Délmagyarország, 1946. június (3. évfolyam, 122-144. szám)

1946-06-01 / 122. szám

Világ proletárjai egyesüljjetefol intet, mi. iunüis 1, c­wUnt Hl. M. 122. >1. ura: 100 millió P A M­A­G­Y­A­R K­O­M­M­U­N­I­S­T­A PÁRT D­ÉLMAGYARORS­ZÁGI NAPILAPJA Gromiko a háborús uszítók aknamunkája ellen Az amerikai-szovjet bizottság tömeggyűlést rendezett Newyorkban (Newyork­, május 31.) Gromiko, a s­zovj­et-amerikai barátság ápolására hi­vatott tanács által rendezett nagygyű­lésen mondott beszédében felemelte szavát a háborús uszítók aknamunkája ellen és megállapította, hogy­ a szerve­zés­ létrejötte óta bekövetkezett folyo­mányként egézsségtelen tünetek mutat­koznak. Semmi kétség afelől, hogy­ a földkerekség népének többsége épp­úgy gyűlöli a háborús uszítókat, mint magát a háborút. Az Egyesült Nemze­tek szervezetének munkájában olyan tüneteket lehet észlelni, amelyek vis­­­szatérést jelentenek a csúfos kudarcba fulladt népszövetség régi módszereire. Az ilyen módszerek megszüntetik a szervezet tagállamai közötti baráti kap­csolatokat. Gromiko ezután visszapil­lantást vetett a hitleri támadás meg­történtére és ezeket mondotta: — Az Egyesült Nemzeteknek köte­lességük megoltalmazni a kisnemzetek jogait. Főleg azok beszélnek a kisnem­zetek védelméről­, akik legkevésbé vesz­nek tudomást a kis- és elmaradt orszá­gok és népek jogairól. A függő vi­szonyban levő országok és területek több százmilliós népe nem élvezi a leg­elemibb jogokat sem. Vannak olyanok is, akik képesek egy zsák pénzért meg­vásárolni a kisnemzetek jogait. A szov­jet nép Sztálin vezetése alatt az első csatasorba fog állani a békéért­ és a biztonságért folyó küzdelemben, mint ahogyan ezt mutatja minden tette. (Newy­ork, május 31.) Az amerikai­­szovjet bizottság országos tanácsa New­yorkban tömeggyűlést rendezett. Har­mincezer ember töltötte be a hatalmas termet és ünnepelte a látogatóként megjelent három szovjet újságírót. Murray, az ipari szakszervezetek elnö­ke egy új háborúról beszélt. Thomas szenátor hangsúlyozta, hogy az Egye­sült­ Államok és a Szovjetunió céljai közösek. Davies, amerikai volt mosz­kvai nagykövete, rámutatott arra, hogy az atombomba gyártása terén folyó versengés háborúhoz kell, hogy vezes­sen és igazságos békét csak úgy lehet teremteni, ha a nyugati nagyhatalmak a Szovjetunióval mint egyenrangú társsal működnek együtt. Keresztury kultuszminiszter és Miliók elvtárs, államtitkár részvételével folyt le az egyetem jubileumi ünnepsége és az egyetemista vezetők országos találkozója (Szeged, május 30.) Csütörtökön dél­előtt a Boldoga­sszony-sugárúti egyetemi otthonban folytatódott a szegedi egye­­emT" esT toi­ koit.a 1T5-fiái c­ k tzLpayszer­­vezete -által rendezett országos diá­k­­vezetői értekezlet. Ismét megjelent Ke­resztúri­ Dezső kultuszminiszter. Meg­beszélés formájában sorra vették a diákság legégetőbb kérdéseit. Az elő­adók diákpolitikai, szociális, diákjogi kérdésekről beszéltek, felvetették a felsőoktatás reformját, valamint a főiskolások ügyének rendezését és sok más időszerű kérdést Az egyes felszó­lalások után az ifjúság a kultuszmi­niszterrel