Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-02 / 26. szám

I. évfolyam it- szám. Szeged, 1915. február 2. péntek ■ [UNK] ... „............ i „■ ................. —son Etlives szánt­ára 39 fillét « DÉLMAGYARORSZÁ­G­­ Magyar N­e­mz­e­t­i I­digerlenyégi Front Lapja Szerkesztőbizottság: Balogh István dr. Erdei Ferenc Révai József Független Kisgazdapárt Nemzeti Parasztpárt Magyar Kommunista Párt Újabb hatalmas áttörés Brandenburgban Az oroszok 130 kilométerre Berlin előtt Vakvágányra? Ez az ország, ez a nép, amely­nek hitványabb árulói sohasem voltak, mint történelmének eb­ben a sötét korszakában, túl minden katasztrófán, megaláz­tatáson, túl a halálos kábulaton is — élni akar. Be akarja töl­teni továbbra is történelmi hi­vatását, amely ázsiai bölcsőjé­­vel több, mint egy évezrede, útnak indította nyugat felé, hogy itt századokon át harcosa legyen a szabadságnak, a füg­getlenségnek és az emberiesség­nek. A súlyos hír, amelynek kór­okozója a szervezetébe erősza­kolt idegen méreg volt, elmúlt. A betegséget legyűrte az életerő. A lábadozó beteg még érzi a gyöngeségét és tudja: ügyelnie kell, hogy elkerülje az újabb fertőzés minden veszedelmét, mert különben visszaesik és akkor soha többé talpra nem állhat. Minden oka meglehet az ag­godalomra. A mérgező bacillu­­sok itt kavarognak körülötte, lesik az alkalmat,­­hogy megin­dítsák ellene az újabb rohamot. Itt ólálkodnak ezek az alatto­mos kórokozók körülöttünk, lépten-nyomon észlelhetjük je­lenlétüket, ha nem fertőtlenít­jük idejében és a legradikáli­sabb szerekkel a levegőnket, — talán az egyetlent, amit még nem raboltak el tőlünk — kö­nyörtelenül elpusztulunk. A magyar nép életmozdonya indulásra készen áll. De a vál­tók körül fasiszta banditák ólál­kodnak, a germán nácizmus mindenre elszánt bérencei, hogy hamis váltóállítással ismét vak vágányra tereljék az induló vonatot. Holtvágányra, amely a biztos pusztulásba vezetne. A módszer nem új. Kipróbál­ták és sikerrel alkalmazták már számtalanszor. Üres jelszavak­kal akarják elterelni a fölesz­mélt nemzet figyelmét a maga életproblémáiról. Hazug prob­lémák röppentyűit eregetik a lassan világosodó ég felé, kive­tik ravasz horgaikat a tervsze­rűen fölzavart vizekbe és ráag­gatják álnok csalétküket, közte a zsidókérdést. Titkos suttogó antiszemita propaganda kezdő­dött ismét. Gondolják, a régi recept most is beválik, a halá­los méreggel átitatott csalétek horogra csábítja újból a ma­gyar népet. Hát nézzünk szembe a „zsidó- kérdés“ kérdésével. Huszonöt év óta mérgezi vele tervszerűen a reakci­ó és a fasiszta propagan­­da a magyar életet, amely elju­tott miatta egészen a halál kü­szöbein. A nagy orosz offenzíva most a huszadik napja tart. Ezen idő alatt a Vörös Hadsereg megsem­misítő csapásokat mért ellenfe­lére és három különböző pon­ton lépte át Németország hatá­rát, vagy amint a Pravda írja, „három nagy résen át nyomult be a fasiszta fenevad barlang­jába“ Keletporoszország keleti és déli részén, Brandenburg- Pomeránia területén és Szilé­ziában. Minden támadási olda­lon már mélyen bentjárnak az orosz csapatok német földön és igy most már a németek nem nagyon merik alkalmazni velük szemben eddigi visszavo­nulási taktikájuk leghatásosabb védekezési eljárását, a „felper­eseit föld" módszerét. Igaz, hogy erre az eljárásra a gyors orosz rajtaütő támadások­­ nem is adtak sok alkalmat, hiszen egyre több tudósítás számol be arról, hogy a legnagyobb váro­sok teljes sértetlenségben jutot­tak az oroszok kezére. Gleiwitz és Ilindenburg például a bra­vúros megrohamozás után tel­jesen ép állapotban került a szovjet csapatok birtokába, az Földet követelnek a nincste­len zsellérek milliói és követe­lésük elől már kitérni nem le­het? A zsidó birtokok elkonfis­­kálásával még megmenthetők a feudális tiz—százezer holdak! A javak igazságosabb és méltá­­nyosabb megosztását követelik az éhező munkanélküli töme­gek? El kell venni a zsidóktól a gyárakat, vállalatokat, üzlete­ket, ki kell hajigálni állásaikból és íme: megmenekült a kapita­lista nagytőke is, a maga sáp­jából nem kell leadnia semmit sem. Hogy nem jut igy minden nincstelen zsellérnek föld, hogy az elkobzott zsidó birtokok ja­vát vitézi főtörzskapitányok és egyéb közéleti kiválóságok