Délmagyarország, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)
1949-04-14 / 86. szám
Csütörtök, 1949 április 14. Száz évvel a Függetlenségi Nyilatkozat után SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT, 1849 április 14-én a debreceni Nagytemplomban Kossuth Lajos, mint a Honvédelmi Bizottmány elnöke, az országgyűlés és a többezer főnyi összegyűlt debreceni nép jelenlétében és lelkes éljenzése közben törvényjavaslatot terjesztett be a Habsburgház trónfosztásáról. Elérkezett a perc — hangzott a törvényjavaslat —, midőn Magyarországnak szabaddá, függetlenné kell lennie, elérkezett a perc, midőn Magyarország s különösen a nemzet képviselőinek kötelessége Isten, a világ, Európa és a nép előtt kimondani, hogy szabadok, függetlenek lenni akarunk... A Habsburg lotharingiai ház Magyarország feletti uralkodásból ezennel a nemzet névében örökre kizáratik... Az ausztriai Ház árulása, hitszegése fes a magyar nemzet ellen fegyverfogása által elszakítván a közte és köztünk fennálló kapcsolatot, Magyarország uralkodó ára méltatlannak nyilvánítta tik, örökre számkivettetik.« A Kossuth által beterjesztett törvényjavaslatot az egybegyült debreceni nép nagy lelkesedése közben az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. DEBRECENI FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT fordulópontot jelentett a szabadságharc történetében. A február végén lefolyt szerencsétlen kimenetelű, kápolnai csata után a bécsi udvar — Windischgrätz jelentése alapján — úgy látta, hogy a császári hadak a magyar gajdságharcot végleg leverték. A császár erre március 4-én Olmützben kihirdette az új alkotmányt, amelyben megszűntnek nyilvánította a magyar alkotmányt, érvénytelennek az áprilisi törvényeket és Magyarországot az „oszthatatlan osztrák birodalom” örökös tartományai közé sorolta be. A hazai és külföldi reakció örömmámorban ünnepelte a Habsburg győzelmet A hazaáruló magyar főpapok azonnal elrendelték a templomokban a nyilvános imát a »jóságos«« császárért, a főurak pedig siettek Bécsbe, hogy hűségükről biztosítsák a császári udvart. A MAGYAR NÉP BEBENSEDEI, a Habsburg-dinasztia kiszolgálói, az ellenforradalmi főurak és főpapok azonban korán öriltek a győzelmüknek. A magyar szabadságharc még egyáltalán nem volt leverve. Az április elején meginduló tavaszi hadjárat győzelmei az egész világnak megmutatták, mire képes egy szabadságáért, nemzeti függetlenségéért harcoló kis nép. A hatvani, tápióbicskei és isaszegi győzelmek után valóban elérkezett a perc, hogy Magyarország megszabaduljon a több mint 700 éves Habsburg elnyomástól HIBA, ELSIETETT LÉPES VOLT-E a Habsburg-ház trónfosztása 1849 tavaszán? A reakciós történelemírás csaknem 100 éven keresztül hirdette, tanította, hogy Kossuth »jóvátehetetlen hibát« követett el a függetlenségi nyilatkozat kierőszakolásával. Az ellenforradalom történészei mindig igyekeztek bizonyítani, hogy a debreceni országgyűlés forradalmi lépése elhibázott volt és végső fokon ez okozta a szabadságharc bukását. De — tegyük hozzá — a reakciós felfogás nemcsak a függetlenségi nyilatkozatot, hanem a 48/49-nek minden forradalmi lépését, minden balratolódását károsnak és végzetesnek tekintette. A REAKCIÓNAK EZ A »tobten ELMI MAGYARÁZa•A« nem meglepők A feudálhanifdhista uralkodó osztályok érdekeit szem előtt tartó történelemírás szemforgató módon sohasem azokban kereste a hibát, akik a nemzet nagy küzdelmei idején az ellenséggel szövetkeztek, akik titokban, nyíltan akadályozták a magyar nép önvédelmi harcát, hanem azokban, akik következetesen hazafiak voltak és a népfelszabadító háborút minden erővel folytatni akarták. »MINDEN NEMZETNEK függetlennek kell lennie Saját hazájában« (Engels) és a debreceni országgyűlés Kosubbal az élen a magyar nemzet érdekében a legkövetkezetesebben hazafias tettet hajtották végre, amikor az idegen elnyomó hatalom fölött aratott győzelmes harcok eredményeképpen egységes, független, nemzeti állam kialakulásán fáradoztak. A hiba tehát, ha ezt a kérdést fölvetjük, nem abban volt, hogy a szabadságáért küzdő magyar nép törvénybe foglalta elszakadását egy idegen, elnyomó hatalomtól, hanem abban, hogy a helyes nemzeti célkitűzésnek — a független, nemzeti állam megalakításának — nem teremtették meg a helyes belpolitikai és szociális belpolitikai feltételeit. A proletariátus nagy TANÍTÓI ugyanis nemcsak arra tanítanak bennünket, hogy a nemzeti függetlenség