Délmagyarország, 1946. április (3. évfolyam, 75-96. szám)

1946-04-02 / 75. szám

Viláti proletárjai egyesültetek! szeged 1946. április 2, kedd III. évf. 75. sz. Ara: 50.000 P ^J^^OTAB^^OMMPIIiairAFAigjrPklilliAOTAgOBkzACIIIAflt A P JA Nagy Ferenc miniszterelnök pécsi beszéde koalíciós kormányzás szükségességéről, a demokrácia biztonságának és a társadalmi békének megteremtéséről, az ország gazdasági, bél­és külpolitikai kérdéseiről A kormány szilárd elhatározása, hogy mielőbb értékálló pénzt ad az országnak (Pécs, április 1.) A Függelen Kis­­gazdapárt pécsi és baranya megyei szervezete vasárnap délelőt­t Pécs­­ fő­terén rendkívül nagy érdeklődéssel kí­sért nagygyűlést tartott. A nagyszil­­­­vási nagygyűlésen az egész Déldu­­nántúl és a Duna—Tisza köze déli részének gazdatársadalma adott egy­másnak találkozót. A nagygyűlésen a kormány részéről megjelent Nagy Ferenc miniszterei­­nek több miniszter kíséretében. A Magyar Kommunista Párto­t Stajk László b­elügyminiszter­ képviselte. A szövetséges ellenőrző bizottság képvi­seletében nagy létszámú szovjet t­ezír­­küldöttség jelent meg. Nagy Ferenc miniszterelnök, aki hitvese társaságában érkezett a nagy­gyűlés színhelyére, szűnni nem akaró lelkes taps és hatalmas éljenzéssel fogadták. Perr Viki«, a Kisgazdapárt déli tagozatának enöke megnyitóbe­szédet mondott, majd általános fi­gyelem közepette Nagy Ferenc mi­niszterelnök emelkedett szólásra. A miniszterelnök az első világháború vé­gétől kezdve áttekintette a magyar politikai élet alakulását. Megállapí­totta, hogy az első világháború után visszanyert állami függetlenséget a Népszabadsággal kellett volna alátá­masztani. Azonban éppen ennek el­­lenkezője történt. — Azért vetítettem a múltnak a képét — mondotta ezután , hogy mindenki tisztában legyen vele: a de­mokrácia a második világháború után már nem lehet politikai kísérlet, a­me­­­lyet fölválthat a régi rendszernek va­lamilyen javított formája, hanem örö­kös és végzés ?s politikai életforma, amelyért élni dolgozni, és ha kell, meghalni érd mes (éljenzés és taps). Arról lehet beszélni a demokráciában, hogy időről-időre melyik párt milyen mértékben részesedjék a hatalomból a népakarat folytán, csak e­gyről nem lehet szó, hogy még egyszer kiadja a nép a kezéből a hatalmat. (ügy van!) A demokráciában a magyar­ságra, a társadalomra és vezetőkre egyaránt két nagy feladat hárul. Az első feladat a demokrácia biztonságá­nak imgerimtése, a második a de­mokráciában a nép boldogulásának és megelégedésének biztosítása. A de­mokrácia örök időkre való bebizto­sításának sok feltétele van. A nemzet minden dolgozó tagja nincs tisztában a mai nehézségek igazi okaival. A szabadon szájaló reakció könnyen hi­telre találhatna itt-ott. A régi világ, talán éppen a­­ fasizmus útját egyen­getnék némelyek, ha korlátlan sza­badsággal szájalhatnának a demokrá­cia ellen. Ha az elnyomás uralma mellett ott áll ott a csendőr, akkor a népuralom mellett is ott kell állania a demokratikus rendőrnek. Ennek azon­ban valóban demokratikusnak ’ kell tennie, (Úgy van, úgy van!) a de­mokrácia igazi kártevőjét kell ül­­­­dözni­e. — A reakció keresi az alkalmat arra, hogy minden nehézségért a de­mokráciát tegye felelőssé. A demokra­tikus társadalom első feladata tehát, hogy a demokrácia sikere érdekében méltóságteljes türelemmel viselje a gazdasági nehézséget, h­iggje el a ma­gyar nép, hogy nincsen olyan politi­kai rendszer a világon, amely a mai nehézségek között könnyebbé tehetné a dolgozó társadalom életét. A társa­dalom másik kötelessége, hogy is­merje el a demokrácia eddigi eredmé­nyeit.