Délmagyarország, 1947. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1947-02-01 / 26. szám

Kiég proletirfal­uyasSBc­oki Szeggii. 194? február 1. szombat, IV. ért. 26. u. ára: 40 fillér, DÉLMAGYARORSZM h MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT D­ÉLMAGY­ARORSZ­ÁGI NAPILAPJ 1GYÉVES A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Irta: Gon­dos Sándor M­a EGY ESZTENDEJE annak, hogy a magyar nép egyhangú te­lkese­­déssel kikiáltotta a köztársasági őrt és ez­zel véglegesen szakított a reakciós mű Ittad, a Horthy és Szálasi által kép­viselt nemzetvesztő fasiszta rendszer­rel Ha ezen az első évfordulón vis­­­szatekintüT ha az elmúlt esztendőre, tár­­gyilagosan megalapíthatjuk­, hogy a fiatal demokratikus köztársaság olyan életerőről tett tanúbizonyságok­atni joggal kelthet nagy reményeket az új M­agyarország jövőjét s rohamos fejlő­dését illetően. Az országépítés terén valóban impozáns és az egész világon méltányolt eredményeket értünk el. Felépítettük i­s fontosabb hidjainkat, rendbehoztuk a közlekedést, iparunk, fiként emieiésein­k egyre felfelé ívelő irányt mutat, a dolgozó parasztság az ősszel bevetette a békebeli őszi vetés­­terület 04 százalékát. Megteremtettük a jó pénzt és ezzel megteremtettük a Kommunista Párt által kezdeménye­zett három éves tervének alapjait, amelynek egyetlen nagy célja a magyar dolgozók életszínvonalának a békebeli fölé való ft­kozatbta emelése. Végül a vesztett háború után megszilárdítottuk hazánk külpolitikai helyzetét. Szép eredmények ezek, de a ma­gyar dolgozók még többet is produ­kálhattak volna, ha mindkét kezükkel építhetnék az országot. Sajnos azonban az elmúlt esztendőben­ is egyik kezün­k- SsS hard“dataűe keltett­e munkát aka­dályozó reakcióval, amely a Kisgazda-­párton keresztül befuresk­odott a kor­mányzati tervekbe, a k­özhivatatokba és a gazdasági életbe és ott szabotáz­­­zsal és más furfangos módszerekkel­­ igyekezett a dolgozók elért eredmé­nyeit csökkenteni. A köztársaság kiki­áltásának első évfordulójára ez az ed­dig lappangó harc odáig fajult, hogy állam­védelmi szerveink leleplezhették a katonailag s politikailag veszedelmesen megszervezett összeesküvést, amely a demokráciái megdöntésére irányult és amely vissza akarta hozni Magyaror­szágra a Horth­y-csőoSelék elnyomó úri bitangjait. A kesevény kifakadt és most már a magyar dolgozók nem tűrhetik tovább, hogy a múlt átokos kísértetei minduntalan megzavarják a boldogabb jövő építési munkálatait. Rendet kell teremtenünk végre a saját portáinkon és ebes, a végleges rendcsináláshoz szükségünk van a dolgozni, teremteni­­ és boldogulni akaró magyar nép segítő erejére. H­a A MAGYAR REAKCIÓ elszem­­telenedésének okait kutatjuk, meg­állapíthatjuk, hogy a Kisgazdapárt mai vezetőségét súlyos felelősség terheli a bekövetkezett eseményekért. Hiába fi­gyelmeztettük ezeket az urakat arra, hogy az egész demokráciát veszély fe­nyegeti a soraikba benyomult reakciós elemek részéről, ők minden esetben ön­érzetesen kikérték maguknak, hogy a párt „belügyeibe“ avatkozzunk. Par­lamenti számszerinti többségüket fél­tették jobban a demokráciánál. Vitáz­tunk és harcoltunk velük azért, hogy ne horthysta fiesurakat, hanem a saját pártjuk parasztjait, haladó értelmiségét ültessék a közhivatalokba és a­­­ gazda­sági élet vezető pozícióiba. De nem hallgattak a jó urak a saját paraszt­­elveik figyelmeztetésére sem, hogy ne engedjék a paraszti elemeket a párt­vezetéséből kiszorítani. A Kisgazdapárt vezetői süketen és vakon­­ tűr­ték, hogy a reakció elhatalmasodjék pártjukban és az összeesküvők a ka­lászos, nem­zetiszínű demokratikus ta­­k­aró alatt szervezkedjenek. A „hetes bizottság“ akarata érvényesült a párt­ban, amely nem a reakciót, hanem a munkáspártokat és a Baloldali Blokkot tekintette legfőbb ellenségének. 