Délmagyarország, 1947. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1947-11-01 / 249. szám

világ proletárjai egyesüljetek\! IV.­­évf. 249. sz. Pfeiffert kikérte a népügyészség az Összeesküvőkkel tartott kapcsolatai ripoSOS UJabb­­ieSailőztafásois a ttsnséifségnél MAGYAR KOMMUNISTA DELMAGYASIORSZAGI H­A « kX A rJA Szeged, 1947 ARA rn FILLER Az MKP ellentámadásba men a háborús uszítók, hírverők, szabotálók és feketézők ellen Rákos Lélő elvtá­rs beszéde az LMP pártbizottság összvezetőségi ülésén Hatalmas taps és éljenzés fo­gadta a Kossuth-moziba belépő spártveze­tőséget Rákosi Mátyás­al az élen. Kádár János elvtárs tiltotta meg az összvezetőségi ülést, majd Rákosi Mátyás m­á­­niszterelnökhelyettes lépett a mikrofon elé, hogy a gazdasági és politikai helyzet időszerű kér­déseiről beszámoljon. i — Kedves Elv­társak, kedves stal­igát­óim! Két hónapja annak, hogy az országos választások páriánk,"a Magyar Kommunista Párt helyes­ politikájának és jó munkájának eredményeként az első helyre került. Szükségesnek ártom,­hogy beszámoljunk az korait két hónap munkájáról, mérhessük hazánk általános tzdasági és politikai helyzetét, elmu­tassuk, mit végzett pár­bai két hónap alatt. Szükség­­ erre a­­ beszámolóra azért mert az itthoni és nemzet­­reakció általános ideghába­­kezdett. A hírverés és bábo­­­s uszítás olyan fokot ért el, mellyel szemben pár­tun­kn­ak, a magyar demokrácia pártjának is­ teljes erővel ellentámadás­­ba kell mennie. Van elég élelem az országban­ ­ A gazdasági helyzetet ismer­hette Rákosi elvtárs. A száraz­ság következtében a gabonane­­műek holdan­kinti hozama a ta­valyi eredmények mögött ma­radt, pedig az elmúlt évben is rossz volt a termés. Az i­dén­­ ellenben nagyobb volt a bevetett terület és ennek eredményeként az idei gabonatermés­ valami csekéllyel mégis meghaladta a tavalyit. Pánikra ezen­ a téren semmi ok nincs, mert a mos­tani gazdasági év hátralévő 8 hónapja alatt be lehet gyűjteni azt a mennyiséget, amely a ta­vaszhoz mérten hián­yzik. Természetesen keményen meg kell fogni azokat a helyeket, am­el­yek a beszolgáltatásnál Felvetette ezután Rákosi elv­társ a kérdést, hogy mégis mi az oka annak, hogy az országban nyugtalanságot, sőt csüggedést­­ is lehet tapasztalni a közhangulat­ban. — A nemzetközi reakció igyek­­szik fellagyítani bajainkat, igyek­ezik nyugtalanságot, pánikot kel­teni. Az egészet betetőzi azzal, hogy háborút prédikál. A háborús­­ szitás sémája na­gyon egyszerű: Amerika hadat­­ üzen a Szovjetuniónak és hely­reáll Magyarországon a régi úri rend uralma. Ez az egysze­rű séma azt mutatja, hogy a fasiszta disznó nálunk inakká­ álmodik. (Taps, nagy­ derült­ség.') Mindjárt hozzá k­ell tennem, hogy ezeket a vágyálmokat a­­ Világuralomra törő amerikai im­perializmus politikáját minden­­ erővel támogatja. E remények feltűnően elmaradtak. Elsősor­ban a malmokat kell szigo­rúan ellenőrizni. Az országban megvan az a ga­bonamennyiség, amellyel a mos­tani fejadagokat betartani lehet, csak be kell gyűjteni. A burgo­nya- és zöldségellátás az idén összehasonlíthatatlanul jobb mint tavaly volt. A zsírellátás is —­ amelyben szeptemberben zavarok voltak —, most rendbe­­jön. Növekedett az ipari termelés Az ipari termelésre áttérve, a szék­kérdésről szólott. Október második felében