Délmagyarország, 1948. február (5. évfolyam, 26-50. szám)

1948-02-01 / 26. szám

Vasárnap, 1948 február 1. A tagk­önyvcsere során Több termelést, ideológiai nevelést, tagtoborzást segíti is a fő pártbizalmi munkája­­ »A tagsági­ könyv­csere eszköz pártunk ideoló­giai és szervezeti egységének megszilárdítására, minőségi munkájának megjavítására, pártunk számbeli erejének növelésére, aktívánk kiszélesíté­sére, új káderek ezreinek és tízezreinek kiválasz­­­­tására és kinevelésére...( Kovács István az MKP III. konferenciáján) Pártunk életében pillanat­nyilag tankönyvesése a leg­fontosabb politikai és szervezési feladat. Az eddigi párt­munkájuk folytán arra érdemesített, öntudatos és lelkes elvtársak, a pártbizalmiak hajtják végre ezt a feladatot. Nagyszeged körzetében már nagyjából befejeződött a tagkönyvcsereakció első, nagyobb része, a párttagok le­­látogatása és az adatok össze­gyűjtése. Egyik legjelentősebb helyi szervezetünkben, a Belváros I. körzetében jártunk minap, ahol már a pártbizal­miak által összehordott anyag adminisztratív feldolgozása folyik. Itt találkoztunk Ladányi Kálmán elvtárssal, aki mint pártbizalmi különösen kivet­te részét a munkából. Az ak­ció kezdetén­­ átvette a kije­lölt elvtársak névsorát, ös­­­szeíiró lapját, most már túl van a munkán és lelkesen beszél a tapasztaltakról. — Elvtársam, öröm volt Ladányi elvtárs a reggeli órákban, a déli órákban, sőt ha kellett, este tíz órakor ke­reste fel a gondjaira bízott tagokat. Volt olyan hely, aho­va háromszor kellett elmen­ni. Három-négy elvtársat például munkahelyén, a mo­zi előcsarnokában látogatott Az első meglátogatott elv­társ egy fiatal üzemi mun­kás volt. Az olajtól csepegő munkazubbonyt vetette le, amikor rányitott. Egy órával előbb eljöttem a műhelyből, mondta, csakhogy moziba el­juthassak. Ladányi elvtárs­­nak feltűnt, hogy az összeirl elvtárs munkaórát áldoz fel a mozi kedvéért. Nem kom­­­munista eljárás ez — figyel­meztette — s látöltözködés ezekkel az elvtársakkal be­szélni — mondja. — Mind­annyian már vártak és fellé­pésükből, viselkedésükből, ér­deklődésüikből mindenütt egy tapasztalatra jutottam, pár­tunk napról-napra erősödik s ez az elvtársak arcán na­gyon meglátható­ meg. De ennek ellenére az öreg Ladányi által felvett adatok talán a legbiztosabbak — mondta a beszélgetés után Radek elvtárs, a szervezet tit­kára. De Ladányi elvtárs nem­csak egyszerű összeíró volt. közben, majd a moziig el­kísérve, fiatal barátjának be­bizonyította, hogy ma min­den szempont, udvarlás, mo­zizás háttérbe kell, hogy szo­ruljon mindnyájunk nagy fel­adata — a többtermelés­­ előtt. A rábeszélésnek foganatja lett s a műhelyben az elvtárs szomszédai, mestere bizonyit­­j­ák, hogy már az első héten túlórázás is volt. Reggel, délben, este: a munkahelyen és lakásban Mozilátogatás beívelt: túlórázás szőr táncolnak, később majd szemináriumra járnak. Sikerült növelni is pártun­kat. Egyik látogatásakor az Pártnapok, szeminárium és Délmagyarország — Felhívtam a Belváros I- ben ritkán mutatkozó elvtár­­sak figyelmét a szervezet lá­togatására, a pártnapokra. Nagy örömömre szolgált az, hogy szerdán az én ember­­eim közül három megjelent a beszámolót hallgatni — mondja. E szavak közben fiatal elv­társnő lépett a titkári asztal­hoz és a szeminárium helye után érdeklődött. Ladányi elvtárs nagy »Szabadsággal« köszönt oan s utána hozzánk hajolt: — Ugy látszik a szeminári­um ügy­ében is sikerem volt. Ez az elvtársnő most jelent­kezik. A sa­jtóaszitációban m­­ár nem igen érvényesülhettem — mondja —, mert majd mindenütt Délmagyarorszá­­got olvasnak. Az egyik elv­társ panaszkodott, hogy — mivel munkanélküli nem veheti meg a lapot. Eszembe jutott, hogy a szemközti ház­ban,­ ottjártamkor az elvtárs asztalán Délmagyart láttam. Átmentem, megkértem, hogy kiolvasás után kölcsönözze a munkanélküli elvtársnak. Most ott is