Délmagyarország, 1945. július (2. évfolyam, 146-171. szám)
1945-07-01 / 146. szám
JJ * J íj J—- yf £ / 4 ' V ’ _ ' _ »* $#/ — >/ *? Szeged, 1945. júnus 1, vasárnapXr*~:;>n ?£•>'. >r'; stra 5 pengff , II. évfolyam 146. szám. MMAGYARCRSZAG A Mao y ar ft e au e n f1 il ;j g e í i e a e & i i front Lopta Tildy Zoltán Szegeden «»■ A Kisgazdapárt elnöke országos jelentőségű beszéd keretében ismertette a magyar demokrácia feladatait Össze kell fognunk minden magyar erőt az ország újjáépítésére és a reakcióval való végleges leszámolásra Balogh István dr és Ortutay Gyula beszéde a kisgazdapárt szegedi nagygyűlésén (Szeged, június 30. A Független Kisgazda, Földműves és Polgári Párt Péter-Pál napján nagygyűlést rendezett Szegeden a városi színházban, Tildy Zoltán, a párt országos elnöke, dr. Balogh István miniszterelnökségi államtitkár és Ortutay Gyula, a párt alelnöke, a Rádió és a Magyar Távirdai Iroda elnöke részvételével. A gyűlésre nagy számban vonult fel a város kisgazda társadalirta és értelmiségi polgársága, küldöttségileg képviseltették magukat a szomszédos városok, falvak kisgazdapárti szervezetei, ott voltak továbbá a Magyar Megtaláltuk a egymás kezét a — Tudom nagyon jól, hogy ez a város és vidék is ismeri a Süggetlen Kisgazdapárt harcait, amelyet 15 esztendőn keresztül tántoríthatatlanul és útját soha el nem hagyva vívott a magyar nép szabadságáért és az ország megmentéséért. Ennek a harcnak csak utolsó esztendeire akarok rámutatni. Amikor 1939 nyarán világosan láttuk bekövetkezni a nácizmus és fasizmus mohóságát, amely miatt az összeomlás reánk szakadt, a Független Kisgazdapárt egész eddigi politikájához níven szembeszegült az országvesztés botor irányításával és világosan és határozottan újra és újra megmutatta, hogy nem kedl ez a politika, mert elvész az ország. Amikor a németek győzelmeinek lángja a legmagasabbra csapott fel, a Független Kisgazdapárt akkor sem levédett,nem tévesztették meg egy előre elkészült zsarnokság hatalmának győzelmei, fip Ísen ezért figyelmeztette az ország kormányát arra, hogy el kell szakadnunk a nácizmustól és fasizmustól, mert ha sorsunkat továbbra is összekötjük velük, olyan szakadékba zuhanhat ez a nép és ez a nemzet, nagyon nehéz lesz feltámadni. Figyelmeztettük az ország volt kormányzóját, figyelmeztettük az egymást váltogató kormányokat arra,mégpedig határozottan és kemény szóval. Nemcsak írásban, hanem szóval is minden egyes esetben felemeltük magunk szavát az ellen a vétkes politika ellen. Nem rajtunk múlott, hogy ezt a nehéz sorsot, amely reánk szakadt, nem lehetett megváltoztatni. Megmondottuk, hogy hasonlókép a fasiszta rendszerű államokhoz, nálunk is egy felül levő réteg jobban féltette a maga érdekeit, a maga sorsát, mint a nemzet sorsát. A fasszta országokban azért tartott olyan sokáig a harc, mert nem az országokról volt szó, hanem pusztán a rezsimről és egy kicsiny egyetemetlen himfis réteg inkább veszni hagyta a maga népét, pusztulni engedte a maga országai. Nem adta meg magát azért, hogy nyomorult életét és pozícióját egynéhány hónappal meghosszabbítsa. Ezért kellett az emberiségnek, nekünk, magyaroknak ilyen hosszú ideig szén-Nemzeti Függetlenségi Frontban tömörült testvérpártok vezetőségei is testületileg. A demokrácia tiszta és szép ünnepe volt ez a nagygyűlés, a demokratikus pártok összefogását, azzá avatta Tildy Zoltán nagyjelentőségű beszéde, amely az egész magyar látóhatárt feltáró jelentőségénél fogva túlnőtt a pártvezér szónoklatán és a magyar életre vonatkozólag általános érvényű, nagy és súlyos igazságokat tartalmazott. Nagviván János megnyitó szavai után fildy Zoltán tartja meg ünnepi beszédét. bujdosás idején munkáspártokkal védnünk. 