Délmagyarország, 1947. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-01 / 1. szám

ilág proletárjai egy gSMljatgfei Szeged» 1947 január 1. szerda, ltf. év?. 1. sz. Rn: 40 fillér. DELMMYARORSZAG -<țiA MAGYAR KOMWUJUSTA FART DILMA OTARORSZAGI NAPILAPJA m . - Új célkitűzések: Előre az életszínvonal felemeléséért! Irta: KSvn Béla Nehéz, küzdelmes esztendő áll mögöttünk. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy az elmúlt év a magyar demokrácia erőpróbája volt. Szörnyű megpróbáltatások idejét éltük, de éppen e megpróbáltatások közepette bizonyította 3-3 a magyar nép nagykorúságát. Nem lehet lekicsinyleni azt, amit szenvedtünk, s amit véghez vittünk. Elveszett • dolgok felméréséhez szükséges mérték és sokan úgy érezték, kicsúszik lábunk alól a talaj, nincs mibe fogódzni, a háború szörnyű pusztítása mint átok, ül rajtunk. Nincs kiút számunkra — gondolták. Összeomlott egy régi rendszer, de a romok ittmaradtak és a rom*tegyek elállják a demokratikus fejlődés útját. Az életszínvonal olyan mélybe süllyedt, hogy kultúrember számára mélyebbre nem süllyedhetett. Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőre, 6 .módon kritikánk mellett is egy kicsit büszkék lehetünk a mi magyar demokráciánkra. Büszkék lehetünk parasztjainkra, kük a föld millió holdjait munkálták meg —■ ma sem tudjuk hogyan, büszkék vagyunk az éhséget és hideget állató munkásainkra és értelmiségieinkre, tudósainkra, akik egy újságot nem tudtak megvenni, de fáradhatatanul, jóformán segédeszközök nélkül dolgoztak uj felfedezéseken s müvéativkxc, alá egy szendvicsért jöttek ű egy kis melegséget lopni a szívünkbe. Legyünk büszkék neves vezetőinkre és a névtelen pártmunkások ezreire, akiknek hite, lelkesedése, buzdítása nélkül nem érhettünk volna el eredményeinket. Egy nemzet telepét nem a múltja, hanem a jövője határozza meg. Ha csak a múltba tekintettünk volna, a kétségbeesési és kilátástalanság rabjaivá szegődünk. Nem vissza, hanem előre tekintettünk és a jobb jövő reménye válaltatta el a jelen szenvedéseit. A kézzelfogható jövőt a stabilizációs elvek jelentették. Az ígéretért, amit az a pénz jelentett, úgy éreztük, érdemes ülni. A forint, amit „valutacsodának“ neveztek, eddig nem bizonyult hálátlannak. Nem adta magát bőségesen , nem adta magát mindenkinek egyformán, de a bánat könnyei helyébe az izomkönnyeit csalta a szemekbe s kisimította: a kétségbeesett arcok ráncait. P?ersze, a forintot is megtámadták és ez szolgáljon figyelmeztetésül arra, hogy az ellenség nem alszik, csapások érték, de még nincs legyőzve és ezzel a ténnyel számolnunk kell, ha tervet készítünk a jövőre. A Stabilizáció lehetővé tette, hogy lélekzethez jussunk, élni tudjunk, hinni tudjunk és észszerű számításokat végezhessünk. A stabilizációs terv után elkészítette az Magyar Kommunista Párt hároméves tervét. Felmérve az ország teljesítőképességét, egy mindenre kierjedő, átfogó gazdasági tervet készítettünk. Úgy a stabilizációs terv, mint is, reális tényeken, számításokon nyugszik. Kommunista módra optimista, de nincs benne túlzás. Gerő elvtársiunk mondotta: „Mi általában ismeretesek vagyunk arról, hogy javíthatatlan derülátók vagyunk — de nálunk reális tényeken nyugvó, megfontolt következtetésekből származik.