Délmagyarország, 1946. július (3. évfolyam, 145-168. szám)

1946-07-02 / 145. szám

KEDD, 1946 JULIUS 2. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Békét és munkát hirdetett Tildy köztársasági elnök a szombati kenyérnapon Nagy Ferenc miniszterelnök beszámolt a magyar kormányküldöttség nyugati útjáról, a beszolgáltatás teljesítésére és a reakció elleni küzde­lemre hívta Szeged gazdáit (Szeged, július 1.) Többhetes elő­készítés után szombaton, Péter-Pál nap­ján ,gyönyörű napsütéses időben tartotta meg a Független Kisgazdapárt orszá­gos jelentőségű aratóünnepét. Az ün­nepség jelentőségét két rendkívüli ese­mény adta meg. Az egyik, hogy jelen­­volt Tildy Zoltán köztársasági elnök, a másik hogy Nagy Ferenc miniszterel­nök itt­ számolt be a kormányküldött­ség eredményeiről. A köztársasági el­nök megjelenése bizonyos fokig leg­alább­is félhivatalos ünneppé tette a pártf­yűlést, amit természetesen az elő­készítés alkalmával ki is hangsúlyoz­tak. Nem tudjuk, helyes-e ilyen körül­mények közt kisajátítani pártcélokra a köztársasági elnök személyét, de nem is fontos, mert Tib­dr Zoltán annyira összeforrt a magyar néppel, hogy min­den igaz hazafi a maga elnökének te­kinti. Ez meglátszott az ünnepségen is, mert amikor a felvonulás megkezdő­dött, már vagy 10 ezer ember szoron­gott a Széchenyi­ tér fái alatt, a kivezé­nyelt iskolásgyermekekkel együtt még több. Zenekísérettel lovasbandérium nyitotta meg a felvonulást, majd a szeged környéki tanyák­, a környező fal­vak, Makó és Csanád megye más köz­sé­geinek parasztjai vonultak el­­ kocsi­jaikkal a tribünök előtt. 537 kocsi ro­­srt jelentettü­k, Tildy Zoltán, a ma­gyar köztársaság elnöke pénteken ér­kezett Szegedre. Szombaton reggel Sze­gedre jött Nagy Ferenc miniszterelnök is Gyöngyösi János külügyminiszter tár­saságában. A kormány tagjai közül Tom­­bor Jenő honvédelmi miniszter, Dobi István földmivelésügyi miniszter, Keresz­­tury Dezső kultuszminiszter, Szebek And­rás elvtárs, Donáth Ferenc elvtárs, Ba­logh István, Zentai Vilmos, Takács Fe­renc, Pfeiffer Zoltán, Székely és Varga állam­titkárok, valamint több politikus és képviselő még pénteken délben Sze­gedre érkezett. A köztársasági elnök szombaton dél­előtt kíséretével együtt részt vett a Füg­getlen Kisgazdapárt szegedi szervezete által rendezett aratási ünnepében. A Szé­­chenyi-téren megrendezett ünnepség fel­vonulással kezdődött. A lovasbaktérium után a különböző szervezetek kocsikon és gyalogosan vonultak végig a Széchenyi­­téren felállított díszemel­vény előtt, hogy üdvözöljék a demokratikus magyar köz­társaság elnökét. Az ünnepségre kivonult a honvédség és a rendőrség diszakasza is. A felvonulás ideje alatt pedig nagy létszámú cigányzenekar muzsikált. A felvonulás befejeztével az idei, uj nult így fel, majd a kocsikon ülők újra elvonultak gyalog, a 8 ezer főnyi gya­logos felvonulókka­. A néma, de külső­ségekben színes felvonulást lelkesen megtapsolták a hűvösen álldogáló ki­váncsiak. A sok szép nemzetiszinü zászló között volt olyan is, amelyiken Kelemen Bélát, a hírhedt ellenforra­dalmárt éltették, a másikra a Trianon előtti Magyarország és a Hiszekegy so­viniszta frázisai voltak ráhimezve, akadt egy leventezászló is. A színpompás fel­vonulást, a bort, búzát, békességet jel­képező kocsik zárták be. Durva, kirívó hibája volt a különben elég jó rende­zésnek, hogy megfelejtkeztek a város népszerű orosz katonai parancsnokai­ról és amikor Kartyenov alezredes meg­jelent, a rendezők akkor kapkodtak hely után részére. Eltekintve attól, hogy a fegyverszüneti szerződés egyik pontja szerint semilyen gyűlés, vagy ünnepség nem rendezhető az ellenőrző közegek jelenléte nélkül, minden pártnak a legj­elemibb kötelessége, hogy a Szovjet­unió képviselőit ünnepélyen az őket