Délmagyarország, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-01 / 100. szám

Előre Rákosi Mátyás vezetésével a Népfront győzelméért! »i. év.. 160 szánt. oc (Hier iá49 Május 1, Vasárnap | Éljen május í­­rt világ dolgozóinak harca» seregszemlefa ■ mmi mii iimi­u­i J­s­i»Hi»wnn»inBHiimn u mi­i­i­ii­i "i­ii nm­nii'iwmiiiiwi 'iiHmiiWimini—mii« m­m­i>­i»m.....»■ n­i­iinwi'miTrrrr­­.rmmiiui nm r Május elseje a munka ünnepe IIÓ : KÁDÁR JÁNOS Hat évtized óta évről-évre nagyobb arányokban ünneplik a munkások, a dolgozók a vi­lág minden országában május elsejét, a munka ünnepét. Május elseje mindig és min­denütt a munkásosztály veze­tésével jobb életért küzdő, az elnyomás és szolgaság ellen harcoló népmilliók seregszem­léje volt. Május elseje fejezte ki mindig a dolgozók követe­léseit, harci célkitűzéseit és egym­­ás iránti szolidarit­ásu­kat. Május elseje mindig a dolgo­zók ünnepe volt, — éppen ezért a kapitalisták és rab­szolgatartók mindenáron meg akarták akadályozni e nap méltó megülését, így volt ez azelőtt Magyarországon is. A kapitalisták és nagybirtokosok rendőrséget, csendőrséget mozgósítottak a dolgozók el­len ezen a napon. A magyar munkások és falusi dolgozók az elmúlt évtizedekben dacol­va az urak terrorjával, sok­szor vérük ontásával, mégis évről-évre — híven a hagyo­mányokhoz — megünnepel­ték a nagy napot. A felszabadulás után most immár ötödször ünnepli dol­gozó népünk igazi örömün­nepként május elsejét. A fel­­szabadulás óta minden évben nagyobb és nagyobb töme­gekben munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek — Budapesten éppen úgy, mint a­. legkisebb magyar faluban — igazi népünnepély kereté­ben, milliós tömegekben vo­nultak fel ezen a napon. Má­jus elseje az egész dolgozó magyar nép ünnepévé válto­zott. Ez évben a magyar de­mokrácia haladásához méltó­an, kormányunk úgy határo­zott, hogy május elsejét hi­vatalosan is állami ünneppé, a munka ünnepévé teszi. Ez is kifejezője: fejlődésünk so­­rán eljutottunk oda, hogy államunk ma már maradékta­lanul a dolgozó nép állam­a lett. A felszabadulás óta kelet­kezett szép hagyomány ná­lunk, hogy a május elsejei felvonulásokra — jelszavak­kal és táblákkal feldíszítve — a valóságban is kiviszi dolgo­zó népünk munkájának ered­ményeit, a gyárak, a földek termését. Ezen a május else­jei felvonulásom mindenütt ott fogjuk látni a győzelmes befejezéshez közeledő három­éves tervünk erdményeit, né­pünk nagyszerű alkotásait De a hároméves terv ered­ményei mellett idei felvonu­lásaink már meg fogják mu­tatni azokat a célkitűzéseket is, amelyeket az egész dolgo­zó nép és hazánk felvirágzá­sának érdekében az ötéves tervben célul magunk elé tűztünk. Május elseje azonban nem­csak az öröm, hanem a harc napja is. Dolgozó népünknek május elsején kifejezésre kell juttatnia, hogy szemben áll az imperialista háborús uszí­tók szándékaival és mara­déktalanul egységesen a béke a demokrácia, a szocializmus hatalmas, legyőzhetetlen tá­borába tartozik. A magyar nép annyi sok szenvedés után a Szovjetunió segítségével felszabadult a német járom alól és az urak elnyomása alól. A mi népünk előtt nincs már hatalma és nem is lesz a nemzetközi im­perializmusnak. Ha az impe­rialistáknak, az amerikai nagytőkéseknek és barátaik­nak a népek szenvedése árán új, hatalmas haszonra vásik a foguk, minekünk szabadsá­gunk, nemzeti függetlensé­günk és békés alkotó mun­kánk megőrzése az érdekünk. Az elmúlt napokban ülése­zett a világ békeszerető né­peinek hatalmas békekon­gresszusa Párizsban és Prá­gában. Mind a két kongres­szuson, a hatszázötvenmillió békeszerető embert képviselő küldöttek között ott voltak a magyar nép kiküldöttei is. Népünk nevében hitet tettek a béke és a szabadság mellett és kijelentették, hogy népünk kész szabadságát és függet­lenségét megvédelmezni a háborús uszítókkal, az embe­riség eme szörnyszülötteivel szemben. A német fasiszták oltalmazói, a népgyilkos spa­nyol hóhérnek, Franconak és a görög monarc­ho-fasiszták­nak barátai, az egész emberi­ségnek — köztük nekünk, magyar dolgozóknak is — ellenségeink. A mi országunk, ahogy Rákosi elvtárs mon­dotta, nem rés, hanem bástya lesz a béke frontján. "Ez or­szág-vilég számára világosan láthatóvá válik t­angsínte május elsejei felvonulásán. A magyar dolgozók idei május elsejei felvonulóin a munka ünnepén túl a május 15-i választásokra való fel­készülést is mutatja majd. A magyar dolgozók örömére, a hazai és nemzetközi reak­ció bánatára ezen a választá­son a magyar demokrácia minden építő ereje