Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-03 / 248. szám
X Szerda/ 1943. november 3.XIX. eil. 248. sz. DtlMAGYAROBSZAG Ata 16 einer Havonta 4.30 P. neigijedevre 12.411 v Közzétettek ä moszkvai értekezlet határozatait A Wilhelmstrasse szerint a moszkvai megegyezés Európa kiszolgáltatását jelenti a bolsevizmusnak . Eden Kairóban tanácskozik Menemendzsoglu török külügyminiszterrel Nrunt-félsziget, a nogail sifeppe és Hilvorog a keleti harcok Középpontjában Amsterdam, november 2.Az angol félhivatalos hírszolgálat hétfőn este közölte a moszkvai értekezletről kiadott hivatalos közleményt, mégipedig azzal a bevezetéssel, hogy ez a szöveg megegyezik azzal, amelyet Londonban fognak nyilvánosságra hozni. A közléshez képest október 19-e és október 30-a között összesen 12 ülést tartottak. A külügyminisztereken kívül a következő államférfiak vettek részt az értekezleten: Az Egyesült Államok részéről W. Averoll Harriman északamerikai nagykövet, John L. Deane vezérőrnagy, Green H. Hackworth, James C. Dunn és más szakértők; Nagybiitannia részéről Sir Archibald C. Kerr nagykövet, Williams Strong, Sir Hastings Ismay altábornagy és más szakértők A Szovjetunió részére Vorosilov tábornagy, Visinszkij, Litvinov külügyi népbiztos, Szergejev kereskedelmi népbiztos, Grizlov vezérőrnagy, a vezérkar tagja, Szalksz külügyi népbiztossági osztályfőnök és más szakértők. A hivatalos közlemény kiemeli, hogy napirendre tűzték mindazokat a kérdéseket, amelyekről a három kormány tárgyalt. E kérdések közül egyesekben végleges állásfoglalásra jutottak; más kérdésekben megbeszélték ugyan az elvi döntést, tüzetesebb tanulmányozás céljából azonban külön bizottságokhoz utalták, vagy pedig diplomáciai úton való elintézés számára tartották fenn; ismét más kérdéseket — mint a közlemény mondja — eszmecsere után tisztáztak. Északamerika, Anglia és a Szovjetunió kormányai — folytatja tovább a közlemény — szoros együttműködésre törekszenek mindazokban a kérdésekben, amelyek a közös háborús erőfeszítéseket érintik. Most történt azonban első ízben, hogy a három kormány külügyminiszterei abban a helyzetben voltak, hogy értekezleten találkoztak. Elsősorban a Németország és szövetségesei elleni háborús rendszabályokat vitatták meg. Végleges katonai műveleteket beszéltek meg, amelyekre nézve döntés történt és amelyeket máris előkészítenek, hogy megvessék alapját a három ország közti legszorosabb katonai együttműködésnek a jövőben. A közlemény ezután közli az északamerikai, brit, szovjet és csunking-kínai kormányok közös nyilatkozatát. Kiemeli, hogy ez a nyilatkozat összhangzásban áll a szövetségesek 1942 január 1-i és későbbi nyilatkozataival, mint például azzal, hogy a tengelyhatalmak ellen az ellenségeskedéseket a »feltétlen fegyverletételig« kell folytatni. A közös nyilatkozat a következőket mondja: 1. A négy kormány közös cselekvését, amely az ellenségeik elleni háború folytatására irányul, továbbra is fenntartják a béke és a biztonság megszervezése és megóvása céljából. 2. A kormányok, amelyek a közös ellenséggel harcban állnak, az ellenség fegyverletételének és leszerelésének minden kérdésben közösen járnak el. 3. Közös rendszabályokat hoznak abból a célból, hogy megakadályozzák az ellenségre rótt feltételek megsértését. A 4. pont hangsúlyozza egy olyan nemzetközi szervezet fontosságát, amely valamennyi békeszerető állam szuverén minőségének elvén alapult és amelynek tagja lehet valamennyi ilyen állam, akár nagy, akár kicsi. Ennek a szervezetnek az a rendeltetése, hogy megóvja a nemzetközi békét és a nemzetközi biztonságot. Az 5. pont értemében a négy kormány az átalános biztonság rendszerének bevezetéséig kölcsönösen kikéri egymás véleményét. Szükség esetén a véleménycserébe a szövetkezett nemzetek más tagjai is bevonhatók. A 6. pont kimondja, hogy a négy kormány az ellenségeskedések befejezése után katonai haderejét nem használja fel más államok területén belül, kivéve a nyilatkozatban felsorolt eseteket és csupán közös megbeszélés után. Végül a 7. pont kimondja, hogy a négy kormány egymással együttműködve általános megállapodást dolgoz ki a háború utáni fegyverkezések szabályozása végett. A közlemény