Délmagyarország, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

15>6115* 1949 JimiuS T HARC3 másoopszeeker­ — A gyár mindenese — mondják, a Tick szalámigyár dolgozói Obranovics elvtárs, ér­demrenddel kitüntetett szalámi­­mesterrel. úgy jár-kel itt a nagy húsgyúró teknők között, a füstölőjén, a fojtó füstben, a jéghideg hűtőben, mintha itt született volna. Ha nem is itt született, de már évtizedek óta megszokta ezt az életet. Két hete Pesten járt a Hus­ipán Központban, egy értekez­leten vett részt, hol a termelés problémáit vitatták meg. Azóta naponta többször átgondolta a hallottakat. Ha a kötözőbe jár, akarva, nem akarva sért folytatott harcot A munka megkönnyítése és racionalizálá­sa itt is sikerrel járt. Jobban és tökéletesebben tudnak dol­gozni és ezzel is elősegítik a május tizenötödikén az egész magyar nép által megszavazott hároméves terv sikeres befejezé­sét és az új ötéves terv megin­dulását, amely a szocialista Ma­gyarország békés megvalósítá­sával minden dolgozónak­ anya­gilag és szellemileg magasabb, emberibb életfeltételt biztosít. • (Nagy Pál) Tizenhat százalékkal növelte telje­­sítményét a PICK szalámigyár kötöző brigádja A budapesti H­E­R­C­Z szalámigyár kötözőbrigádjának száz százalé­kon felüli teljesítményére kell gondolnia 11­z a brigád a Pick szalámigyárban csak kilencven­négy, kilencvenhat százalékot teljesít. — Ezen változtatni kell — dünnyögte maga elé, miközben a brigád munkáját nézte. — Dolgozunk szívvel-lélekkel mondotta a tegnap esti értekez­leten Kiss Sándor brigádvezető. J De a minőség rovására semmi esetre sem gyorsíthatjuk mun­kánkat Nagy és nehéz feladat előtt állnak a kötözőbrigád tag­jai A világviszonylatban is el­ső helyen álló Pick szalámi mi­nősége megtartása mellett ter­melésüket a Hercz-gyár teljesít­ményéhez kell felemelni. Hosszú szakszerű vita után elfogadták Erős elvtárs termelési felelős, Obranovics elvtárs szalámimester javasla­tát, hogy a szurkálás, amely a bőr alatt maradt levegő és zsír eltávolítására szükkséges, ele­gendő, ha csak egyszer végzik a bekötés után. És az össze­dolgozásánál felesleges a hos­­­szú maszk­ozás, mert a nyári levegőhőmérséklet és a kéz me­legsége következtében, ha so­káig maszk­ozzák, zsírosodás állhat elő, ami a bőr elválásá­hoz vezet, tehát nemcsak meg­gyorsul a termelés, hanem a bőr elválásával adódó hibák is kiküszöbölődnek. Reggel A tegnap esti termelési értekez­let határozatával fogtak a kö­tözőbrigád tagjai munkához. Mindannyiuknak még ott cseng a fülében Papp elvtársnak az értekezleten mondott szavai: A választás eredménye bennünket is kötelez, hogy még jobbá, tö­kéletesebbé tegyük a termelést, ami a hároméves terv befejezé­séhez és az új ötéves terv meg­indításához szükséges.­Nagy lendülettel indult a munka, ami később csak foko­zódott. Már az első óra után látszik, hogy emelkedés van a termelésben. A külső teremben Boldog Antai öt másodpercen­ként nyomja lábával a­ töltőgép ped­álját. De még ez sem bi­zonyu­l elég gyorsnak. — Át kell térnünk két gépre — mondja Márton József Egy gép nem győzi Most már valamennyien ér­tik, hogy sikerül a tervük. Töb­ben a töltőterem ablakára néz­n­ek, amelyen öt-hat másodper­enként jelennek meg a zsíró Donyvafü­ggönyt felbillentve az ajany és újabb szalámirudak »Harc a másodpercekért«, ez