3.1 OST AZTÁN, hogy az összeeskü­­vés leleplezése adatokkal, tények­­­kel bizonyította azokat a súlyos hibá­­­zan­ és tévedéseket,­ amiket a Kisgazda­párt vezetői a koalíciós együttműködés és az országépítés ellen elkövettek, nagy a fejetlenség és kapkodás a több­ségi pártban. Most már a Kisgazdapárt valóban demokratikus elemei, főleg a párt paraszttömegei tisztán látják, hogy nem szabad tovább az eddigi után ha­ladótok éa át kell szervezni az egész pártot, úgy, hogy a reakciónak még hírmondója se maradjon benne. Legyen vége a kicsinyes páran trikóknak, a po­litizáló úri huncutságnak és a kluk­­szempontok érvényesülésének, szórj­ák­ ki soraikból a nem odavaló elemeket és adják át a vezetést a parasztok és valóban demokratikus értelmiségek ke­zébe. Ezekkel sohasem lesz baja, har­ca a munkáspártoknak, ezekkel meg­tudjuk egymást érteni. Látható ez ab­ból is, hogy az összeesküvés kipattaná­­sakor kisgazdapárti parasztok és mun­kások együttes felháborodással köve­telték a demokrácia védelméről szóló törvény kérlelhetetlen alkalmazását az összeesküvőkre és azok cinkosaira. A kisgazdapárti parasztok már hangot adtak ama véleményüknek, hogy párt­juknak helyre ke­ll ütnie azt a csor­bát, amelyet eddigi magatartásával a demokrácián ütött és követelik a párt vezetőitől az erélyes tisztogató munkát . Ezek a parasztok most már tudva­­­ tudják, hogy csakis a munkás-paraszt szövetség az az erő, amely megvédheti a demokrácia vívmányait és jövőjét a reakció mesterkedései ellen. Még hálá­sak is lehetnénk az összeesküvésnek, ha ennek hatása alatt létrejönne a két legnagyobb dolgozó réteg­, a munkás­ság és parasztság szoros és megbontha­tatlan, demokratikus szövetsége Ha ez az összefogás a reakcióval való gyors és végleges leszámolással bekövetkez­nék, akkor mi sem állná útját a há­roméves terv megvalósításának és a magyar nép boldogabb jövőjét zavar­talanul, egyesült erővel építhetnők to­vább. Seperjük el a reakciós szemetet a haladás útjából! Töltsük meg demokra­tikus, népi tartalommal az egy eszten­dős harmadik köztársaságot! Újabb belügyminiszteri jelentés az összeesküvők beismerő vallomásairól Mistéth bevallotta, hogy minisztériumát a hetes bizottság szempontjai szerint szervezte meg (Budapest, január 31.) A belügy­minisztérium közti: A köztársaságel­­lenes földalatti szervezkedés és a fegyveres összeesküvés vezetőimé!­ el­­ső csoportját, a 13 vezetőt a mai na­pon a demokratikus állam­rend,­lí a demokratikus köztársaság m­eg­lé­rére irányuló bűntett miatt a n­ép­­i­ ügyészségnek átadták. A nyomozás megállapította, hogy a szökésben lévő dr. Saláta Kálmán volt nemzetgyűlési képviselő a 7-es bizottság tagja, a köztársaságe­llenes összeesküvés egyik főszervezője és irányítója volt. Saláta Kálmán ügyét az eljárásnak távollétében való lefoly­tassa céljából áttették a népügyész­­séghez, ■­m i­­ Az államvédelmi szervek fényt de­rítettek Mistéth Endre volt építés- és közmunkaügyi miniszter, valamint a nemzetgyűlés hozzájárulása alapján őrizetbe vett 6 nemzetgyűlési kép­viselő: dr. Hám Tibor, Gyulai László, dr. Jaczkó Pál, dr. Vattai László, Horváth János és Kiss Sándor ügyé­re is. Mis­éth Endre beismerte, hogy 1942 óta tagja a »Magyar Közösség«­­rtek és a »Magyar Közösség« köz­társaság éim nes szervezkedésében a f­e szabadulás után is állandóan részt­ vett. Beismerte, hogy az ő tudtával és hozzáj­ámításával Szent­iványi Domo­kos az ő lakásán szerkesztette és gé­pébe a mozgalom illegális sajtóter­mékét, az úgynevezett tájékoztatót. Beismer­ő, hogy lakására több alka­lommal összehívta megbeszélésre a »Magyar Közösség«-nek a különböző mini­szt­é­­hurokban működő csoportjai vefítőit. Ezeken a tanácskozásokon Mfktéth Endre szorgalmazta a »Ma­gyar Közösség«-! munka és szervez­kedés meggyorsítását és kiterjeszté­sét. A Mistéth Endrére vonatkozó jegyzőkönyvekből kiderül az is, hogy Mistéth Endre miniszteri kinevezését a 7-es fd­­ottság hoz­a