ezután közli az északamerikai, brit és a szovjet külügyminiszterek megállapítását a szövetségeseknek Olaszország irányában követendő politikájáról. Ez a politika »a fasizmus tökéletes megsemmisítésén« nyugszik. Több pont kimondja, hogy az olasz kormány a fasizmus ellenségeinek felvételével demokratikus arculatot fog nyerni, továbbá hogy Olaszországban biztosítani kell a sajtó-, a vélemény- és gyülekezési szabadságot. Valamennyi fasiszta intézményt be kell szüntetni. A fasizmus vezetőit és a fasiszta hadsereg tábornokait ki kell szolgáltatni. A közlemény közli továbbá, hogy a szovjetorosz, az északamerikai és a brit kormány megállapodott abban, hogy »Ausztria 1938. évi bekebelezését érvénytelennek és semmisnek« nyilvánítja és »egy szabad és független Ausztriát« állít fel. »Ausztriát azonban — folytatja a közlemény — emlékeztetik arra, hogy felelősség terheli, amelyet nem tagadhat le, mégpedig az a felelősség, hogy Németország oldalán részt vett a háborúban«. Ausztriát felszólítják azután, hogy »járuljon hozzá feszabadításához». Befejezésül a közlemény közli az értekezleten résztvett nemzetek nyilatkozatát, amely szerint »mindazokat a német tiszteket, közkatonákat és párttagokat«, akik a megszállott területeken állítólag elkövetett »rémtettekért« felelősek, —ideszámítandó a »túszok kivégzése« is — a fegyverszünet után az illető országokba szállítják, hogy ott ítélkezzenek felettük. (MTI) Két európai bizottság Lisszabon, november 2. A moszkvai értekezletről kiadott hivatalos közlemény kiegészítéséül az angol hírszolgálat még a következőket közli: Az értekezlet megállapodott abban, hogy szervezetet állít fel az északamerikai, a brit és a szovjetorosz kormány közötti legszorosabb együttműködésre, különösen tekintettel azoknak a kérdéseknek a vizsgálatára, amelyek a háború tvábbi alakulása során merülnek fel. Az értekezlet ezért elhatározta, hogy egy európai tanácsadó bizottságot állít fel Londonban e kérdések tanulmányozására. Ez a bizottság együttes javaslatokat tesz a három kormánynak. Az értekezlet ugyancsak elhatározta, hogy Olaszország ügyeivel kapcsolatban szintén tanácsadó bizottságot állít fel. Ez a bizottság kezdetben a három kormánynak és a francia nemzeti felszabadítás bizottságának képviselőiből fog állam. Gondoskodás történik arról, hogy a bizottságba később Görögország és Jugoszlávia képviselője is helyet foglaljon. (MTI) arra, A Wilhelmstrasse álláspontja a moszkvai közleménnyel kapcsolatban Berlin, november 2. Illetékes német helyről közült: A Wilhelmstrasse álláspontja a moszkvai nyilatkozattal kapcsolatban abban foglalható össze, hogy a hármasértekezlethez fűzött német várakozásokat a közlemény teljesen megerősítette. A záróközlemény olyan okmány, amely ratifikálja azt a véleményt, hogy Anglia és az Egyesült Államok az erőviszonyok alapján már régen behódolt a Szovjet európai vezetőállása előtt, egyidejűleg ratifikáló okmánya annak, hogy Európát teljesen kiszolgáltatják a bolsevizmusnak. A közlemény berlini megítélés szerint egyúttal a brit és amerikai politika tehetetlenségének és tanácstalanságának bizonyítéka. A részletek tekintetében rámutatnak arra, hogy a világ elképedésére nem említették meg a szovjet törekvések által különösen érintett országokat, hanem csak Ausztriát, amely 1938 óta a birodalommal elszakíthatatlanul egyesült szabad népszavazás útján. Berlinben egészen furcsának mondják, hogy az Atlanti Chartára való hivatkozással egy országra demokrata dogmát akarnak rákényszeríteni, mert ez a legszögesebb ellentétben áll a népek szabad önrendelkezéséről szóló kiáltvánnyal. Berlinben különösen jellegzetesnek tartják arra a szellemre, amely a közleményt áthatja, azt a követelményt, hogy büntessék meg azokat a német tiszteket, akik állítólag lengyel tiszteket öltek meg és azt éppen a calvni tömegsírok miatt teszik. (MTI) Conolly: A moszkvai közlemény cáfolat a különbéke hírekre Washington, november 2. A Rurnénnyel kapcsolatban kijelentette: bapesti Tudósító jelenti: Conollyt hogy ez az eredmény elhallgattatja szenátor, a szenátus külügyi bizott- azokat, akik attól tartottak, hogy sagának elnöke a moszkvai közle- Oroszország különbékét szándéko-*