tájékozódhatnak az eseményekről pártunk éle­téről ... Szikra-kiadás, teadélután és­­ új tagok A fiatalságról sem feledke­zett meg munkájában Ladá­nyi elvtárs. Ahol kisebb gyer­meket látott a családban, fel­hívta a családfő figyelmét a népszerű Szikra-kiadványok­ra. Fillérekért kaphatók — mondotta nekik — és bizto­san demokratává nevelődik azokon az ifjúság. Az »ifjú­ság« körében a Belváros I. nagysikerű táncos teáit pro­pagálta. Kell, hogy ideszok­janak — indokolja —, elő­ á­­LANDÓBÚTOR ASZTALOSMESTEREK BÚTORCSARNOKB n­ir­i­i­o TtA­k SZENDRE,­ GÉZfi és TÍRSÍK­ UUKM­ILS­ l­K 11. SZEGED, TELEFON 1-21. KIÁLLÍTÁS VÁSÁR DOLMAGIAIOIBZIG összeírt elvtárs megjegyezte, hogy szomszédukba új embe­rek jöttek. Rendes emberek­nek látszanak, hangzott a vé­lemény. Ladányi elvtárs »le­csapott« s az eredmény — három kitöltött belépési nyi­latkozat Radek elvtárs, titkár asztalán. Ez néhány mozzanat Ladá­nyi Kálmán elvtársunk, az MKP Belváros I. körzetében kijelölt pártbizalmának mun­kájából. »Szeressenek ben­nünket egy kicsit jobban«, szokta mondani a szerveze­téből el-elm­aradozó pártta­goknak. Ezt a párt iránti hű­séget, szeretetet, mint látjuk, ő nemcsak szólamként fogja fel, hanem áldozatos, önzet­len munka útján gyakorolja is A gyufagyárban a kommunista Szekeres II. István Csab­er filbert lakatos­­­mérnök I Magyar Jenő mester műszaki újításai növelik a termelés minőségét, mennyiségét, biztonságát Szegeden a lemezgyár után a Szikra gyufagyárba­n növek­szik folyamatosan a termelés. A lemezgyárban, mint előbbi szá­mainkban már bemutattuk, a munkások kezdeményezéssel, le­leményességgel fokozzák a termelés lendületét. A gyufagyár többszáz dolgozója között is akadnak hasonló öntudatos mun­kások, sőt értelmiségiek is, akik igyekezetben, újításokban nem maradnak el a körtöltésen túli üzem mögött. A Szikra Magyar Általános Gyufaipari Rt. Bakay-utcában lévő többemeletes épületében a mártóteremben lakatos Szekeres II. István. Gondozására nitott hatalmas gy­u­fa-már­tógépe­ken és­zr­e­ve­tte, hogy a legfontosabb alkatrészt, a fejek foszforozását végző, gyu­­fafej masszával töltött, üteme­sen ide-oda mozgó mártogató— rázkódik. Ez a zökkenő eljárás asztal a kopások folytán billeg, rázkódik. Ez a zökkenő járás azután egyenlőtlenül viszi a masszát a­ gyufafejekre és ez okozza azt, hogy a gyárból ki­kerülő skatulyában rengeteg hi­bás, kisebb fejű gyufaszál talál­ható. j Szekeres II. egy egyszerű szerkezet felszerelé­sével kiküszöbölte a hibákat. A mártóasztalt kiemelte ágyá­ból, tartóra függesztette fel. *Az asztal mozgása sím­a, zajtalan lett s azóta a massza egyenle­tesen kerül a gyufafejekre. Azonkívül az­­ asztalon belül lé­vő egyik kis alkatrészhez, a belső peremről masszát leva­karó sárgaréz körömhöz gumi­betétet tett. Ez a két, látszólag jelentékte­len újítás egycsapásra megjavította a gyufa minőségét, a körömhöz lett gumibetét pedig évente egy mázsa sárgarezet, renge­teg javításra fordított munka­órát takarított meg é­s megnövelte a gép tűzbizton­ságát is. A másik újítás az üzem szin­tén fontos osztályán, a töltőteremben született meg. Magyar Jenő, osz­­tályvezető-mester a december­ben Svédországból érkeze­tt új gépen, amely a gyártásban le­­szóródott, lehullott szálakat rendezi, a szálak összefogására hasz­nált tálcát kibővítette, így a gép teljesítménye annyira megnőtt, hogy eddig 12 percig tartó munkát 3 perc alatt vé­geznek el. Magyar — mint mondja — »versenyből« már 2 perc alatt elvégezte ezt a mun­kamozzanatot. A svéd gép előtt, 4—6 leány állandó túlórázgatással dolgozott az avult gépen. Magyar által tökéletesített svéd­ gép mellett most egy munkás és egy leány dolgozik. A tálca megnagyobbí­­tása 200—300 százalékos men­­­nyiségnövelést eredményezett a termelésben az autom­ata­­teremnek ezen a részén. Az osztályveze­tő-mester 21 éve alkalmazottja a gyárnak. A különböző