megillető helyre ültesse. A felvonulás és elhelyezkedések után amikor a nagygyűlés megkezdődött, mintegy 25—30 ezer ember szorongott az árnyékot biztositó Széchenyi­ téri fák alatt. gabon­ából ki­szült fehér kenyeret hozták a díszemelvény elé és ott dr. Hamvas Endre megyéspüspök megszentelte az idei első gabonából sü­l­t kenyeret. A kenye­ret ezután Tildy Zoltán elnök vette a a kezébe és Török Ferencnek, a Kis­gazdapárt szegedi elnökének rövid beve­zetője után a n­épgyűlés résztvevőihez fordult: — Amikor ránézek erre a megáldott és megszentelt kenyérre, én, azt magam is dolgoztam eleget fiatal koromban kinn a földeken — kezdte beszédét az állam­­e­nök — tudom, hogy mennyi munka, mennyi verejték, mennyi gon­d és mennyi aggodalom van ebben a kenyérben. Bősé­ges időkben kevesen gondoltak a szántó­vető ember munkájára, amikor nem volt probléma a kenyér, hogy ki mennyit ve­het és mennyit ehetik belőle. Ma a városi ember gondja is kinn volt veletek együtt a földeken. Az ipari üzemekben, a bányák mélyén lesték munkátok eredményét. Most becsüljük meg ezt a kenyeret igazán, ami­kor kevés van belőle, amikor nagyon meg kellett fontolni azt, hogyan osszuk szét a nemzet és az ország kevés kenyerét. De ebben a mai demonstrációban én h­add lássam a magyar ember ősi hitét az élő Istenben. Emberé a munka, Istené az ál­dás. Ti tudjátok azt, hogy megtehettek mindent és verejték bőven hullhat a ba­rázdán, elvégezhettek minden munkát, de magasabb erő dönti el, hogy ennek a munkának mi legyen az eredménye. — Most eljöttetek hálás szívvel, az első kenyérre ráhullott az áldás. Ezt a hitet őrizzétek meg a magyar népek és az egész magyarságnak. De hadd lássam ebben a demonstrációban a ti bizonyság tételeteket a magyar köztársaság és a ma­gyar demokrácia mellett. Ma a dolgozó embereké ez az ország Az uj magyar vi­lá­g meg fogja becsülni azokat, akik dol­goznak felépítésén kinn a földeken, nap­sütés alatt, a műhelyekben vagy a bányák mélyén, vagy a szellem munkaterületein. Meg fogja becsülni a dolgozókat és csak a dolgozókat fogja megbecsülni, mert olyan országot akarunk, amelyben a mun­kásnak s a munkának egyformán megvan a tisztessége, a becsülete, a bére és a ju­talma. A henyélőket, akik kerülik a mun­kát vagy könnyen akarnak élni, ki akarjuk rekeszteni a kenyér áldásából. — Az Isten megadta az első kenyér­nek az áldását nekünk és mi sóvárgunk, hogy ezután minden magyarnak, minden időben becsületes munkája után legyen meg a mindennapi kenyere és legyen bé­kessége hozzá. Az egész teremtett világ minden népe, amely belefáradt a hosszú háborúba, amely nem szereti már látni a gyűlöletnek fellobbanó tüzeit, amely jó egyezséget akar a becsületes emberek kö­zött, az egész világ sóvárogja a békét és mi magyarok a többi néppel együtt, ki­áltjuk, a többi szabad néppel együtt, soha többé háborút ezen a földön. Békes­­séget a népek és nemzetek között és bé­kességet ebben az országban. Kirekeszt­­jük ennek a belső békességnek, a dolgozó magyarok egyetértésinek és békéjének bujtogató ellenségeit. Békét akarunk te­remteni, új és szabad világot, amelybe a régi letűnt bűnös világ semmiféle sötét szelleme mégegyszer visszajönni se tud­jon. Békét azért is akarunk idebenn, hogy a jó munkának ne legyen akadálya sehol, hogy minden ember oizva dolgozhassák abban a tudatban, hogy m­unkájának meg lesz az eredménye. Ezekkel a szavakkal testvérek mégegyszer forró szeretettel és megbecsüléssel köszöntelek benneteket magyar föld népe, is lobbi dolgozók, akik testvéri egyetértésben jöttetek a föld dol­gozóival együtt. Minden dolgozó fia ennek a hazának. Legyen hitetek abban, hogy megvan a mi biztos jövendőnk, csak dol­gozni kell érte, lemondani kell érte, le­mondani kell tudni érte még egy, rövid ideig, áldozatot