Délmagyarország, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-01 / 98. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Szeged, 1947 május 1, csütörtök, IV. évf. 98. sz. kca: 40 fillér , , , 1 1­11 ................. A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT DÉLM­AGYAR­ORSZÁG­I NAPILAPJA ] ’ • *• A magyar május elsejére Írta: Rákosi Mátyás A felszabadulás óta a harmadik május elsejét ünnepli a magyar dolgozó nép Azért mondjuk, hogy a magyar dolgozó nép, mert a május 1-e már régen kinőtt az ipari munkásság keretéből, ahonnan majd­nem hat évtizede haladó útjára elindult. Május 1 -ét nemcsak a gyárak, üzemek és bányák dolgozói tekin­tik saját ünnepüknek, de a demokratikus parasztok, a haladó értelmiség, a kisiparosok, a kiskereskedők és mindazok, akik szorgalmas, öntudatos mu­nkájuk­kal hozzájárultak hazánk újjáépítéséhez és fiatal de­mokráciánk megerősödéséhez. Ha visszatekintünk az elmúlt hét május 1-ére, számba vesszük azt a haladást, amit nemzetünk ez idő alatt gazdasági és politikai téren megtett, úgy büsz­kén állapíthatjuk meg, hogy nem végeztünk rossz munkát. A fasiszta rablóháború okozta pusztulásból gazdaságilag oly gyorsan állítottuk talpra népünket, hogy joggal kiérdemeltük a világ elismerését. Poli­tikai téren sem végeztünk rossz munkát. Minden re­ményünk meg­van arra, hogy a háború szörnyű pusztítása után önerőnkből is fel tudjuk építeni a dolgozó emberek bo­dog, virágzó, erős Magyarországát. Nem kell ehez más, mint biztosítani a nyugodt, békés, rendszeres munka lehetőségeit. Ha ezt megteremtjük, a többit el­végzi a magyar ipari munkás szaktudása és áldozatkészsé­ge, a magyar paraszt szor­galma és a föld iránt érzett szeretete, a magyar értelmi­ség, azok a tényezők, ame­lyek az elmúlt két esztendő folyamán az újjáépítés terén annyi csodát műveltek De éppen a béke, a nyu­galom, a rend körül van hiba. Hiába akarnak a magyar dol­gozók békét, nyugalmat, hogy gátak és korlátok nélkül szen­teljék termelőerejüket hazánk újjászületésének szolgálatába: a régi úri rend hívei egész mást akarnak. Nekik nem kell a nyugodt, termelő munka. Nekik nem kell a falu és vá­ros dolgozó népének felvirág­zásáva azt a demokrácia adja. A magyar reakció minden esz­közt meg fog ragadni arra, hogy zavarja a demokrácia építő munkáját, hogy nyugta­lanságot keltsen, hogy egymás ellen uszítsa a dolgozó rétege­ket. Ezt mutatja az összees­küvők működése. Minden tet­tüket, minden lépésüket a ma­gyar demokrácia elleni gyű­lölet vezette. Legtöbben gyű­lölik a földosztást, mert ez húzta ki a gazdasági alapot a régi úri rend alól és ez adta meg az emberhez méltó élet lehetőségeit az eddig elnyo­mott, kisemmizett hárommil­lió koldusnak. Az összeeskü­vők tajtékzó dühe nemcsak a földosztás, de az öntuda­tossá vált, a politikai porondra lépett parasztság el­len is irányult. Súlyos hiba volna azt hinni, hogy az összeeskü­vők felfedezésével és törvény elé állításával már megvertük a­ reakciót. A magyar dolgozó nép ellen­ségei nem adják fel egykönnyen a harcot. Minden vereség után újra támadnak és nincs az az eszköz, amit meg ne ragadnának. Ezt látjuk most, amikor a magyar dolgozó nép s elsősorban pártunk, a Magyar Kommunista Párt, hároméves tervet dolgozott ki, hogy begyógyítsa a háború ütötte sebeket és a mos­taninak legalább kétszeresére emelje a munkások, a parasztok, az értelmiség életszínvonalát. Még jófor­­mán meg sem száradt a tinta ezen a terven, máris kezdődik ellene a fondorlat, a fúrás. A reakció nem akarja, hogy begyógyuljanak a háború ütötte sebek. A régi, úri rend híveinek nem kell a magyar dolgozó nép életszínvonalának javulása, a több kenyér, a jobb ruha, a kulturáltabb élet, ha azt a demokrácia adja. A reakció erős merít abból, hogy külföldön is vannak szövetségesei. Sötét imperialistái, akik saját or­szágukban is gyűlölettel né­zik a demokráciát, a nép ural­mát s akik világszerte meg­próbálják, hogy bátorítsák a haladás ellenségeit. Ezek szít­ják a népek közötti gyűlöle­tet, uszítanak a demokrácia leghatalmasabb bástyája, a fasizmust szétzúzó Szovjet­unió ellen. Erre is gondol a magyar dolgozó, amikor má­jus elsején lobogó zászlókkal, vidám énekszóval százezres és milliós tömegben tesz hi­tet a demokrácia, az emberi haladás mellett. Tudatában van annak, hogy a harc, amely előtte van, még nehéz és ál­dozatos. De tudja azt is, hogy nincs olyan erő, mely meg­döntheti a magyar demo­krácia egészséges fejlődését és virágzását, amíg a mun­kásosztály egységes, amíg a falu és város dolgozó népe szilárd szövetségben védi a demokrácia eddigi vívmányait és vele a magyar jövendőt. Az idei május 1-e a munkás­egység, a munkás-parasztszö­­vetség demonstrációja és egy­ben hitvallás amellett, hogy sokat szenvedett dolgozó né­pünk nem engedi a régi úri rend sötét hiveinek, hogy za­varják azt a nyugalmat, bé­két, mely döntő előfeltétele hazánk felvirágozásának. Mi­nél impozánsabb, minél fe­gyelmezettebb és öntudato­­sabb az idei május l-e minden megnyilvánulása, annál meg­győzőbben fog hirt adni barát­nak és ellenségnek, hogy a ma­gyar nép tántoríthatatlanul halad tovább a demokrácia út­ján, a boldogulás, a virágzás és az újjászületés felé. Zelk Zoltán cffíájusi dal m Mint gyermek, aki hazatérő apja felé szalad, úgy fut m­ostan dalom, oly tárt karokkal, sikongva repesve e májusváró, boldog hajnalon! S hű holtjaink idézi, őket hívja kik megfulladtak hóhérkötélen, akiknek csontja vonat alatt roppant, de beitta lelkük minden elem: S virágban porzó lettek, nedv a fában és bányafalban megbújó erek­et alkotni, munkálni sose szűnő, holtan is élő örök mívesek! Kohó kihűlne, omlana a tárna, kémény ledőlne a gyárak felett Őnélkülük s aszály falná a rétet s lehullnának a béna fellegek! Mert vélük a föld e föld, ország ez ország és vélük vagyunk mi ilyen er­ősek: sziklába vágott, ki arcunkba vágott, aki csak fegyver által volt erősebb. Ezért hogy mostan százezernyin állunk és indulunk, a városszéleken . Ők harsognak e százezernyi szájban s a szélben úszó transzparenseken ! Ők dübörögnek százezernyi lábbal, kiket megölni sohasem lehet — s nem én dalom, de ők dalolják vélem e májushívó, boldog éneket!

Next