jogos törekvése minden elnyomott népnek, hanem arra is, hogy a nemzeti szabadság és társadalmi szabadság közt elválaszthatatlan kapcsolat van. A társadalmi szabadság előfeltétele a nemzeti függetlenség kivívásának, a nemzeti elnyomás megszüntetésének. A történelem világosan megmutatta, hogy társadalmi felszabadulás nélkül egy nép sem képes kivívni, sem megtartani nemzeti függetlenségét. SZÁZ ÉV ELŐTT a nemzeti függetlenség kivívása nem kapcsolódott össze a társadalmi felszabadulással. A függetlenségi nyilatkozat így csak rövid ideig jelentette a forradalom balratolódását. A »mérsékeltek”, »a fontolva haladók«, az egyezkedők ismét összegyűjthették erejüket és nyűt támadásba mentek át. A társadalom, a szociális felszabadulás elmulasztása miatt a baloldali erők, a polgári demokrata forradalom következetes hívei elszigetelődtek és ettől kezdve a szabadságharc vezetése mindínkább jobbra tolódott. Végső fokon ez okozta a szabadságharc bukását. A FÜGGETLENSÉGT NYILATKOZAT SZÁZÉVES ÉVFORDULÓJA fontos tanulságot nyújt számunkra ma is. Bebizonyosodott, hogy nem az óvatosaknak, nem a „középút” politikáját folytatóknak, hanem Kossuthnak és követőinek volt igaza. Kossuth örök példát mutatott a nemzeti függetlenséghez való megalkuvás nélküli ragaszkodáshoz. Politikájának legfőbb öröksége éppen az, hogy az idegen elnyomókkal szemben csak egyetlen magatartás lehetséges: függetlenségünk, nemzeti szabadságunk végsőkig való megvédése. A DEBRECENI ORSZÁGGYŰLÉS UTÁN az angol parlamentben kijelentenék, hogy »Magyarország függetlensége közszerencsétlenség.« Jól tudjuk, hogy Magyarország függetlensége, a magyar nép felszabadulása idegen és saját elnyomóitól ma is »közszerencsétlenség« a külföldi és hazai reakció számára. A helyzet azonban a 100 év előtti és a mai között döntő módon más. Akkor egy ellenséges világ közepette, magára hagyva, egyedülállt a magyar nép. Ma nem állunk elszigetelten. Magyarország ma az imperialistaellenes népek világfrontjának a tagja és oly szövetségesei vannak, — élén a Szovjetunióval, — melyek számára egy nemzet függetlensége nem »közszerencsétlenség«, hanem a legnagyobb »szerencse«, a legféltettebb nemzeti érték, amelyet minden eszközzel, minden erővel őrizni, védeni és segíteni kell. Akkor egy csökkenő erejű, elszigetelt, maroknyi magyar honvédsereg állt szemben két reakciós nagyhatalom hadseregével. Ma ingadozó vezetésű, rosszul felszerelt, gyengülő hadsereg helyett egyre erősödő, a munkásosztály legjobb fiainak vezetése alatt álló néphadseregünk van. És ezt a hadsereget nem a megalkuvók, egyezkedők, eszméi vezetik, hanem Kossuth és Petőfi szelleme, megvédeni a nemzeti függetlenséget életre-halálra. 5 Kedden, április 19-én Angyalföldön a Jarhagyár sporttelepén, Rákosi Mátyás elvtárs beszél a Magyar Dolgozók Pártja választási nagygyűlésén, a beszédet a rádió közvetíti. A Magyar Függetésgi HépM felitivásai A belügyminiszter az országos választásokat május 15-ére írta ki. Ezzel kapcsolatban a Népfront Országos Tanácsának elnöksége felhívja valamennyi vármegyei, városi, községi helyi szervezet, hogy a törvény szerint a választási bizottságokba a Népfront részéről küldhető bizottsági tagok és bizalmiak kijelöléséről — a választás megfelelő előkészítése érdekében — gondoskodjanak. A Népfront-szervek minden körzeti szavazatszedő bizottság, ha öt, minden járási és városi választási bizottságba öt, minden választókerület székhelyéig megalakuló választási bizottságba kilenc tagot válasszanak ki egy hét alatt a maguk részéről, hogy a törvényben élőkn időpontban őket oda beküld» kessék Ugyancsak válasszanak ki a Népfront részéről minden választási bizottsághoz 3—3 é-t minden szavazatszedő bizottsághoz szavazóhelyiségenkint 12— 12 választási bizalmi embert. Mapropií bízoüság utazik A csehszlovák kormányküldöttség, amely a magyar-csehszlovák barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésére jön Budapestre, csütörtökön érkezik meg. A csehszlovák kormányküldöttség elé fogadóbizottság* utazik a határra Béres Andor külügyi államtitkár vezetésével. A kormányküldöttséget Budapesten a pályaudvaron a magyar kormány tagjai, a Függetlenségi Népfront, valamint a demokratikus szervezetek vezetői ünnepélyesen fogadják. Május 15-én lesz a választás Kádár János belügyminiszter a következő rendeletét adta ki az országgyűlési választások kitűzéséről: Az 1945. évi nyolcadik törvénycikk 18. §-ának első bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. Az országgyűlési választásokat az ország egész területén az 1910. évi május hó 15. napjára tűzöm ki. 2. Az országgyűlési választásokon résztvenni kívánó párt részvételi jogának megállapítását a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsától, Budapest, Váci utca 62—61., kérelmezheti. A kérvényt a jelen rendelet kihirdetésétől számított öt nap alatt tehát április hó 18. napjáig bezárólag kell beadni. A Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa minden olyan határozatot, amelyben valamely párt részvételi jogát megállapítja, legkésőbb az 1919. évi április hó 20. napján velem közölni köteles. Ezeket a határozatokat a Magyar Közlönyben közhírré fogom tenni 3. A választási eljárást külön rendelet fogja szabályozni. 4. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Kádár János s. k., belügyminiszter. A rendelet a hivatalos lap csütörtöki számában jelenik meg. A világ minden részén erőteljesen kibontakozik a békemozgalom szervezése Egy héttel a párizsi békekongresszus megnyitása előtt a világ minden részén csúcspontjára emelkedik a békemozgalom szervezése. MOSZKVÁBAN Koftanov, Szovjetunió főiskolaügyi minisztere a moszkvai rádióban elhangzott nyilatkozatában kiemelte, hogy a szolet emberek szívében lelkes visszhangra talált a béke világkongresszus gondolata. A szovjet kultúra egyik alapelve a szocialista humanizmus. A szovjetek országáén nincs és nem is lehet olyan kultúra és művészet, amely nem építésre, hanem rombolásra, nem békére, hanem háborúra serkent. Az angol-amerikai reakció fenyegeti a békét és kultúrát, viszont a világszerte megnyilvánuló tiltakozások az atlanti egyezmény és az imperialista tervek ellen bizonyítják, hogy a népek egységes arcvonalban lépnek fel a háborús bujtogatókkal szemben. A szovjet emberek hisznek abban, hogy a népek között tartós és demokratikus béke jöhet létre. A szovjet nép nyugodt, magabiztos hangja figyelmeztetés a háborús bujtogatóknak, de egyben összefogásra hívja fel a világ minden népét a tartós, demokratikus béke érdekében. CSEHSZLOVÁKIÁBAN a németektől elpusztított Lidice község asszonyai a párizsi kongresszus előkészítő bizottságéhoz intézett levelükben rámutatnak arra, hogy a nyugati vezetők olyan jelszavakat hangoztatnak, mint annak idején a német fasiszták. LENGYELORSZÁGBAN a diákszervezetek szövetsége egyhangúan elhatározta, hogy csatlakozik a világ haladó erőinek békemozgalmához. FINNORSZÁGBAN Melti, párizsi kongresszusra utazó finn üldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a finn népnek is szembe kell szállni az imperialista háborús gyújtogatók mesterkedéseivel. DANIARAN Nexoc, a világhírű író sajtónyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban és a népi demokráciákban az emberek munka, és béke jelszóval új életformában élnek. A világ más országaiban is napról-napra erősödik a békemozgalom, mert a dolgozó emberek hallani sem akarnak háborúról és háborús előkészületekről. BELGIUMBAN Rohamosan terjed a párizsi békekongresszus céljait hirdető mozgalom. A nagyobb városokban rendezett tömeggyűlések egyöntetű lelkesedéssel elfogadott határozatban tiltakoznak az atlanti egyezményhez való csatlakozás ellen. OLASZORSZÁGBAN a békeértekezletek egymás után választják meg küldötteiket a párizsi békekongresszusra. Az olasz haladó katolikusok mozgalma csatlakozó nyilatkozatban megállapítja, hogy a párizsi kongresszus nagy jelentőségű alkalom annak hangoztatására, hogy a béke minden erény összefoglalása, mert megnyitja az emberiség nagy családja számára az erkölcsi és polgári haladás útját. VIETNAMBAN a rádió bejelentette, hogy a párizsi kongresszusra elindult küldöttségben helyet foglal a francia megszállás ellen küzdő valamennyi politikai párt, gazdasági és kulturális szervezet képviselője. ANGLIÁBAN a lancashires ceshirei szakszervezeti tagok népes gyűlésen kitörő éljenzéssel fogadták a választ, amelyet békeüzenetükre Leningrád vidékének 1.400.000 szakszervezeti tagja küldött. A békeüzenetek váltása jelképe a két ország munkásai között fennálló barátságnak. PÁRIZSBAN továbbra is is legnagyobb felháborodással tiltakoznak az ellen, hogy megtagadták sok külföldi küldött útlevelének láttamozását. A nemzetgyűlés keddi ülésén Vaillant- Couturier tiltakozott az ellen hogy nem tűzik napirendre külföldi küldöttek vízumügyével kapcsolatban bejegyzett interpellációját. «