kap­ták; hogy nem jut vezérigazga­tói állás, üzlet, gyár, részvény­­paket, bérpalota minden elége­detlennek és akinek jut, az tör­ténetesen az államtitkár úr só­gorának unokaöccse ? Mellékes! Akiknek jut, azok majd rendít­hetetlen bérencei lesznek a „re­zsimnek“ és fékentartják azo­kat, akiknek jutott. A „zsidókérdésének ez volt az anyagi és az erkölcsi tar­talma a belpazitikában. A kül­üzemek annyira sértetlenek ma­radtak, hogy a nagy hadigyá­rak és közüzemek máris az orosz hadsereg szükséglete szá­mára termelnek tovább. A vil­lanyáram szolgáltatás egy pilla­natig sem szünetelt és a tele­fonközpontok is zavartalanul tovább működnek. Az állomá­sokon még ott álltak a füstölgő lokomotivok a megrakott sze­relvények élén. Az élet teljesen normális mederben folyik to­vább mindenütt, a különbség csak az, hogy az óriási üzemek most már a Vörös Hadsereg részére dolgoznak és ezzel ha­talmas utat és sok időt takarí­tanak meg az orosz utánpótlás részére. A legújabb jelentések szerint újabb támadás zúdul most a né­met védelemre Brandenburg­ban, ahol Zsukov csapatai 80 kilométer szélességű arcvona­lon csaknem 40 kilométer mély­ségben újabb áttöréssel szag­gatták szét az egyébként is meg­rozzant német védelmet és el­foglalták Landsberg városát, amely Brandenburg egyik me­zőgazdasági ipari központja és politikában pedig az, hogy ha­lálos szakadékba ráncigálhas­­sák vele az élettérré degradált országot, hogy eltakarják vele, a nemlétezővel a véres való­ságként létező — németkérdést. Zsidókérdés nincs sem pozi­tív — és ezt is tudomásul kell végre vennünk — negatív vo­natkozásban sem. Régi a meg­állapítás, hogy „az antiszemi­tizmus a buták szocializmusa“, viszont igaz az is, hogy a filo­­szemitizmus meg a buták hu­manizmusa. Ne tévesszen meg senkit a suttogó propaganda, amely azt adja szájról szájra, hogy néhány volt munkaszol­­gálatos, aki Szegeden várja az otthonába vezető út megnyi­tását, a várakozás idejét valu­tázásra, üzérkedésre használja fel. Az igazi demokrácia ezeket éppen úgy parazitáknak minő­síti, mint a többieket, akik nem viselték a sárga csillagot, de hasonlóképpen kívánják kihasz­nálni a nemzetre szakadt nyo­morúságot. Paraziták ezek, bul­larablók, származásukra való tekintet nélkül valamennyien, és eszerint is kell elbánni ve­lük. De az is igaz, hogy az már veszedelmesen közel feiek­szik az oderai Frankfurthoz, ha ugyancsak közel van Stettinhez is. Ez az értékes város elfoglalása után az oroszok már 131 kilo­méterre közelítették meg Ber­lint, amit most már ebben a tempóban akár egy hét alatt el is érhetnek, tekintve különösen azt, hogy a sorozatos áttörések után nyilvánvalóan könnyebb az összekuszált védelem közt az előretörés. De újabb jelentős sikereket jelentenek K­elet-Poroszország­ ból is, ahol Marienwerder és egy sor más kisebb-nagyobb város jutott az oroszok kezére. Nagy figyelmet érdemel az a hadmozdulat is, amelyet Dan­zig délről való megkerülésével hajtottak végre Rokosovszki csa­patai, egyre nagyobb vidékeket fenyegetvén ezáltal a teljes el­vágás veszélyével. A németek, akiket az utóbbi két év hadiszerencséje nem túl­ságosan kényeztetett el, most aztán csőstül kapják a folyton súlyosabbá váló harctéri híre­ket. Most már nincs sehol sem­mi vigasztaló körülmény, csupa ilyen parazitáskodásra jogcímet semmi sem adhat senkinek. A pillanatnyi ínség éppen úgy nem, mint az évekig teljesített munkaszolgálat, vagy a hóna­pokig viselt sárga folt. A demokrata társadalom nem ismer zsidót, de nem ismer ár­ját sem. Csak embert ismer és egyéni értékét aszerint állapítja meg, hogy milyen mértékben teljesíti a közösséggel szemben fennálló kötelességét. Azok tehát, akik ismét anti­szemita jelszavakkal akarják megmérgezni a magyar életet, ú­jbb nemzetgyilkosságra, újabb hazaárulásra szövetkeztek. Föl­bérelt banditái a fasizmusnak, alattomos kórokozók, akik gyil­kos­­ mérgükkel végérvényesen el akarják pusztítani a lába­dozó magyar életet. Hamis vál­tókezelők, akik a rettenetes ka­rambol után vakvágányra sze­retnék ismét irányítani a ma­gyarság indulásra készülő élet mozdonyát. Ha élni akar ez a csúful el­árult és aljas módon kifosztot nép, nem ismerhet, nem gyako­rolhat sem kíméletet, sem kö­­nyörületet irántuk. ím)

Next