Délmagyarország, 1946. szeptember (3. évfolyam, 194-218. szám)

1946-09-01 / 194. szám

I Vilgy proletárjai egyesüljetek ! Szeged, 1946. szeptember 1, vasárnap Hl. ért: 194 «. Ára: 40 fillér. AZ UJ KENYÉR — UJ PÉNZ ÜNNEPE Irta: GARDOS SÁNDOR Valójában nemzeti ünnepet iü ma Szegeden a Magyar Kommunista Párt: az uj kenyér és az ujj pénz ünnepét. A táluk, és a tanyák dol­gozói nehéz körülmények között, az időjárás súlyos csapásait is elviselve kitermelték az uj kenyere­,, a mun­káspártok pedig, élén a Kommune La Ponttal, talán még nehezebb körülmé­­nyek fözött, szinte a csodával hatá­sos módon megteremtették az új­­ pénzt­, a forintot és ezzel a demokra­tikus Magyarország gazdasági sta­bilizációját. Mint ahogy a paraszt az egész magyar nemzet számára dolgozta e,ö­l földből a kenyeret, éppúgy a munkáspártok is a magy­r nép boldogulása érdekében erősza­kolták ki a semmiből az értékálló jó pénzt, a forintot. Nemzeti ünnep tehát, amikor a munkásság együtt örvendezik Szegeden az uj kenyérnek és uj pénznek. Hiszen tavaly is ünnepeltük az uj kenyeret és a következő években )­­ ünnepeljük majd. D« ennek. az idei kenyérnek más az ize és nagy a je­­l­en­ősége a tavalyihoz képe».. Most már megállapit­h­atjuk, hogy a tavalyi kenyér­­ cigányaira* tévedt ,^s *«­­s^rü izt hagyott a szájunkban. A magyar paraszt tavalyi munkájának "tea 'my*' l;tryn.­ .1 bms'i akadt es attól könogo-t a fui­okletc a gazdasági élet egész esztimdőben. A tavalyi kenyér csak gyéren jutott a dolgozóknak, nem volt megfelelő állami apparátusunk, amely megszer­vezte, hogy az uj kenyér a dolgozó asztalára kerüljön és nem volt érték­álló pénzünk, amellyel megfizethettük volna a kenyeret. Ez idén már nincse­nek kenyé­rgondjaink, és van szabi­ jó pénzünk, amivel nekiindulhatun­k a gazdasági fellendülésnek. Ezért vi­dámabb és jelentőségteljesebb ez a mai ünnep a tavalyinál. A nehéz és küzdelmes hétköznapok­­ után a magyar nemzetnek ebben a sorsdöntő időszakában is kiérdemel­tük ezt az ünnepnapot, amely­ azon­ban nemcsak abból áll, hogy a pa­­raszt és munkás egymásra­ találva ör­vendezik az eddig elért eredmények­nek. Ezen a mai napon nemcsak vigadni jöttünk össze, hanem azér­­ts, hogy megbeszéljük a további teen­dőinket. Mert a jólzü­lj kenyér és az értékálló jó pénz mellett is van t­ cég gondja-baja parasztnak, mun­kásnak egyaránt, m­­eg kell szervez­nünk ezt a mi vadonatúj stabili­zációnkat úgy, hogy minden dolgozó asztalára jusson elegendő kenyér és minden dolgozó zsebébe torint. A falvak népe tele v­an jogos panasszal: a földreform még ma sincs befejezve, a helyesen szorgalmaznunk kell a te­lekkönyvi áb­ráiSt, a malmosok ki­­­ uzsorázzák a kisp­arasz­tot. ha kell harco­lunk a malmok községesítését, a földművesek érdekképviseletét most a zsíros parasztok, a kulákok­ kezére akarják átjátszani, küzdenü­nk kell azért, hogy olyan érdekképviseletet létesítsünk, amely valóban a kispa­­rasztok és földmunkások érdekeit képviseli. Bajok vannak a beszol­gáltatás, a vetőmag, az állatállo­­mány, a termelési eszközök közül Ezeket a bajokat mind meg kell szüntetnünk. Ki kell verekednünk az ipari cikkek árának leszorítását, hogy az agrárolló ne vágja el a pa­raszt nyakát. A városi munkássság se marad gond nékül A speku­lció réme még ■ mindig fenyeget, a forintot és­­ azt meg kell védenünk, ha kell foggal, körömmel is. Itt van a munkanékü­li­ség veszedelme, amely egyrészt a stabilizáció elkerülhetetlen következ­ménye ((3-listázás), másrészt pedig a tSfee politikai manővere. Mindkét szönte a falvak, tanyák dolgozóit,, nehézséggel meg kell küzdenünk. A munkásság feladata még az ipart több érme,és, amely a stabilizáló egyik főfestétele és az ipari cikkek árának leszorítására az egyetlen le­hetséges eszköz. Van tehát gondunk, bajunk, tenni­ Magyar válaszjegyzék a csehszlovák területkövetelésre (Paris, augusztus 31.) Az MTI dip­lomáciai különtudósítója, írja. A