Délmagyarország, 1945. május (2. évfolyam, 97-121. szám)

1945-05-01 / 97. szám

II. évfolyam 61. szám, Szeged, 194S. május 1. kedd Egyes szám an fillér Két szabadságrhónapja van a­­ magyarságnak, az egyiket — már­ Jfciust — Petőfi Sándor, a másikat •— májust — Ady Endre véste­­ bele a nemzet öntudatába.­­( Május 1. munkás ünnep volt min­­d­ig, az ma is« de h­a eddig nem« akkor ma végre nyilvánvaló« hogy jó munkásság­­ ünnepe a nemzet ün­nepe is, a munkásság harcai a­­ nemzet ügyét szolgálják. A magyar­­ munkásság az idén nemcsak azt ünnepli, hogy 25 esztendő­s a resásív után újra szabadon tarthat májusi­­ seregszemlét, hanem­ ünneplli azt is, hogy az ország újra szabad­­ és­ független. A munkásság nemzet­közi szolidaritása a Szovjetunión Anglia és Amerika dolg­ozói «s egy­beolvad a nemzet hálájával a sza­­­badságszerető nemzetek*, elsősor­ban Oroszország iránt,­ melynek Ij Vörös Hadserege meghozta Ma­gyarország számára is a felsza­badulást. ~ "­­­­ Május 1-je a munkásegység stílise jegyében áll: a munkástömegek­­ felvonulását a Magyar Komm­anys­­ító Párt, a Szociáldemokrata Párt­­ és a Szakszervezeti Tanács k­öaö­­­sen rendezik. De ne gondolja sen­ki, hogy a m­unkásegységfronttal i gyengül, vágy,­ akárcsak meg is la­zsul a nemzeti egységfront. Ellen­kezőleg! Nem hiába hangsúlyozza /jó két munkáspárt és­­ a szakszerve­zetek közös kiáltványa, hogy:­­»A­­ Zárt sorokban menetelő mun­kás­­­ságot követni fogja az egész dol­­­gozó nép!« Nem véletlenül emeli­­ ki, hogy: »A magyar munkásság lés parasztság .szövetsége az alapja fia nemzeti egységnek, a Magyar­­ Nemzeti Függetlemségi Front szi­lárdságának.« Munkásegyság és munkás-paraszt szövetség« a mun­káspártok közös frontja és a Ma­­­­gyar Nemzeti Függetlenségi Front­ban egyesült demokratikus pártok közös frontja: egyazon éremnek í két oldala 1 A magyar munkásságot nem kü­llőn osztálygondok, hanem az or­szág gondjai gyötrik. Az idei má­­­jus nemcsak a felszabadulás fö­lötti öröm májusa, hanem a rom­­badőlt ország újjáépítéséért vállalt felelősségnek májusa is. A ma­gyar munkásosztály nem hátra­néz, hanem előre és tudja, hogy göröngyös ú| "áll előttünk, hogy az országot újjáépíteni csak ve­ri Lökés munkával, súlyos áldoza­tokkal, kemény fegyelemmel le­h­et A munkásosztály az idei má­­jju­s elsején ünnepélyesen,kijelenti, í­igy vállalja a munkát, az áldo­zatokat, a figyelm­et. Az apsaígj életének’ homlokteré­­b­en a gazdasági ujjáépit.fáa IcIa all a­­ Sí 5­ llnak. A m­ájusi ünnepen, is a seíurikH mfankás hétközimpekrai kod gov.dtűocnk, öijá kell órtfe­­nsfiak az orsjjíg »adult k’őzsil!•> ríSsi MldKöfát, ffiditanfi az écrtőipart* a bcomlofik nvqfr séiíüil ápüfeifik. tatarozását, kija­­■*ttásáf,..-n?«sr fce?E­ iaiMVni a gaattesec# ggp­­ás seerszám ipart, hogy nítigs sugtítsürk a paraszti me­­zőgazddaságot; ezeknek a felada­­doknak a megoldása*» kell ma összpontosítani a nerazdf. nSozsea ■ crcjifc, aa orszífá niíua$n Sekső erőforrás ®. Bcfsü crdforrásit — ezen’ van a hangjuk Aki­­ azt hiszi, hogy majd a kúlföld megsegít bennün­ket és leveszi vádunkról az újjá­építés terhét — ábrándokat kerget, helytelenül orientálja a nemzetet, tétlenségre csábít. Elvben senki nincs és nem is lehet a külföldi segítség, például külföldi kölcsön felvétele ellen. De mindez a leg­jobb esetben is a jövő zenéje, már pedig sürgős feladatok azon­nali megoldásáról van szó. Kül­földi segítséget is csak akkor kap­hatunk, ha előbb magunk segítünk magunkon. Csak az életrevalókat segítik meg idegenből, életrevaló­ságunkat pedig csak önön­ mun­­kánkkrli Ifzonyf taartjuk. Vannak,­­akik meg akarnak fu­tamodni az újjáépítés feladatai elől A