Az érdekes esettel kapcsolatosan beszélgetést folytattunk az egyik legkiválóbb szegedi belorvossal, aki — a belgyógyászati klinika diagnózisának birtokában — kijelentette, hogy azok a betegségek, amelyek Kiss Ilonka bénulását előidézték (szívbelhártyagyulladás és gerincoszlop megbetergedés, amelynek következtében hosszabb ideig gipszágyban is feküdt), olyan betegségek, amelyek gyógyíthatók. A bajok leküzdéséhez a fiatal szervezetnek hosszabb idő kellett, de mégis csak diadalmaskodott a fiatalság. Ugyancsak beszélgettünk egy ívmért idegorvossal, aki a következőket mondotta: — Vannak olyan lelki jelenségekkel kapcsolatos idegbetegségek, »melyek lelki behatásra egyik napról a másikra meggyógyulnak. Ilyenkor beszélnek csodáról... De hisz nem is az a fontos, hogy csoda történt-e, vagy sem, hanem hogy a beteg, akit elveszettének hittek, meggyógyult... Ilyen csodák — hála Istennek — manapság már igen gyakran történnek, mert az orvostudomány — Isten kegyelméből — halad a maga utján ... CSÍNYT PTROSKA BÚTOR fényezett és festett hálószobák, ebédlők, színes kombinált és konyhabútorok elsőrendű minőségben, olcsó áron. Nagy raktár BLASKOVIC ?-bútorfszlet Dtmr utca S.ur *dsh s uiii mellett. Wtfirtt, hihosíti, elszanait ruháit mostsitesen müsionpolom Szabók figyelmébe! Fordításnál szivarzsebet, gomblyukat nem gépelem és fantalirozom, hanem művésziesen mastoppolom, győződjenek meg munkámról és olcsó áraimról. Szives pártfogást kér NAGY •né, Kolozsvári tér 8. szám