Délmagyarország, 1944. november (1. évfolyam, 1-10. szám)
1944-11-19 / 1. szám
i„ 1. sz. (XX. 87. sz.) Szeged, 1941 mvember 19, vasárnap Egyes szint ára 40 miér DELMAGYARORSZA A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja Balogh István div Erdei Ferenc Révai József Független Kisgazdapárt Nemzeti Parasztpán Magyar Kommunista Párt Szerkesztőbizottság: Vörös János szózata Vörös János vezérezredes, a honvédség volt vezérkari főnöke, egy héttel ezelőtt intézte szózatát a magyar katonákhoz. Nagyfontosságú közlés ez, megérdemli, hogy — ha elkésve is — közöljük teljes egészében. Vörös János nem akárki. Vezérezredes, a honvédség rangidős tábornoka. Azt, amit most vall, nem vallotta még egy félév előtt. Vezérkari főnökké Szombathelyi Ferenc helyébe nevezték ki, március 19-ike után. Mi mindennek kellett történnie egy félesztendő alatt, hogy Vörös János vezérezredes szemei kinyíljanak! Mi mindent kellett tapasztalnia Vörös Jánosnak, hogy ő, aki március 19-ike után még folytatni akarta a német háborút, rájöjjön: a német nem „szövetséges“, hanem ellenség, akivel szembe kell fordulni, ha Magyarország élni akar. Vörös János végigcsinálta az Oroszország elleni háborút. Része van abban, hogy magyar honvédek betörtek Oroszországba és német parancsra a Donig nyomultak előre. És ugyanaz a magyar tábornok, aki segített a németeknek Oroszország elleni rablóhadjáratukban, most Oroszország fővárosából, Moszkvából szólítja fel a honvédeket, hogy fordítsák fegyverüket a németek ellen! Ez nem a sors iróniája, hanem az Igazság győzelme! Egy magyar tábornok, íme, az „ellenség“ fővárosában talál menedéket a „szövetségessel“ szemben! Kell-e ennél ékesebb bizonyíték arra, amit a magyar hazafiak mindig hirdettek és ami mellett most Vörös János vezérezredes is tanúskodik, hogy a magyar függetlenségnek nem Moszkva, hanem Berlin az ellensége. Vörös János vezérezredes szózatáról mi azt valljuk: jobb későn, mint soha! Nincsenek olyan bünök, amiket ne lehetne jóvátenni. A német háborúban való részvétel bűnét is jóvá lehet tenni - legalább részben — cselekedetekkel. Vörös János felszólítása a honvédekhez, hogy fordítsák fegyvereiket a németek ellen, hogy ne engedelmeskedjenek a nyllas bitorlóknak: cselekedet. És a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front kezet nyújt azoknak a magyar tábornokoknak, akik — mint vitéz lófő dálnoki Miklós Béla és Vörös János vezérezredesek 3 és fél esztendő keserves tapasztalatain okulva, végre ráléptek a németellenes, magyar szabadságharc útjára. Az összefogásnak nem akadálya sem, hogy Vörös János a Hor- Vörös vezérezredes felhívása a magyar nemzethez Moszkva. A moszkvai rádió 1944 november 1ében az alábbiakat közölte: Vörös János vezérezredesi, a magyar Vezérkar főnöke, a következő felhívással fordult a magyar katonákhoz: — Magyar katonák!! Magyarok! Testvérek! A’ jelenlegi súlyos történelmi jelentőségű napokban szükségesnek tartom, hogy röplapok és rádió útján a következőket közöljem veletek: — Noha egész életemheti népemet szolgáltam, az áruló Szálasi és bandája a németek parancsára miéigis kiszolgáltattak engem a német Gristapottakt. Ezért én Horthy kormányzó parancsát elvetve szökésre szántam magam, hogy folytassam a harcot a németek ellen. — Ezidőszerint az orossok f Vcttideg szeretetét övezem!, Cselekedetemért ért tagam teljes egészében vállalom a Felelősséget és ha fiaimnak!, Vagy családomnak baja lenne, ennek okozói ellen a legsúlyosabb megtorlással fogok élni. — Horthy kormlányzónak a hatalomról való lemondását Hetin törvényes, mert ez,a németek, az SS nyomására történt. Magyarország törvényes államfője volt és az is maradt Mindazok a parancsok és rendelkezések, amiket 1944 október 16-tól kezdve az ő nevében adtak ki, hamisítások és törvénytelenedő Katonák!! Az az eskü, amit Horthyhnak tettelek, aki 1914 október 15-e óta, letartóztatása előtt rám bízta, hogy, a további rendeleteket kiadjami, az az eskü továbbra is érvényben van« .! ! — A németek a nép akarata ellenére