m­akor reakció, amely csa­tát vesztett, de a reváns reményét nem adta fel, abban bízik, hogy a magyar­ demokrácia nem fogja megoldani tudni az ország előtt álló gazdasági feladatokat, ő is azt vallja, amit mi: az újjáépítés feladataink megoldásával áll vagy bukik a magyar demokrácia. De a reakció azt reméli, hogy bukik. Meg kell mutatni, hogy reményei csalóka remények. De ezt nem sza­vakkal, hanem tettekkel kell meg­mutatni. A reakció elleni harc fő frontja ma a gazdasági újjáépítés frontja. Minden kijavított mozdony, min­den új vasúti kocsi, helyreállított távíróvezeték, üzembehelyezett vil­lanytelep, minden hold felszántott és bevetett szántóföld, csapás a reakcióra. Ezeket a csapásokat kell ma szaporítani. Munkával kell letörni a reakciósok szabo­tázsát. Erre tesz fogadalmat május 1-én a magyar dolgozó nép. Munkára, áldozatra, fegyelemre! De megköveteli azt is, hogy az újjáépítés munkáját ne zavarja senki! Nem lehet jókedvvel dol­­gozni, hittel nélkülözni, nem le­het örömmel áldozni a magyar jövőért, ha tartani kell attól, hogy­ az ellenség — miközben a né­p dolgozik — összeszedi erőit és hát­­ratámadja az ország ujjáépítésén fáradozókat Már pedig ettől tar­tani kell! Az országvesztő rend­szer gyalázatban összeomlott, de ki merné állítani, hogy embereit már maradéktalanul eltávolítottuk a nemzet életéből, ügyeinek ve­zetésétől? Ki ne látná, hogy tuz utolsó hetekben nemcsak a mai gyar demokrácia tört előre, ha­nem a reakció is. Tudni kell, hogy minél nagyobb sikereket ég el a nép, annál elk­eseredette­n dühösebb lesz a reakció ellenál­lása. 1 ■ Az újjáépítés munkáját tehát egybe kell kapcsolni a farlattAty a reakciósok elleni harc fokoz* sávaL Cask a reakció aknamunkà­jának erélyes letörése biztosíthatj* az ujjáépités eredményességét Az egyik Madar nem választható * .a másaktól. * Május 1-*i a magja* dolgozó nép megmutatja« hogy tisztában van mindkét feladattal. Kézebveszi a munka kalapácsát, ha a reakció elleni harc kardját ma ki a kezéből. Fogadalmat tesz, hogy dolgozni fog az ország píjseplé­­séért* de arra is* hogy a­z uj ország, melyet felépít« a saját or­szága lesz, a nép Magyarországa. S­zabad májm írta: RÉVAY JÓZSEF A II V ENDRE A HADAK ÚTJA VCrőS Jele* ,* Hat*«» UtjdhN fÄmni&haa valami lúszüC.­­« saftAwf.« (ií§?S l­iöm Bffr&pesftlf'* ’ Ha&Ük Ütp» Százezernyi parjűjAS Dávid 1 Készül bízón, dhloíia rótokt*> Ellj, jó urak, dicső urakul 4 Ilyen gyávák a Goüáfölí­ L'l FT roppant n'Q> nem Csaba rí3J>«, Melyről legenda áratott nektek. Más nép a nép, ez csak!* m Bto A fölkelt Wöp. S ugye, mnogtt«' Dobban a BőM * pftoa vhttgw, Nagy kedvvel a Napot köszönteik És láng-folyós szent mng-foiwS Minden utca, ha mi elönti fut UJ hadsereg a Hadak Utján, Tj] legenda, uj harcos ének; Ez a jövő, a kész Jövil S pirkadása a magyar Égnek, Ez az ezer évig nyomorgótt Százszor lesujlolt, bus csapatja, Ott ma ea^ a tiita E*fl* * vigséett a natur Stet MÉW a«ya, ® dl £*, nrt bitan^á^ Near To* > mi d­us ereméért/­­ Ifti m­eRnalimk hát m'^tralimSí S tw^Affra*, meghal*itt uMQ| Mi vágyónk: JO­ vti & fgnzscift siugesztens és nagy ítélet, . És mi vagyunk, csak mi vagyunk JÓ Sors, halssu­, 8 ha nem keLTVégaet Ninden mienk, csak a túréi mm S nincs hatalom, amely megingni 3* hangosan, nagy­ hangosan* Idézzük meg hóhérainkat­ B* az ország a mi országának * Itt most már a mi kezünk Tobzódtatok, tobzódtatok, Éppen elég vall ezer évig­, Hír és dal ma kjongva vág MilR Városfalak könt, falvón, puszaiM Itt van a nép, megfőtt a Név Vihar-iramman, Hanak Alfán. Itt van a nép, trónt ülni fog most ! Ezer évig férge a rögnek, — I ítél a nép, ítélni fog !S ezerszer jaj & bünősöknek­,

Next