a szöveg van az ablak felett lév kis táblára m­a. A másodper­­cekkel birkózik itt minden mun­káskéz. Azokkal a másodpercek­re­, amelyek egy-egy szalámi­­md kötözésénél csak kevés időt jelentenek, de összeadva dél­után fél négykor, a munka be­fejezésekor pedig a telje­sítmény kiértékelésénél tizenhat százalék emelkedést hozott. Megnyerték a Pick szalámigyár kötözőbri­gádjának­­ a­ iát a másod­perce­ CSÖKKEN A HŐMÉR­SÉKLET! Mérsékelt, időnként élén­k­ebb szél, változó felhőzet, töbfelé záporeső, zivatar. A hőmérséklet, főleg keleten csökken. V 5 Ipari szállást tart­ a dolgozók az egyetem­ Mateaialai Intézetében A Bólyai János Matematikai Társulat és a szegedi Tudo­mányegyetem matematikai in­tézete közös rendezésében hét­főn délután mennyiségtani elő­adássorozat indul az üzemi dol­gozók részére. Itt fontos feladat állt az intézet munkaközössége előtt, mégpedig az, hogy a dol­gozók szakmai továbbképzésére is nagy súlyt kell hely­ezni. Meg kell szüntetni a kapitalista osz­tály kulturális monopóliumát. Éppen nagy munkában talál­tuk őket, mikor a megnyitó ün­nepély előtt meglátogattuk az intézetet. A tanfolyam megnyi­­­tásához szükséges dekorációkon végezték az utolsó simításokat Dr. Aczél János tanársegéd vá­zolta néhány szóval a tanfoyam menetét: — Viszonozni akarjuk a mun­kásságnak azt a nagy segítsé­get, amellyel a kulturális élet megindításához, a tudományos munka fejlesztéséhez hozzájá­rult. Az ő munkájuk értéktöbb­letéből kaptuk meg mi a tudo­mányos státuson keresztül a na­gyobb fizetésünket s ezt mi ne­­kik több munkával akarjuk vi­szonozni. Az első héten arány- és százalékszámítás, majd a kö­vetkező heteken terület- és köb­­tartalom számítás van az óra­renden. Ezt követik a trafiko­kon készítéséről, a logarléc használatáról és a normaszámí­­tásról szóló előadások. Hétfőn 5—7-ig, majd szerdán 5-től fél 7-ig van előadás és gyakorlat egymást váltogatva. Ez azt a célt szolgálja, hogy a munkáso­kat munkájuk végzéséb­en elő­segítsük és munkájukat jobbá és tudatosabbá tegyük. Ezt vár­ja tőlünk népi demokratikus ál­lamunk fejlődése , ezt tőlünk telhetőleg meg is tesszük. Az idén már nem megy a töreklukba a makói Ba'asz Iván és a naágysnagy’aszi Báats Már a Fogasokat olajoz, tantít, röp!abdázik és megismeri a cséplőgép kezelését a két fiatal traktoroslány Nemrégiben két fiatal lány ke­rült traktoristának a mezőhegyesi gépállomásra. A makói Bajusz Irén és a med­gyesegyházi Dé­nes Mária. Néhány héttel ez­előtt mindketten ott tanulták a traktorvezetés tudományát a me­­zőhegyesi traktorvezető iskolán és legnagyobb vágyuk volt, hogy az iskola elvégzése után munká­ba állhassanak valamelyik gép­állomáson. Rem kellett sokáig várni a vágyuk beteljesedésére.­­ Bajusz Irénnek munkásember az apja, Dénes Máriáé újgazda Medgyesegyházán. Igen nehéz volt mindkettőjük gyermekkora. Keveset ültek az iskolakönyv mellett, mert korán volt szükség a munkájukra, hogy meglegyen a betevő falatjuk. Arról, hogy a lányok is lehet­nek traktorvezetők, először az újságból olvasták. Medgyesegy­házán ki is dobolták egyszer, de bizony ha kiváncsiak is vol­tak a lányok a pöfögő masinára, amit leginkább csak messziről ismertek, egy se mert jelentkez­ni. Dénes Mária azonban sokat olvasott arról, hogy a traktor mennyire megkönnyíti a paraszt­ember munkáját és ő bizony eb­ből a nehéz munkából kiskorától kivette a részét, ezért hát je­lentkezett a traktoriskolára. fi makói Sfür"-al­3­33, ahonnan Bajusz Irén indult el a mezőhegyesi gépállomás felé az apja munkástársaitól hallott beszélni gépesítésről, arról, hogy az ipari munkások milyen hatal­mas segítséget visznek a gépál­lomással a falunak. Az iskolán mindketten jól ta­nultak, megszerették a gépet a hatodik héten már kezes jó­szágként engedelmeskedett nekik a nagy Hoffher.