Véres háMrába hajszoltak bennünket és hazánkat pusztító háború színterévé tették. A németek barbár módon pusztítják nemzeti Vagyonunkat és amit lehetséges, autókSmfionokkal elhurcolnak. Hogy hazánkat megmentsük, hogy megtisztítsuk az országot ádáz ellenségünktől, Horthy kormányzó nevében elrendelem 1: 1. ) Csapataink parlamenterek előreküldése után teljes fegyverzettel menjenek át az oroszokhoz. Ott, ahol ez lehetetlen, ott szervezetlen, kisebb csapatokban meneteljenek át 2. ) Budapestet ne védelmezzétek, mert ez esetben a Város romhalmazzá, a lakosság télviz idején hajléktalanná válik és a gyönyörű Duna-hidjainkat felrobbantják. ( 3. ) A lakosság ne hagyja, hogy a németek és Szálas bandája elhurcolják. Én magam láttam, hogy az oroszokáltal elfoglalt városokban a lakosok ugyanúgy, élnek, mnt ezelőtt. 4. ) A katonaköteles korban lévők ne hagyják magukat elhurcolni, különben elvesznek a haza számára. • 5. ) A rendőrség és papság maradjon a helyen, folytassa nyugodtan munkáját, semmi bántódása sem lesz. 6. ) A zsidóüldözéseknek haladéktalanul véget kell vetni — Felhívom a magyar munkásokat és mérnöküket, akadályozzák meg, hogy a németek a gyáraidat és üzemeket elpusztítsák! — Felhívom a magyar gazdákat, akadályozzák meg, hogy a németek kivigyék az országból a mezőgazdasági termékeket. Az élelmiszereket ássák el, az állatokat hajtsák el az erdőbe, különben Magyarországot éhínség lényegéül — Éljen a szabad, demokratikus Magyarországi Kert 1914 november 5-én. VÖRÖS JÁNOS vezérezredes, a magyar hadsereg vezérkari főnöke , thy Miklósra letett eskü nevében szólítja fel a honvédeket fegyveres harcra az ország német elnyomói ellen. Mi nem Horthy Miklóshoz, hanem a hazához vagyunk és leszünk hűek mindhalálig. De most nincs itt az ideje azon vitatkozni, hogy a nemzethűség vagy a kormányzóhűség nevében kell-e fegyvert ragadni Hitler ellen! Az a fontos, hogy fegyvert fogjunk! Az a fontos, hogy együtt küzdjünk! A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front mindig azt hirdette, hogy a haza megmentésére egymásra kell találnia a népnek és a hadseregnek. A magyar tisztikar s a magyar demokratikus erők szövetségéért szálltunk síkra. Vörös János felhívása bizonyítja, hogy a Függetlenségi Front és a honvédtisztikar, a nép és a hadsereg — végül is — egymásra talál. Egymásra találnak •Erdély népe: II. Károly román uralkodó királyi diktatúrája Erdély magyarsága számára szomorú kisebbségi sorsot, elnyomatást jelentett. A román fasizmus szította a nemzetiségi ellentéteket, szembeállította egymással Erdély népeit — így kívánta megakadályozni az ott együttélő népek demokratikus egységének létrehozását A jogtalanságba sodort és lekelt kenyerű erdélyi magyarság nagy többsége az anyaországtól várta megváltását, tehát a magyar revizionista politika tömegévé vált. Magyarok és románok — felejtve a történelmileg és földrajzilag rájuk kényszeritett együttélés szükségességét — ellenségként éltek egymás mellett.A bécsi döntés csak fokozta a nemzeti ellentéteket. Délerdélyben a román fasizmus kényszeritette menekülésre a magyarokat, Északerdélyben a bevonuló magyar hitlerbéren« cek űzték Kolozs, Beszterce, Szilágy stb. román népét a határon túlra. A bécsi döntés kettészakította Erdély testét, kettétört egy történelmi és földrajzi egységet, állandó izzásban tartotta az amúgy is kiélezett román-magyar ellentéteket, így mindkét népet legyengítve és sakkban tartva uralkodott Hitler és az őt szolgáló Bukarest és Budapest fasisztáival harcba dobatta Erdély minden anyagi és személyi javát. A kellészakiloltság négy esztendejében azonban — bármennyire is dühöngött a terror — sem sikerült kiirtani az erdélyi népek szívéből a békés együttélés vágyát. Felismerték, hogy ennek akadálya a hitleri uralom. Már 1941-ben megindultak Észak- és Délerdélyben az antihitlerista egységmozgalmak. A román és magyar demokrácia itt is, ott is egymásra talált. Olt Groza Péter, az »Ekések frontjának« vezetője és a Kommunisták Romániai Pártja — itt a Kant'