1944 március 19-ike egyik legsötétebb napja lesz a magyar történelemnek. Mi, akik határozottan ellenzéki politikát tanúsítottunk, bujdosásra kényszerültünk. Engem is tíz perc választott el attól, hogy a náci pribékek kezükre kerítsenek. Utána 10 hónap bujdosása, de a Független Kisgazdapárt a többi párttal együtt ekkor sem adta fel a harcot. Megtaláltuk a bujdosás idején — amikor már alig volt lehetőségünk — egymás kezét a munkáspártokkal és csak éjszakánktól találkozhattunk egymással, még akkor is próbáltunk fordítani ezen a nehéz és kemény magyar sorson. Az, hogy nem sikerült annak egyetlen oka: a felül levő réteg tétova volt. Kezében tartotta az ország minden pozícióját, hivatalát, a katonaság és az intézmények telve voltak reakciós árulókkal, akik mindent előbb tudtak, mint az ország vezetői és mielőtt intézkedhettek volna, az árulók gondosan figyelmeztették a maguk gazdáit arra, hogy mire kell felkészülni. Még egy utolsó remény volt október tizenötödike, hiszen október tizenegyedikén Szakosits Árpáddal úgy csempésztek be bennünket a Várba Budán, ahol találkoztunk a volt kormányzóval, akinek már előbb világosan megmondottuk Magyarország üzenetét. Magyarország jövendőjét nem lehet másképpen elképzelni, csak úgy, hogy a dolgozók millióinak támogatásával bíró demokratikus pártok veszik át a vezetést. Október tizenötödikén is árulók miatt bukott el a tervünk. S ha mérleget készítünk, egy pillanatra sem kell megfeledkeznünk arról, hogy kik és mit vétkeztek ez ellen a szerencsétlen ország és népe ellen. Azt mondom, mérleget kell alkotni. A reakció vak volt — Kedves Polgártársaim! Magyar Testvérem! Én bejártam most a szétzúzott ország nagyon sok vidékét. Beszéltem emberek ezreivel, fel tudtam mérni ma már, hogy mennyit veszített ez az ország emberekben, mennyi fájdalom, mennyi keserűség, kin égeti itt százezrek lelkét, akiknek odavan valakije, akiktől elragadtak valakit. Mindent kihever az ember, de begyógyíthatatlan a seb, amely abból származik, hogy valakit elbocsájtottunk ölelő karjaink közül és nem látjuk viszont. Megszámlálhatatlan ezrek a magyar polgárságból, akiket egy faji gyűlölet kidobott a nemzet testéből és átadott a legszörnyűbb barbarizmusnak, amely valaha volt ezen a világon. Itt vannak anyagi veszteségeink. Siralom járni Magyarországon."Láttam a tenger pusztulást. Pusztulását mindannak, amit emberkéz épített nemzedékeken keresztül. Szeged kivétel, de nagyon kevés kivétel van az országban. Az ember azt hiszi, hogy nem is Magyarországon jár, mikor Szeged falai között van, mert mindenütt máshol, egy-két kivételes esettől eltekintve, csak romot látunk és pusztulást. Nemcsak nagy dolgaink vesztek el, amelyben a nemzet beleépítette verejtékét és áldozatát, nemcsak 1200 híd omlott össze, nemcsak nagy középületek vesztek el, nemcsak nagy értékek a tudomány számára, hanem kicsi házak is.Ez a legsiralmasabb, amikor lát az ember apró, kicsi háakat és elgondolja, hogy egy élet takarékossága és minden vesződsége benne volt abban a kicsiny hajlékban, amely most rom és pusztaság és remény sincs arra többet, hogy ugyanaz a család, amelyik ezt összehozta, még egyszer ebben a nemzedékben össze tudja hozni. — Földjeink igavonó nélkül, gyáraink berendezés nélkül és összetörve vannak. Ha egyszer megszámláljuk ezt a mérhetetlen veszteséget, Csak akkor fogjuk megítélni az ország bűnének és vétkének nagyságát,amelyet az elmúlt rendszer elkövetett. Mert állítom, hogy mindennek nemt kellett