Délmagyarország, 1948. november (5. évfolyam, 232-254. szám)

1948-11-09 / 237. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Roham a Téli Palota ellen9 művészet is ünnepelt SZ AV ÉLJ EV ! A Meg­ar-S­.O­. jet Művelődé­si Társaság kiadásában megje­lent Szaveljev: »Roham a Téli Palota ellen« című könyve, mely könnyen érthető és ér­­dekfeszítő módon tárja sze­münk elé a munkások és pa­rasztok dicsőséges harcát 1917 júliusától a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelmes napjáig. A dolgozó nép elnyo­móival szemben folytatott har­ca — Lenin és Sztálin veze­tésével — 1917. november 7-én a munkások és parasztok győ­zelméhez vezetett. A nép hősi küzdelme során kezébe vette az uralmat és megsemmisítene a cári Oroszország élősdi nagy­tőkéseinek és nagybirtokosai­nak hatalmét. Lenin a Szmolnijba megy Októb­er 21-én este Lenin egy elvtársat, egy bolsevik mun­kást a Szmolnijba küldött hí­rekért. Tudni akarta, készen áll-e minde« a felkelésre» ő ma­ga teljesen egyedül maradt a szállásán. Ekkor egyszerre a tá­volból tompa lövéseket hallott­­a felkelés megkezdődött. Vladimír Iljics elgondolko­zot­t. Aztán előhúzott az asztalból egy ott elrejtett ősz parókát és a fejét­« tette. Kendővel bekötöt­­te arcát, mintha a foga fájna. Szemüveget vett fel Magára kapta felöltőjét és sportsapká­ját egészen mélyen a szemébe húzta. Vladdimir Iljics elhatározta, hogy elmegy a Szmolnijba Ekkor jött vissza a Szmol­­nijba­­ küldött munkás. Kérlelni kezdte Lenint, hogy ne men­jen kd az utcára, mert halálos veszély fenyegeti. De Lenin hajthatatlan maradt. A munkás elhatározta, hogy elkíséri Vladimir Iljicset a Szmolnijba. Minden lehetőség­re készen magához vette revol­verét. Ha valami történik az utón, fegyveresen áll ellen a junkereknek és élete árán is megvédi Lenin életét. Együtt mentek az utcán és felugrottak az első villamosra. Vladimir Iljics elhatározta, hogy beszélgetést kezd a vezetővel, megtudja, mennyire terjedt már e I a felkelés híre. — Hová megyünk — kérdi Lenin. — A kocsiszínbe — válaszol­ta a vezetőnő. — A kocsiszínbe ? Miért olyan korán ? — Maga mifajta? — kérdezte a vezetőnő. — Munkás! — felelte Lenin. — Szép! — csodálkozott a vezetőnő. — Még azt kérdezi, miért megyünk oda? nem tud­ja, mi történik? Ütjük a bur­­zsujit Azért megyünk a kocsi­színbe. Vladimír Iljics örült, meg­tudta, amit tudni akart A kocsi befutott a kocsiszín­be. Lenin és kísérője gyalog mentek tovább a széles Spá­­lern­ája­ utcán. Itt majdnem baj történt: el­lenséges lovas őrjárat jött a sarok felől. — Hová mennek? Mutassák az igazolványukat — kiállott az őrjárat parancsnoka. — Menjen előre, Lenin elv­társ — suttogott a munkás. Megpróbálom beszélgetéssel le­foglalni őket. Ingadozó léptekkel, mintha részeg lenne, az utca közepére tartott és veszekedni kezdett az őrjáratta. De kezét zsebében tartotta, ahol a revolvert rejtegette. Az őrjáratnak nem volt ideje a részeggel foglalkozni... Pa­rancsnokuk m­­elt és az őrjárat tovább lovagolt Félóra múlva Lenül már a Szmolnijban volt. Az utolsó menedékhely Október 2ő-e. Már majdnem az egész vá­ros a felkelők kezén volt, csak