“ Célja a tervnek a dolgozók milliótzip.’, életszínvonalát az 1938-as életszin•’ilra, sőt e színvonal fölé emelni. A fi az általános életszínvonalat az elv végén az 1938-as életszínvonal 85 adalékára irányozza elő, a második égén 100 százalékra és a harmadik végén 109 százalékra emeli fel. ■ Másfélmilliárd 1938-as békepengő vá..séges a,három év folyamán berunukásokra.. Ezt a másfélmilliárdot elő teremteni és nem titok, hogy csak v‘. . ivávant szorgalommal lehet " . A terv áldozatokat kíván gondolhatunk addig a fogyást visz ''>>k nagyarányú termelésére, .. iparunkat, mezőgazgaságunkat meg nem alapoztuk. A dolgozók meghozzák majd a maguk áldozatát, mint ahogy eddig is meghozták, de ennek feltétele van s Ez a feltétel; biztosítani a demokratikus kormányzást, a további fejlődést. Biztosítani kell Szegeden is s mindenütt az országban, hogy minden a nép érdekében történjék. Biztosítékot akarnak a dolgozók, hogy áldozatvállalásaik nem a vagyonokat fogja növelni a másik oldalon, hanem fokozatos életszínvonalemelkedést biztosít. A jövő esztendőben fokozottabb feladatok hárulnak a szakszervezetekre és üzemi bizottságokra. A jövő évnek meg kell hoznia az üzemi bizottságok hatáskörének kiterjesztését és a szakszervezetek jogainak alkotmányba való iktatását. A hároméves gazdasági terv keresztülvitelében , oroszlánrész esik a szakszervezetekre. A szakszervezetek aktív és kezdeményező közreműködése és ellenőrzése nélkül nem képzelhető el a gazdasági terv sikere. Az elmúlt időszakban háládatlan feladat jutott a szakszervezeteknek. A stabilizáció csak 50 százalékos életszínvonalat tudott biztosítani a békebelihez képest, ez igen alacsony életszínvonalat jelent, ha tekintetbe vesszük azt az életszínvonal-különbséget, amely Magyarország és a nyugati államok között már békében is megvolt. Az utóbbi időben bekövetkezett drágulási folyamat még ezt az életszínvonalat is veszélyeztette s a tömegek jogos elégedetlenségét a reakció a szakszervezetekre akarta hárítani. Nem népszerű dolog a munkafegyelmet megtartatni s ezzel az ország rendjét megőrizni, sokkal nagyobb népszerűséget jelentene anarchikus megmozdulások szószólóivá szegődni, mint a stabilizációs szempontokra, figyelemmel lenni s így szolgálni a nép és az ország tartós érdekeit. Sokszor a lehetetlennel határos feladatokat kellett megoldani a szakszervezetek vezetőségének, amikor a tömegek jogos követelése és felháborodása közepette kellett a termelés szempontjaira tekintettel lenni úgy, hogy a pillanatnyi követelések kielégítése helyett éppen e tömegek messzebbmenő érdekeit tartotta szem előtt. * A szakszervezeteknek vissza kell verni a reakció támadásait, amelyek galád módon a bajok okául a szakszervezetek vezetőségét igyekszik feltüntetni. Az elmúlt hetek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ott, ahol a szakszervezet és az üzemi bizottságok kezdeményező szerepet vállaltak és a munkásság olyan igényeinek kielégítéséért indítottak harcot, amelynek költségeit nem lehet belekalkulálni az „árakba“, rögtön a legmerevebb visszautasításra találtak. Ha profitjának valóságos csökkentéséről van szó, akkor az adakozó bőkezű nagybácsiból azonnal fukar, vagyonát féltő családapává lép elő a tőkés és így leplezi le igazi arculatát. A szegedi szakszervezetek újévi ajándékul uj otthont kaptak s ez máris pezsdítőleg hatott a szakszervezeti életre. A különböző szakmák munkaprogramokat dolgoznak ki, számba veszik a legsürgősebb tennivalókat és a