Délmagyarország, 1946. július (3. évfolyam, 145-168. szám)
1946-07-02 / 145. szám
KEDD, 1946 JULIUS 2. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Békét és munkát hirdetett Tildy köztársasági elnök a szombati kenyérnapon Nagy Ferenc miniszterelnök beszámolt a magyar kormányküldöttség nyugati útjáról, a beszolgáltatás teljesítésére és a reakció elleni küzdelemre hívta Szeged gazdáit (Szeged, július 1.) Többhetes előkészítés után szombaton, Péter-Pál napján ,gyönyörű napsütéses időben tartotta meg a Független Kisgazdapárt országos jelentőségű aratóünnepét. Az ünnepség jelentőségét két rendkívüli esemény adta meg. Az egyik, hogy jelenvolt Tildy Zoltán köztársasági elnök, a másik hogy Nagy Ferenc miniszterelnök itt számolt be a kormányküldöttség eredményeiről. A köztársasági elnök megjelenése bizonyos fokig legalábbis félhivatalos ünneppé tette a pártfyűlést, amit természetesen az előkészítés alkalmával ki is hangsúlyoztak. Nem tudjuk, helyes-e ilyen körülmények közt kisajátítani pártcélokra a köztársasági elnök személyét, de nem is fontos, mert Tibdr Zoltán annyira összeforrt a magyar néppel, hogy minden igaz hazafi a maga elnökének tekinti. Ez meglátszott az ünnepségen is, mert amikor a felvonulás megkezdődött, már vagy 10 ezer ember szorongott a Széchenyi tér fái alatt, a kivezényelt iskolásgyermekekkel együtt még több. Zenekísérettel lovasbandérium nyitotta meg a felvonulást, majd a szeged környéki tanyák, a környező falvak, Makó és Csanád megye más községeinek parasztjai vonultak el kocsijaikkal a tribünök előtt. 537 kocsi rosrt jelentettük, Tildy Zoltán, a magyar köztársaság elnöke pénteken érkezett Szegedre. Szombaton reggel Szegedre jött Nagy Ferenc miniszterelnök is Gyöngyösi János külügyminiszter társaságában. A kormány tagjai közül Tombor Jenő honvédelmi miniszter, Dobi István földmivelésügyi miniszter, Keresztury Dezső kultuszminiszter, Szebek András elvtárs, Donáth Ferenc elvtárs, Balogh István, Zentai Vilmos, Takács Ferenc, Pfeiffer Zoltán, Székely és Varga államtitkárok, valamint több politikus és képviselő még pénteken délben Szegedre érkezett. A köztársasági elnök szombaton délelőtt kíséretével együtt részt vett a Független Kisgazdapárt szegedi szervezete által rendezett aratási ünnepében. A Széchenyi-téren megrendezett ünnepség felvonulással kezdődött. A lovasbaktérium után a különböző szervezetek kocsikon és gyalogosan vonultak végig a Széchenyitéren felállított díszemelvény előtt, hogy üdvözöljék a demokratikus magyar köztársaság elnökét. Az ünnepségre kivonult a honvédség és a rendőrség diszakasza is. A felvonulás ideje alatt pedig nagy létszámú cigányzenekar muzsikált. A felvonulás befejeztével az idei, uj nult így fel, majd a kocsikon ülők újra elvonultak gyalog, a 8 ezer főnyi gyalogos felvonulókka. A néma, de külsőségekben színes felvonulást lelkesen megtapsolták a hűvösen álldogáló kiváncsiak. A sok szép nemzetiszinü zászló között volt olyan is, amelyiken Kelemen Bélát, a hírhedt ellenforradalmárt éltették, a másikra a Trianon előtti Magyarország és a Hiszekegy soviniszta frázisai voltak ráhimezve, akadt egy leventezászló is. A színpompás felvonulást, a bort, búzát, békességet jelképező kocsik zárták be. Durva, kirívó hibája volt a különben elég jó rendezésnek, hogy megfelejtkeztek a város népszerű orosz katonai parancsnokairól és amikor Kartyenov alezredes megjelent, a rendezők akkor kapkodtak hely után részére. Eltekintve attól, hogy a fegyverszüneti szerződés egyik pontja szerint semilyen gyűlés, vagy ünnepség nem rendezhető az ellenőrző közegek jelenléte nélkül, minden pártnak a legjelemibb kötelessége, hogy a Szovjetunió képviselőit ünnepélyen az őket megillető helyre ültesse. A