a termelés fe­lülmúlta a napi 3000 vagont, de az ipari fejlődés miatt mégis la­­kálékossá­gi rendszabályokra lesz szükség. Nincs például sem­mi szükség — jelentette ki, nagy tapsok közepette — arra a vil­lanypazarlásra, amely a neon­­fényes pesti éjszakát jellemzi. Ruházkodás szempontjából a két legfontosabb cikk, a textil és a bőr terén is jelentős javulás tapasztalható. Ez év augusztu­sáig az összes pamuttermelés kis híján 11 millió méter volt. Ok­tóberre ez 12 millió méterre emelkedett.­­ Sürgősen véret kell vetni azon­ban a textispekuliánsok üzér­kedésének és ezért életbe lép rövidesen az utal­vány rendszer. Ennek alapján ipari textilárui az ipari munkások, a falu és vá­ros dolgozó kisemberei kapják kötött fogyasztási áron. — A termelési front adatai azt mutatják — mondotta —, hogy az idén ősszel több az élelmi­szer, több a nihil, több a cipő. Szükség van viszont olyan rend­szabályok biztosítására­,hogy ezek a cikkek odakerüljenek a nemzet szempontjából legfonto­sabb rétegekhez, az ipari mun­kásokhoz, a dolgozó parasztok­hoz és értelmiségiekhez. hatása alatt a demokrácia ellen­ségei úgy érzik magukat, mint­ha hájjal kell égetnék a talpukat. Természetesen igyekeznek még a rémhíreket saját fantáziájuk­kal kiszínezni. Ha jól­­ megnéz­zük, kik azok, akik a leglelke­sebben beszélnek a világhábo­rúról és benne az imperializmus győzelméről, akkor kiderül, hogy a többség három esztendő­vel­­ ezelőtt még ugyanilyen re­ménnyel beszélt a német csoda­­fegyverekről, az V 1-ről, V 2-ről, amelyek arra lettek volna hivat­va, hogy az utolsó pillanatban megfordítsák Hitler lehanyatló hadiszerencséjét. Ezek az elemek tudatosan és kétségtelenül jól megszerve­zett Irányítás hatására a leg­vadabb álh'rckat terjesztették, amelyeket a hiszékeny és nem­zetközi viszonyokban járatla­nokat könnyű volt tévútra­­ fi­zetni Az utolsó hónapokban ez a rém­hír­terjesztés valóságos járvány arányát öltötte. Nincs olyan je­lenség­, amelyet kapcsolatba ne hoztak volna­ egy állítólagos kü­szöbön álló háborúval. Hallot­tam például, hogy néhány nap­pal ezelőtt megnéztek Budán egy légópincét, ahol gombatenyésze­­tet akartak berendezni. Ennek szemrevételezése után­ elterjedt az a hír, hogy a háborúra való tekintettel a légoltalmi pincéket újra rendbe kell hozni és ez a bolondgomba azóta bejárta az országot. Utána elterjedt a híre, hogy a légoltalmi szirénákat is üzembe helyezik. Hogy a­­ hábo­­rús rém­hírverőknek milyen dú­san burján­zik­ a fantáziája, arra jellemző a Veres Péter minisz­ter barátomról elterjedt álhír. Azt állították, hogy megszökött, mert az oroszok a hírverők sze­rint azt követelték tőle, hogy a hazajövő hadifoglyok helyébe adjon 100.000, pontosan 100.000 katonát a görög frontra. Egy ma reggeli lapban olvasom, hogy az egyik nyugati nagyhatalom­ kö­vete örömmel üdvözölte egy ta­lálkozón Veres Pétert, mert a hír még őhozzá­­ is eljutott. — Én magam is voltam tárgya ilyen reakciós hírverésnek — folytatta Rákosi elvtárs. — Gyak­ran megtörtént a nyáron, hogy falvakban a parasztok megállí­tották kocsimat és kérték, száll­jak ki belőle, mert meg akar­ják nézni, egy darabban va­gyok-e, vagy nem is én utazom a kocsiban, hanem a helyette­sem. Ugyanis országszerte elter­jedt, hogy merényletet követtek el ellenem­, vállba, melle, has­­ba