legfájóbb problémája a munkanélküliség kérdése. • A szakszervezet vezetősége tervet dolgoz ki, amelynek alapján a szegedi építő munkásságot munkához lehet juttatni. Nagy a munkanélküliség a bőriparban és a ruházati iparban is. Ezen feltétlenül segíteni kell és lehet is, mert pl. a Ruházati ipar teljesítménye a békebelinek 94 százaléka és így a szegedi munkanélküliség nem indokolt. A vegyi iparban a kollektív szerződések szerzett jogokat biztosítanak a munkásságnak, amelyeknek kielégítéséről tőkéseink „megfeledkeztek“. Minden szakmának megvannak a maga speciális problémái és ezek megoldásáért, számbavéve a reális lehetőségeket, harcot kell indítani. Mindenkinek,aki még távol tartotta magát eddig a szakszervezetektől, látnia kell, hogy a szakszervezetek nem egyszerű befizető helyt*, hanem a dolgozók hatalmas harcos érdekvédelmi szerve, amely demokratikus rendszerünknek súlyánál fogva hathatós tényezője. Az üzemi bizottságok támogatást találnak szociális programjuk végrehajtására a szakszervezetekben. A magukat megmakacsoló tőkéseknek érezniük kell, hogy itt nemcsak egy üzem munkásságával és üzemi bizottságával, hanem egy egész szakmával, sőt az egész munkássággal találják szembe magukat. Ezen a téren még sok tennivaló van. A legtöbb szegedi üzem úgy épült, hogy abból minél több profitot lehessen kihozni, de arra, hogy aki a profitot termeli, szintén ember és emaberi szükségletei vannak, nem voltak tekintettel. Nincsenek fürdők, nincsenek öltözők, ahova utcai ruháját elzárhassa, a munkatermek egészségtelenek, nincsenek szellőzőkészülékek, porszívóberendezések. Ezen a téren egyes üzemekben középkori állapotok uralkodnak. Arról nem is beszélünk, hogy bölcsődék, ahová a dolgozni kényszerülő anya gyermekét elhelyezze, csak egyes helyeken vannak és ott is a munkásság és az üzemi bizottságok áldozatkészsége tette lehetővé létesítésüket és nem a tőkések jóakarata. Kultúrterem sok helyen még mindig nincs, dacára, hogy a kollekív szerződések kötelezően előírják azok létesítését. Nyilvánvaló, hogy a kollektív szerződések betartásamellett ma még rengeteg tennivaló jut a szervezeteknek és üzemi bizottságoknak. Munkásnak és tőkések egyaránt éreznie kell, hogy ezt az erőt számításba kell venni. A stabilizáció lehetővé tette máris egyes szakmai szervezeteknek, hogy a segélyezési rendszerüket úgy, mint a mulban voló, életbe léptessék és minden egyes szakmában lehetővé .váljék különösen akkor, ha még a szervezetleneket is beszervezik a szervezetekbe és mindenki eleget tesz tagdíjfizetési kötelezetségének. a szakszervezetek vezetése állandóan ujaoo és újabb feladatokat ró ki a vezetősegeuue es ez megnovekedett szerep, amit betöltenek az ország gazdasági eseteben, uj szakszervezeti kaderen kinevelését és a régiek adandó képzését is szükségessé teszi. A tfmaanimákon "tanúlnak a vezetőségek, a jövőben megsokszorosodik a szemináriumok száma, így nevelődnek ki a tegnap elnyomott munkásaiDoi a demokrata* felkészült harcos, művelt munkásvezetői és gazdasági szakemberei. Az uj helyiség lehetővé fogja tenni, hogy szakmai kultúrgárdák alakuljanak, szavalókórusok, dalárdák, színjátszó csoportok külános a kisipari szakmákban, és a szellemi foglalkozásúaknál, ahol üzemi kultúrgárdák nincsenek , ezek a dolgozóik kulturális nevelését fogják szolgálni. Ha szakszervezetekről beszélünk, elengedhetetlenül