felvonulás és elhelyezkedések után amikor a nagygyűlés megkezdődött, mintegy 25—30 ezer ember szorongott az árnyékot biztositó Széchenyi téri fák alatt. gabonából kiszült fehér kenyeret hozták a díszemelvény elé és ott dr. Hamvas Endre megyéspüspök megszentelte az idei első gabonából sült kenyeret. A kenyeret ezután Tildy Zoltán elnök vette a a kezébe és Török Ferencnek, a Kisgazdapárt szegedi elnökének rövid bevezetője után a népgyűlés résztvevőihez fordult: — Amikor ránézek erre a megáldott és megszentelt kenyérre, én, azt magam is dolgoztam eleget fiatal koromban kinn a földeken — kezdte beszédét az államenök — tudom, hogy mennyi munka, mennyi verejték, mennyi gond és mennyi aggodalom van ebben a kenyérben. Bőséges időkben kevesen gondoltak a szántóvető ember munkájára, amikor nem volt probléma a kenyér, hogy ki mennyit vehet és mennyit ehetik belőle. Ma a városi ember gondja is kinn volt veletek együtt a földeken. Az ipari üzemekben, a bányák mélyén lesték munkátok eredményét. Most becsüljük meg ezt a kenyeret igazán, amikor kevés van belőle, amikor nagyon meg kellett fontolni azt, hogyan osszuk szét a nemzet és az ország kevés kenyerét. De ebben a mai demonstrációban én hadd lássam a magyar ember ősi hitét az élő Istenben. Emberé a munka, Istené az áldás. Ti tudjátok azt, hogy megtehettek mindent és verejték bőven hullhat a barázdán, elvégezhettek minden munkát, de magasabb erő dönti el, hogy ennek a munkának mi legyen az eredménye. — Most eljöttetek hálás szívvel, az első kenyérre ráhullott az áldás. Ezt a hitet őrizzétek meg a magyar népek és az egész magyarságnak. De hadd lássam ebben a demonstrációban a ti bizonyság tételeteket a magyar köztársaság és a magyar demokrácia mellett. Ma a dolgozó embereké ez az ország Az uj magyar világ meg fogja becsülni azokat, akik dolgoznak felépítésén kinn a földeken, napsütés alatt, a műhelyekben vagy a bányák mélyén, vagy a szellem munkaterületein. Meg fogja becsülni a dolgozókat és csak a dolgozókat fogja megbecsülni, mert olyan országot akarunk, amelyben a munkásnak s a munkának egyformán megvan a tisztessége, a becsülete, a bére és a jutalma. A henyélőket, akik kerülik a munkát vagy könnyen akarnak élni, ki akarjuk rekeszteni a kenyér áldásából. — Az Isten megadta az első kenyérnek az áldását nekünk és mi sóvárgunk, hogy ezután minden magyarnak, minden időben becsületes munkája után legyen meg a mindennapi kenyere és legyen békessége hozzá. Az egész teremtett világ minden népe, amely belefáradt a hosszú háborúba, amely nem szereti már látni a gyűlöletnek fellobbanó tüzeit, amely jó egyezséget akar a becsületes emberek között, az egész világ sóvárogja a békét és mi magyarok a többi néppel együtt, kiáltjuk, a többi szabad néppel együtt, soha többé háborút ezen a földön. Békességet a népek és nemzetek között és békességet ebben az országban. Kirekesztjük ennek a belső békességnek, a dolgozó magyarok egyetértésinek és békéjének bujtogató ellenségeit. Békét akarunk teremteni, új és szabad világot, amelybe a régi letűnt bűnös világ semmiféle sötét szelleme mégegyszer visszajönni se tudjon. Békét azért is akarunk idebenn, hogy a jó munkának ne legyen akadálya sehol, hogy minden ember oizva dolgozhassák abban a tudatban, hogy munkájának meg lesz az eredménye. Ezekkel a szavakkal testvérek mégegyszer forró szeretettel és megbecsüléssel köszöntelek benneteket magyar föld népe, is lobbi dolgozók, akik testvéri egyetértésben jöttetek a föld dolgozóival együtt. Minden dolgozó fia ennek a hazának. Legyen hitetek abban, hogy megvan a mi biztos jövendőnk, csak dolgozni kell érte, lemondani kell érte, lemondani kell tudni érte még egy, rövid ideig, áldozatot kell vállalni