lőttek, sőt éppen akkor, ami­kor 25 kiló arannyal a zsebem­ben át akartam lépni a határon. Most, az utolsó hetekben, ami­kor a lábamat kezeltettem, ugyancsak híre kelt, hogy meg­szöktem, vagy legalább­­is szo­bafogságban vagyok és mert ez a kezelés eltart vagy néhány hé­tig, előre látom, hogy velem mi­lyen dús termése lesz az ál­hí­reknek. Az utolsó napokban már teljesen elvakultak ezek a hír­verések. Veszprém, úgy tudjuk, nincs messze Pápától ,és mégis elterjedt ok­, hogy Pápát egy amerikai atombomba eltörölte a föld színéről. Debrecenben ugyanezt tudják Szegedről és az egész országban a hiszékenyeb­beknek bebeszélték, hogy Bu­dapestet a napokban légibomba­­szőnyeg borította el. Hallottunk olyasmiről is, hogy az ameri­kaiak Magyarország felé hatal­­mas alagutat építenek, amelyből földalatti repülőtérül szolgál, hol az ország fölrobban­tógára szán­ják. _Nem csoda ilyen viszonyok között, hogyha Salgótarjánból közlik velem, hogy átt egy meg­ijesztett asszony 35 forint árban vásárolt kék- és feketepapírt el­sötétítés céljaira. Ez a járvány immár országos jelenséggé lett. Mindezt az amerikai háborús hírverés igyekszik elevenen tar­tani. . Amikor Washingtonban voltam, egy amerikai egyetemi tanár­ közölte velem, hogy mire visszatérek Magyarországra, már zuhognak az atombombák. Ugyanezen az estélyen hallot­tam fogadásról, amely szerint három héten belül ki fog törni a háború. Szerencsére én isme­rem a dörgést és rólam a hábo­rús hírverés nyilai m­­ég Wa­shingtonban is hatástalanul pat­togtak le. PAniksserií vásárlás — Ha a háborús álhírek hatá­­sa alatt csak a kékpapíkrvásárlás­­ra vetnék magukat az emberek, abból még nem lenne baj. De ez a háborús vásárlási láz kezd általános jelenség lenni. Minden­ki ismeri a só esetét. Jelenleg 25 millió kiló só áll rendelkezésre, ami az ország szükségletét több, mint öt hónapig fedezi. A sószál­­lítmányok külföldről rendszere­sen érkeznek. Ennek ellenére só­­vásárlási láz van az országban. Megkértük ezért a pénzügyi ha­tóság­okat, hogy annak, aki 5 kilót akar vásárolni, ajánljon fel 10 kilót és így csökkenthetjük a Vásárlási lázat. — Hasonló vásárlási láz tapasz­talható a gyufa, gyertya és más árucikkek terén is, habár mind­ezekkel a cikkekkel megfelelően ellátott az ország.­­ Ez a háb­orús psztchoz's okozta vásárlási láz okozza a nehézsé­giket, felveri az árakat, kezére játszik a spekuláció­nak. Politi­A magyar külpolitika irányvona­lával foglalkozott ezután Rákosi elvtárs és hatalmas tapsok köze­pette szólt a Jugoszláviával kötött kulturális egyezményről, amelyet hamarosan­­ még fontosabb k­ölcsö­­nös barátsági ás segélynyújtási szerződés követ, továbbá­ a magyar kormánydelegáció készülő romá­niai útjáról és a bolgár kulturális szerződésről. " . Az ellenzéki pártok szerepe szembeszállt azzal az ellenséges beállítással, amely a Kommunista Pártot teszi­­ felelőssé a mutatkozó nehézségekért. Hangsúlyozta, hogy a Kommunista Párt az­­ ország leg­nagyobb pártja ugyan, de az or­szággyűlésben nincs többsége és minden követelés megvalósitásá­ért valóságos közelharcot kell vívnia. Kite ismer!- hogy •'» dolgozók ir­­ió sásának m­egvalósHása egy hó­nap.'?