javaslatba dr. Saláta Kálmán révén és Mistéth End­re beismerte, hogy miniszteri kinev­­zése után a 7-es bizottság szempont­jainak megfelelően szervezte meg minisztériumát . Az őrizetbe vett képviselők közül Gyulai László tanár és Jaczkó Pál ügyvéd közvetlenül a 7-es bizottság­gal ál­oltak kapcsolatban és annak utasításait hajtották végre. Gyulai László ezenkívül a 7-es bizottság kül­földi hálózatának volt egyik i­rányító­­­­ja. Dr. Laczkó Pál a 7-es bizottságtól hármas feladatkört kapott: illegális fegyveres csoport létesítése, a moz­galom ember­ei számára a határon való át­szökés megszervezése és ki szökés­ben lévők számára úgynevezett »ki­térő állomások« (búvóhelyek) léte­sítése. Több dunántúli községben alakított fegyveres csoportokat, ame­lyeknek élére katona viselt, fasiszta­­ érzelmű fiatalembereket állított s az összeesküvők futárait több ízben se­gítette át a határon. Szen­tványi Domokos, továbbá csi­­cseri Rónai István külügyminiszté­­rtumt­i miniszteri titkár, valamint saját vallomásaiból is kiderült, hogy dr. Hám Tibor vezető szerepet játszott dr. Saláta Kálmán mellett a »Ma­gyar Közösség«-hez tartozó, vagy a »Magyar’ Közösség« irányítása alatt működő nemz­egyűlési képviselői csoportban. Kiss Sándor, Horváth János és Vattai László képviselők »Magyar Közösség«-i tevékenységüket főkép­pen a Parasztszövetségen belül haj­tották végi­e. Horváth János már a felszabadulás előtt tagja volt a »Magyar Közösségiének, Kiss Sán­dort és dr. Vattai Lászlót 1946 au­gusztus végén, illetve szeptember el­ső napjaiban avatták fel. Rajtuk ke­resztül a 7-es bizottságnak sikerült a Parasztszövetséget a »Magyar Kö­zösség« köztársaság»!!­ nes mozgalom legális fedőszervévé átalakítani. A megnevezett képviselők vallották, hogy tevékenységük eredményeként a Parasztszövetség központja és a Pa­­rasztszövetség­g­al alakított központi Parasztszövetkezet minden egyes ve­­zető állását »Magyar Közösség«-­ ta­gokkal töltötték be. Beismerték azt is, hogy a Parasztszövetség buda­pesti központján kívül a Parasztszö­­vetség vidék­i létesített szervezetei­nek vezető állásaiba is mindenüvé »Magyar Közösség«-­ tagokat igye­keztek elhelyezni. Az eddigi adatok alapján az őrizet­be vett Mistéth End­re, Gyulai László, Jaczkó Pál, Hám Tibor, Kiss Sándor, Horváth­­ János és Vattai László nemzetgyűlési kép­viselők ellen a vizsgálat tovább fo­­lyik, Tildy Zoltán elnök nyilatkozott a köztársasági évfordulóján Szovjetadí8*Set a n ©gféves magyar köztársaságnak (Budapest, január 31.) Tildy Zoltán köztár­­asági elnök megválasztása első évfordulójának­ előestéjén sajtónyilat­kozatot adott a magyar demokrácia idő­szerű bel- és külpolitikai kérdéseiről, egyben megjelölte a következő évek fejlődésének útját. Rámutatott azokra az eredmények­re, amelyeket a­ magyar dolgozók elér­tek ország­unknak a Vörös Hadsereg ál­tal történt felszabadítása óta. A­ ma­gyar demokrácia eredményeinek mérle­ge után a további eredményes munka előfeltételeiről szólt. Ezt elsősorban a becsületes demokratikus erők szoros egys­égbe fogásáb­an jelölte meg a lesel­kedő és kísérletező reakcióval szemben. Nyilatkozata végén a magyar köztársa­ság külpolitikai vonalát húzta meg és kifejtette, hogy számunkra legfontosabb a hatalmas szomszédunkkal­, a bennün­ket felszabadító Szovjetunióval való bensőséges jó viszony. Hangsúlyozta, hogy az így kifejlődő barátsággal szol­gálni akarjuk a népek közötti igaz és tartós békesség ügyét. A magyar köztársaság elnökéhez a köztársaság kikiáltás­árnak első évfor­dulója alkalmából tömegesen érkeztek az üdvözlő levelek és táviratok. Pénte­ken többek között Sviridov altábor­nagytól, a Szövetséges Ellenőrző Bi­zottság helyettes elnökétől és Puskin magyarországi szovjet követtől érkezett üdvözlő levél. Mindketten a legmele­gebb hangú jókivánsá­gaikat fejezik ki Tildy elnöknek és az egész magyar népnek

Next