Délmagyarország, 1946. december (3. évfolyam, 271-294. szám)

1946-12-01 / 271. szám

ilág proletárjai egyesüljetek ! Szeged, 194* december 1. vasárnap, ill. tel. 271. ii. év; 40 fillér. Kiről és miről van szó Irta: Markos György A stabilizáció negyedik hónapjában •mi kétszer fordult elő, hogy egyik hétről a másikra a bankjegyforgalom nem emelkedett, hanem csökkent. Inflációról, tehát nem lehet szó. A forgalomban levő pénz mennyisége sem túlmagas, mert hiszen a jelenlegi nemzeti jövedelem, azaz a mezőgazdasági és ipari termelés által létrehozott értékek összessége megfelel évi 12 milliárd forintnak. Ezzel szemben mindössze 850 millió forint értékű bankjegy van forgalomban s ennek a bankjegyforgalomnak biztos fedezete van valutákban, devizákban, külföldi fizetőeszközökben és aranyban. Békében 5 milliárd pengős nemzeti jövedelemmel szembeni 450 millió volt a bankjegyforgalom, tehát aránylag nagyobb mint most. Békében e bankjegyforgalom aránya a nemzeti jövedelemhez 9:100 volt, most 7:100. Tehát itt sincs baj. Máshol kell keresni a mai nehézségek okait. Magyarország nem szegény, de elsze iényedett ország. A háború sok mindent pusztított el, amit újjá kell építeni, az ország régi felelőtlen urai olyan bűnöket követtek el, amelyet a mai demokratikus Magyarországnak kell jóvátenni. Az ezerholdas nagyurak és a velük szövetséges bányabárók és iparmágnások dorbézoltak és most a magyar népnek kell fizetnie a számlát. Konk ckbbfeo: a mai termelés színvonala alig kétharmada a békebelinek és ebből a kétharmadrésznyi nemzeti jövedelemből minden takarékosság mellett is legalább ugyanannyit kell lefölöznie az államnak, mint amennyit békében. Tehát fogyasztásra lényegesen kevesebb marad. Jóvátételt kell fizetni, újjá kell építeni az országot. Ez az állam feladata. Ez mindenkinek a feladata és mindenkinek érdeke. De az ehhez szükséges összegeket az állam nem veheti máshonnan, mint a dolgozók és a vállalkozók keresetéből, jövedelméből. Osztozkodnunk azon a kérésen, amink van. Jóvá kell tennünk a múlt bűneit és építenünk újjá. Tehát mérsékelnünk kell keresetünket, ez a vállalkozók és a dolgozó tömegek feladata. De élni, enni, ruházkodni és lakni is kell, ez a dolgozó tömegek joga. Az árak magasak. Magasak azért, mert kevés az áru és amikor kevés az áru, mindig magas az ára. De ezenfelül — mondják a GyOSz urai a vállalkozók — azért magasak az árak, mert az állam sokat követel. Igen, az államnak sokat kell követelnie. Nem lehet másként. És várjon a vállalkozók, az ipari termelők, a GyOSz kebelében vagy azon kívül működő gyárak és üzemek, mindent megtettek-e azért, hogy az áraké, leszállítsák? Merjük állítani, hogy sem. Ma minden vállalkozó, mint a háború alatt, vagy közvetlenül a háború előtt is tette, összeadja az „önköltségeket" és ehhez hozzácsapja a hivatalosan megengedett 15—25 százalék hasznot. Mennél nagyobbak az önköltségek, annál nagyobb a haszon. Ki lesz bolond 80 forintos önköltség után 16 forintos haszonnal megelégedni, amikor 100 forintos önköltség után 20 forintos haszon jár neki. Csoda-e, ha ilyen modor, az árak magasak, mert a GyOSz urai, a múltból ittfelejtett nagyipari vállalkozóknak nem érdekük, hogy csökkentsék az önköltségeket. Csoda-e az, hogy ma a magyar nagytőke, az ipari vállalkozási gondokkal küzd, mert nincs forgótőkéje, mert a tőke nem forog, mert nem is foroghat, mert ilyen árak mellett nincs aki vásárolni tudjon. De mi történik akkor, ha nem forog az áru és nem forog a tőke? Termelni kell! Ez a jelszó. A kormány ma a legnagyobb hitelnyújtó. Csak olyanoknak nyújt hitelt, akik a kapott pénzért termelnek is. De mit ér az a hitel, amelyért csak termelnek, de a termelt áru nem kerül forgalomba. Az