osztályokon eltöltött időben sok javítást és újítást eszközölt. Biztonsági szempont­ból különösen értékes a gyu­­fásdobozokat töltő automatagép­nél alkalmazott nagy egyszerű védőberendezése, amely a havonta szinte rendszeresen előforduló ujjroncsolásokat teljesen kiküszöbölte. Ugyancsak biztonsági okokból, a dolgozók egészségének megvé­dése szempontjából jelentős a masszakonyhán alkalmazott harmadik újítás, a­mely Csam­er Albert mérnök műve. A g­yufafejmasszát eddig hatalmas idényben, edény fölé hajolva, kézzel kavarták. Az ár­talmas vegyszerek, a kavargás közben elillanó gázok kikezd­ték, megrongálták a dolgozó mun­kás egészségét. Csalner mérnök kis motorral hajtott, kavarógépet konstruált, amelyben egy habverőre emlé­keztető kavarólapát forog. Nem kell már kézzel kavarni, nem kell már az edényre hajolni. A szerkezet védi az egészsé­get, de javítja a minőséget is. A tökéletesebb gépi kavarás könnyebbé teszi a masszát, il­letve növeli fajsúlyát. Ez pedig jobb gyufafejeket eredményez. A gépecske üzembehelyezése óta minden masszamennyiségnél átlag tizenöt százalék­­ nyers­anyagot takarítanak meg a kül­földről hozott, drága vagy egyál­talában nem kapható nyers­anyagból. A gyufagyár fenti két fi­zikai és egy értelmiségi dolgozója, ahogy láttuk, kitűn­nek szoros hivatásuk teljesítése közben, kiemelkednek munkahe­lyeiken. De ezenkívü­l jelentős szerepük van az üzemi demo­kráciában, a gyár belső életé­nek irányításában. Szekeres II. István üzemi ks bizottsági tag, az üzem tervmegbízottja. Magyar Jenő tervmegbízott-helyettes, Csalner Albert az üzemi munkafegyelem őre. Munkásságuk ilyen téren is fontos és az üzemben a gyár­­igazgatótól kezdve a segédmun­kásig, mindenki által méltá­nyolt. Mindhárman az átlagos dolgozóknál többet vál­tattak magukra a magyar demo­krácia gazdasági fe­lépítéséből. Többet, mert öntudatosak, mert tudják, hogy saját maguknak építik az országot. Többet — mert mint a dohánygyárnak, a lemezgyárnak — becsületes, lel­kes kommunisták. Most vásároljon! Rizsi, Textilárut, I­ a faszenet, prima tűzifát, I­ a Tatai kokszbrikettet és barna­szenet, különféle háztartási cikkeket Káliszappant Munkásszövetkezetben Telefon: 4­ 63 3 A rémhírterjesztő katonatisztek nem elmebajosak — állapította meg az orvosszakértő Közel száz tanú kihallgatását kérték a­z összeesküvők A szegedi összeesküvőik szom­bati fő­tárgyalásán négy tanút hallgatott ki a különtanács. Pa­­lágyi Henrik ny. főtörzsőrmes­ter," Kiss Árpád ny. irodatiszt, a NyUKOSz pénztárosa és Hor­váth­ Imre ny. tiszthelyettes a NyUKOSz-ban elhangzott rém­hírek terjesztését igazolták. Mindhárman előadták, hogy no­vember 3-án és 10-én a NyUKOSz-ban Magyar Pál, Kuba Vilmos, Tütze György és Dal­­mádi Ernő hogyan adták elő az általuk terjesztett rémhíre­ket. Néda István vas- és fém­­öntő azt igazolta, hogy Bárká­­nyi tudott Gaál Róbert szökésé­ről s vele üzente, hogy csele­kedjék belátása szerint. Végül Bugyi István kereskedősegéd­ Gaál Gyula szerepére tett ter­helő vallomást. Dr. Geréb Tibor idegklinikai adjunktus terjesztette elő ezután a­­ saját és dr. Ács Sándor tör­vényszéki orvosszakértő szakvé­leményét Dalmadi Ernő és Tütze György elmeállapotáról. Megál­lapítá­st nyert, hogy mindketten súlyos fokú ideggyengeségben szenvednek, d­e ez akaratelhatározó képességüket nem csökkenti és így büntető­jogi szempontból teljesen be­­számo­lhatók.Ezután a védelem terjesztett elő terjedelmes bizonyításkiegé­­szítési indítványt. Valamennyi vádlott a felszabadulás előtti magatartására jelentett be tanu­kat annak bizonyítására, hogy abban az időben baloldaliakat és üldözötteket segített. Közül 100 tanú kihallgatását kérték, ami az ügy többhetes elhúzását je­lentené. A bizonyítási indítvány fölött a különtanács határoz és hétfőn reggel fél kilenckor hir­deti ki az elrendelést, vagy el­utasítást,. , ', , l 1­t J 'uj

Next