részletesen megtárgyalta és megbeszélte problémáit. A délelőtti megbeszélésről a Szegedi Találkozó részt­vevői Keresztury, kul­tuszminiszterrel és kíséretével­ a köz­ponti egyetem aulájába vonultak, hogy meghallgassák a szegedi tudomány­­egyetem­ fennállásának 25. évforduló­jára rendezett­ ünnepséget. Az ünnep­ségen nagyszámú közönségen kívül megjelentek dr. Pálfy Györgyi főispán, Dénes Leó elvtárs, polgármester, a vá­ros, a politikai pártok, az egyházi, pol­gári és katonai hatóságok képviselői, valamint orosz tisztiküldöttség is volt jelen Kartyenov g­árda alezredes, város­parancsnokhelyettes vezetésével. A műsor Rossa Ernő Hála Zsoltá­rával kezdődött. A zsoltár szövegét Sife Sándor fordításában Zolnay László orvostanhallgató szavalta el hatásosan, ma­jd az Egyetemi Énekkar Kertész La­jos egyetemi lektor vezetésével éne­kelte el jólha­ngzó előadásban a zsol­tárt. Ezután dr. Purjesz Béla rektor tar­totta me­g ünnepi beszédét. Visszapil­lantást vetett az egyetem történetére, ismertette az alapítás körüli nehéz mun­kákat és hálásan emlékezett meg azok­ról, akik ebben a munkában olyan fá­radhatatlanul vettek részt. Nehéz és következetes munkával sikerült meg­felelő helyet szerezni az egyetem szá­mára, de egészen rövid idő alatt, sok­szor mostoha körülmények között is megindult a munka és nemsokára­ a szegedi tudományegyetem egyik kiváló tudósát, Szent-Györgyi Albert pro­fesszort érte hazai tudósaink közül leg­először a külföld egyik legnagyobb ki­tüntetése, a Nobel-díj. A továbbiakban megvilágította a rektor a második vi­lágháborúval bekövetkező gazdasági és egyéb nehézségeket, de rámutatott arra, hogy a tudományos munka- és oktató­­tevékenység egy pillanatra sem lan­­kadt el. A háború és a felszabadulás­előtti idők az egyetem vagyonát is nagyrészben szétszórták Mélységes kö­szönetét fejezte ki ezért Purjesz rek­­tor azoknak, akik a ieisza­bad­.uas üiau. Időkben az egyetem újjáépítésében, ja­vai megmentésében szóval és tettel részt vettek. Külön köszönettel emléke­zett meg Vorosilov tábornagyról, hogy megértéssel fogadta és támogatta az egyetem ügyét. Felolvasta­ a rektor ez­után azok nevét, akiket az egyetemi tanács dicsérő köszönetben részesít és bejelentette, hogy kitüntető plakettet és oklevelet is nyújtanak majd át szá­mukra. Befejezésül a szegedi tudo­mányegyetem mai életére mutatott rá és beszédét az egyetem további fejlő­désébe vetett bizakodással fejez­te be. Az egybegyűltek nagy tapsa után az Egyetemi Énekkar és a Szegedi Nem­zeti Színház zenekarának művésztagjai Kertész Lajos egyetemi lektor vezeté­sével Händel Ünnepi Zsoltárát adták elő, majd az ünnepség a Himnusz kö­zös éneklésével ért véget. A megemlékező ünnepséget közös díszebéd követte a szemészeti klinikán, ezen ugyancsak megjelent Keresztury kultuszminiszter, valamint Mih­ók Sán­dor elvtárs, államtitkár, Szabó Pál nemzetgyűlési képviselő és a diákkon­ferencia delegációja is. Purjesz Béla rektor a köztársasági e­lnökre mondott f­elköszönte­t, majd felszólaltak dr. Tóth László professzor, Péter László, Dénes Leó elvtárs, polgármester, dr. Ditrói