•­­ Most csak ők ketten vannak traktoros­ lányok Mezőhegyesen Mindket­tőjüket a géppromás udvarán találjuk meg, amint az ebéd ut­áni szünetben éppen vi­dáman röplabdáznak a többi traktorossal. Jól il­li­ a két Lány mosolygós, játéktól s a nap­­fénytől kipirult arcához a fa­­kult zöld szerelőruha. — Rém így megy egisz nap, csak ebéd után van kis röplabdázás — mondja nevetve Bajusz Irén. — Délelőtt Man­­nGi együtt a f °r,a p!cat olajoz­zuk, délután pedig tanuulunk.­­Ja Ha pedig le­s valahová a vontatás, azonnal utazom ki — mondja büszkén, — mert most én lettem az állomás vontatása. Dénes Mária azzal büszkélke­dik el, hogy mit és mennyi mindent is tanulunk. A délutáni szemináriumon a mar§i-lenini ideológiát ismerik meg, a szak­oktatáson pedig egyre közelebb kerülnek a gépek szivéhez és most nagyban ismerkednek a cséplőgép kezelésével is, hogy megállják aratás után a helyü­­ke! — Bizony az idén már nem megyünk Le a főreldákba tü­dőre szívni a port, hanem ott k­ezeljük a szíjat forgató trak­tort. Sokat beszélgetünk imutáóiHitró! és í8ív8:!­?5I Mindkettőjüknek, a munkás­­lánynak és a parasztlánynak is egy a célja: segíteni a föld dol­gozóin, segíteni megalkotni a gondtalan, szebb életet Munkájukkal biz­o­­y hozzá­segítenek ehhez, hiszen amint maguk mondják: — Egyformán szeretjük a földet és a gépet, de legjobban szeretjük a mieinket, a dolgo­zói­ * ^ Jóleső derűlátással búcsúzunk a gépállomást­ól,mert tudjuk, hogy a munkásemberek százez­rei mellett ott állnak száz­ezrével a Bajusz Irének és a Dénes Máriák is, akik szeretik a földet, a gépet és dolgoznak a legnagyobb értéknek, az em­bernek a boldogságáért. , Pozsonyi Sándor Harc a? esterSéiSS iíÉfZÍrt A deszk­i gépállomás vezető­sége fontos szerepnek tartja a dolgozók jó ivóvízellátását is, ezért a napokban történt veze­tőségi értekezleten elhatároz­ták, hogy a közeli Vizner-féle mélyfúrású artézi kútból saját erejükből a gépállomás terüle­tére vezetik a vizet. A víi­veze­téki csövek lefektetését a mai napon meg is kezdték. Éppen Révész Lajos fiatal, jó fizikumú vasöntő szakmunkás gépá­lomá­s­­vezető vette kezébe az ásót 6«. mutatott jó példát a körülötte serénykedő rögtönzött munkás­­brigádnak, akik örömteli arccal lesték,­­várták Révész elvtára utasításait, mert ma nemcsak jelképesen történik meg az el­ső kapavágás, mint a fasiszta N­orthy-rendszerben, hanem var­­óságban is. AZ ORVOSOK ÉRDEKLŐDÉSE A DOLGOZÓK FELÉ FORDULT — mondja Straub F. Bruno professzor, akit a budapesti egyetemre neveztek ki tanárnak Pénteken érkezett haza a hévízi orvosliftről Straub Fe­renc Bruno egyetemi tanár, Kossuth­-díjas professzor. A nagyjelentőségű kongresszusról és az azon tartott előadásáról munkája közben nyilatkozik a áil­ a középpontjában. Tulaj­­­donképpen azzal foglalkoztunk, hogy a megbetegedett és a be­tegségből