Délmagyarország, 1948. február (5. évfolyam, 26-50. szám)
1948-02-01 / 26. szám
Világ proletárjai egyesüljetek / Ne,^.etnek a jo sok a rémhirterjesztő s katonatisztek Többtermelési versenyt a mező«gazdaságban! A ^ AGyfl « KOMMUNISTA PÁRT DELMIlGYILRORSZÁGI NAPILAPJA y-évt.*». sz. Ara 1»0 fillér ________________Szeged, 1948 febr. 1. Vasárnap Kétéves a magyar köztársaság Két évvel ezelőtt a magyar demokratikus köztársaság megalakulása a magyar nép évszázados szabadságharcának állított maradandó határkövet. Egy századdal ezelőtt, 1849 április 14-én Kossuth Lajos indítványára a debreceni országgyűlés megfosztotta a Habsburg-házat a tróntól és kikiáltotta az első magyar köztársaságot. 1918-ban a nemzetközi reakció segítségével ismét trónra került Habsburgokat másodszor is eltávolította a magyar nép és megszületett a második magyar köztársaság, amely rövidesen átalakult tanácsköztársasággá, sajnos ezt is megfojtotta a nemzetközi reakció, a nyugati imperializmus. A harmadik, illetve a negyedik magyar köztársaság olyan szerencsés nemzetközi körülmények között jött létre, amelyek biztosítékot nyújtanak arranézve, hogy ezúttal a nemzetközi reakció nem ragadhatja ki a magyar nép kezéből a megszerzett szabadságot. A történelem tanulsága azt mutatja, hogy Magyarországon, a Dunamedence exponált helyén, a Kelet és Nyugat útjainak kereszteződésében a nemzeti függetlenség rendkívül szorosan összekapcsolódik a belső szabadsággal és ennek intézményesen biztosított formájával, a köztársasági államformával. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy csak ettől függ a magyar szabadság ügye. 1848 és 1918 arra is megtanított bennünket, hogy a belső reakcióval folytatott harc eredményességétől is függ, mennyire vagyunk képesek megvédeni országunk függetlenségét. Sem 1848—49-ben, sem 1918—19-ben nem volt annyi időnk, hogy gyökeresen végre tudtuk volna hajtani az ország demokratikus átalakulását; ez a történelmi feladat a negyedik magyar köztársaságra maradt, mint Kossuth, Petőfi, Táncsics, Ady és az 1919-es proletár mártírok végrendelete. A negyedik magyar demokratikus köztársaság az 1848-as és 1918-as nagy magyar történelmi tanulságok teljes végezetével vállalta a magyar függetlenség és szabadság védelmét. Ha végigfut szemünk az elmúlt három év eseményein, elfogultság és pártsovinizmus nélkül meg kell állapítanunk — minden becsületes és őszinte magyar embernek el kell ismernie —, hogy mindkét irányban, úgy nemzeti függetlenségünk biztosításáért, mint a reakció visszaszorításáért és megsemmisítéséért a Magyar Kommunista Párt tett ebben az országban a legtöbbet, és így a legméltóbban képviseli a szabadságharcos és köztársasági hagyományokat. A két feladat a legszorosabban összefügg; nemcsak a múltban volt így, ma is ez a helyzet. A felszabadulás után ránkbízhatta volna-e a Szovjetunió az ország kormányzását, ha nem alakul meg a Magyar Függetlenségi Frontra támaszkodó demokratikus kormány, amely mozgósította az országot az elnyomó németek és a nyilasok ellen. Megköthettük volna biztonságot adó szerződéseinket szomszédainkkal, ha a Magyar Kommunista Párt következetes, szívós harca nyomán nem sikerül kiszorítani a reakciót a koalícióból és aztán megsemmisíteni a politikai befolyását? Nem. A szomszédaink bizalmát megerősítő politikai változások, köztársaságunk népi irányú demokratizálódása, az augusztusi választási eredmények, a Magyar Kommunista Párt választási győzelme, csak a reakció elleni harc és a párhuzamosan folyó építő kommunista munka alapján jöhettek csupán létre. Fiatal köztársaságunk harmadik, ma induló évében folytatnunk kell eddigi kettős irányú törekvéseinket. Minél nagyobb eredményeket érünk el, annál könnyebb az előrehaladás. Demokratikus köztársaságunk második évében megváltozott az államhatalom jellege. Ráléptünk a népi demokrácia útjára. Felszámoltuk a köztársaságellenes összeesküvők bűnszövetkezetét, megszilárdítottuk a munkásosztály egységét, a munkásság és parasztság szövetségét, a kispolgárság és a haladó értelmiség egyre nagyobb számban csatlakozik a demokratikus pártokhoz, elsősorban a Magyar Kommunista Párthoz. Rajk elvtársunk klasszikus tömörségű mondatokban leszögezte pártunk harmadik országos konferenciájának zárszavában: »A hatalom a dolgozó nép, munkásság, parasztság, haladó értelmiség kezében van. Befejeztük a földreformot, a teékkönyvezéssel valósággá tett: a föld*azé, aki megműveli. Államosítottuk a legdöntőbb iparágainkat, legnagyobb bankjainkat. Számos öntőüzemünk élén munkásokból lett vezetők állanak. Megváltozott a hadsereg és rendőrség is. A hadsereg a nép hadserege, a rendőrség a nép rendőrsége. Mindkettő fegyver a dolgozók kezében a reakció próbálkozásainak eltiprására, a dolgozók érdekeinek megvédésére. Magyarország nem az imperializmus, hanem a demokrácia, az emberi haladás s az európai népek békéjének egyik szilárd támpontja tett.