Délmagyarország, 1944. november (1. évfolyam, 1-10. szám)

1944-11-19 / 1. szám

i„ 1. sz. (XX. 87. sz.) Szeged, 1941 mvember 19, vasárnap Egyes szint ára 40 miér DELMAGYARORSZA A Magyar Nemzeti Fü­ggetlenségi Front lapja Balogh István div Erdei Ferenc Révai József Független Kisgazdapárt Nemzeti Parasztpán Magyar Kommunista Párt Szerkesztőbizottság: Vörös János szózata Vörös János vezérezredes, a honvédség volt vezérkari főnöke, egy héttel ezelőtt intézte szózatát a magyar katonákhoz. Nagyfon­­tosságú közlés ez, megérdemli, hogy — ha elkésve is — közöljük teljes egészében. Vörös János nem akárki. Ve­zérezredes, a honvédség rangidős tábornoka. Azt, amit most vall, nem vallotta még egy félév előtt. Vezérkari főnökké Szombathelyi Ferenc helyébe nevezték ki, már­cius 19-ike után. Mi mindennek kellett történnie egy félesztendő alatt, hogy Vörös János vezérez­redes szemei kinyíljanak! Mi min­dent kellett tapasztalnia Vörös Já­nosnak, hogy ő, aki március 19-ike után még folytatni akarta a német háborút, rájöjjön: a német nem „szövetséges“, hanem ellenség, akivel szembe kell fordulni, ha Magyarország élni akar. Vörös János végigcsinálta az Oroszország elleni háborút. Ré­sze van abban, hogy magyar hon­védek betörtek Oroszországba és német parancsra a Donig nyomul­tak előre. És ugyanaz a magyar tábornok, aki segített a németek­nek Oroszország elleni rablóhad­járatukban, most Oroszország fő­városából, Moszkvából szólítja fel a honvédeket, hogy fordítsák fegyverüket a németek ellen! Ez nem a sors iróniája, hanem az Igazság győzelme! Egy magyar tábornok, íme, az „ellenség“ fő­városában talál menedéket a „szövetségessel“ szemben! Kell-e ennél ékesebb bizonyíték arra, amit a magyar hazafiak mindig hirdettek és ami mellett most Vö­rös János vezérezredes is tanús­kodik, hogy a magyar független­ségnek nem Moszkva, hanem Ber­lin az ellensége. Vörös János vezérezredes szó­zatáról mi azt valljuk: jobb ké­sőn, mint soha! Nincsenek olyan bünök, amiket ne lehetne jóvá­tenni. A német háborúban való részvétel bűnét is jóvá lehet tenni - legalább részben — cselekede­tekkel. Vörös János felszólítása a honvédekhez, hogy fordítsák fegyvereiket a németek­­ ellen, hogy ne engedelmeskedjenek a nyllas­ bitorlóknak: cselekedet. És a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front kezet nyújt azoknak a ma­gyar tábornokoknak, akik — mint vitéz lófő dálnoki Miklós Béla és Vörös János vezérezredesek 3 és fél esztendő keserves tapasztala­tain okulva, végre ráléptek a né­met­ellenes, magyar szabadság­­harc útjára. Az összefogásnak nem akadálya sem, hogy Vörös János a Hor- Vörös vezérezredes felhívása a magyar nemzethez Moszkva. A­ moszkvai rádió 1944 november 1ében az alábbiakat közölte: Vörös János vezérezredesi, a magyar Vezérkar főnöke, a következő felhívással fordult a magyar katonákhoz: — Magyar katonák!! Magyarok­! Testvérek­! A’ jelenlegi súlyos történelmi jelentőségű napokban szükségesnek­ tar­tom, hogy röplapok­ és rádió útján a következőket közöl­jem veletek­: — Noha egész éle­temheti népe­me­t szolgáltam, az áruló Szálasi és bandája a németek parancsára miéigis kiszolgáltat­tak engem­ a német Gristapottakt. Ezért én Horthy kor­mányzó parancsát elvetve szökésre szántam­­ magam­, hogy folytassam a harcot a németek ellen. — Ezidőszerint az orossok f Vcttideg szeretetét övezem!, Cselekedetemért ért t­agam­ teljes egészében vállalom a Felelősséget és h­a fiaimnak!, Vagy családomnak baja lenne, ennek okozói ellen a legsúlyosabb megtorlással fogok élni. — Horthy kormlá­nyzónak a hatalomról­­ való lemondását Hetin törvényes, mert ez,a németek, az SS nyomására tör­tént. Magyarország törvényes államfője volt és az is maradt Mindazok­ a parancsok­­ és rendelkezések, amiket 1944 ok­tóber 16-tól kezdve az ő nevében adtak ki, hamisítások és törvénytelened­ő Katonák!! Az az eskü, a­mit Horthyhnak tettelek, aki 1914 október 15-e­­ óta, letartóztatása előtt rám­ bízta, hogy, a további rendeletek­et kiad­j­ami, az az eskü továbbra is ér­vényben van« .! ! — A németek a nép akarata ellen­ére Véres