Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-01 / 48. szám

lI. évfolyam 48. szám. Szeged, március 1, csütörtök______Egyes szám ára 13 fillér. Balogh István dr. PO&ellen Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzeti Parantpárt Révai József (Hagrer Koromandla Pfrl A demokrácia értelmezése körül sok a zavar. Ma persze mindenki „demo­krata“; gyakori a vörös kar­szalag, a sarló és kalapácsos jelvény, az ötágú vörös csillag gomblyukakban. Mindenki párt­ba és szakszervezetekbe tömörül és mindenkinek demokrata múltja van. Ezek a demokráciát akként értelmezik, hogy a de­mokrata jelzővel ellátott párt­ban vagy szervezetben folytat­ják ott, ahol a felszabadulás előtt abbahagyták a pozíciókért való könyöklést, csak a letege­zett barátok körét szélesítik ki. A „demokratáknak“ ez a ré­tege tudatos szerepet vállalt: a demokratikus pártokon és szer­vezeteken belüli rombolás sze­repét. Ezek a „demokraták" a magyar reakció undok ágen­sei, akiknek az a feladatuk, hogy demagógiával, álradika­lizmussal, mindenkinél többet ígéréssel a szervezetek élére ke­rüljenek és ezeket a reakció táborába hajtsák. Ezek a ma­gyar demokráciát gyengének, folcsaphatónak tartják. Le kell őket lepleznünk, meg kell őket bélyegeznünk, lehetetlenné kell tennünk az ilyen emberek köz­életi szereplését. Ezek a „demokraták“ most legfőbb gondjuknak természete­sen azt tekintik, hogy a közélet megtisztításának munkáját aka­dályozzák: a népbíróságok szük­ségtelenségét hirdetik és töme­gével ostromolják a rendőrsé­get, ha az egy-egy gazembert letartóztat. Ezek a­­ demokraták a demokráciát úgy értelmezik, hogy letartóztatott ismerőseik és talán barátaik bűneivel szemben csodálatos megértést tanúsítanak és kötelességüknek tartják in­terveniálni és úton-útfélen a rendőrség túlzott erélyét han­goztatni. Szegeden is mindennapi eset, hogy ezek a „demokr­aták“ vé­dőkké, kijárókká válnak és os­tromolják a rendőrséget, ha az egy-egy fasiszta bitangot az őt megillető helyre csuk be. Jó lenne, ha Szeged rend­őrsége minden ilyen esetben jegyzőkönyvet is venne fel a közbenjárók vallomásairól, vagy csak írásban fogadná el a mentőexpedíciók kívánságait. De ugyanakkor megmagyarázná a közbenjáró „demokratáknak“, hogy a szegedi rendőrség meg­lepően és érthetetlenül eddig csak 202 embert tart letartózta­tásban Szegeden, ahol pedig en­nél jóval nagyobb számban találhatók még ma is lakat alá valók. Ha akad a közbenjárók kö­zött egy-két jóhiszemű is, azok­nak meg kell magyaráznunk. A keleti harctéren továbbra is a németek keletporoszországi kitörési kísérletei állnak a ha­dijelentések előterében. A né­meteknek ez a makacs és min­den áldozatra tekintet nélküli próbálkozása érthető, hiszen az oroszok itt nem kevesebb, mint 34 német hadosztályt vágtak el és fenyegetnek a teljes megsem­misítéssel. Az orosz csapatok azonban olyan szilárd acélgyű­­rűt kovácsoltak a bezárt német seregek köré, hogy azoknak minden kísérlete csak újabb súlyos áldozatokkal fokozza az egyébként is nagy német vesz­teségeket. Eközben pedig Zsukov és Ko­­nyev tábornagyok haderői az Odera mentén egyre szélesedő arcvonalakon készülnek fel a Berlin elleni nagy tavaszi ro­hamra, amint azt maguk a né­met jelentések is sejttetik az erős járőrtevékenységek és az Odera feletti állandó légiharcok hangsúlyozásával. A német hadvezetőség alig három hete még nagy hangon kérkedett azzal, hogy az oderai vonal tökéletessen biztos védel­met nyújt és hogy Boroszló hozzáférhetetlen Az Odera vo­nalára visszavonuló német csa­patok parancsnokságai kiáltvá­nyokon nyugtatták a lakosságot azzal, hogy csak bátran menje­nek nyugat felé, mert Boroszló a birodalom megdönthetetlen bástyája lesz. „Most mit szól va­jon a német lakosság a hadvezetőség ígéretéhez — kérdi az Iszvesztija - amikor Boroszló városa Hitlerék biz­tatása ellenére mégiscsak harctér lett? Hogy a német nép­nek mi a véleménye a helyzet­ről, arra