kell vállalni érte. Építünk országot, amely a tiétek lesz, boldog, sza­bad !3 független Magyarországot­ oda. Úgy éreztük, hogy ezután a döntés után már nem­ elég a rendőr szorgalmas diplomáciai tájékoztatás és felvilágosítás, amely addig is állandóan folyt, hanem nagyobb súllyal kell fellépni a magyar békecélok, a magyar nép békevágyainak legalább részben való kielégítése érdeké­­ben. Úgy éreztük, hogy a magyar kérdé­­seket, a magyar békecélokat személyesen kell felvetnünk a nagyhatalmak kormányai előtt. Amerikában — Első utunk az Északamerikai Egye­sült Államokba vezetett. A szabad, új világnak, az Egyesült Államok demok­ráciájának vezetői előtt vetettük fel kérdé­seinket. Rámutatunk arra, hogy a magyar nép a maga reménységeit nem önmagából merítette, a magyar nép reménységeinek tápot adtak bizonyos megnyilatkozások, amelyek elhangzottak több ízben a nagy­hatalmak vezetői részéről s tápot adtak azok az alapokmányok és charták, amelyek az igazságnak és az igazi demokráciának a szellemében jöttek létre. Azok a kijelen­tések, amelyen úgy hangzottak el, hogy igazságos békét kell kötni, olyan békét kell kötni, amely a népek lelkében nem hagy keserűséget, a békekötés alapja nem lehet a bosszúállás, hogy a népek önren­delkezési jogát figyelembe kell venni, a trianoni tévedéseknek a beismerése, mint úgy hangzottak el, hogy igazságra vágyó és az igazságért törekvő magyar nép azok­ból reménységet merített, mert mmi­tha a világnak szólt volna ez, de a magyar nép­ről vettek volna példát. Elmondottuk ennek az útnak és tárgyalásaink során, hogy minket magyarokat nem fűtenek olyan vágyak, hogy a mi igényeink kielégítése árán ellenségeinkké tegyük a szomszéd né­peket. Mi békét akarunk, örökké való békét, mert talán a világnak egyetlen népe sincs, amelynek a béke áldásaira akkora szüksége lenne, mint a magyar népnek. Elmondottuk tárgyalásaink során azt, hogy szégyene lenne Európának, ha fenmaradhatna to­vábbra is az az állapot Európa kellős közepében, hogy 650 ezer Csehszlovákiában élő magyar az örökös rettegésnek és az örökös félelemnek az állapotában élne. Rámutattunk arra, hogy 65 ezer magyarnak most a demokrácia újjászületésének­ idején nincsen iskolája, megtiltják anyanyelvét még a templomában is. Rámutattunk arra, hogy nincsen állampolgári joga, mert a legutóbb lezajlott választásokon 650 ezer magyar nem szavazhatott és hogy folyik a vagyonelkobozás. Elveszik a magyaroktól a koncessziókat, az iparengedélyeket, ke­reskedői jogosítványokat, hogy így nem élhet 650 ezer magyar és nem költözhet békeérzet az egész magyar nemzet szivébe, ha kénytelen látni csehszlovákiai magyarok sorsát. Tárgyalásaink során elmondottuk az azt is, hogy nincs a világnak még egy országa, amelyet akkora háborús veszteség ért volna közgazdasági téren, mint Ma­gyarországot. Magyarország egész gazda­sági e ete összeomlott. Eredmények és remények — Az Egyesült Államok kormánya nemcsak szóban, de írásban is közölte velünk, hogy a Nemzeti Bank egész aranykészletét minden megkötés nélkül azonnal visszaadja. Közölte velünk azt is, hogy 1945 január 20 után elhurcolt és elvben már magyar tulajdonnak el­ismert magyar értékek átadására nézve azonnal utasítást ad a megszálló ható­ságoknak, míg az 1944 október 15-e után elhurcolt értékek visszaadására nézve pedig siet minél előbb kedvező kor­mánydöntést hozni. Közölte velünk az az Egyesült Államok kormánya azt is, hogy tárgyalásokat kezd a bécsi meg­szálló haderők, elsősorban a szovjet megszálló erők főparancsnokságával s amennyiben ennek a hozzájárulását el­nyeri, magyar zászlók alatt és magyar vezetés alatt forgalomba helyezi 540, tehát valamennyi hajónkat a Dunán. Tudomásunkra hozták azt is, hogy meg fogják vizsgáltatni sürgősen, van-e még olyan