szükséges, hogy, a munkásegység kérdéséről ’ beszéljíia, mert a két pártnak az együttműködése a szakszervezetekben ölt testet, válik valósággá. Nem teszi meg a két munkáspárt azt a szívességet a tőkéseknek, hogy egymással harcoljanak a szervezeteteken belül és ezzel gyengítsék a dolgozók erejét a nagytőkével szemben. Harcot folytatni hí drágaság letörésére, a termelés fokozásáért és ezzel párhuzamosan az életszínvonal állandó emeléséért első vonalban harcolna, hogy rövidesen visszatérhessék minden téren a békebeli állapotokhoz, szívós harcokat vívni a mindennapi kis kérdések megoldásáért igen nagy feladatokat rónak a szakszervezetek vezetőségeire és ezeket csak úgy tudja megoldani, ha a legnagyobb egyetértésben együtt dolgoznak a két párti emberei. Ha vetélkedés van a két párt között, az csak abban nyilvánulhat, hogy ki tesz többet, ki dolgozik jobban, ki harcol bátrabban a dolgozók érdekeiért, ki vezeti körültekintőbben a szervezeteket. Nem volt célunk, hogy most, új esztendő napján lapunk első oldalán kronologikus sorrendben elmondjuk az elmúlt év történetét. Csak röviden rámutattunk, mi fájt legjobban, mik voltak eredményeink, milyen kilátásokkal indulunk a jövő esztendőbe és úgy éreztük, Újév napján az első oldal a szakszervezeteket illeti meg. Az ő segítségük nélkül nem állnánk itt, ahol állunk. Az inflációs téboly idején és azóta is igazi példáját adták annak, hogyan kell a pillanatnyi demagóg népszerűséghajhászás helyett a nép és az ország tartós és messzemenő érdekeit szem előtt tartva dolgozni. És ha sokszor a két malomkő között őrlődök követtek is el hibákat, ez nem csökkentheti elismerésünket, Újév napján annál is inkább, mert ez az elismerés egyben a szervezetekbe tömörült egész munkásosztálynak szól. /.* A miniszterelnök rádiószózatot intézett a nemzethez (Budapest, december 31.) Nagy Ferenc miniszterelnök egyik lap munkatársának kérdésére a következőket mondotta : — Óriási terhekkel indultunk az 1946-os esztendőnek. Amint az eredmények mutatják, a terhekkel jórészt megbirkóztunk és alkotások eredménye sok reménységet sűrített össze. Az új esztendő felé sokkal több bizakodással indulhatunk el, mert tudjuk, ha terveink az elmúlt évhez hasonlóan valóra válnak és jó termésünk lesz, akkor a jövő esztendő közelebb visz bennünket a békeállapothoz.- Mindenki tegye meg kötelességét, paraszt, munkás, értelmiségi ember, író és művész egyaránt, hogy az a lelkes szorgalom, amely az elmúlt év eredményeit hozta, ne csökkenjen és az 1946-os eredmények alapján állva, fokozott szorgalommal gyarapíthassuk demokráciánk alkotásait. A miniszterelnök kedden éjfél előtt 23 óra 45 perckor mondta el rádiószózatát, amelyben visszapillantást vetett az elmúlt esztendőre és vázolta a jövő év kormányzati terveit. Tildy Zoltán köztársasági elnök Újév napján este fél 10 órakor intéz rádiószózatot a világ magyarságához. A Kommunista Párt javasolja, hogy a családi pótlékot minden gyermek után IS forintban állapítsák meg (Budapest, december 31.). A Szabad Nép írja: A Magyar Kommunista Párt politikai bizottsága hétfőn fog........... '• belpolitikai hely"zettel ö megtágyalta a reakció dient harcot és a köztársaság «ben itt irányuló földalatti szervezkedések ügyét is. A munkások életszínvonalának emelésére javasolni fogják, hogy mind « gyermek «M * -családi petély»t’18 foratban UV' tsák meg.