* elhúzódott a listis pártok ellenállása m­iatt. A Kommunista Pártnak az éjjeli mulatók és az­ espressók bezárásá­val kapcsolatos javaslata is a leg­élesebb ellenzésre talált Baranko­­vicsék Demokratikus Néppártjának lapjától egészen a Népszaváig. Kijelentette Rákosi elvtárs, hogy egyáltalán nem­ vagyunk megelé­gedettek a m­ai helyzettel, de min­denki, aki elégedetlen, ahelyett, hogy a kommunistákat kritizálná,, jöjjön segítségünkre és küzdjön ve­lünk együtt vállvetve a reakció el­len. Ezzel kapcsolatban szólt Rá­kosi elvtárs az ellenzéki pártok szerepéről. — A Barankovics-párt szeretné kai célja, hogy megingassa a de­­mokráciába vetett filet. — Mitten­housensiPslának­ itt ké­­retlenül fel kell lépnie a hábo­rús rémh­ajáerj­esztők ellen m­in­­den rendelkezésre álló észleltetés. A rémh­irterjesztést a törvény szi­gorúan bünteti. A rémhírterjesztők, akiknek olyan pontos értesüléseik vannak Pápa, vagy Budapest bom­bázásáról,­­kíméletlenül át kell adni az államvédelmi rendőrségnek, amely gondoskodni fog róla, hogy elvegye kedvüket a rémhírterjesz­téstől. (Zugó taps, ütemesen éltetik Rajk elv­társat.) Az MRSP harca sz­ájdrágítók ellen A drágaság kérdésére áttérve a­ köve­tkez­őket mondo­­­ta Rákosi elv­­társ : — A drágaság terén kétségtele­­ni:] di»«fő tényező a spektrtáció, a fék*lépés és a reakciónak az a szándéka, hogy Micoras pá­nikkal aláásta a demokráci« gaz­dasági erejét. Pártunk az elmúlt­­ két és félév alatt tapasztalataik alapján belátta, hogy az eddigi megtorló intézk­edé­­sek nem vezettek eredményre. Ez­ért állította fel a dolgozók bírósá­gának követelését, abból az elvből kiindulva, hogy az olyan bíróság, amelynek tagjai a spekulánsoktól és a­ drágaságtól legtöbb­et szen­vedő munkások, nem fognak olyan­­ kesztyűs kézzel bánni, mint az ed­digi bíróságok. Tomboló lelkesedés közepette je­lentette b­e Rákosi elvtárs, hogy a munk­ásbíróságok­ a jövő héten 'mű­ködésbe lépnek­ "megjátszani a tárgyilagosat­ építő bíráló szerepét. Ennek megfelelően Barankovics bemutatkozó beszédé­ben a Szovjetunió feltétlen füvé­nek mondta magát. Pártja viszont nem tartja magát ehhez. Amikor három nappal ezelőtt Sehlacsata Afarga szovjetellenes kijelettlésekre ragadtatta magát, ami in­aff jogijai zárták a hat­van napra a páriám öntőét, akkor a K­arankovics-párt főbbsége lelke­sen megtapsolta. Ugyanennek a pártnak egy másik szónoka tegnapelőtt a csendőrök nyugdíja ügyében interpellált, ab­ból a meggyőződésből kiindulva, hogy a magyar nép égető gazdasági gondjai közül a csendőrség nyugdí­jának folyósítása a legsürgősebb. Hogy a Pfeiffer-párt, amely ennél a két katolikus pártnál m­ég jobbra áll, mennyire a fasiszták és reak­ciósok gyüjtőmedencéje, arra nem is érdemes szót vesztegetni. Ezzel a párttal szem­ben a ma­gyar demokráciának nincs más eszköze­ ,m­a­ a harc és nem lehet h­yHgoátan épít*ni a ma­gyar hazát, már a faszer fáknak és reakciósoknak­ ilyen szóvivői har­soghatnak az országgyű­lésreest, mint Pre’Mcfék. Ami Barankovics és Schlacht a párt­ját illeti, rá kell mutatnunk­ arra, hogy ez a két párt sem jobb a Deákné vásznánál és lényegében egy követ fújnak Pfeifferétkk­el és az egyháznak ami a részével, amely egyre merészebben áll ki a magyar demokrácia ellen,, a há­borús uszitók és a régi reakciós rend visszakivánóa mellett Ezt lát­­niok kell a katolikus demokraták­^ I Háborús uszités Barátság a szomszéd­ országaikkal

Next