a Téli Palotát és az előtte levő teret birtokolta még az ellenség A palotában, utolsó mene­dékhelyén, rejtőzött az Ideig­lenes Kormány, valamennyi csa­patával, minden fegyveres ere­jével együtt. Valamit tenni kellett a fel­kelőknek, hogy kiverjék őket onnan. De: a Téli Palota elfoglalása nehéz feladat volt Északról víz veszi körül a kastélyt: a Néva és a Téli-csatorna Onnan nem lehetett támadni. Maradt a déli oldal. Itt azonban a palota előtt hatalmas tér terült el A támadóknak nem volt hová rejtőzniük a golyók elől Vi­szont a kastélyból a teret igen jól lehetett lőni Ezért emeltek ott gerendák­ból falat a kastély megerősíté­sére. A rohamozó felkelőket gépfegyver­ is fogadta volna. A junkerek ped­ig csaknem biztos fedezék mögül védekezhettek. Az ellenségnek még egy elő­nye volt:­ mivel a palotán be­lül minden átjárót használha­tott, akadálytalanul átcsoporto­síthatta erőit és majd itt, majd ott váratlanul kicsaphatott. Ezért gondolta az Ideiglenes Kormány, hogy a Téli Palo­tába nemcsak napokig, hanem szükség esetén néhány héten át tartja magát, míg csak erő­sítés nem érkezik. Lőszerük a junkereknek annyi volt, amen­­­nyi csak kellett A Téli Palotában csak­ a lép­csők száma 117, a szobáké és termeké pedig 1000-nél is több. Hely tehát elég volt a csapa­tok elhelyezésére A Téti Pa­lota falai vastagok és szilárdak, hosszú ostromot is kibírnak. A Téli Palota úgyszólván be­vehetetlen volt! De a bolsevikok mégis el­határozták, hogy aznap októ­ber 25-én este, de legkésőbb éj­szaka elfoglalják­ a Téli Palotát így is történt November 10: Ifjúsági nap A világ demokratikus ifjú­sága novemb­er 10-én ün­nepli a demokratikus ifjú­sági világszövetség fennállá­sának harmadik évforduló­ját. Ezen a napon az egész világ demokratikus ifjúsága, élén a szovjet ifjúsággal, nagy béketüntetéseket ren­dez és állást foglal a Szov­jetunió békepolitikája mel­lett. A­­ Magyar Ifjúsági Népi Szövetség az ország minden városában ifjúsági napot rendez. Felsőközpont nem lét a bizottságtól Vizsgáljanak felül már minket is a dolgozó parasztok Nagy az Izgalom Felsőköz­­ponton. Megérkezett a felülvizs­­gáló bizottság. Alig lépnek be a pártház kapuján, már kiürülnek a környező házak, özönlik oda mindenki. Híre fut a tanyákon is, estire már nemcsak a párt­tagság, hanem a lakosság széles rétegei ácsorogtak a pártház körül. — Engedjenek be minket is] — kiáltja több hang. Nem kö­vetelden, hanem csak úgy szép szelíden, kíváncsian, mint az olyané, akit kirekesztettek va­lami régen várt nagyszerű él­ményből. — Hadd tudjuk mi is, mi történik odabenn. Valaki kiszól. — Csöndeseb­ben, elvtársak! Ne zavarják a bizottság munkáját. Sok ember előtt nem lehet zavartalanul tár­gyalni. Egyébként is most a he­lyi pártvezet­őséget vizsgáljuk fe­­lül. Most derül ki, helyesen vá­­lasztottak-e a felsőközpontiak. Nehéz a munkánk, menjenek szépen haza, Ötórai fal fél­ig az­ embere­den. Megbeszélik a dolgot. Csak nem megy a fejükbe. Alig vár­ták­­ a felülvizsgálást, sokat hal­lottak. Olvastak róla. Most itt a bizottság és ők még csak nem is láthatják. Vagy talán megfe­ledkeztek róluk. — Vizsgáljanak