maga a náci SS lapja, a Schwarze Korps vezércikke adja meg a választ. A lap lep­lezetlenül panaszolja, hogy ab­ban az arányban növekszik a hogy Szegeden erős nyilas te­vékenység folyik, hogy az or­szág területén különböző ele­mek próbálják elszabotálni a kormány intézkedéseit, hogy szervezkedik a reakció, hogy m­­eg akarják fojtani a fiatal magyar demokráciát. Meg kell német nép belső ellenségnek száma és nyílt kútmérgezők tá­bora, amely arányban a német hadvezetés „magasabb hadászati okokból" kénytelen a területe­ket feláldozni. „Egyre nyíltab­ban és nyíltabban halljuk a szót — írja a lap —, minek foly­tatni a küzdelmet és minek kín­lódni?" A nyugati arcvonalon a szö­vetségek offenzívája most már egyre szélesebb arányokban bontakozik ki. A felsorakozott hét szövetséges hadseregből 11 nappal ezelőtt az offenzíva megindulásakor előbb csak két hadsereg indult támadásra, az első kanadai és a harmadik brit hadsereg. Ezekhez a támadó seregekhez most három napja újabb két sereg, az 1. és a 9. amerikai hadsereg támadása is velük értetnünk, hogy a demo­krácia csak egyféleképen értel­mezhető , könyörtelen harc a reakció kiirtásáért. Meg kell érteniök, hogy a nemzet egészé­vel szembeni bűn ma az enge­dékenység, a demokrácia hátba­támadása a megbocsátás át­csatlakozott. Ez a négy sereg most a nyugati front északi szárnyától Nimwegentől le egész Saarburgig előnyomuló­­ban van a Rajna felé. A támadó négy hadsereg az utolsó 24 óra alatt igen nagy eredményeket ért el, 1> kilo­méterre áll Kölntől és 25 kilo­méterre Düsseldorftól. A két amerikai hadsereg harapófogó­ként készül tehát összeroppan­­tani Köln védelmét. A Times nagy cikket szentel az új szö­vetséges offenzivának és hang­súlyozza, hogy „az uj rajnai csata egyre nagyobb lendülettel fejlődik a háború egyik legje­lentősebb haditényévé. A part­­raszállás óta ilyen nagyjelen­tőségű harcot még nem vívtunk, mint most, ezt a végső harcot a Rajnáért humanizmusa. Jogos hát az igazi, a harcos magyar demokráciának az a követelése, hogy utaltassanak igazolás, bíróság elé azok is, akik felelőtlenül, igazolt bűnö­sök tértékében közbenjár­ó•­ me­­részkean* (S*.) Hatalmas arányokban bontakozik ki a szövetségesek nyugati oüenzívája Véresen összeomlott német kitörési kisérletek Keletporoszorszá­gban Az orosz csapatok Stettin előtt Moszkva, február 28. A TASS iroda jelenti: Keletporosz­országban a bekerített német csapatok továbbra is heves har­cokat folytatnak a szovjet csa­patok gyűrűjéből való kitörésre. A harcok különösen Königs­­bergtől északnyugatra és dél­nyugatra voltak ic­en hevesek és az ellenségre nézve súlyosan veszteségteljesek. Nagyerejű né­met kötelékek erős páncélos támogatással ismételten ro­hamra indultak az orosz vona­lak ellen, azonban a szovjet tüzérség minden rohamot már csirájában szétvert és nagy pusztítást végzett a támadók soraiban. Igen heves harcok folynak a Kurisches-Haff föld­nyelven is, ahol a németek vesz­teségei szintén súlyosak. Königsbergtől délnyugatra a szovjet csapatok az ellenség ke­mény ellenállása ellenére is biz­tosan hatoltak előre és számos helységet elfoglaltak. A harcok során több mint 2000 német el­esett, 70 tank elpusztult. Pomerániában az előnyomuló szovjet csapatok 20 kilométer­re közelítették meg Stellint. Breslauban fokozódik az utcai harcok hevessége. A szovjet csa­patok a háztömbök újabb sorát foglalták el, a német helyőrség védelmét fokozatosan felmor­zsolják, e harcok során több mint­­ 100­0 német esett el. Különösen heves harcok foly­tak a Hindenburg-tér birto­káért. A téren elsáncolt ellen­séget az oroszok három oldal­ról is támadták. A németeket harapófogóba szorították, majd kemény harcok eredménye­képpen elfoglalták a teret. Más szovjet csapatok a villamos kocsiparkot foglalták el. Több mint ezer ellenséges katonát és tisztet elpusztítottak a szov­jet csapatok egy nap alatt. Hat xasiaBMamvh wuujumsa

Next