cseh­szlovákiai küldöttség a magyar béke­­szerződéstervezetnek a magyar-cseh­szlovák­ határra vonatkozó pontjához módosító indítványt terjesztett be, amelyben öt dunajobbparti községnek Csehszlovákiához való csatolását kéri. A magyar küldöttség a magyar-cseh­szlovák határmódosítás tárgyában be­adott csehszlovák indítványhoz pénte­ken benyújtotta észrevételeit a békeér­tekezlet főtitkárához. A magyar jegyzék mindenekelőtt is­merteti az öt község területi és lakos­sági problémáit, majd­ leszögezi, hogy a terület lakossága sok esetben kifeje­zésre juttatta azt a szilárd elha­tár­ozá­sát, hogy nem akar csehszlovák uralom alá kerülni. Magyar megítélés szerint súlyosan ellenkezik az Atlanti Chartá­val, hogy embereket és népeket meg­kérdezésük nélkül és akaratuk ellenére gazdasági vagy politikai okokra való valónk elegendő. Hogy mindezeket hogyan küzdjük le és a munkás-pa­raszt összefogással hogyan építsük á ®t a do­gozók demokratikus Magyar­­országát, ezekre a kérdésekre ad majd választ a vasárnap délelőtti népgyűlésen Rajk László elvtárs bel­ügyminiszter, a magyar kommunisták re­­tenthete­tlen élharcosa és Révai Jó­zsef elvtárs az MKP központi veze­tőségének egyik vezéregyénisége. Hallgassuk m­eg szavaikat és aszerint cselekedjünk. A szegedi Kommunista Párt lel­kesen üdvözli vezetőit az uj kenyér, új pénz ünnepén és szeretettel kö­­akik erre a szép ünnepnapra eljöttek a városba, hogy ezzel is viszonozzák a városi munkások szentisván napi fa­­halogatását. Fogadjuk őket olyan szivélyesen, mint az a kedves és elő­zékeny házigazdához illik, amikor szivéhez közel álló barátokat, test­véreket, rokonokat lát vendégül. Éljen az új kenyér, amiből min­denkinek jut majd! Éljen a munkásság és parasztság forintvédő egysége* Éljen a Magyar Kommunista párt* 1 magyar és román bizottság együttes ülésen meghallgatta a magyar véleményt a határkérdésben Arad, Nagyvárad, Nagybánya, Nagykároly, Szatmár visszacsatolását kérte a magyar kiküldött (Páris, augusztus 31.) Az MTI diplo­máciai különtudósítója jelenti: A ma­gyar területi és politikai bizottság pén­tek délutáni ülésén a bizottság vissza­tért a szerdai ülésnek arra a határo­­z­a­t­r»’­­a, hogy­­ 1ágv ' 'zc* n­a­ i­gatják meg­ szóbelileg. Megállapították, hogy a múlt ülé­sein egyrészt félreértés történt a meghívás elutasítása körül, más­részt a román bizottság csütörtöki ülésén úgy döntöttek, hogy meg­hallgatják a magyar békeküldöttsé­­get és ezért elhatározták, hogy Ma­gyarországot a magyar bizottság is meghallgatja, mégpedig a román bizottsággal együttes ülésen. Az el­határozás egyhangú volt. A bizottság elnöke ezután közölte, hogy a meghívás nem változtatja meg a szerdai ülésen hozott határozatot, amely szerint a bizottság az 1933-as magyar-román határt fogadta el. Ennek a határozatnak esetleges megváltozta­tására valamelyik bizottsági tag külön javaslata szükséges. A bizottság egyéb­ként a békeszerződés tervezetének má­sodik és harmadik cikkelyét tárgyalta, amelyek az alapvető emberi jogok biz­tosítására vonatkoznak. A cikkelyek te­kintetében döntés nem történt. A bi­zottság végül elhatározta, hogy a ma­­gyar-román együttes bizottság ülését szombaton délután 4 órakor tartja. A magyar álláspontot, Auer Pál párisi magyar követ ismerteti ezen az ülésen az erdélyi problémával kapcsolatban, hivatkozással idegen impérium alá kényszerítsenek. A magyar emlékirat a továbbiakban rámutat arra, hogy amíg Csehszlovákia a magyar kérdésben 200 ezer magyar kiutasításának jogi lehető­­­ségét kéri ugyanakkor magyar terü­leteket kevesen túlnyomvan magyar né­pességgel. Csehszlovákia csak a cseh és a szlovák lakosságnak adja meg az emberi és nemzeti jogokat. A most kö­vetelt területen élő magyarok tehát po­litikai elnyomás alá és gazdasági elnyo­más alá kerülnének, továbbá ki lenné­nek téve az otthon­talanságnak, vagy az elűzés veszélyének. Magyar felfogás