érte. Építünk országot, amely a tiétek lesz, boldog, szabad !3 független Magyarországot oda. Úgy éreztük, hogy ezután a döntés után már nem elég a rendőr szorgalmas diplomáciai tájékoztatás és felvilágosítás, amely addig is állandóan folyt, hanem nagyobb súllyal kell fellépni a magyar békecélok, a magyar nép békevágyainak legalább részben való kielégítése érdekében. Úgy éreztük, hogy a magyar kérdéseket, a magyar békecélokat személyesen kell felvetnünk a nagyhatalmak kormányai előtt. Amerikában — Első utunk az Északamerikai Egyesült Államokba vezetett. A szabad, új világnak, az Egyesült Államok demokráciájának vezetői előtt vetettük fel kérdéseinket. Rámutatunk arra, hogy a magyar nép a maga reménységeit nem önmagából merítette, a magyar nép reménységeinek tápot adtak bizonyos megnyilatkozások, amelyek elhangzottak több ízben a nagyhatalmak vezetői részéről s tápot adtak azok az alapokmányok és charták, amelyek az igazságnak és az igazi demokráciának a szellemében jöttek létre. Azok a kijelentések, amelyen úgy hangzottak el, hogy igazságos békét kell kötni, olyan békét kell kötni, amely a népek lelkében nem hagy keserűséget, a békekötés alapja nem lehet a bosszúállás, hogy a népek önrendelkezési jogát figyelembe kell venni, a trianoni tévedéseknek a beismerése, mint úgy hangzottak el, hogy igazságra vágyó és az igazságért törekvő magyar nép azokból reménységet merített, mert mmitha a világnak szólt volna ez, de a magyar népről vettek volna példát. Elmondottuk ennek az útnak és tárgyalásaink során, hogy minket magyarokat nem fűtenek olyan vágyak, hogy a mi igényeink kielégítése árán ellenségeinkké tegyük a szomszéd népeket. Mi békét akarunk, örökké való békét, mert talán a világnak egyetlen népe sincs, amelynek a béke áldásaira akkora szüksége lenne, mint a magyar népnek. Elmondottuk tárgyalásaink során azt, hogy szégyene lenne Európának, ha fenmaradhatna továbbra is az az állapot Európa kellős közepében, hogy 650 ezer Csehszlovákiában élő magyar az örökös rettegésnek és az örökös félelemnek az állapotában élne. Rámutattunk arra, hogy 65 ezer magyarnak most a demokrácia újjászületésének idején nincsen iskolája, megtiltják anyanyelvét még a templomában is. Rámutattunk arra, hogy nincsen állampolgári joga, mert a legutóbb lezajlott választásokon 650 ezer magyar nem szavazhatott és hogy folyik a vagyonelkobozás. Elveszik a magyaroktól a koncessziókat, az iparengedélyeket, kereskedői jogosítványokat, hogy így nem élhet 650 ezer magyar és nem költözhet békeérzet az egész magyar nemzet szivébe, ha kénytelen látni csehszlovákiai magyarok sorsát. Tárgyalásaink során elmondottuk az azt is, hogy nincs a világnak még egy országa, amelyet akkora háborús veszteség ért volna közgazdasági téren, mint Magyarországot. Magyarország egész gazdasági e ete összeomlott. Eredmények és remények — Az Egyesült Államok kormánya nemcsak szóban, de írásban is közölte velünk, hogy a Nemzeti Bank egész aranykészletét minden megkötés nélkül azonnal visszaadja. Közölte velünk azt is, hogy 1945 január 20 után elhurcolt és elvben már magyar tulajdonnak elismert magyar értékek átadására nézve azonnal utasítást ad a megszálló hatóságoknak, míg az 1944 október 15-e után elhurcolt értékek visszaadására nézve pedig siet minél előbb kedvező kormánydöntést hozni. Közölte velünk az az Egyesült Államok kormánya azt is, hogy tárgyalásokat kezd a bécsi megszálló haderők, elsősorban a szovjet megszálló erők főparancsnokságával s amennyiben ennek a hozzájárulását elnyeri, magyar zászlók alatt és magyar vezetés alatt forgalomba helyezi 540, tehát valamennyi hajónkat a Dunán. Tudomásunkra hozták azt is, hogy meg fogják vizsgáltatni sürgősen, van-e még olyan