« Nagy-Szegeden is elvégeztük a reánk eső feladatokat. A telekkönyvezés, Szatymaz kivételével, nálunk is megtörtént, a gazdák hangyaszorgalommal művelik a végérvényesen birtokukba került földet, a termelésben és a beszolgáltatásban egyaránt az ország élén járnak. Az államosítás a mezőgazdasági iparú Szegedet kevésbbé érintette,mint az ország ipari vidékeit, de a magántőke kezében levő gyárakban is növekszik a munkásság befolyása, megkezdték működésüket a tervbizalmiak is. A napokban letárgyalták a Tervhivatalban Szeged hároméves tervét s rövidesen az eddiginél is nagyobb iramban folytathatjuk megvalósítását. Épülnek utaink és a szegedi Tisza-híd, kulturális és szociális intézményeink beruházásokat eszközölnek, gyárainkban a szociális intézmények gyarapodása következtében a munka kellemesebbé válik. Csak a napokban számoltunk be lapunkban Bozsó és Vajda elvtársak találmányairól, akik a termelést növelik, s több gyárban megindult a termelési verseny. Miközben a szegedi dolgozó serényen forgatja a kapát és a kalapácsot, megnyugvással látja, hogy az állami és városi szervek elhárítják útjából az akadályokat. A rendőrség Szegeden is a népé. Eltávolítottuk a korrupt és népellenes elemeket a honvédség harmadik kerületéből. Népbíróságunk most ítélkezik a pfeifferista összeesküvők és rémhírterjesztők felett, akik Szegeden akarták megakasztani a munka nagyszerű lendületét. Szegeden éppúgy, mint az egész országban hatalmas eredményeket ért el a magyar demokrácia. Következetesen haladunk célunk, a népi köztársaság minél tökéletesebb kiépítése felé, amely Petőfi, Kossuth, Táncsics, Ady és József Attila szellemében boldogabb hazát ad a magyarnak. F. L. Üdvözölje?« pártunk IV. nagyszegedi konferenciáját! A szegedi városháza közgyűlési termében ma reggel 8 órakor Nagyszeged területéről a Magyar Komminista Párt hetven szervezetének küldöttjei gyűlnek össze. A városi körzetek, üzemek, hivatalok, falvak és tanyák szervezeteinek legjobbjai adnak egymásnak találkozót. Közel egy év múlott el az utolsó nagy szegedi párkonferencia óta. Ez idő alatt hatalmas változások történtek nemcsak az egész országban, de Szegeden és környékén is. A reakció, amelyik Szegeden különösen kedvező talajra talált, tért veszített, nemcsak számban, de szellemi befolyásában is. A sulyokista tüntetések vakmerő provokáció után a pferferida uj'asiszóknak már csak rémhírterjesztésre tellett. Ennek az irányitói is ma a népbiróság előtt tesznek vizsgát a gyávaságból egyéni zükörségből és politikai tudatlanságból. A másik oldalon az augusztusi választásokon előtört a Mlagyar Kommunista Párt, amely szorosabbra fűzte a munkás egységet, megjavította viszonyát a többi demokratikus pártokhoz. Az ipari munkásság érzi, tudatában van annak, hogy ez a város egyre inkább az övé s munkája ma már nem a régi tőkéseket, hanem egyre nagyobb mértékben a közt szolgálja. Fokozottabb termeléssel, nagyobb munkafegyelemmel a maga jólétét emeli. Munkásfellakítók, újítók s rohammunkások nőnek ki a szegedi munkásságból. Az értelmiség, Szeged szellemi kiválóságai egyre nagyobb számban csatlakoznak a demokráciához és a Magyar Kommunista Párthoz. Az új helyzet új feladatokat ró pártunkra, úgy politikai síkon, mint a termelés növelésében. Ezekre a feladatokra hívta fel a figyelmet pártunk harmadik országos konferenciája, ezeket kell megvitatnia és a helyi viszonyokra alkalmaznia a most összeülő nagyszegedi konferenciának is. Pártunk ilyen megmozdulásai mindenkor ünnepet jelentettek mozgalmi életünkben. De nem külsőségekben, rendezésben, fényes szavakban megmutatkozó ünnepet, hanem olyan alkalmat, ahol a küldötteken keresztül minden szervezetünk, pártunk