kigyógyult munkáso­kat milyen munkahelyekre le­het beállítani, ami az egészség­re és gyógyulására nem káros. — A felszabadulás óta mindinkább fokozódik az a munka, amely a tudományra hárul­t, folytatja elgondol­kozva. De megéri, mert látjuk azt, hogy az orvosi munkát, melyet önzetlenül a nép egész­ségvédelmének szolgálatába ál­lítottunk, a népi demokrácia kellőképpen értékeli. Jó példa volt erre a hévízi orvoskon­gresszus. Ezer orvos számára tette lehetővé a kor­mány ezt a jelentős találkozót, hogy közösen megbeszélhessük a különböző tudományos problé­mákat, így nem csoda tehát, ho­­y az orvosok érdeklődése a dolgozók felé, a dolgozók egész­ségvédelme felé fordult.­­­­Straub professzor intézeté­ben állandó munka folyik. Sürgő-forgó fehérköpenyes fér­fiak, nők dolgoznak a kísérleti asztaloknál. A laikus első pilla­natra nem is tudja felfogni, hogy milyen nagyjelentőségű munkát végez a szegedi Orvos­Délmagyarorszá­gnak. — A népi demokrácia külö­nös gondot fordít az orvosok továbbképzésére. Többek között ezért rendeztük meg a hévízi kongresszust is, amelynek vegytani Intézet­. — A fölszabadulás óta foly­tatott kísérletek lassan a befe­jezéshez közelednek. Most állít­juk össze az eddigi munkánkról szóló értekezést — mondja Straub elvtárs az izom működését és ennek a működésnek kémiai feltételeit vizsgáltuk. Nem el­szigetelt probléma ez, bár an­nak látszik. Főleg a szív és a máj izomzatának szerkezetét és mozgását figyelhetjük meg jól a kialakult új szemlélet szem­üvegén át. — A hévízi orvoskongres­­­szuson tartott előadásom is en­nek az új tudományos felfogás­nak a jegyében hangzott el — emlékszik vissza a­­ biokémiai in­tézet professzora. — Nemsokára eljut az orvostudomány odáig, hogy a szervezetb­en lejátszódó folyamatokat már előbb felis­merjük, mint ahogy azok eset­leg kórossá, betegessé válnak, így sok bajt előzhetünk most. Ennek a felfedezésnek gyakor­lati kihasználása népi demokrá­ciánk új orvosgenerációjának a feladata. Straub professzor Budapest­re helyezését a hallgatóság és a munkatársaik kissé lehango­­lódva fogadták. Ez érthető is, mert a nagyjelentőségű fmta­r­tómunkába örömmel kapcsoló­dott be az intézet minden tagja. — Budapestre megyek. Ez­ nem előléptetés — magyarázza meg a népszerű egyetemi ta­nár —, ott több munka s na­gyobb felelősség vár. Huszonöt évig éltem­ Szegeden és szege­dinek számítok. Nemcsak azért, mert itt laktam, hanem azért is, nehéz elválnom ettől a várostól, mert a szegedi egyetemnek köszönhetem, hogy átlagon felüli tudományos ki­képzést kaptam. Egyetemi ta­nulmányaimat ugyanis Szege­den végeztem el. — Pesten szép laboratórium, korszerű berendezés és tehetsé­ges, fiatal munkatársak várnak. Népi demokráciánk ezt a kor­szerűen felszerelt intézetet azért bocsátotta a rendelkezésemre, hogy minél többet dolgozzak a népért. Ezt szívesen teszem, mert a háború alatt tönkrement szegedi intézetet a hároméves terv során szerelték fel, ami ösztönzést jelentett mindnyá­junk számára a nagyobb és ko­molyabb erőfeszítésekhez. Az utódom itt szintén nagy jelentő­­ségű kísérletet kezd majd el — fejezi be Straub elvtárs a beszélgetést. — Nehezen válok el Szeged­től — mondja búcsúzóul. — Szegedet mindig kedves emlé­­­keim­ között tartom majd meg. (Gábris László) nagyjelentőségű probléma

Next