egyesül­jön, közösen, a Népfront zászlaja alatt vonul a válasz­tásra. Ennek a választásnak óriási jelentősége van a ma­gyar demokrácia sikeres elő­rehaladásának szempontjából. A Népfront vezetőerejét al­kotó Magyar Dolgozók Párt­jának eddigi eredményeit or­szág-világ ismeri és mind nagyobb és nagyobb tömegek csatlakoznak évről-évre az alkotás erőihez. A Magyar Dolgozók Párt­­jának növekvő befolyása, te­kintélye többek között onnan ered, hogy egy táborba tudta tenóríteni a magyar demo­krácia összes alkotó erőit, legyenek azok a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Pa­­raszzpárt vagy más pártok soraiban. A Függetlenségi Népfront ereje az eddigi alkotásokból, programjából a minden be­csületes magyar hazafi által helyeselt ötéves tervből és igazságos békepolitikából áll A program valóra váltása a dolgozó milliók támogatásán múlik és nem kétséges, hogy a magyar drogozó nép ehhez a programhoz támogatását és helyeslését a május elsejei ünnepi felvonuláson, — majd a május 15-i választáson a Népfrontra leadott szmm&atok* kai — impozáns módon kife­jezésre juttatja. A május elsejei felvonulás sok a magyar dolgozó nép kifejezé­sre fogja juttatni, hogy határozott­­an <*» nyl*­ dozás nélkül a demokrácia és s béke táborához tartósak. Hűséges szövetségesként, há­lával gondolunk példaképünk­re, a népek békéjének legfőbb őrére, a hatalmas Szovjet­­únióra és vezetőjére, a ma­­gyar nép nagy barátjára, Sztá­­linra. Testvéri együttérzéssel gondolunk és ünnepelünk együtt a népi demokráciák országaiban, a diadalmasan harcoló k­éa kínai néppel, az­ imperalisták ellen küzdő fran­cia, olasz, görög, spanyol néppel. Együttérzéssel gondo­lunk ezen a május 1-én az Egyesült Államok, Anglia és minden más ország elnyomott dolgozóira, akik velünk együtt óhajtják a békét és küzdenek az imperialista rab­lók ellen. A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és az egész dolgozó magyar nép szabad nép módjára, erejének tudatában, büszke öntudattal és a boldog jövőbe vetett szilárd hittel ünnepli ezévben a május ellsejét. Ugyanakkor szemét be nem hunyva, fokoz­­za éberségét és növeli erejét, hogy a nemzetközi reakció és az itthoni — megvert, de még teljesen meg nem sem­misült — reakcióval szemben megvédje vívmányait. Az idei május elsejei ünnep­­ségünknek a legkisebb falu­tól az ország fővárosáig olyan hatalmasnak és szépnek kell lennie, hogy az ünnepség méltó legyen a nagy eszmék­­hez, amelyeket május elé­napján ünnepelünk: méltó lé­nyén igazságos ügyünkhöz, szabad életünkhöz és ho­v­ vá jövőnkhöz. Vétó­i* u ■** hozzá. r E­pítünk A mai napon a munkát ün­nepeljük. Az ország dolgozói táblákkal és feliratokkal vonul­nak ki a Függetlenségi Nép­front nagygyűléseire. Táblák­kal és feliratokkal, amelyeken láthatjuk majd, hogy mit ér­tünk el a felszabadulás óta a hároméves terv során. Láthat­­juk azokat a nagyszerű ered­ményeket, amelyeket a magyar munkásság és a dolgozó pa­rasztság a kommunisták veze­tésével harcolt ki és épített magának néhány esztendő alatt. Ma a két fénykép is azt a hi­hetetlen fejlődést mutatja be, amit a Horthy-fasizmus óta elértünk. A felszabadulás előt­ti időkben Szegeden, de az or­szág egész területén is, a kül­városokban és a telepeken, ilyen nyomortanyákban terjedt a fü­­­dővész, haltak meg a csecse­mők és szenvedett a dolgozó nép- Víz, villany és a legele­mibb kényelem nélkül éltek azok, akik dolgoztak. A felszabadulás után megvál­tozott a helyzet. A munkások és a dolgozó parasztok kiszorítot­ták a reakciót az ország veze­téséből és megteremtették a nép államának alapjait a há­roméves terv során. Egymásután épültek a gyárak és a modern munkásbérházak, «hol a dol­gozókat kényelmes» korszerű fürdőszobás lakások várták. Szegeden felépült a Faragó­ ut­cai munkásbérház. A világos egészséges lakásokban ma már az ország vezetői és birtokosai, a m­­unkások laknak. Azok pe­dig, akik hajdanában a szegény­soron laktak, ma az ország ügyeit intézik és irányítják. A magyar nép fejlődése azon­ban nem áll meg ezen a fokon. Az ötéves­­ érv továbbviszi előre az országot. A május 15.-i vá­lasztásokon a dolgozók megsza­vazzák majd azt a programot, amit a Magyar Dolgozók Párt­ja terjesztett elő jóváhagyásra , amely felvirágoztatja a nem­zetet. De addig sem áll meg az élet. A Faragó­ utcában tegnap már hozzákezdtek egy újabb munkás bérház Cpítiséehz. A Kálvária­ úti szövőgyár építésé­nél­­‘s túl vagyunk már az első kapavágáson,­­ a dolgozókat nem akadályozhatja meg az építésben semmiféle imperialis­ta gáncsos­kodás.

Next