országos konferenciája által megszabott szellemben vállalja a történelmi fejlődéstől kikiált és az adott politikai helyzet által körülhatárolt meg-megújuló feladatokat. A Magyar Kommunista Párt IV. nagyszegedi értekezlete a kommunista pártmunka ünnepe. Tudjuk, hogy az mint az elmúlt értekezletek, jó munkát végez majd, és oíj megjelent elvtársak harcos elszántságukban megerősödve, újabb és újabb feladatok megoldására készen hagyják el azt. Szívből üdvözöljük a IV. nagyszegedi értekezleten megjelent elvtársakat és igazi kommunta munkát kívánunk nekik!! Rákosi Mátyás: A magyar demokrácia a munkásságra, a parasztságra és a haladó értelmiségre épül fel Amerikai napilap közli Rákosi Mátyás nyilatkozatát a magyar demokráciáról A Newyorkban megjelenő Daily Worker több hasábon ismerteti azt a nyilatkozatot, amelyet Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes adott a lap munkatársának , amelyben kijelentette, hogy azok az egyezményeik, amelyeket Magyarország Keleteurópa ujj demokratikus államaival kötött, nem jelentenek limbképzést Európa többi része, vagy az Egyesült Államok ellen. Rákosi kiemelte azt a tényt, hogy ezek a gazdasági és kulturális egyezmények előmozdítják a béke megszilárdítását és Magyarország függetlenségének biztosítását szolgálják. Nevetségesnek minősítette azt a képzelődést, hogy a vasfüggöny veszi körül Kelet i- A „vasfügöny“ és , Kérdés: Sok amerikai azt hiszi, hogy a jelenlegi kormány »terorral« és az ellenzék, valamint az ellenvélemény kiküszöbölésével tartja fenn magát. Válasz: Itt az úgynevezett »vasfüggöny« mögött állandóan érintkezésben vagyok nagy számú újságíróval, köztük több amerikaival. Valamennyien nagyon érdeklődnek a »terror« iánt. Rendszerint azt tanácsolom nekik, hogy mint gyakorlott újságírók, önmaguk keressék meg a választ a »terror«-kérdésre, amennyiben egy órát sétáljanak végig a fővároson. Akkor látni fogják, hogy az amerikai reakciós sajtóban a »terrorról« megjelent hírek éppen1 európái, vagy hogy a kormánykoalíció molesztálja az ellenzéket Magyarországon. Kérdés: Melyek azok a gazdasági és politikai elgondolások, amelyeket Magyarország maga elé tűzött. Válasz: Újjá akarjuk építeni országunkat a háború romjaiból. Ennek legjobb útja a gazdasági tervezgetés rendszere. Politikai téren a munkásságon, a parasztságon és haladó értelmiségen felépülő demokratikus államot akarunk kiépíteni. Külpolitikai téren a magyar demokrácia célja fenntartani a békét azokkal az atomdimlomatákkal és imperialistákkal szemben, akik harmadik világháborút akarnak. Jerror“ legendája olyan tévesek, mint a »vasfüggöny«. A magyar demokráciának mintegy 28 ezer rendőre van és ehhez hozzászámíthatunk még 12.000 katonát. Anélkül, hogy a pontos statisztikai adatokat ismerném, feljelenthetem, hogy nincs még egy független ország Európában, amelynek kisebb létszámú fegyveres ereje lenne. A magyar demokrácia a munkásságra, a parasztságra és a haladó értelmiégre épül fel, nem pedig a terrorra. Ami az ellenzéki pártok »kiküszöbölését« illeti, parlamentünkben öt ilyen párt van és valamennyi beavatkozás nélkül működhet. Kérdés: Milyen szerepet játszik a katolikus egyház Magyarország ügyeiben. Válasz: A római katolikus egyház ellensége a magyar demokráciának, mert a földreform során egymillió hold földet vettek el püspökeitől és osztottak ki a magyar parasztoknak. A kaoolikus egyház azoknak az időknek visszatérésére vágyakozik, amikor hatalmas birtokai jelentős szerepet biztosítottak neki a gazdasági és politikai életben. Kérdés: Azon a véleményen van-e, hogy a Marshallterv elgondolásai a benne résztvevő országok szuverenitásának megsértését jelenti és ha igen, miért? Válasz: Egy nemzet függetlenségének feltétele, hogy szabadon használhassa fel gazdasági javait. A Marshall-terv ezt lényegében megszükítené és ezzel együtt megszüntetné a tervben résztvevő államok szuverenitását is. Kérdés: Mi a helyzet a magyar-amerikai kapcsolatok terén? Válasz: Az Egyesült Államok külön terv szerint Amerikába szökteti a magyar demokrácia ellenségeit és ezután rendelkezésükre bocsátja a hivatalos rádiót. Ezek az incidensek, amelyekhez másokat is hozzáfűzhetnek, mutatják, hogy az Egyesült Államok Magyarország irányában tanúsított politikája a reakció, nem pedig a demokrácia erőit segíti.