szerint a két csehszlovák javaslat kö­zött alapvető ellentmondás van: ös­­­szeegyeztethetlennek tartja a magyar delegáció a területnyereségre vonat­kozó csehszlovák javaslatot az Atlanti Charta szel’eméye’ o­rfir* -, mert a-,, világosan kimondja, hogy a szövetsé­­ges nemzetek nem törekszenek területi gyarapodásra. A csehszlovák javaslat­ súlyosan veszélyezteti Magyarország közlekedési és gazdasági érdekeit is. Erre való tekintettel a magyar kül­döttség a csehszlovák módosító javas­lat elvetését kéri A békeértekezlet első viharos ülése a görög-albán kérdés tárgyalásánál (Paris, augusztus 31.) A párisi érte­kezlet péntek délelőtti teljes ülésén Görögország képviselője határozati ja­­vaslatban kérte a legközelebbi ülés na­pirendjére tűzni, hogy hívják fel a kül­ügyminiszteri tanácsot a Görögország és Albánia közötti területi vita­­ meg­­vizgálására és megoldásánál. Molotov szovjet külügyminiszter a határozati ja­vaslatra hivatkozva, a következőket jelentette ki: Ezt az értekezletet arra akarják felhasználni, hogy igényeket terjesszenek elő nem ellenséges ország, hanem, egy békeszerető és demokrati­kus állammal szemben. A görög kül­döttség akarja felvetni ezt a kérdést, de ez veszedelmes, mert arra alkalmas, hogy nyugtalanságot keltsen a Balká­non és zavarokat okozzon Európa olyan részén, ahol már helyreállt a béke és megvalósították a nemzetek közötti jó­szomszédi viszonyt. Molotov azzal vá­dolja a görög kormányt, hogy ezzel a határfelvetési kérdésben befolyásolni igyekszik a királlykérdést a vasárnap megtartandó népszavazáson. Görögor­szág támogatást kap külföldi csapatok­tól. Ezek szintén felelősek azért a hely­zetért, amely a népszavazás küszöbén Görögországban előállott. A görög kor­mány nem­ akar várni addig, amíg Uk­rajna vádja a biztonsági tanácsban megvitatásra kerül. Türelmetlenül elő­terjeszti igényét kerületekre, hogy dip­lomáciai sikert érjen el a népszavazás előestéjén. Valóságban Görögországban nyugtalanság van, ahol a demokratikus elemek nem vehetnek szabad lélegze­tet, a demokratikus lapok szerkesztőit a nyílt utcán letartóztatják és olyan erőszakos elnyomó rendszabályokat hoz­nak, hogy felháborítják a demokrati­kus közvéleményt. A szovjet küldöttség reméli, hogy a békeértekezlet nem adja magát eszközül Görögország rémuralmi rendszerének. A szovjet kiküldött azt javasolta, hogy az értekezlet utasítsa el Albánia megcsonkítására irányuló gö­rög igényeket. Az elnöklő Vang­ Sih-Csies ekkor rá­mutatott arra, hogy a görög­ indítvány nem a mai napirenden szerepel és csak annak eldöntéséről van szó, vajjon a legközelebbi ülés napirendjére tűzzék-e ki. Ekkor Pijade jugoszláv kiküldött he­ves támadást intézett Görögország el­len. Alexander brit kiküldött félbesza­kította és tiltakozott az ellen, hogy a szónok a görög indítvány érdemi vitá­jába merül. Pijade folytatva beszédét, kijelentette: Az értekezlet nem arra való, hogy támogassa a görög válasz­tási hírverést. Alexander ismét közbe­szólt és elnöki beavatkozást kért. A za­jongás még fokozódott, de Pirade foly­tatni igyekezett beszédét egyre hango­sabban, mire az elnök rendreutasította Ilyen hangulat eddig még nem volt a párisi értekezleten. A zaj fokozódott, 20 kiküldött egyszerre kiabált az elnök felé, aki teljesen tehetetlenül viselke­dett a zűrzavar közepette. Pirade a legnagyobb zajban is tovább beszélt. Amikor Alexander a napirendhez má­sodszor kért felszólalást, Vang elnök nem vett róla tudomást, úgyhogy az angol kiküldött indulatosan asztalára csapott, míig végre magára vonta az el­nök figyelmét A zaj még csak fokozó­dott, míg végre az elnök felemelkedett és erélyes hangon csendet kért, erre a zajongás lecsillapodott. A jugoszláv képviselő szerint egyéb­ként Görögországnak nem az értekez­lethez kellett volna fordulni a határ­kérdés ügyében. Alexander, a következő felszólaló ki­­fejtette, hogy­ Görögországnak joga van

Next