Gábor professzor és Jónás Pál, a MEFESZ elnöke. A hozzá intézett kö­szöntő szavakra­ Keresztury­ kultuszmi­niszter válaszolt. A nap további folyamán a kultusz­miniszter pártjának, a Nemzeti Pa­­rasztpártnak székházában tett látoga­tást, ahol a szegedi pártvezetőséggel fölyiáton megbeszélést és küldöttsége­ket fogadott. Délután 6 órakor meg­hallgatta a Dómban rendezett egyház­zenei hangversenyt, azután Mih­ók Sán­dor elvtárs, államtitkárral együtt részt­­vett a városnak a Hágában tiszteletére adott vacsoráján. Itt Dénes Leó elvtárs, polgármester, a kultuszminiszter és Miliők államtitkár mondott pohárkö­szöntőt. Vacsora után a Nemzeti Szín­házba mentek a vendégek, ahol a mi­niszteri kívánságára előadták a „Pil­langókisasszony“ második felvonását. Ezután kezdődött az egyetemi ifjúság magyar estje, ezt ugyancsak végighall­gatta a miniszter és az államtitkár. A pénteki program Keresztury Dezső kultuszminiszter pénteken délelőtt a központi egyetemen különböző küldöttségeket és magánoso­kat fogadott. Tárgyalást folytatott a szegedi egyetemi tanáccsal is, valamint a Szegedi Nemzeti Színház igazgatósá­gával és a szegedi egyetemi és főisko­lai hallgatók szabadszervezete által rendezett Szegedi Találkozó befejezése­képpen az ifjúság képviselőivel is. A megbeszélések után a kultuszminiszter látogatást tett dr. Hamvas End­re me­gy­éspüspök­né­l, majd délben Pálfy fő­ispán és Dénes elvtárs, polgármester kíséretéiben Felsőközpontra ment, ahonnan délután Szabó Pál nemzet­gyűlési képviselővel, a NISz országos elnökével visszautazott, a fővárosba. A kultuszminiszter nyilatkozata a szegedi egyetemről, a Nemzeti Színházról, a felekezeti iskolákról és a tanyai oktatásról (Szeged, május 31.) A Délmagyaror­­szág munkatársa pénteken felkereste Kereszttury Dezső kultuszminisztert, hogy néhány időszerű szegedi­­ kérdésre kérjen felvilágosítást. Elsőnek a Sze­gedi Nemzeti Színház kérdéseit vetet­tük fel A kultuszminiszter szegedi tartózkodása alatt a Vihar előadását nézte végig és az egyetemi ifjúság ma­gyar estje előtt a Pillangókisasszony második felvonását. Ezekről szerzett benyomásai után érdeklődtünk. — Mindkét produ­kció a viszonyok­hoz és lehetőségekhez képest, nagyon szép — mondott? -kérdésünkre. — Na­gyon fontosnak tartom, hogy a Szegedi Nemzeti Színházat továbbra is fenn­tartsuk és mindent el fogok követni, hogy ne csak fenntarthassuk, hanem továbbfejleszthessük és technikailag tö­kéletesíthessük. Aziránt érdeklődünk ezután, hogy mint van megelégedve a kultuszminisz­ter a színház eddigi programjával, mert a szegedi sajtóban a színház műsorpo­­litikája ellen gyakran vetődtek fel ki­fogások. — Az eddigi programot sajnos, kö­zelebbről nem tudtam áttanulmányozni­­— válaszolta a miniszter — és így in­ kább csak a látott két előadás alapján nyilatkozhatom. Fontosnak tartom azonban, hogy csakugyan lényegesen, közelebbi kapcsolatba kerüljön a szín­ház a közönséggel, de ne azzal a régi­­, típusú közönséggel, amely most kezdi megtalálni a maga konkrét közös kul­turális kívánságait és amelynek igé­nyeit is nemcsak kielégíteni, hanem ne­velni is