felül minket is! — harsogja túl egy hang a zsivajt. Tucatjával kiáltják utá­na. — Mi is beszélni akarunk a bizottsággal­ .A tömeg nyugtala­nul tolong, ismét megjelenik az előbbi elvtárs az ajtóban. Mo­solyog. •—Nem marad ki senki, elv­társak. Mindenki sorra kerül. A Párt törődik minden egyes tag­jával. De értik, ugye, először a vezetőket kell megvizsgálni. Ha azok megjelennek, ők vizsgálnak tovább felül. Már csak néhány hét, legyenek türelemmel. Ez hatott, de a párt­ház előtti térség még az éjszakai órákban sem ürült ki, amíg a bizottság el nem végezte munkáját. Ott álltak a kisparasztok, törpebir­tokosok, asszonyok, férfiak,­­fl­ott gyerekek is. Beszélgettek. — No, most majd adnak ezek an­­nak a pimasz kaláknakl Vagy: — Úgy megy itt ezentúl minden, mint a karikacsapást Éjfél jóval elmúlt, mire a bi­zottság dolgavégezetten távozott Ott körül az emberek nagy *Szabadság«-gal búcsúztatták az elvtársakat. A szemekben ez ült: — A minél előbbi viszontlá­tásral mondják Jutalmazzuk meg munkásainkat új hidunk felavatásakor! Pénz és természetbeni adományokat illetékes helyre való továbbítás vé­gett átvesz és nyilvánosan nyugtáz a kiadó hivatal. Kedd, 1948 november 9. A Szovjet-Magyar Művelődési Társaság forradalmi emlék­ünnepségéről Minden kételyt, pesszimista nézetet tovakergetett belőlünk ez az ünnepség. Kiderült, hogy a nagyigényű művészet tud ta­lálkozni a közönségével és a tömegkultúrának végtelenek a lehetőségei. Az újságíró hirtelen nem is tudta, mit ragadjon ki abból a kifejezhetetlen érzelmi szintézisből, mely elöntötte a színházat és a lelkek rezdülé­seiből, tárgyak, színek, hangok játékából diadalmas egységet teremtett. A gyönyörűség rabja volt ott mindenki ! Mégis az értelem okos okát kell adnunk a történteknek, lel­kességünk csak így méltó a hősi múlthoz. A száraz poli­tikai megállapítás úgy mond­ja, hogy demokráciánk fejlődési fokának ama pontjára ért, ami­kor az emelkedő életnívó hatá­sára, a párt fáradhatatlan fel­világosító munkája nyomán je­lentkezik az igény dolgozó tö­megeinkben a szépség megisme­résére és élvezetére. A művé­szet, a művészek és a közön­ség szempontjából azonban gaz­dag, sokrétű a kérdés. Gáti Pál láthatta a hevület tüzét a munkásszemekben, me­lyek lámpáknál szebben csillog­tak Majakovszkij söprő Lenin­­éposza nyomán, az énekkarokat újrainvitálta a szakadatlan taps­vihar és az emberi összefogás kollektív érzése sohse volt olyan izgalmas ösztöneinkben, mint a forradalmi dalok és a fenséges Sztál­in-kantáta, Szláv-rapszó­­dia hangjai nyomán. Keletkez­hetik­ e művészien nagyobb megelégedettség, mint mikor al­kotótársainak, a dolgozóknak játszhat? Kertész, Vaszy, Szat­­máry karnagyok, Roth igazgató arca eleven felelet volt erre. És az októberi forradalom igazi szellemét csak ip­y ötvözhette ösztönző realitássá Dénes elv­társ ünnepi b­eszéde. No és Thalia papjai?... Biztos magu­kon érezték a párt­funkcioná­riusok szemét, a Rachmanov­­drámában magukat keresték. A­ művészet a valóság mélyebb is­meretére tanítja meg a küzdő politikust Mindez és sok más mutatja, hogyan segíthet a mű­vészet a dolgozóknak, a