hadseregfelesleg, amely eladó és amelyet mi használhatunk. Ebben az esetben a hadsereg felszerelési feleslegek vásárlására adott 10 millió dolláros hitelt fel fogják emelni számunkra . Utoljára felelek politikai eredményeinkre. Meg kell mondanom, hogy egészen pozitív eredményt ettől az úttól abban a vonatkozásban nem is várhatunk. Végső döntés, így Magyarország külpolitikai kérdéseinek eldöntése is a békekonferenciára tartozik. De politikai kérdéseink felvetését is megértéssel hallgatták meg az Egyesült Államokban, később pedig Angliában, Londonban is. Megértéssel hallgatták meg, de a békekonferencia előtt való kedvező döntésnek akadályai vannak. A köztársasági elnök beszéde Nagy Ferenc beszámolója a nyugati útról, belpolitikai és gazdasági helyzetünkről A köztársasági elnök mély hatást gyakorló, nagy tapssal és éljenzéssel fogadott beszéde után Nagy Ferenc miniszterelnök emelkedett szoisra. Beszéde elején szólott Péter-Pál ünnepe és az új kenyér jelentőségéről és a magyar kormány nevében hálával köszönte meg a földmives népnek az uj kenyeret, egyben megígérte az ország dolgozó társadalmának, hogy az uj kenyérből igazságosabban, egyenlőbben és nagyobb mértékben fog részesedni Magyarország minden dolgozója. — A magyar földmives nép megtette az elmúlt esztendőben kötelességét. — mondotta a miniszterelnök. — Amiár az európai államokban statisztikák készülnek arról, hogy a győztes és vesztes államokban egyaránt, hány százalékát tudja a földmives nép bevetni a födnek és kihoznak egy olyan 80—85 százalékos európai átlagot, akkor mi magyar földmívesek igazán büszkék lehetünk arra, hogy most a magyar földnek 93 százaléka van bevetve. Az uj tenyérnek a megtermése után még egy feladat vár a magyar föld népére és ez az, hogy az uj kényes el vonakodás nélkül, szeretettel, megértéssel ajánlja fel a társadalom minden rétegének és végezze azt a kötelességét, amelyet a beszolgáltás ró reá. Nem szabad elfeljteteni, hogy Magyarország háborús sebei még nyitottak. Gazdasági összeomlásunk romjait még nem nem takarítottuk el. Új világot, jó világot, egészséges világot akarunk teremteni ebben az országban. Ehhez az kell, hogy mindent, amire a dolgozó társadalom különböző rétegeinek szüksége van, számba vehessük, kézben tarthassunk, igazságosan, egyenlően oszthassunk el. Ezért van szükség arra, hogy ebben az esztendőben meg feltétlenül pontosan és lelkiismeretesen tegyen eleget a magyar parasztság a beszolgáltatási kötelezettségnek. Viszont kijelenthetem itt a magyar kormányzat nevében, hogy a beszolgáltatás ma már nem olyan feltételek mellett történik, mint a múltban. Az új kenyérrel együtt megjelenik az új pénz is, az értékálló pénz, a forint. Augusztus elsejével megszűnik az a szörnyű bizonytalanság, amelyben eddig a társadalom minden rétege élt, az állandó és fokozódó pénzromlás miatt. A kormánynak az az elhatározása, hogy a beszolgáltatott terményeknek azt a részét, amely adószükségetre kell, adóban fogja elszámolni, a többit pedig értékálló pénzben, forintban fogja kifizetni a magyar gazdaközönségnek. Beszámoló a — Tisztelt naggyűlés ! — folytatta ezután a miniszterelnök — itt fogok beszélni a magyar kormánydelegációnak a a nyugati hatalmaknál végzett látogatásáról és annak eredményeiről. — Legelőször arra a kérdésre kell jelelni, mi volt a célunk ezzel az utazással ? — Érmek a nyugati látogatásnak jelen nyugati útról főségét küldőképpen az adta meg, hogy május 7-én Párisban a külügyminiszterek értekezlete olyan döntést hozott, amely a magyar népnek — érzésünk szerint — roppant sok keserűséget és nyugtalanságot okozott, amikor előzetes döntésében kimotlotta, hogy visszaállítja a trianoni határt és egész Erdélyt Romániának »düs