ilyen hitel csak a pénzforgalmat növeli, csak az infláció felé vezet. Mindig újabb és újabb hitelek és a változatlan árak. A tőke nem bánja, ha nem veszik meg a portékáját, mert az érték, amit belefektetett, az megmarad az áruban vagy a nyersanyagban, legfeljebb újra hitelt zsarol a kormánytól azzal az indokolással, hogy különben kénytelen leállítani az üzemét, ami a munkanélküliséget növelné. A magyar ipar ma drágán termel, nem azért, mert az állam magas adókat követel — érthető okokból —, vagy legalább is nemcsak azért. Drágán termel azért, mert nem tud kalkulálni, mert nem érdeke, hogy kalkuláljon. Nem érdeke, hogy megrágja a garast, hogy megkeresse azokat a szervezési módszereket, azokat a lehetőségeket, nyersanyag-, üzemanyag-, idő- és munkamegtakarító módszereket, amelyek révén olcsóbban termelhet. Ettől már teljesen elszokott. A hirhedt győri program óta, 2>38 tavasza óta nem kellett számolni, nem kellett takarékoskodni. Mindent megfizettek, mert minden a háborúért volt. Most a békéért kell termelni és a demokrácia gazdasági megszilárdításáért. Egy okkal több, hogy az árak ne számoljanak és ne csökkentsék, hanem inkább emeljék az árakat. A vaskartel, a textiltrösztök és a magyar gazdasági élet egyéb hatalmasságai nem hajlandók csökkenteni profitlehetőségeiket, legfeljebb arra hajlandók, hogy ne fizessenek adót az államnak. De ilyen módon árleszállításról szó sincs és szó sem lehet. Az állam nem engedhet, mert kötelességei és kötelezettségei vannak. A tömegek nem engedhetnek, mert élni akarnak — emberi módon élni, vásárolni elérhető árakért. Tehát a tőkének kell engednie, a túlméretezett profitból akár a saját jól felfogott érdekében is, mert ha nem enged, a profit egész lehetőségét teszi kockára. A kérdés világos. A kiebrudalt nagybirtokosokkal szövetkezett magyar ipari tőke hasznot akar vagy —akármilyen áron — meg akarja dönteni gazdasági oldalról a demokráciát. A tömegek emberi módon akarnak élni a demokráciában. Ezek a kérdések rejtőznek a magasabb vagy alacsonyabb árak körüli harc mögött. Lehet, vagy nem lehet, de az árakat csökkenteni kell. Mert a dolgozók élni akarnak és a demokrácia élni fog.. Hiszünk a Szovjetunió törekvésének őszinteségében mondotta Nagybritannia képviselője az Egyesült Nemzetek politikai bizottságában Molotov leszerelési javaslatával kapcsolatban . (London, november 30.) Az Egyesült Newcenk politikai bizottságának szombati ülésén az első szónok Parodi francia kiküldött volt, aki annak a reményének adott kifejezést, hogy a bizottság elfogadja a leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot. A kanadai kiküldött után, aki kétségbe vonta a szovjet javaslat gyakorlati értékét, Wellington-Ka szólalt fel Kína nevében. Nagy derültséget keltve állapította meg, hogy Kína több mint 2000 éve foglalkozik a leszerelés gondolatával, de még mindig nem valósult meg a kínai közmondás, amely szerint a tit il erősebb a kardnál. Lengyelország képviselője támogatja a Szovjetunió javaslatát. Shavres Nagybritannia képviselője örömének adott kifejezést, hogy a szovjet kormány ugyanarra törekszik, mint Nagybritannia. Ki kell jutni a gyanakvás és a cinizmus légköréből. A világsajtó egy része propagandának minősíti a Szovjet leszerelési javaslatát, mi azonban hiszünk a Szovjetunió törekvésének őszinteségében. Nagybritannia hadseregének négyötöd részét már leszerelte, bár egyes hatalmak nagy hadsereget tartanak fegyverben. Anglia nem mehet messzebbre a leszerelés terei, na nm eríi magát biztonságban .A támadás esetleges megismétlődését. Javasolta: az UNO létesítsen bizottságot, amely a leszerelés kérdésével foglalkozik és gyakorlati tervezetet dolgoz ki az atomellenőrzés kérdésében