Délmagyarország, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-01 / 100. szám
2 Vasárnap, 1949. május 1. S íme alig két-három év telt , s áll a szegedi gyermekklinika elkülönítője. Fehér falai falat vakítóan csillognak a napfényben és hirdetik a kommunista építőmunka diadalát. Szorgos munka folyik a főépületen is. Messze hallatszik a MÍMOSz-kőművesek kalaposainak víg kopogása. A hároméves terv során a klinikák orvosi és ápolási cikkektre is sok millió forintot fordított a népi demokrácia csak ennél az intézménynél. Az összelapult ágyacskák helyett újabb, szebb, fehérre lakkozott ágyacskák várják kis lakóikat. Új Szeged épül a romokbe 945-ben, 1946-ban tavasszal ősszel a nagy vizek idején e örvénylett a Tisza az al I és a két szegedi hidron A fasiszta barbarizmus a kik felrobbantásával két részre i Kitolta az ország déli részét. S a népi demokrácia, a maar munkáskezek itt építek. Elszakíthatatlan acélital kötötték össze a Tisza partját. Az elmúlt május elsején — tima képen látható — felégzott, de hihetetlenül szűk útonhídon áramlott a többezres tömeg Újszegedre. Most, síkon áll a közúti híd. Nemkúra új köntöst kap, amelyben nemi a hároméves terv siker a kommunista brigádok jó inkáját. Atgyi mépe 4* tdsszakauia "i kidiá) A felszabadulás után romok hevertek Szeged különböző helyén A Tiszaparton a gyermekklinikának csak az üszkös falai meredtek az ég felé. — Húsz év múlva sem lesz itt élet — mondta akkor valaki az épület előtt — s borzalommal nézett a falakra- amelyeket csak a beton váza tartott össze s vészjóslóan inogtak a Tisza melletti szélben. A romok alatt összelapulva hevertek a fehér ágy ácskék ahol sok sápadt gyermek gyógyulásra várt. Orvosi műszerek, felszerelési tárgyak szanaszét. Mikor lehet ezt majd pótolni? Borsaijárt fogta el a szemlélőt az ujszegedi Magyar Kender lebombázott épületeinél? láttán. Romhalmaz, cserép és üvegszilánkok, tört vasak, felfordult gépek, szétszórt felszerelés mindenfelé. Az egyes üzemrészekre mintha valami gigászi szörny lépett volna rá. A tetőzet sehol, gépek pozdorjaivá zúzva szanaszét. Az egyik többemeletes épületet mintha leborotválták volna. A súlyos épület fedelét valahová »elfújta a szél«. Az újszegedi munkások már beletörődtek abba, hogy gyárukban soha sem dolgoznak majd.Ez a hangulat a bombázás után egy-két hétig tartott csak. Jött a felszabadulás és ők új hittel, új bizakodással néztek a jövő elé... UJ ÉLET A második világháború Szegeden is rengeteg kárt okozott. A fasiszták felrobbantották hídjaikt, gyáraik közül sok megsérült, a gépek és az épületek romhalmazokká váltak. Iskoláink, klinikáink egy része használhatatlanná vált. A felszabadulás után a magyar kommunisták vezetésével és irányításával kezdődött meg az újjáépítés nagyszerű korszaka, amely most a hároméves terv utolsó hónapjaiban, amikor államunk a nép államává változott, utatépítéssé fejlődőt. A kereken pillanatra mgélvenedik mindenki előtt a fasiszták hagyatéka, a lerombolt gyermekklinika, az Újszegedi Kendergyár és az a pontonhíd, amin Szeged népe hosszú évekig járt át a Tiszán. A hároméves terv során népi demokráciánk fölépítette ezeket a romokat, elkészült az új híd, amelyik sokkal jobb és erősebb, mint a régi, felépült a gyermekklinika elkülönítője, az Újszegedi Kendergyár pedig teljes üzemmel dolgozik és részt vesz a szocialista munkaversenyben. Gere elvtárs vezetésével újjáépült sínpárokon robog a vonat s viszi az államosított szegedi gyárat cikkeit az ország népe számára. A vonal elhaladásakor a sínek is a talpfák a boldogabb élet ritmusát zengik: Uj élet, jobb élet, szebb élet.