volna bekövetkeznie, ha hallgattak volna ránk, a népnek a szavára, amely kifejezi a magyar nép józan tételét és akaratát. De a reakció vak volt és nem hallgatott reánk. (Meg kell büntetni !) van ez mind így, holott másként lehetett volna, mégis azt mondom, hogy a romok felett megfáradtan, megtorölten, telkünkben hitet el nem veszítve vállaljuk az építést. Csak ez a zöld a mienk a világon, ezen kell országot teremteni, ezen kell otthont teremteni az otthontalanoknak és hirdetni egy új s tisztább világot. Vállalják ennek a munkának elvégzését és az ország felépítését. Éljenzés, aps.) — Az építő munkának azonban feltételei vannak. Ahhoz, hogy az építés gyorsan megindulhasson, hogy az építés folyamatosságát semmi és senki meg ne zavarhassa, ahhoz ezeket a feltételeket teljesíteni kell. Legelsősorban le kell zárni a múltat. (T oy van, úgy van!) Meg kell mondanunk, hogy Magyarországnak az a rétege kormányozta ezt az országot hoszú éveken, mondhatni évszázadokon keresztül, amely megmutatta, hogy képtelen az ország vezetésére. Egy emberöltőn keresztül kétszer vitte ugyanaz a rendszer a nemzetet szörnyű háborúba. Nemcsak ez az egy vétkük van. Az is vétek volt, hogy a tiszta népi erőket nem engedték felvonulni. Féltették saját maguk érdekét, jobban, mint a közösségét. Nemcsak az a vétkük, ami látható A romokért nem mi vagyunk felelősek, mégis nekünk kell építeni . Mi, akik ezt a bűnös politikát elleneztük, itt vagyunk az ország romjain. A romokért nem mi vagyunk felelősek és mégis nekünk kell és»it»«l. Barátaim és Testvéreim ! Bármennyire is szemben álltunk ezzel az országrontó politikával, bármennyire is éreztük lelkünk mélyén, hogy kikéri Ha a magyar nép ur Magyarországon, nincs háború u — A láthatatlan vétek nagyobb, mert ha ez a rendszer erőszakkal, csalással, hitványsággal el nem zárja a dolgozók útját az ország fórumai felé, nem süllyedtünk volna le. Ha a magyar nép m, Magyarországon nincs háború, német szövetség, akkor mi a szabad nemzetek társaságában vívtuk volna hamuikat, nem pedig a zsarnokság hitvány és aljas táborában. Ezt sokszor mondtuk a múltban és azt mondták nőkünk, amikor sürgettük és követettük a német szövetségből való kiválást, hogy mi lesz Magyarországgal, ha megszállnak bennünket a németek, akkor rengeteget kell szenvednünk. Én azt mondtam az ország két miniszterelnökének, akik felváltották egymást, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a magyarság a szenvedést nem tudja étkezni, de más az, hogy ha szabad, öntudatos nép vállalja a szenvedést. Jöjjön az aminek jönni kell. Más az, hogy ha hitvány szolgazsoldért és bujkálunk a szenvedések elől. A szenvedés egyik vagy más módon, de elérte a nemzetet. A különbség az, hogy ha szolgák leszünk, azok is maradunk, de ha vállaljuk a szenvedést, a fáradságot, a harcot, magunk szabadságáért és a világ népeinek szabadságáért, a szabad nemzetek társaságában, akkor szenvedésünk a hotdogabb magyar élet záloga. Le kell zárnunk a múltat. Engem üldöztek, a családom üldözve volt, a fiam hét hónapig szenvedett a Gestapo börtönében, halálra kerestek. Egyénileg semmi bosszúérzés nincs bennem. Tudom, mennyire dolgoztak ellenségein és tudom a nevüket. Nem ajánlom senkinek, hogy a múlt lezárásával az egyéni bosszút érvényesítse. (Éljenzés, taps.) Ha a matt lezárásánál gyznék éSttifát, megérdemeljük sorsunkat De amikor én megnézem a nemzet sorsát, azt a tengerszenvedést, amelyen keresztül kellett mennie, akkor azt mondom, baffiátaim, nogy,a nemzetnek elégtételt kifli vennie (úgy van, úgy van!' komolyat» és kenif snven. Sofia alieitde uns