kell. Szakítson tehát a színház azzal a műsor­politikával és azzal a kö­­zönségpolitikával, amely az elmúlt év­tizedek közönségét veszi tekintetbe. — A Szegedi Nemzeti Színház mű­sortervét — folytatja a kultuszminisz­ter — meg alaposabban felül akarom vizsgálni. Erre a kérdésre még a kö­zeljövőben visszatérek. Végül még egy személyi­ kérdést te­szünk fel a Szegedi Nemzeti Színházzal kapcsolatban. Lehotay igazgató ugyan­is, mint hírlik, kedvező szerződési aján­latot­­ kapott Budapesten és állítólag megválni készül Szegedtől. Szeretnénk megtudni, hogy vajjon milyen ered­ményre jutottak a kultuszminiszterrel ebben a kérdésben. — Erről a kérdésről hallottam kü­lönböző dolgokat beszélni, de mostani rövid ifi-tartózkodásom alatt személyi kérdésekről nem tudtam tárgyalni. Az egyetemi tanszékek betöltése Áttérve a szegedi tudományegyetem problémáira, a betöltetlen tanszékek sorsáról érdeklődünk. Erről a követ­kező felvilágosítást kaptuk: — A betöltetlen tanszékek ügyét UUUkuGúig s~C/*GCLÍ*élll.‘C>*ri. ívUJOÍICS'C. fontosnak tartom, hogy először is azo­kat a katedrákat töltsük be, amelyek a klinikákkal vannak összefüggésben, valamint azokat, amelyek az egyetem­­ú j szellemű nevelésében töltenek be igen fontos szerepet, mint­ például a magyar irodalmi tanszék. Ez utóbbira vonatkozóan javaslatokat k­értem, de ennek a tanszéknek kérdése még eléggé tisztázatlan, mert nem tudjuk, hogy Sík Sándor vájjon tússzá kíván-e jönni. Az orvoskari tanszékek betöltésének időszerű kérdése már jobban hala­dó stádiumban van s bízom benne, hogy még a félév folyamán terveinket tető alá tudjuk vinni. A jogi­­ karon racio­nalizálás és a B-lista szempontjait is fü­gg­elem­be kell vennünk. Előbb pontos keretet kell megállapítanunk. Nemcsak betöltetlen tanszékek van­nak az egyetemen, de új tanszékek, mint például társadalomtudományi­­ tan­szék felállítását is szükségesnek lát­nánk. A kultuszminiszter azonban ki­jelentette, hogy egyelőre új tanszékek felállításáról nem lehet szó addig, amíg a B-listázás és a racionalizálódás be nem fejeződik. A minisztertanács egye­lőre elzárkózott a kérdés elől. Az egyházi iskolák ügye és a tanyai népoktatás Az egyházi iskolákról érdeklődünk a továbbiakban, hiszen a közelmúltban történt fasiszta szervezkedések miatt sokszor vetődött fel panasz az egyházi felekezeti iskolákkal kapcsolatban. — Az egyházi iskolák fenntartási jogát magyar törvények szabályozzák — mondotta a kultuszminiszter. — Én a magam részéről azt tartom demokra­tikus elvnek, ha az egyes felekezetek is tarthatnak maguknak iskolát Nem szabad azonban megtörténnie, hogy ezek az iskolák éppen a magyar demo­kráciával szembeforduljanak és demo­kráciaellenes irányzatot találjanak ben­nük menedéket. A törvényben biztosí­tott legfőbb iskolafelügyeleti jogomat ezentúl a legerélyesebben kívánom ér­vényesíteni és a közeljövőben ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatára vegyes repülőbizottságot szervezünk. Végül a tanyai népoktatásról érdek­lődünk, mint az eljövendő teljesebb magyar kultúra alapvető tényezőjéről. — A Nemzeti Paracelpárt bizalma

Next