hadseregfelesleg, amely eladó és amelyet mi használhatunk. Ebben az esetben a hadsereg felszerelési felesle­gek vásárlására adott 10 millió dollá­ros hitelt fel fogják emelni számunkra . Utoljára felelek politikai ered­ményeinkre. Meg kell mondanom, hogy egészen pozitív eredményt ettől az út­tól abban a vonatkozásban nem is vár­hatunk. Végső döntés, így Magyaror­szág külpolitikai kérdéseinek eldöntése is a békekonferenciára tartozik. De po­litikai kérdéseink felvetését is megér­téssel hallgatták meg az Egyesült Ál­lamokban, később pedig Angliában, Londonban is. Megértéssel hallgatták meg, de a békekonferencia előtt való kedvező döntésnek akadályai vannak. A köztársasági elnök beszéde Nagy Ferenc beszámolója a nyugati útról, belpolitikai és gazdasági helyzetünkről A köztársasági elnök mély hatást gya­korló, nagy tapssal és éljenzéssel foga­dott beszéde után Nagy Ferenc minisz­terelnök emelkedett szoi­sra. Beszéde ele­jén szólott Péter-Pál ünnepe és az új ke­nyér jelentőségéről és a magyar kormány nevében hálával köszönte meg a földmi­­ves népnek az uj kenyeret, egyben meg­ígérte az ország dolgozó társadalmának, hogy az uj kenyérből igazságosabban, egyenlőbben és nagyobb mértékben fog részesedni Magyarország minden dol­gozója. — A magyar földmives nép megtette az elmúlt esztendőben kötelességét. — mondotta a miniszterelnök. — Amiár az európai államokban statisztikák készülnek arról, hogy a győztes és vesztes államok­ban egyaránt, hány százalékát tudja a föld­­mives nép bevetni a fö­dnek és kihoznak egy olyan 80—85 százalékos európai át­lagot, akkor mi magyar földmívesek iga­zán büszkék lehetünk arra, hogy most a magyar földnek 93 százaléka van bevetve.­­ Az uj tenyérnek a m­egtermése után még egy feladat vár a magyar föld népére és ez az, hogy az uj kényes el vonakodás nélkül, szeretettel, megértéssel ajánlja fel a társadalom minden rétegé­nek és végezze azt a kötelességét, amelyet a beszolgáltás ró reá. Nem szabad elfeljteteni, hogy Magyar­­ország háborús sebei még nyitottak. Gaz­dasági összeomlásunk romjait még nem nem takarítottuk el. Új világot, jó világot, egészséges világot akarunk teremteni eb­ben az országban. Ehhez az kell, hogy mindent, amire a dolgozó társadalom különböző rétegeinek szüksége van, számba vehessük, kézben tarthassunk, igazságosan, egyenlően oszthassunk el. Ezért van szükség arra, hogy ebben az esztendőben meg feltétlenül pontosan és lelkiism­eretesen tegyen eleget a magyar parasztság a beszolgáltatási kötelezettség­nek. Viszont kijelenthetem itt a magyar kormányzat nevében, hogy a beszolgálta­tás ma már nem olyan feltételek mellett történik, mint a múltban. Az új kenyérrel együtt megjelenik az új pénz is, az érték­álló pénz, a forint. Augusztus elsejével megszűnik az a szörnyű bizonytalanság, amelyben eddig a társadalom minden ré­tege élt, az állandó és fokozódó pénz­romlás miatt. A kormánynak az az elhatározása, hogy a beszolgáltatott terményeknek azt a részét, amely adószükség­etre kell, adó­ban fogja elszámolni, a többit pedig ér­tékálló pénzben, forintban fogja kifizetni a magyar gazdaközönségnek. Beszámoló a — Tisztelt naggyűlés ! — folytatta ez­után a miniszterelnök — itt fogok be­szélni a magyar kormánydelegációnak a a nyugati hatalmaknál végzett látogatásá­ról és annak eredményeiről. — Legelőször arra a kérdésre kell jelelni, mi volt a célunk ezzel az utazással ? — Érmek a nyugati látogatásnak jelen nyugati útról főségét küldőképpen az adta meg, hogy május 7-én Párisban a külügyminiszterek értekezlete olyan döntést hozott, amely a magyar népnek — érzésünk szerint — roppant sok keserűséget és nyugtalanságot okozott, amikor előzetes döntésében ki­­motlotta, hogy visszaállítja a trianoni határt és egész Erdélyt Romániának »düs

Next