háMrába hajszoltak­ bennünket és hazánkat pusztító háború szín­terévé tették. A németek barbár módon pusztítják nemzeti Vagyonunkat és amit­­ lehetséges, autókSmfionokkal elhur­colnak­. Hogy hazánkat megmentsük, hogy megtisztítsuk az országot ádáz ellenségünktől, Horthy kormányzó nevében elrendelem 1: 1. ) Csapataink parlamenterek előreküldése után teljes fegyverzettel menjenek át az oroszokhoz. Ott, ahol ez lehe­tetlen, ott szervezetlen, kisebb csapatokban meneteljenek át 2. ) Budapestet ne védelmezzétek, mert ez esetben a Vá­ros romhalmazzá, a lakosság télviz idején hajléktalanná vá­lik és a gyönyörű Duna-h­idja­inkat felrobbantják.­­ ( 3. ) A lakosság ne hagyja, hogy a németek és Szálas­ bandája elhurcolják. Én magam láttam, hogy az oroszok­­által elfoglalt városokban a lakosok ugyanúgy, élnek, m­­nt ezelőtt. 4. ) A k­atonaköteles korban lévők ne hagyják m­agukat elhurcolni, különben elvesznek a haz­a számára. • 5. ) A rendőrség és papság maradjon a helye­n, folytas­sa nyugodtan munkáját, semmi bántódása sem lesz. 6. ) A zsidóü­l­dözések­nek haladéktalanul véget kell vetni — Felhívom a magyar munkásokat és­­ mérnöküket, akadályozzák meg, hogy a németek a gyáraidat és üzemeket elpusztítsák! — Felhívom­ a magyar gazdákat, akadályozzák meg, hogy a németek­ kivigyék az országból a mezőgazdasági ter­mékeket. Az élelmiszereket ássák­ el, az állatokat hajtsák el az erdőbe, különben Magyarországot éhínség lény­egéül — Éljen a szabad, demokratikus Magyarországi Kert 1914 november 5-én. VÖRÖS JÁNOS vezérezredes, a magyar hadsereg vezérkari főnöke­ , thy Miklósra letett eskü nevében szólítja fel a honvédeket fegyve­res harcra az ország német elnyo­mói ellen. Mi nem Horthy Miklós­hoz, hanem a hazához vagyunk és leszünk hűek mindhalálig. De most nincs itt az ideje azon vitatkozni, hogy a nemzethűség vagy a k­or­­mányzóhűség nevében kell-e fegyvert ragadni Hitler ellen! Az a fontos, hogy fegyvert fogjunk! Az a fontos, hogy együtt küzd­jünk! A Magyar Nemzeti Független­ségi Front mindig azt hirdette, hogy a haza megmentésére egy­másra kell találnia a népnek és a hadseregnek. A m­­agyar tisztikar s a magyar demokratikus erők szö­vetségéért szálltunk síkra. Vörös János felhívása bizonyítja, hogy a Függetlenségi Front és a h­on­­védtisztikar, a nép és a hadsereg — végül is — egymásra talál. Egymásra találnak •Erdély népe: II. Károly román uralkodó királyi diktatúrája Erdély magyarsága szá­mára szomorú kisebbségi sorsot, el­nyomatást jelentett. A román fasiz­mus szította a nemzetiségi ellenté­teket, szembeállította egymással Er­dély népeit — így kívánta megaka­dályozni az ott együttélő népek de­mokratikus egységének létrehozását A jogtalanságba sodort és l­ekelt ke­nyerű erdélyi magyarság nagy több­sége az anyaországtól várta megvál­tását, tehát a magyar revizionista politika tömegévé vált. Magyarok és románok — felejtve a történelmileg és földrajzilag rájuk kényszeritett együttélés szükségességét — ellenség­ként éltek egymás mellett.­­A bécsi döntés csak fokozta a nemzeti ellentéteket. Délerdélyben a román fasizmus kényszeritette mene­külésre a magyarokat, Észak­erdély­­ben a bevonuló magyar hitlerbéren« cek űzték Kolozs, Beszterce, Szilágy stb. román népét a határon túlra. A bécsi döntés kettészakította Er­dély testét, kettétört egy történelmi és földrajzi egységet, állandó izzás­ban tartotta az amúgy is kiélezett ro­mán-magyar ellentéteket, így mind­két népet legyengítve és sakkban tartva uralkodott Hitler és az őt szolgáló Bukarest és Budapest fa­sisztáival harcba dobatta Erdély min­den anyagi és személyi javát. A kellészakiloltság négy esztende­­jében azonban — bármennyire is dü­höngött a terror — sem sikerült ki­irtani az erdélyi népek szívéből a békés együttélés vágyát. Felismerték, hogy ennek akadálya a hitleri ura­lom. Már 1941-ben megindultak Észak- és Délerdélyben az antihitlerista egységmozgalmak. A román és ma­gyar demokrácia itt is, ott is egymás­ra talált. Olt Groza Péter, az »Ekések frontjának« vezetője és a­ Kommu­nisták Romániai Pártja — itt a Kant'

Next