is. Ebben a bizottságban a nagyhatalmak nem gyakorolhatnák a vétójogukat. (Newyork, november 30.) Az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője kijelentette, hogy Bymes esetleges lemondásáról forgalomba kerülő hírek teljesen alaptalanok. A bolgár kormány felveszi a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal (Szófia, november 30.) A bolgár kormány elismeri a köztársasági spanyol kormányt és helyreállítja vele a diplomáciai viszonyt. Elhatározta továbbá, hogy ugyancsak felveszi a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal és Argentinával. Rajk elvtárs Parisba érkezett a spanyol polgárháború harcosainak értekezletére (Páris, november 30.) Rajk László belügyminiszter, dr. Münnich Ferenc altábornagy, az államrendőrség budapesti főkapitánya és Szalvai Mihály alezredes pénteken déliben az Orient-expresszel párisba érkeztek. Üdvözlésükre megjelent a pályaudvaron a párizsi magyar követség valamennyi vezető tisztviselője. Ott volt a franciaországi magyar függetlenségi mozgalom vezetője és a párizsi magyar kolónia tagjai közül sokan. A belügyminisztert a spanyol polgárháború szabadságharcosainak nemzetközi értekezletére érkezett Párizsba. «ni Befejeződött a l-listázás felülvizsgálata Összesen 5.200 elbocsátott alkalmazott kerül vissza állásába (Budapest, november 30.) Szombaton ismét ülést tartott a közszolgálat körében történő elbocsátások felülvizsgálására alakult bizottság. A bizottság Nagy Ferenc miniszterelnökből, Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád miniszterelnök- helyettesekből ,és Rácz Jenő pénzügyminiszterből áll. A bizottság mintegy 4600 közalkalmazottat vett vissza állásába s ezzel a felülvizsgálat lényegében már meg is történt. Csak kisebb intézkedések vannak még hátra, végeredményben azonban mintegy 5200 alkalmazott kerül vissza állásába. A hátralevő ügyeket rövidesen befejezik a kijelölt határidőre, amelyet a pénteki minisztertanács december 31-ig hosszabbított meg. A miniszterelnökségen ilyen ügyekben felvilágosítást nem adnak. A döntőbizottság az összes figyelembe jöhető szempontokat mérlegelte, tekintettel természetesen az államháztartás egyensúlyára. Magyar iskolák a Vajdaságban (Belgrád, november 30.) Az új Jugoszláviában minden nemzetiségnek meg van az alkalma arra, hogy anyanyelvi iskolát létesítsen. A magyar kisebbségnek a Vajdaságban azelőtt nem volt egyetlen középiskolája sem. Most van a magyar kisebbségnek elemi iskolája, középiskolája, tanítóképzője, óvónőképzője. Több iskola megszervezésén még csak most dolgoznak. amnesztia Romániában a tiltott határátlépőknek és katonaszökevényeknek (Kolozsvár, november 30.) A román hivatalos lapban megjelenő uj amnesztiatörvény, amely széleskörű kegyelmet biztosít a tiltott határátlépés, szökés, bevonulási kötelezettség elmulasztása, katonai bűncselekmények elkövetői számára. A törvény rendelkezései értelmében a bűncselekmények elkövetői kegyelemben részesülnek függetlenül attól, hogy tettük felderült-e, ügyük vizsgálat alatt áll-e, tárgyalás van-e kitűzve, vagy már jogerős ítéletet hoztak. A tiltott határátlépés bűncselekményének elkövetői minden jelentkezési kötelezettség nélkül kegyelemben részesülnek, ha román állampolgárok s tettüket 1940 augusztus 30 után követték el és ha jelen törvény megjelenéséig az országba visszatértek. A szökést, vagy bevonulási kötelezettséget nem teljesítőket kegyelemben részesíti a törvény, amennyiben az érdekeltek 60 napon belül jelentkeznek a katonai csapattestüknél vagy a hatóságoknál és ott katonakönyvüket láttamoztatják. Az amnesztia nem vonatkozik azokra, akik olyan országok hadseregében maradtak 1944 augusztus 23 után, amelyek Romániával hadiállapotban voltak.