párt­nak, de azt is, miként segít­hetnek a tömegek a művé­sze­tok művelőin. Bizony , nem lehet elég lel­­kességgel okoskodni­ .A művé­szet és a tömegek t­alálkozásá­­ért, az egészséges kUmalnker­éta létrehozásáért minden fáradozás a legszebb, legszükségesebb fel­adat. — ns, — A fejlődéstől való elzárkózás az ezenforradalom alja Ortutay Gyula kultuszmi­niszter szombaton részt vett a sárospataki főiskolán Er­délyi János kiváló néprajz­­tudós emlékére rendezett ünnepségen. A miniszter az ünnepségen mondott beszé­dében hangsúlyozta, hogy a nép megismerése csak azt a célt szolgálhatja, hogy a népet felemeljük, nem pedig azt, hogy ab­ban az állapotban tart­suk, amelyben évszáza­dok óta sínylődik. Nem nevezhetjük nemzeti hagyománynak azt, hogy pa­rasztságunk egy része még mindig analfabéta, sem pe­dig azt, hogy elzárkózik a modern kultúra vívmányai­tól. A fejlődéstől való elzár­kózás az­ ellenforradalom út­ja —­­mondotta a kultuszmi­niszter. A természettudomány alapja: a materializmus Az egyetemi szervetlen ké­miai intézetben dr. Geréb Tibor elvtárs, egyetemi ta­nársegéd a dialektikus ter­mészettudományost gondol­kodásról tartott előadást. Rámutatott arra,h­ogy a ma­terializmus minden termé­szettudós természetes állás­pontja. A természettudós a tapasztalatból indul ki, mé­réseket végez. A dialektikus gondolkodó a törvényt csak a természet végtelen bonyo­lult összefüggéseiből, önké­­nyesen kiragadott, egyoldalú viszonynak tekinti. Utalt ar­ra, hogy az ellentét a dolgok legbensőbb lényegéhez tar­tozik.­­ Befejezésül rámutatott ar­ra, hogy a modern termé­szettudományban a dialekti­kus materialista szemlélet valósággal szükségszerű­­ a tudós számára, de a polgári szemléletkutató nem terjesz­ti ki ezt a szemléletet a tár­sadalomra s helytelenül, függetlenül képzeli el ma­gát a társadalomtól. Ered­ményes a hirdetés a Délmagyarországban AUTÓ, MOTOR ÉS KERÉKPÁRGUMIK SZAKSZERŰ JAVÍTÁSA B­olgár GUMI JAVÍTÓNÁL, Rendőrpalotával szem­ben. Irigy felnítás a szegedi á­lat ¥ásáron Szombaton és vasárnap or­szágos vásár zajlott le Szege­den. Felhajtottak 1054 lovat, 241 csikót, 4 bikát, 531 tehe­net, 12 ökröt, 8 tinót, 243 üszőt, 178 borjút, 961 sertést, 204 juhot, 23 kecskét, 9 bivalyt. Ebből eladtak 115 lovat 79 csi­kót 2 bikát 104 tehenet, 6 ökröt, 4 tinót, 197 üszőt, 103 borjút, 917 sertést, 123 juhot, 11 kecskét, 4 bivalyt. Az elsőrendű igásló ára 4000— 5500 között mozgott. A másod­rendű igásló 2100-3200, egyéb igásló 1300—2200, egyéves csi­kó 1600—2500, vágóló 300— 600, elsőrendű fias fejőstehén 2600—2900, elsőrendű fejőste­hén 2100—2500, közepes fejős­tehén 1300—1800, üsző 800— 1100, borin 400—800, ökör pár­ja 3200—3600, tinő párja 2400— 2800, bivaly párja 3200—3400, bika kilója 3.20—3.40, bika da­­rabonkint 1600—2400, juh ki­lója 3.80—4.20, juh darabja 120—150, kecske darabja 90- 140, javított sertés kilója 8.50 —9­60, javított sertés darabja 900—1500, 60—80 kilós egyéves sovány sertés 600—800, féléves sovány sertés darabja 450—500, négy hónapos sertés darabja 200,­­—280, háromhónapos sertés da­rabja 170—220, választási ma­lac párja 250—380.

Next