­­ Egy másik nagy feladat, amely a népre hárul, a politikai együttmű­ködés mindaddig, amíg az ország gondjai el nem múlnak. Míg a de­mokrácia meg nem erősödik, míg a virágué kí­ nincs rendezve, addig ra­gaszkodnunk kell a koalíciós kor­mányzáshoz, hogy az ország vezetése, illetve az ezzel járó felelősség egyfor­mán oszoljék meg minden párt és minden dolgozóréteg vállán. — A demokratikus magyar társa­dalom következő feladata a társadal­mi béke biztosítása. A másik vonat­kozás a faji, vagy felekezeti gyűlöl­ködés. Az elmúlt hetekben egyes he­lyeken olyan tömegmagatartás nyil­vánult meg, amelyben a letűnt fa­siszta világ ösztöneit látjuk megnyil­vánulni. Figyelmeztetem a magyar társadalmat, ne engedjen utat az an­tiszemitizmus indulatainak, mert egy­részt a világ legantidem­okratikusabb tömeghangulatának nincs helye a ma­gyar demokráciában, másrészt tűr­hetetlen lenne, ha még egyszer meg­próbálnának tüzet gyújtani azok, akik most nem találnak módot pecsenyé­jük megsül­ésére. A társadalom kö­te­lességeinek sorába tartozik a központi hatalom és a törvény tekintélyének növelése is. Tekintse a magyar nép a központi hatalmat sajátjának, be­csülje meg önmagát és engedelmes­kedjék a törvényes intézkedéseknek. — Hadd mondjam meg az őszinte elismerés szavaival — folytatta a mi­niszterelnök —, hogy a magyar dol­gozók a kötelességteljesítés legfelsőbb határán járnak a munka végzésében. Sajnos vaannak olyan parasztok, akik kész gazdaságba ültek bele. Ezek ahelyett, hogy igyekeznének azt gya­rapítani, prédálják a készet, megmű­velés helyett egyenesen megcsúfolják a földet. (Taps.) Ezeknek a körmére fogunk nézni, ha nem vállalják a mindenkire kötelező áldozatos mun­kát. Itt is meg kell mondanom azt is, hogy nagy szükség van még sok he­lyütt a munkafegyelem erősödésére és az áldozatok növelésére. De meg kell szilárdítani a munkaerkölcsöket a kötelességteljesítés minden terüle­tén, az íróasztal mellett, az üzleti élet­ben és a műhelyekben egyaránt. — Meggy­engült az adómorál, most amikor éppen nagy szükség lenne az adóbevétel fokozására. Azt kérem a magyar társadalomtól, könnyítse meg az állami igazgatás helyzetét a pon­­tos adófizetéssel. — Magyarország külpolitikai hely­zete gyökeresen megváltozott. A fel­­szabadulással nemcsak a belső reak­­ciónak, de az egyoldalú külpolitiká­nak a hatása alól is felszabadultunk. Hálásan és bizalommal fordulunk a fasizmust legyőzők, hazánkat felsza­badítók és nemzeti függetlenségün­ket visszaadók felé. A magyar külpo­litika természetszerűleg elsősorban a Szovjetunió felé fordul. Szomszédjává tettünk­ a hatalmas szovjet birodalom­nak. Kevés lenne annyit mondani, hogy érdekünk a vele való jó viszony, de kevés lenne a hivatalos barátság is. Arra van szükség, hogy népünk lelkébe­n megerősödjék a vágy az igazi barátság iránt Mély hálával és őszin­te nagyrabecsüléssel fordulunk az an­golszász demokráciák felé, az Egye­sült Államok és Nagybritannia felé is. őszinte hálával köszönjük meg a­z Egyesült Államoknak azt a döntését, amellyel az elhurcolt magyar javak egy részét visszaadják. A magyar nép mindig őszinte vonzalmat érzett a déli szomszéd népek iránt is. Külpolitikánkról szólva hangsúlyoz­ta még a miniszterelnök, hogy Ma­gyarország jóvá akarja tenni a Ju­goszláviával szemben a múltban elkö­vetett hibákat és a legszorosabb ba­rátságra törekszik a Tito-kormán­­­nyal, L'Ugyanígy Groza miniszterel­nök­ román kormányával. Köszönetet mondott a UNRRA-nak, a­­ svédeknek, a dánoknak, a svájciaknak és az­ ame­rikaiaknak a magyar nép számára küldött segítségért, majd a kormány gazdasági programjét; vázolta. A kormány olyan programot készít elő, amelynek alapján véget vet a gazdasági életben uralkodó zűrzavar­nak és rátér a pénzügyi szanálás út­jára is. Idetartozik a bányák, a kő­olaj telepek és a nagy elektromos mű­vek államosítása. Hamarosan befeje­ződik a földreform. A földnek a kis­emberek kezén kell maradni, az elkö­vetett törvénytelenségeket­ azonban orvosolni kell. Bejelentette a minisz­terelnök, hogy május 1-ig nemzet­gyűlés elé kerül a­­ szövetkezeti tör­vény. A magyar ipar fejlesztése és feladatainak teljesítése érdekében le­hetőleg még ebben az évben üzembe helyezik az ország nagy olvasztóke­mencéit és kohóját. A külkereskede­lem irányításának ellenőrzése alapján külkereskedelmi tervet dolgoznak ki. A rendes évi állami költségvetés­­ elő­készítésére­ a kormány negyedéven­ként adóp­engőben költségvetést ál­lít össze. Kötelezik az önkormányza­tokat, valamint­­ az állami üzemeket, hogy saját erejükből teremtsék meg a pénzügyi egyensúlyt. A szanálás ér­dekében a tisztviselői létszámot az 11138-as alá apasztják. Kénytelenek le­szünk revízió alá venni a kényszer­­nyugdíjazottak és a demokrácia ellen­ségeinek nyugdíjkérdését is — mon­dotta a miniszterelnök. — A kormány szilárd elhatározása, hogy mielőbb értékálló pénzt ad ez országnak — jelentette be végül a miniszterelnök. Ehhez azonban az kell, hogy az államháztartás egyensúlyát biztosítsuk és ,a­„termelést növeljük”. Legvégül a következő szavakkal fe­jezte be beszédét: — Törekedni fogunk, hogy úgy ve­zesük a magyarságot, hogy minden cselekedetünk a magyar nép javát szolgálja. Vigyáznunk kell arra, hogy a dolgozók egysége biztosítéka legyen a belső magyar békének és fejlődésé­nek. A magyar nép be fogja tölteni azt a hivatását, amely az európai né­pek békés együttélésében reánk hárul. A percekig tartó, tapssal fogadott beszéd után a nagygyűlés a Szózat hangjaival ért véget. Teljesem átalakítják az adórendszert (Budapest, április 1) A magyar adó­­­rendszer a legközelebbi jövőben teljes át­alakuláson m­gy át. Áprilisban megszűnik egyes adóknak adópengőben való fizetése, az egyenes adókat pedig ezent ál heten­­kint kell fizetni. Az adózókat adóosztá­lyokba sorozzák és kötelezővé teszik a szakmabeli adóközösségek bevezetését, Összeállították a csütörtöki felszabadulási ünnep programját A Nemzeti Bizottság felhívása Szeged népéhez (Szeged, április 1) Szeged népe nagy­szabású ünnepség keretében üli meg áp­rilis 4-én az ország teljes felszabadulásá­nak első évfordulóját. A gyülekezés csütörtökön reggel 9-kor lesz a Dóm téren, ahová a szervezetek már felsorakozva vonulnak fel. A menet legkésőbb fél 10 órakor elindul az Árpád­térre, ahol a demokrácia emlékművét lep­lezik le. Beszédet mond Dénes Leó elv­társ, polgármester. Innen a menet tovább indul a Kárász­ utcán át a Széchenyi­ térre, ahol az ünnepi gyűlés lesz. Az ünnepi gyűlés sorrendje a követ­kező : 1. Magyar és orosz Himnusz, játsza a katonazenekar. 2. Donászy Kálmán a Nem­zeti Bizottság nevében megnyitja az ülést. 3. „A szabadsághoz“ cimü Petőfi versét szavalja egy ifjú. 4. A pártok szónokainak beszéde. A Magyar Kommunista Párt ne­vében Tombácz Imre elvtárs nemzetgyű­lési képviselő beszél. 5. „Piros fejfák“ című Fodor József verse. 6. Szózat, játsza a katonazenekar. A gyűlés befejezése után megkoronáz­zák a Széchenyi téren levő két orosz hősi emlékművet, katonazenekar gyászindulót játszik. A Nemzeti Bizottság felhívja Szeged népét, hogy minél nagyobb számban ve­gyen részt az ünnepségen.

Next